Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-27 / 280. szám

'4. oldat

1938. november 27, csütörtök

Művész és

Túlzás nélkül elmondhatjuk: az ellenforradalmat követő konszolidáció kísérő jelensége a művészeti élet felélénkülésének folyamata megyénkben. Kecskemét lassan-lassan vidéki irodalmi centrummá nő fel. Baján. ha más viszonyok között, de erőteljes, Ígéretes művészeti élet bontakozik ki. Színművészeink, képzőművészeink, s különböző művészeti intézményeink társadalmi és művészi kibontakozását is előre mutató tendenciák jellemzik nagy általánosságban. Mindez biztató és reményt keltő, hiszen ez a fellendülés összefügg egyben a művészek, a művészeti élet társadalmi visszhangjának erősödésével. íróink, költőink nem egy bensőséges, meleg ünnepi találkozásra emlékeznek vissza az új* közönséggel — a ma dolgozó emberével. A színpad világának mindennap megújuló összekapcsolódása a nézőtérrel is új szálakat sző ember és ember, művész és közönség között — bár azt még nem mondhatjuk, hogy a kapcsolat művész és társadalom között minden tekintetben kielégítő lenne. Nem is beszélve arról, hogy eléggé távol állunk még nem egy művészeti ág tekintetében attól az ihletet adó alkotó viszonytól, melyet mint művészeti életünk egészséges továbbfejlődésének, a mai magyar valóság hű ábrázolásának velejáróját és feltételét említi pártunk művelődés- politikai irányelveinek művészeti életünkkel foglalkozó része.

A kapcsolat mindkét előbb említett oldalának, vonatkozásának javítására, megerősítésére van még szükség. Az eisö lépések után sort kell például kerítenünk arra, hogy íróinkat, költőinket, megyénk irodalmi alkotóit jobban megismerhesse a munkásság, a falusi parasztság. Egy folyóirat egymagában nem vállalhatja ezt a szerepet. Van-e azonban szebb és lelke- sítőbb feladat a különböző Bács megyei irodalmi társaságok — elsősorban a nagymúltú Katona József Társaság — előtt, mint ennek a közönség és művész közötti kapcsolatnak; az ápolása, bensőségesebbé té-. tele? Vajon nem találhatná-e- meg ebben a maga részét a] szakszervezet is? .

Evek teltei.' el például;

anélkül, hogy az egyik legfon-; tosabb művészeti intézményünk,, a Katona József Színház kapui-; nak szélesebbre nyitását társa-; dalmi ügyként kezeltük volna. Igaz, ehhez a korábbi években; a műsortervek megfontoltabb,, helyesebb összeállítása is hiány-' zott. Ma azonban igényesebb; műsorpolitika érvényesül, tehát, ennek a visszahúzó, lassító té-; nyezőnek a hatása is gyengül., Bár a múlt években ért csaló-' dások a színház műsorait ille-; tőén sok embert elriasztottak, vagy visszatartanak — olyano-' kát is, akiket éveken át szín-; házlátogatókként tartottunk,

nyilván, A színházkultúrának; minél nagyobb tömegbázisa, megteremtésénél ez a két pár-« huzamos erő motiválja mai;

Ä bajai pártoktatásról

BAJA VAROSBAN közel 600! párttag cs pártonkívüli dolgo-- zó jelentkezett a pártoktatás; különböző tanfolyamaira. A vá-. rosi pártbizottság határozata; alapján a szemináriumvezetők, a közeljövőben összehívják a. tahfolyamok hallgatóit és meg-; vitatják velük a választással, kapcsolatos politikai munka ta-< pasztalatait. A szervezett tanú-; lást a tanfolyamok hallgatói no-. vem bér 19-én, a választások be-; fejezése után kezdik meg a vá-, rcsbaai i

harcunkat, amikor a kultúrát a kiváltságosak monopóliumából a tömegek szellemi táplálékává akarjuk tenni:

Ki gondolt arra, hogy például képzőművészetünk fejlődésének (a vidéki képzőművészek a fővárosiakkal szemben egyébként is hátrányosabb helyzetben vannak) alapfeltételei, között rangos helyet foglal el az a kérdés — lesz-e és mikor új mecénása a piktúrának itt vidéken is? Művész és közönség kapcsolatainak kimunkálását jelenti az is, ha az értéktelen giccsek, kontármunkák helyét közintézményeink és más tömegek által látogatott helyiségek falán a művészi szépet megmutató műalkotások váltják fel, s ha nem lesz már olyan, szinte korlátlan hatalma a szépre vágyó, műalkotás birtoklására törekvő lelkekben a vásári selejtmázolmá- nyoknak. Ehhez nemcsak kiállítások rendezésén át vezet az út, hanem úgyis, ha párttagok és pártonkívüliek, társadalmi szervek és egyének — akik erre hivatást éreznek — hangos szóval felveszik a harcot a giccs, a talmi értéktelenség ellen.

Egyébként itt talán a képvásárlás nem is pénzügyi kérdés — inkább nevelési, hiszen hosz- szú listát készíthetnénk nagyüzemeinkből, erős, virágzó tsz-einkből, állami gazdaságainkból, művészeti intézményeinkből, melyek képesek lennének az új műpárlolók szerepét elvállalni, •— ha részben is. Csakhogy hirtelenében nem is igen tudnánk az egyetlen helvéciai példánál egyebet felemlíteni annak a megmutatásává, hogy törik már a közömbösség jege. Helvécián az állami gazdaságban nevezetesen az történt, hogy a művészet iránt fogékony igazgató megbízást adott a kecskeméti művésztelep egyik tehetséges lakójának nagyobb kompozíció megalkotására. Sőt kezére járt a művésznek abban is, hogy modelljeit megtalálja a környéken. (A példát mások is követhetnék!)

Ast is érdemes lenne

megfontolni — éppen a tömegek művészi .ízlésének nevelése céljából —, nem lehetne-e állandó képtár berendezésével közszemlére tenni a megyeszékhely különböző kulturális szerveinek birtokában levő terjedelmes képzőművészeti anyagot! Tudomásunk szerint a Nemzeti Galéria is, a Szépművészeti Múzeum is, de a különböző fővárosi képtárak is szívesen járulnának hozzá a kiállítás gyarapításához, főleg azzal, hogy

nagyobb mennyiségű értékes képet bocsátanának rendelkezésünkre,

Igaz, az utóbbi hónapokban javult a helyzet. Emlékezzünk csak hat Bács megyei képzőművészünk bajai táborozására, és az alkotásaikból rendezett nagysikerű kiállításra. Az is biztató kezdetet jelent, hegy

íróink, művészeink egyrésze1 nemrégiben több napos kirán- j

duláson tekintette meg megyénk i leghíresebb mezőgazdasági nagy- 1 üzemeit. A legutóbbi Hírős Na-| pok alatt rendezett irodalmi est1 is egy magasigényű közönség \ képét varázsolta elénk. Nem i

beszélve a kecskeméti Beetho-1 ven hangverseny hatalmas tár-, sadalmi visszhangjáról. Ez azon- ' ban még nem általános tünet. ] Most már tovább kell halad- ( nunk a megkezdett úton.

í'áriunk most készülő mc-1

gyei kulturális programjának i egyik jelentős pontja éppen a J művészek és a közönség kapcso- < tatának megjavítását szolgáló1 problémákkal foglalkozik. Nem j véletlen ez, hiszen művelődési i politikánk irányelveinek kidől- ] Sózása után meg kell indulnia ( a sokszínű, a szocialista ember- i típus kialakítására törekvő tár-' sadalmi méretű nevelőmunká- ( nak, amelyben mindenki meg-1 találja a maga tennivalóját, s| amelyben hely van a művésze- , tek és a felvilágosult, müveit,1 szocialista igényű közönség egy- | másra találásának.

I

Csáky Lajos i

BABITS MIHÁLY

(1883 -1941)

víziók, képek, »tárgyilagos«,

szenvtelen közlése foglalkozz futta. Az eszével és nem a szi-> vével fürkészte a világot. Csak súlyos betegségében, halála

előtt vált közvetlenebbé, élet- szagává és egyszerűbbé költés szete. Nagyszerű regényeiről* formai műgond tekintetében

példamutató irodalmi tanulmá* ntiáiról, műfordításairól kötete-i két írtak.

