Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

4. oldal

J95S. november 28, péntek

JUBILÁLÓ ISKOLA

1800 építőipari munkás keze alól nőnek nap mint nap megyénkben a békés, napfényes családi házak, iskolák és vállalatok. Szánkra kívánkozik a kérdés: vajon megbecsüljük-e építőmunkásainkat elvégzett, becsületes munkájuk után? Igennel válaszolhatunk' a hitet- lenkedőknek.

Körsétát tettünk a Bács megyei Építőipari Vállalat .központjában, s a több emeletes új épületet méltán nevezhetjük a munkások palotájának. Első utunk a munkásszállásra vezetett.

Ahol a munkás már a jövőről álmodik

Ady Endre: Proletárfiú című költeménye jutott eszembe, amikor benyitottam az egyik szobába. Télen központi fűtés árasztja az egyenletes meleget, s a paplanos ágyakban reményteli jövőjéről álmodik a munkás. Az eltelt 13 esztendő végleg száműzte az ágy raj árás nyomorát. A tüdőbaj lázrózsái he-' lyett a megelégedés mosolya ragyog a bizakodó tekinteteken. Szállodai szobáknak is beidének ezek a pihenőhelyek. Egy- egy szobában négy munkás él meghitt közösségben. Amikor hazatérnek a kémény munka után, meleg-hideg vizű fürdő x> oooooo oooo aoo-oo ooooo

Oroszlán a kisbaba ágya mellett.

Az olaszországi Cantu községben izgalmas esemény történt. Egy vándorcirkusz elszabadult oroszlánja bement egy parasztházba és két órán keresztül egyedül tartózkodott a szobában a bölcsőjében alvó, kéthónapos csecsemővel. A kihívott rendőrök az ajtó előtt álltak kivont fegyverrel, de nem mertek lőni, nehogy a feldühödött állat kárt tegyen a gyerekben. Az édesanya kezét tördelve ugyancsak az ajtó előtt leste, lélegzet- eltőjtva a fejleményeket. Végül (s az oroszlánszelidítő oldotta meg a veszélyes helyzetet. A cirkuszból elhozták az oroszlán ketrecét és felállították a szoba ajtaja elé. Az állatszelidítő ezután, egyik kezében revolvernél, másikban korbáccsal, belépett a szobába és az ostor hegyével kiterelte az oroszlánt a ketrecébe. A kisbaba az egész eset alatt még csak lel sem ébredt;

várja őket. Villanytűzhelyeken főzik az ízletes vacsorát, s ha kedvük tartja, bekapcsolják a rádiót, s művelődhetnek, szórakoznak. Ady is a munkásosztálynak ilyen életmódjáról még csak álmodott fentebb említett, versében.

Legközelebbi útunk

a műmárványoszlopos szín házterembe

vezetett. Káprázatosán szép. Az ablakokat hófehér függönyök díszítik, a mennyezeten gyönyörű csillárok ragyognak, a falakon pedig fali égők biztosítják a hangulatvilágítást. Itt tartják minden hétfőn a filmvetítéseket, melyeken általában 250—300 munkás vesz részt.

A könyv olvasóra talált

Az emeleti részen várja mindennap a művelődni vágyó munkásokat, értelmiségi dolgozókat az olvasóterem. Könyvtárukból mindig megkaphatják az igényelt szépirodalmi alkotásokat. Leülhetnek a terítővei borított asztalkák mellé, s elmélyedhetnek gondolataikban.

Gyakori vendége a könyvtárnak Beretvás Károlyné segédmunkásnő, Fekete Sándor művezető, Gáti Györgyné tisztviselőnő és még sorolhatnánk, akik a legszorgalmasabb olvasók közé tartoznak.

Akinek kedve tartja, a legkülönbözőbb folyóiratok lapjait is forgathatja. A műszakiakat a műszaki könyvtár anyagai várják.

