Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-21 / 275. szám

4. oldal 1958, november 21; jséntel A gyakorlati nevelő szemszügébö A párt művelődési poli­tikájának irányelvei az egész magyar kulturális életet átfogó program körvonalait is megha­tározzák. Nem kívánok tehát itt minden vonatkozásban kitérni az irányélvekben lerögzített "ten­nivalókra, néhányat ragadok csak ki közülük. Elsősorban ami legjobban fog­lalkoztat: az iskolák bővítése. Nem pusztán az iskolahálózat bővítésére gondolok, hanem a meglevők és főleg a már mű­ködő középiskolák befogadóké­pességének növelésére. Mind több és több tanteremre, a gya­korlati órák bevezetésével pár­huzamosan műhelyre stb. lesz szükség. Ezt tapasztalom a hely­beli gimnáziumban is, amely eredetileg 8 osztályosra készült. Az idén megnyílt a kilencedik (a harmadik elsősosztály), de há­rom év elteltével 12 osztályossá nő az intézmény. Ha meggon­doljuk, hogy a tézisek szerint rövidesen kötelező lesz a közép­iskola elvégzése, még nagyobb követelményekre számíthatunk. A politechnikai oktatás kiszéle­sítése pedig a felszerelés na- gyobbméretű fejlesztését kívánja meg. így minden bizonnyal ko­moly gazdasági alap megterem­tésére lesz szükség és ez feltét­lenül megköveteli a dolgozók nagyobb arányú áldozatkészsé­gét is.. Szeretném elmondani vélemé­nyemet az ifjúság nevelésének néhány problémájáról. A világ­nézeti nevelést a hetenként egy osztályfőnöki óra szolgálja. Az egységesség érdekében azonban feltétlenül szükséges volna köz­pontilag összeállított, évfolya­monként egymásra épülő tanter­vét kidolgozni. Természetesen majd minden tantárgy bő alkal­mat ad ideológiai ismeretek nyújtására, de minden esetre jó volna kidolgoztatni és a szakta­nárokhoz eljuttatni, milyen vi­lágnézeti vonatkozású problémá­kat lehet érinteni az egyes tár­gyak keretében. Hasznos és él­ményszerű lenne, ha céltudato­san összeállított kirándulási terv Az olcsó nadrág A bajai városi népi ellenőr­zési bizottság egy tagja a múlt- korában csodálkozva vette ész­re, hogy az egyik szabómester jóval olcsóbban adja a kord­bársony nadrágot, mint az ál­lami boltok. A vizsgálat aztán megállapította, hogy az illető szabómester semmi szabályta­lanságot nem követett cl, mert a kordbársony anyagot áron alul vásárolta a bácsalmási iöld- müvesszövetkezet 20-as számú textilboltjában, s ahhoz csupán — becsületes lévén — a tisztes polgári hasznot számította hoz­zá. Nosza, a bajai népi ellenőrök rögtön levelet intéztek a bács­almási járási NEB-hez, s kér­tek: vizsgálják felül az illető textilből! árukészletét. A vizs­gálat kiderítette, hogy a tavasz folyamán elrendelt leértékelés végrehajtásakor az üzlet vezetői véletlenül a férfi kordbársony anyagot is 40 forintra értékel­ték le 70 forintról, jóllehet a le­értékelés csak a 70 forintos egy­ségárú, lengyel nyomott kord­bársonyra vonatkozott. Ennek következtében 151 méter kord­bársonynál a meg nem engedett leírás összege 4530 forint. Ebből a kordbársonyból vásárolt aztán a bajai szabómester. A kordbársonyanyagot azóta „visszaárazták”, de úgy hisszük, a bolt vezetőinek egész életükre jó tanulságot szolgáltat c téve­dés a leltározások, árazások fi­gyelmes elvégzésére., megvalósításával el tudnánk vin­ni növendékeinket hazánk minél több nagy szocialista létesítmé­nyéhez. Egy ilyen találkozás fej­lődésünk ékes