Élete alkonyán kínzó beteg-* ségán kívül nemzete sorsa, s a gonosz »ninivei hatalmak« térhódítása [is keserítette és ag-»

gasztotta. Az öregedő Babits már szembe fordult a pusztító viharral. jA költő nem hallgat« hat — tudta már ekkor. VáU lalta a »fényes strázsát«, ezt a küldetést is:

i i . bátran

szólhassak s mint rossz gégémből

telik*

:s ne fáradjak bele esteiig, fagy míg az égi és ninivei

hatalmak

mgedik. ho»y beszéljek, s meg no haljak*

(Jónás imája) Heltai Nándor DOOOOOO0QQOOOQQQOQQQQI

Századunk — hibái ellenére is — egyik legjelentősebb alkotója 75 évvel ezelőtt született, Szekszárdon. Nem a próféták, a világító fároszok fajtájából való. Neveltetése, környezete elzárta a munkásosztálytól, a magyarság égető kérdéseinek alaposabb megismerésétől. Csak a legnagyobb feszüllségkülönb- ségek hónapjaiban (1912-es tő- megfelvonulások, az őszirózsás forradalom, majd a fasizmus nyílt előretörésének korszaka), amikor az ellentétek a végletekig kiéleződtek, született egy- egy társadalompolitikai témával foglalkozó költeménye. Ezeket is inlzább figyelmeztetésnek, mint harci riadónak szánta. Nem kísérelhetem meg életútjának még csak vázlatos ismertetését sem. Ezt a feladatot a múltban nem is álmodott példányszámban a nép között forgó Babits-kötetek részben maguk is elvégzik. Csak megemlítem erről a rendkívül műv-.lt, fölényesen rendszerező költőről, hogy elsősorban nem az ösztönök világa vonzotta, hanem íz agyában tudatossá formált OOOQOOOOQCbaaonnnfínnnrYr

Aki falon sen „ppisölöll“ lie

nek, amelyben rendszerünk ál-* tálában sl falut, s benne az értelmiségi dolgozókat részesíti* Nem maifad kielégítetlen kulturális szükséglete sem, mert a mozin kijéül minden három héten helyben megnézheti a kecskeméti Katona József Színház falujáró művészeinek az előadását.

& mi | pedig a foglalkozásá- val kapcsolatos fejlődését illeti | minden hónapban szakértekezleten vehet részt a megyeszékhelyen (a múltban ilyesmit évente egyszer, nagyritkán kétszer tartottak; az állatorvosok leginkább csak a vásárokon találkoztak, s ezeken cserélték ki tapasztalataikat), s hasonló megbeszélésekre a fővárosba is fel szokott utazni* hogy — neveti —: »be né gyö- pösödjönl

Mégpedig ' a saját autóján* mert az is van neki. És négy esztendeje van féléves tanfolyamét végzett felcsere is, akinek a segédléte lehetővé teszi, hogy intenzívebben végezhesse munkáját, derekasan állhasson helyi Soltvadkerten mindabban, amiről fentebb szó volt. Ehhez segít az ás, hogy nem kell — mint azelőtt — Tázlár, Bocsa* Pirtó állategészségügyével is törődnie, mert e községekben szintén Van már állatorvos.

I

^gy él dr. Bicsérdy László falun, akinek — állítja — szórakozást nyújt a mindennapi munka. Azt hiszem: ezt hívják boldog eletnek!

•s* 'latján István

A helyi tanácsról a legna- : gyobb megelégedéssel nyilatkozik. Véleményét számtalanszor ! kérik a tanács vezetői és segí- : tik problémáinak a megoldásá- ; ban. Különben járási tanácstag volt, s annak választották most is. Tagja a helybeli sportkör felügyelő bizottságának, s mint : négygyermekes apa, a szülői 1 munkaközösségnek is. (Legidő- : sebb fia harmadéves állatorvos- : tanhallgató az egyetemen.)