Dióhéjban így foglalható ösz- sze a munkások palotájában folyó élet. Államunk közel 5 millió forintot biztosított arra, hogy felépülhessen ez a gyönyörű épület, újabb büszkeségünk;

— ys —

Szánu/a nőtt a (tidahúíimik

TOMPA BÚG ÁS hangzik fel egy piros-ezüstkockás furcsa készülék felöl s a gyorsan pergő dobra_ szaporán tekeredik fel a vékony csörlőkötél. Messze tőlünk meredeken szökik a magasba a kötél másik végén egy karcsú gépmadár. Egyszerre si- vító hang üti meg a fülünket. »Leoldott«, állapítja meg az agregátor kezelője. Tényleg, a jó 300 méter magasban szabadon siklik már fölöttünk a gép. Egyszerre éles fordulóba lendül, s mintha egy láthatatlan csigalépcsőt talált volna az ég rejtelmes kékjében, szaporán köröz. Már csak egy kis szúnyog, most még annyi semt s hirtelen eltűnik egy bodros gomoly- felhö szürke aljában. Kár pedig, mert olyan szívesen elnéztük volna még.

Igen. Immár második éve 'Kiskunfélegyházán is szárnya nőtt a fiatalságnak s munkaszünetükben szabadon hódolhatnak ennek a szép sportnak. Kedvünk támadt nekünk is repülni, s bementünk a repülőtérre megtudakolni, hogy s mint lehetséges?

Kiss Imre elvtárs, a repülőtér parancsnoka tájékoztatott bennünket. Megtudtuk tőle, hogy a téli elméleti felkészülés után, ha valaki az orvosi vizsgálaton is megfelel, tavasszal megkezdi a gyakorlati kiképzést, s még abban az évben az úgynevezett »B« vizsgáig juthat el. A következő évben »C« vizsgát és a vontatói szakszolgálatit szerez» heti meg. Harmadik évben eljuthat a nemzetközi ezüstko» szőrűig, a »D« vizsgáig.

IGEN SZÉP eredményeket ér» tek el már a kiskunfélegyházi repülők: másfél év alatt 2585 felszállást végeztek, s 314 órát töltöttek levegőben. 13 »A«, 73 »B«, 7 »)C« és 2 »D« vizsgát) összesen 35 vizsgát tettek le. 42 magassági-, táv- és időtar» tam teljesítményt repültek. Már 2100 m magasan, s 5 és fél órát egyfolytában ' is repültek Fél» egyháza felett, s volt, aki 192 km-re repült el Félegyházától vitorlázó gépével.

Egy elsőosztályú és két har» madosztáíyú . sportolójuk van. Az ez évi országos szenior vitorlázó versenyről az első díjat is hazahozták. Ezeket a szép eredményeket baleset és gépto-< rés nélkül érték el. A nyáron megrendezett színpompás re» pülőbemutatójuk, gyorsan per» gő, változatos műsorával osztat» lan tetszést keltett Félegyháza érdeklődő közönsége körében.

MINDER beszédes bizonyítéka annak, hogy a támogatást, amit a párt, a j tanács és a különböző üzemek részéről kaplak, meg» becsülik ; és jó munkájukkal gy Hm,öltöztetik annak érdeké» ben, hogy minél több repülni vágyó fiatalt ismertessenek meg ezzel a szép sporttal,

M. S.

Levelek az KMP évfordulójának ünnepségeiről

Kóbor István, a bajai tanítóképző negyedik osztályos hallgatója arról számol be, hogy KISZ-szervezetük tagjai a gyakorló iskola úttörőivel együtt a KMP megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, meglátogattál?; a párt öreg harcosait. Iglói Tamás elvtársat keresték fel. Nagy örömmel hallgatták az idős harcos küzdelmes életéről szóló elbeszélést. Iglói elvtárs valamennyi gyermekét kommunistává nevelte. A gazdag élményt nyújtó beszélgetés végén pillantották meg Kóbor István és a fiatál úttörők Iglói elvtárs szobájában a Kreml ragyogó miniatűr mását, amelynek csillaga nemcsak az öreg

harcosnak, hanem — amint ír* ja — nekik is utat mutat.