dokumentumaival bizonyára mély nyomokat hagy­na minden fiatal lelkében. Ta­pasztalatból tudom, hogy igen jó hatása van a más népek, külö nősen a baráti szocialista orszá­gok fiataljaival való találkozás­nak is. Az ilyen együttlét ki­fejleszti gyermekeinkben a pro­letár nemzetköziség érzését, az együvé tartozás gondolatát, és megszünteti a még fennálló tar­tózkodást az »idegenekkel« szem­ben. Hasonló eredménnyel járna baráti országok tanulóival való rendszeres diáklevelezés kiépí­tése is. Megfigyelésem, hogy az ifjú­ság egy részéből hiányzik a kö­zösség érdekében végzett munka feletti öröm érzése. Ezért önként nem szívesen vállalkoznak ilyen munkára. A gyakorlati oktatás bevezetése bizonyos fokig ezt a célt is szolgálja a politechnikai ismeretek nyújtása mellett. De talán sor kerülhetne közös mun­kavállalások megszervezésére és hozzá kellene fogni minden is­kolánkban a tájnak és az adott körülményeknek legjobban meg­felelő gyakorlati oktatás megva­lósításához, mindenütt elvégez­hető. átgondolt tanterv alapján. Természetesen a megfe­lelő munkafeltételeket biztosí­tani kell. Nagy hibája volt a felsőbb tanügyi irányításnak, hogy előbb jöttek az intézke­dések, a döntések, rendeletek, de csak késve érkeztek meg a végrehajtáshoz szükséges útmu­tatások. Előfordult az is, hogy teljesen elmaradtak. Ezt el kell kerülni, mert bizonytalanságot, vagy lazaságot szül a lelkiisme­retesebb nevelőknél is. Szüksé­gesnek tartom az iskolák köze­lében működő állami gazdasá­gokkal, te nnelöszö vetkeze te k­kel, gépállomásokkal való kap­csolat kiépítését is. Első pillanatra úgy tűnik, mintha nem tartozna ide, de én nagyon fontosnak vallom azt. hogy tanulóinknak az iskolá­ban meleg, barátságos otthont, valamiféle klubhelyiséget jut­tatnánk. Rádió, televízió, napi­lapok és folyóiratok tartozná­nak a klub felszereléséhez. Azt sem tartanám túlzásnak, ha a fizikai munka megszerettetése és a gyakorlati ismeretek ala­posabb elsajátítása céljából ta­nulóinkat nyaranta két-három- hetes kötelező gyakorlatra vin­nénk, miután kötelezővé tet­tük a műszaki gyakorlatok el­végzését az iskolában is. Alapvető dolog a párt és a nevelők közötti viszonyban a bi­zalom. Feltétlenül igen sokat jelent az irányelvekben is le­rögzített további anyagi és er­kölcsi megbecsülés. Vigyázni kell azonban, hogy ez ne csak szavakban jusson kifejezésre — különösen alsóbb szerveinknél. Nálunk például évek óta meg­oldatlan a pedagógusoknak járó illetményföldek megfelelő he­lyen való kijelölése. Ezen küny- nyen lehetne segíteni. Márpedig az anyagi gondoktól mentes pe­dagógus nyilván sokkal többre képes. Nagyobb kedvvel és oda­adással művelné szaktárgyát, s eredményesebben venne részt a falusi kulturális élet fellen­dítésében.. Jelenleg nem egészen meg­felelő a nevelők szakmai és ideológiai továbbképzésének a rendszere. Ügy gondolom, jó lenne, ha a legfontosabb té­mákból összeállított anyagot rendszerezve, adnánk a pedagó­gusok kezébe és kívánnánk meg annak ismeretét színvona­las előadások és viták beikta­tásával. A szaktárgyak kereté­ben felhasználható világnézeti nevelési momentumok tudato­sítása . és ..jBSGBÉMSŰÉeft. WfiiU* pontjából eredményesnek lát- 5 szik a Központi Pedagógus To- ; vábbképző Intézet által kibo- j csátott brosúrák további eljut- ! tatása a szaktanárok kezeihez. » Helyes lenne ilyen vonatko- 5 