ríglevékenységi köre tehát jó- val túlterjed a foglalko- , zása határain, s hogy cselek- vően közreműködhet a társa- ■ dalmi életben, ez saját szavával élve: erkölcsi kielégülést ; szerez neki. Mosolyogva meséli, hogy egyízben »összeugrasztot- ta« a szocialista szektorokat a »maszek« parasztokkal. A Solt- vadkert és Kecel közötti agyagút úgyszólván járhatatlan volt, de a mellette működő két tsz azért nem javította meg, ; mert az egyénieknek csak nem ' végeznek társadalmi munkát, az utóbbiak pedig szintén hasonló ellenérvvel maradtak veszteg. Nosza, »felpiszkálta« mindegyikük becsvágyát, mire közösen egy hét alatt rend behozták az útat. Soltvadkert motorosai még ma is emlegetik, hogy az évekkel azelőtt elvitt benzinkutat az ő, az állatorvos közbenjárására helyezték vissza.

Személyének a megbecsülése szerves részé annak törődésnél a száj- és körömfájás, ma már kevésbé jelentenek veszélyt, mert kitűnő oltóanyagaink vannak. S még fokozottabb örömmel újságolja, hogy az elmúlt egy-két esztendőben jelentősen fejlődött a községben a sertés-, de különösen a baromfiállomány. A magángazdaságokban levő tyúkfélék száma például az eddig csúcseredménynek hitt 55 ezer darabról ebben az évben 70 ezerre ugrott.

—• Fontos a baromfiak tenyésztése — jegyzi meg —, mert exportunk van belőlük ríj ka.

r ,

n ( s már nem arról beszel, aminél többet mint orvostól nem is várok, vagyis a betegségek elleni helytállásáról, hanem arról például, hogy: »a dolgozó parasztság körében forradalom bontakozik ki a takarmánynövények termesztésében, ami lehetővé teszi az állatállomány fejlesztését.« Ennek a csakugyan forradalomnak nem kis rangú katonája ő Soltvadkerten, mert míg egyfelől védi a meglevőt, másrészt a tudásával harcol az újért is. Télen, az ismeretterjesztő tanfolyam keretében nem egy szakelőadást tartott már, tart még, s mint jóleső érzéssel bevallja: a parasztok megfogadják tanácsait, értük vasárnap délelőttönként is felkeresik a lakásán, de hozzá fordulnak az utcán, s még a oiozieioadáa szünatébeu i&*

A vágóhíd irodáján találok -L““ rá. Zömök, javakorabeli férfi, s éppen a levágott állatok húsának a fogyaszthatóságáról állítja ki az igazolást, amikor betoppanok hozzá. Dr. Bicsérdy Lászlónak hívják, állatorvos; 1935-ben végezte cl az egyetemet, s azóta itt tevékenykedik Soltvadkerten, mint a község állatállománya egészségének a legképzettebb őre.

Már az, hogy egyetemi végzettséggel a harmadik évtizede él falun, arra enged következtetni: szakmáját hivatásának tekinti (mert sajátos diplomájával városon is élhetne); másrészt ezek a kérdések vetődnek fel bennem, amíg beszélgetek vele: megbecsülik-e, s nincs-e arra kárhoztatva, hogy eltemetkezzék, begubózzék akár a szakmai fejlődés, akár a kulturáló- dás, a társadalmi élet lehetőségeinek hiányában?

Hivatásszerű munkálkodását illetően nem csal a feltevésem, mert olyan tájékozottsággal beszél Soltvadkert állatenyésztésé- nek a problémáiról, s lelkesedéssel az állategészség védelméről, mint akinek ez a legszemélyesebb ügye.

S

Elmondja, hogy feladatai Á közé tartozik az állalvá- gások, a vasúti állatszállítások ellenőrzése, s a járványok megelőzése, elfojtása mind a termelőszövetkezetekben, mind az egyéni gazdáknál. örömmel közli,' hogy az olyan, azelőtt az állatállományt gyakran megritkító betegségek, mint a sertés- és baromfipestis, vagy sertéseknél <U öíliáac- szarvasmarhák»

| E hó végén vagy a jövő hónap közepén elindul a Dél.'sarkra a negyedik szovjet expedíció.

| Az expedíció egyik csoportja hernyótalpas terepjáró kocsi-* ival csaknem 6000 kilométeres utat tesz meg: áthalad a Föld mágneses pólusán és a földrajzi Déli-sarkon, Képünkön: a dél- sarki expedíció új vontatója