Kudlik Imre levelezőnk, a KISZ kiskunfélegyházi szervezetének tagja arról értesít, hogy ifjúsági szervezetük is megünnepelte a párt megalakulásánál?: 'évfordulóját. Az ünnepségen szervezetük minden tagja részt vett és nagy örömet okozott nekik, hogy néhány öreg harcos is meglátogatta őket. Ünnepségükön részt vettek Bakodi Béla és Haracsi elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosai is. Az ünnepi ülés meleg, baráti légkörben folyt le, s a kommunizmus eszméinek tüze melegítette a részvevők szívét és ragyogta be az öreg és fiatal harcosok arcát.

4 tanácselnökkel kerékpá- ron róttuk a tanyavilág dűlőútjait. A szerény lankák és a verejtékcsordító dimbek-dom- bok szokatlannak tűntek az első kilométerek után.

Alkonyba hullt a délután, amikor megérkeztünk a majornak is beillő tanyára. A mesz- sze tájon olyanok voltak az akácok és a jegenyék égbenyúló karjai, mint a mondatok végén a felkiáltójelek. Csendbe burkolózott minden, csak a gyöngytyúk rikácsolt, türelmetlenkedett.

A tanya udvarán egy 17—18 év körüli fiatalember szorgoskodott. Gumikerekű kocsit festett s még az arcára is ráfröccsent a zöld színű máz.

A halk szellő szokatlan neszt lopott a fülébe. Hátranézett, meglepetésében, ránk kiáltott.

— Húzódjanak odább, mert hamis a kutya.

Az elnökkel egymásra néztünk. Hírét, hamvát se láttuk a kutyának. Azért engedelmeskedtünk, mivel úgy gondoltuk, hogy a ház ura jobban ismeri a terepét mint mi.

Szerencsénk volt, a következő pillanatban akkora csaholással ugrott elő a gubancos szőrű komondor, hogy majd kiszakadt a dobhártyánk. Alattomosan kuksolt eddig íapalotájában, s csak arra várt, hogy belekóstoljon húsunkba. Hadi terve nem sike&Uenvégek

rült, így hát kénytelen volt kapitulálni.

— Mi járatban vannak — kérdezte a fiatalember?

— Erre akadt dolgunk, s gondoltuk megsüvegeljük a maguk házatáját is — válaszolta az elnök.

jk pelyhesállú legény abba- hagyta a festést és belecsapott a tenyerünkbe.

— Jól tették, csak hát az a baj, hogy nincs itthon a gazda.

A gazda? Azt hittem, ő a háziúr fia. Később derült ki, hogy cseléd ő M. I. kulák birtokán. Kisgyermekkora óta szántja a barázdáit, csutakolja jószágait, s robotol a család mindennapi kenyeréért. Az életöröm, a felszabadult ember jövőbe vetett boldog tudata hiányzott szeme fátylas sugárzásából.

Alig beszélgettünk néhány percet, hozzánk csatlakozott egy hetyke kinézésű kis legény. Két kezét nadrágja zsebébe süllyesztette, s csak úgy hánya-veti módra köszönt minket.

— A gazda fia,

— Hány éves vagy?

— Nemrégen töltöttem a tizennégyet.

Alaposan szem ügyre vettem a gyereket. Alig váltottunk még néhány szót, de magatartása, magabiztossága és fölényeskedő nagyfiúskodása végtelen ellenszenvet váltott ki belőlem. Nincs itthon az apja, s most ő érzi és vallja magát a birtok istenének.

4 z elnök újból kérdezett

— Hány jószágotok van?

— Számolják meg. Én nem foglalkozom ilyen dolgokkal.

A lelencfiú közbe akart szólni, de a kis kulákfi megelőzte,

— Te sem tudod, ugye?

És ebben a kérdőmondatban benne viharzott a parancs hangja: ne szólj, mert...!

S a nagyfiú lenyelte a kikívánkozó mondatot.

— Aggyisten, uraknak.

— Szervusz. Hát te ki vagy,

koma?. — kérdezte az elnök;

A tanya sarkán két / disznó összerúgta a port, s a kis »gazd- uram« odarohant szétválasztani jónapot az őket. így magunk közt maradhattunk a kis cseléddel. Elmondta, hogy a gazdának három gyereke van, Alig fejezta

be mondókáját, máris ott termett a kis kulák. Éberen őrködött a cseléd minden szavára*

— Hányán vagytok testvérek, öcskös — kérdezte a tanácselnök.

— Négyen — válaszolta akku- rátos korholysággal.

— Négyen? Tudtommal csak hárman vagytok — mondta az elnök.

— Na és ez?. — bökött az ujjával a cselédl'iúra.

— Ű nem az édestestvéred.

— Mustoha. Nem teszünk mi különbségiét.

A lelencfiú szomorú arccal meredt rríaga elé. Láttam, hogyan vajúdik, hadakozik a gondolataival. Most szólalt meg először önállóan.

— Nem mustoha, hanem us- tor-gyerek vagyok én itt...

|H'

z a rövid látogatás sokmindenre figyelmeztetett. Irodalmi életünkre gondoltam. Itt van ez a gyerek, a cseperedő kulákfi. Már az ő csalafinta, ravasz észjárásában is bontogatja szárnyát a hazugság, a kapzsiság, az embertelenség. Mikor látjuk ezt viszont egy regényben? S milyen igazi színdarab-téma lenne az ostorgyerek és a »kulak-jószivűség« hú ábrázolása!

Bielic$ky Sándor

ként egy-egy musoross zeal Utassal ellátogatnak a városi KISZ- bizottság rendezvényeire — így kialakul a kapcsolatuk a mun" kásf iatalokkal,

GYAKORIAK a színházlátogatások: Szegeden látták a Lear királyt, a Faustot, az Anyegint, most vasárnap pedig Budapestre utaznak »színházat nézni«. Művelt, széles látókörű ifjúság nevelődik a Móra gimnáziumban, akiket az egyetemeken is megbecsülnek.

S hogy a gyakorlati életre méginkább felkészüljenek, soksok új tervet forgatnak a fejükben. Kisebb műhelyük máris van, de ezt tovább szeretnék bővíteni. Remélik, hogy az üzemek segítségére ezután is számíthatnak. Működnek az elektrotechnikai, foto, biológiai stb. szakkörök, melyek szintén hasznos és kellemes szórakozást nyújtanak a tanulóknak.

A JUBILEUMRA készülődő iskoláról tehát elmondhatjuk: a nagy évfordulóhoz méltóan akar a nagy nyilvánosság elé odaállni az elkövetkező tanévben. Nem a külsőségek, hanem a belső tartalom, munkájuk színvonalának emelése, jelenti náluk a méltó felkészülést.

t. p.

Horváth Ilona és Drozdik Zsuzsanna a II. c. osztály tanulói ügyes sportolók, de jó a tanulmányi eredményük is. Képünk dolgozat javítás közben.

kedjenek a nagy névadó, Móra Ferenc életével, munkásságával.' Ezzel foglalkoznak az önképzőkör! órákon is.

Igen élénk az iskola klubélete. A KISZ-szervezetnek külön szobája van, ahol az újságokat, folyóiratokat és társasjátékokat is megtalálják a fiatalok. IdőnRÖVIDEN már megemlékez- iünk róla, hogy az 1959/60-as tanévben ünnepli a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium fennállásának 150. évfordulóját. Most arról számolunk be, hogyan készülődnek az iskola növendékei, tanárai erre a nevezetes esztendőre.

Amint Borda László, a gimnázium igazgatója elmondja, nem szeretnék, ha egy-két ünnepi megemlékezésre szorítkozna a jubileumi esztendő programja. Szó van erről is — pl. előadásokat tartanak, készül egy kiadvány az iskola történetéről, megrendezik a gimnázium volt növendékeinek találkozóját stb —, de a hangsúly mégis inkább azon van, hogy méltóan készüljenek fel a ritka évfordulóra. Ezért határozták el — tanulók és nevelőik együttesen — a tanulmányi eredmények további javítását, példamutató fegyelem kialakítását, s ez az elhatározás máris érezteti hatását. A falitáblán egyre több az ötös és egyre kevesebb az egyes feleletekről árulkodó feljegyzés, s ritkábbak a panaszok a rossz magatartásra.

FELHASZNÁLJÁK az előkészületi időt arra, hogy a növendékek, kivétel nélkül mindany- nyian, alaposabban megismerMUNKÁSOK PALOTÁJÁBAN