zású kézi könyvek kiadása is. ; ■ Ki kell térnem a nevelőkkel ; kapcsolatban egy tarthatatlan • jelenségre, amelyet feltétlenül j meg kell változtatni. Vélemé- : nyem szerint — ha szükséges ! — adminisztratív úton is. Azt ; tapasztalom, hogy még a falusi * származású értelmiségiek nagy » része sem vágyik vissza a fa- : luba. Inkább a város felé tő- ; rekszik. Nem érzi a . szükségét, ■ nyilván bizonyos mértékű hiva- ! tástudat hiánya miatt. Így for- : dúl elő, hogy a városi iskolák ■ megtelnek pedagógusokkal, a ; vidékiek viszont hiányokkal I küzdenek. : m Néhány szót a szülőkről, j Ez valamennyi probléma kö- j zött a legnehezebb. A szülők : nagy része — gondolok itt a fa- j lusi iskolákra, mint amilyen a ■ mienk is — paraszti foglalko- j zású, tehát a legnehezebben 5 szervezhető és összefogható ré- • teghez tartozik. így aztán ne- • hézségekbe ütközik a szülők : nevelése. Pedig nagy szükség : volna rá, hiszen közöttük so- ■ kákát még hatalmában tart a jj babona, a különböző tévhit. ! Szerintem a legcélravezetőbb : megoldás az, ha fiaikon kérész- | tül hatunk a szülőkre neveié- jj sük ideológiai és gyakorlati j momentumainak megerősítésé- : vei. j Pátkay Imre gimn. igazgató. Kunszent- ; miklós '<■ VETE RAN Jrta : VlieUeíJty. Sandáit Szalonnát ettünk, új bor az asztalon... s a petróleumlámpa fénykévéje megtörik szép ezüst haján. — Tizenkilencben lépteink alatt — így kezdte a beszédet nekem -4*' piros palástos rózsaszálak nyíltak a sólyomszárnyú szabad földeken. Rongyos gúnya ;«— tiszta lelkiismeret. hozsannázta az új idők dalát, évszázados bűnökért fizettek a bátor lelkű vöröskatonák. Szívemben hordtam anyám kesérvéu agyamban zúgott a nyomor éneke; sasszárnyakat növesztett a holnap s a munkások lobogó élete. Üléseztünk a direktóriumban, odvába bújt a tigrisbőrű burzsuj. Hitünktől zengett a messze vidplc s a földek barázdált selymén a szabadság hirdette ítéletét. Gyermekem szájában fehér kenyér omlott, nagy ölelés volt a távoli határ. A szakadó eső is napsütés volt nékünk és tetteink virága száz dalos madár. Emberek lettünk! S nem megalázott csorda. Öntudat perzselt a nyelvünk hegyén, közös volt szívünk dobbanása s tekintetünk óceán-partjain karéjként hasadt a szivárvány-refnény. — Fojtogatta torkom minden szava. Törpének éreztem magam ez ember előtt. Vajon felnőhetek-e én oly magasra< mint tizenkilencben a lobogó fenyők. Népíanifók vagyunk TABDI. Talán sokan azt sem tudják, hogy merre is van ez a picinyke falu. A kiskőrösi já­rásban található, az arany homok vidékén. Ide látogattunk el a közel­múlt napokban, s elbeszélget­tünk Tömör Ferenc elvtárssal, az általános iskola igazgatójá­val. — Amikor kézhez kaptam tanítói oklevelemet, így indí­tott útra édesapám: Egyet je­gyezz meg fiam, nem Romhány van teérted, hanem te vagy Romhányért! Ott születtem, azért hozta fel' ezt a példát. KÉSŐBB értettem meg útba­igazító szavának bölcs értel­mét. S azóta is érzem, hogy a tanító csak akkor tölti be igazán hivatását, ha eggyéforr a községgel és segít az embe­rek helyes véleménynyilvánítá­sának és gondolkodások» jának kialakításában. — Ma szépenhar\gzó, udva­rias jelzővel illetnek minket: pedagógus. Véleményem szerint ez a megtisztelő megszólítás csak a középiskolai tanárokra vonatkoztatható. Mi, akik itt élünk a falvak homokbuckás vi­lágában, együtt örülünk és al­kotunk a néppel, úgy érezzük, hogy a mi titulusunk így hang­zik helyesebben: néptanítók. Felemelő, büszke tudat tölt el mindannyiunkat, ha eredménye­sen segíthetünk a nép gondol­kodásmódjának átalakításában. TÖMÖR FERENC elvtárs kommunista nevelő. Nyolc év óta tanítja Tabdiban a gyere­keket. Amikor odakerült, már kinőtte a falu a régi iskolát. Ekkor indult meg a kemény csata az új iskoláért. Többen azt akarták, hogy előbb műve­lődési otthont építsenek, majd aztán iskolát. Tömör elvtárs szembeszállt ezzel az óhajjal, s kemény viták után tudta csak meggyőzni a többieket az iskola fontosságáról. A FALUBAN akkor működő Tavasz és az Üj Elet agyagot, pelyvát adott az építkezéshez. Ebből verték a vályogot. A já- jási tanács téglával segítette Tabdi szorgalmas népét. És szép lassan kirajzolódtak az épülő kéttantermes új iskola körvonalai. A lakosság több mjnt 100 ezer forint értékben végzett társadalmi munkát az építkezésnél. S ma már kétszáz- nyolcvannégy gyerek tanul a csinos épületben. Kilenc peda­gógus tanítja, oktatja őket itt a tudományra. — Évekkel ezelőtt még négy­öt kilométerről gyalogoltak a gyerekek az iskolába, ma isko­la-busz szállítja őket a hely­színre. KÖNYVTÁR sem volt a fa­luban. Karlóczi Erzsi tanítónő vállalta megszervezését. Azóta gyakran hangzik a gyermekek ajkáról: tanító néni, édesanyám kér egy nekivaló, jó könyvet, Qldiíiiuz igái iák cl máködíii A Zeneművészek Szakszerve­zete a közeljövőben kezdi meg a népi- és tánczenekarok tag­jai működési engedélyeinek fe­lülvizsgálását. A zenészek kér­dőíveket töltenek ki és okmá­nyokkal igazolják a korábban kiadott működési engedélyek létjogosultságát. S a pedagógus segítő keze érez-» hetővé vált I a szellemi kultúra irányításában is. IGAZA VOLT Tömöri elv­társnak akkor, amikor síkra szállt az új iskoláért. Tabdiban ezer ember él, s a lakosság 90 százaléka szakcsoportokba tö­mörült. A nyolc általános is­kolát elvégzett fiatalok tudásuk és fel világosul tságuk révén se­gítenek a családi körben a szo­cialista mezőgazdaság előnyei­nek megértetésében és népszerű­sítésében. Az iskolában szerzett tudás adja meg a művelődés alapját. Az elkövetkezendő években bizonyára épül majd Tabdiban is művelődési otthon; Ez is csak akkor sikerül, ha igénybe veszik a pedagógusok támogatását és segítségét. Tömör elvtársra ebben a kér­désben is számíthatnak. népi- él tánczméizjtk engaiélijit Megyénkben a Zeneművé­szek Szakszervezete végzi ezti a nagy körültekintést igénylő, bonyolult munkát. Azoktól a zenészektől; akik a felülvizs­gáláson nem vesznek részt- a korábban kiadott működési en-* gedélyeket ; bevonják. Félévi börtön munkabér meg nem fizetése miatt Lapunk ez évi február 23-i számában cikket írtunk Balogh Jánosné la.josniizsei kulákasz- szonyrúl, aki Rédei József nevű cselédgyerekénck mintegy 900 forint munkabérrel maradt adós. Később közöltük, hogy polgári peres úton a kecskeméti városi és járási ügyészség érvénycsí- tette a cseléiLtycrek követelését, s most kaptuk a hírt, hogy a polgári keresettel egy időben» megindult bűnvádi eljárás során» a cselcdgycrckct kizsákmányoló» Baloghnét a kecskeméti járás- bíróság hathónapi börtönre ési 3000 forint pénzbüntetésre ítélto munkabér meg nem fizetése» miatt. A bíróság Ifjúság elleni bűntettet nem állapított meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom