Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

\ h1<M

1958. október 7, kedd

Jelölőgyűlés a tanyán

Jelölőgyűlésre jöttek •Cssze Feketefalu választói, csak egy-két asszony maradt otthon pásztorolni a gyerekeket. A gyűlésnek esti hat órakor kellett volna kezdődnie, de még háromnegyed hétkor is a »falu« gazdasági ügyeiről beszélgettek, Idézőjelben írom a »falu«-t, mert Feketefalu tulajdonképpen Nyárlőrinchez tartozó, tőle hét kilométer távolságra lévő kis település.

Horváth Mihály itt a házigazda, az ő házában tartanánk a gyűlést, amely — mint mondom ‘— sehogy sem akar hivatalosan is elkezdődni. De a »késés« ellenére is olyan nyugodt mindenki, hogy a hasonló gyűlések késése miatti feszültség itt egyáltalán nem érezhető. Szó esik a lótartásról, a tanya melletti nagy rét kihasználásáról, s a jelenlévő Magó Ferenc tanácselnökkel, — a választókörzet 1954-ben megválasztott tanácstagjával — úgy beszélgetnek választói, mint közülük való, szakértőbb és náluk széleslátó- körűbbb gazdával.

S hiába áll fel Mucsi János, a nagy, fekete kovácsmester, a jelöiőgyűlés tulajdonképpeni elnöke; hiába jelenti be: «Kedves barátaim, kezdjük meg a gyűlést...«; s még Magó Ferenc is hiába kezd hozzá a község fejlődését ismertető beszámolójához —, ismét »mellékvágányra« terelődik a szó. Ezúttal a tanyasiakat legjobban érintő problémára, — az útépítésre, majd a sertéshizlalásra; hiszen míg 1956-ban csak 360 hizóra szerződtek az

itteni gazdák, ebben az évben már 1086 hízót visznek ki a faluból ...

Nem. Rosszul mondtam. Nem

mellékvágány ez. Tanácstagnak és választóinak mi is volna fontosabb megbeszélnivalója, — mint a választókerület gazdasági ügyeinek helyzete? A kul- túrház építése —, amelyet társadalmi munkával a jelenlevők is építgettek, s amelyet november 7-én adnak át a lakosságnak; a villany bevezetése a jövő évben, amely ugyan az ittenieket nem érinti, mert ilyen messzire lehetetlen kivezetni a villanyt, de a nyárlőrinci tanyavilág sok lakosának életét szebbé, vidámabbá teszi, s megszabadítja őket a petróleum- lámpa szemrontó fényétől.

Ssó esik a falubeli négy bolt forgalmáról is, amely 1956. első negyedévével szemben, az idei év első negyedévében 60 ezer forintos emelkedést mutat, — pedig itt csak mindennapos cikkeket, sót, paprikát, miegyebet vásárolják, — a ruha, lábbeli vásárlásáért Kecskemétre járnak.

S ez másfél órán át megy így: jelölőgyűlésre jöttünk, de a hivatalos és merev hang; szorongó és feszült érzések helyett vidámságot, vitát, politizálga- tást hallunk. Mert természetesen nincsenek itt azonos kaptafára húzott vélemények. Ki-ki a maga gondját teregeti, s ebből alakul-alakulgat a köz véleménye.

B. Sándor, — nevét szándékkal nem írjuk ki, — például több rosszat említ, amely esetSj A paragrafusok Jiözőtt | §

— Jogi tanácaadói Dr. Kolosai R. Gyula ügyé am —

Bérbeszámítási jog

Többen fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy mit kell bérbeszámítási jog alatt érteni, hogyan lehet e jogot érvényesíteni.

A 30/1956. M. T. sz. rendelet értelmében azt a bérlőt, aki a bérbeadó hozzájárulásával és hatósági engedéllyel lakását helyreállítja, műszakilag megosztja vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséget lakás céljára átalakít, bérbeszámítási jog illeti meg. A bérlő a lakásra fordított költségei hetvenöt százalékát számíthatja be a bérbe, ez az összeg azonban nem lehet több, mint a lakás 10 havi bérének összege.

A végzett munkákat szabályszerűen kiállított számlákkal kell igazolni. A számlákkal igazolt költségek elismerését a bérbeadótól a munkálatok befejezését követő hónap utolsó napjáig kell kérni.

Ha a bérbeadó oz ellen kifogást emel, vagy a bejelentésre 15 napon belül nem válaszol, a

bérlő 8 napon belül a bíróságtól kérheti a költségek megállapítását, illetőleg a bérbeszámítást. A bíróság jogerős határozatáig a teljes bért kell fizetni.

A szokásos méreteket meghaladó kivitelezésű berendezéseket természetesen (pl. üvegezett szárnyasajtó, a szokottnál nagyobb terjedelmű csempeburkolat) a bérlő csak saját költségén létesíthet.

leg a mai gazdálkodás rovására lenne írható. Kényelmetlenül kezdem érezni a keletkező feszültséget, — míg Mucsi János kovácsmester, meg a házigazda Horváth Mihály bácsi meg nem szólal:

— Sándor! A betegséged miatt volt neked bajod! Mennyi pénzt fizettél ki a tavasszal orvosnak?

— Háromezret, — hangzik a bizonytalan válasz.

— Na látod? A magad gondját ne írd a gazdálkodás rovására!

Mindjárt meg is jegyzik azonban, hogy Magó Ferenc tanácselnök több megbetegedett embernek még a kórházi ápolási költségeit is díjmentesen intézteié el, — s valószínűnek tartjuk, B. Sándor esetében is sikerül valamilyen, számára kedvező megoldást találni.

Az idősebbek emlékezhetnek még a régi kortesvilágra, amikor fűt-fát ígérgettek a válasz-: toknak, hogy aztán a választás után eltűnjenek, mint a kámfor.

Nos, itt ilyesmiről szó sincs. Kemény és mindent meghányó- vető vitában alakul ki a köz véleménye, — mint például a 25 holdnál nagyobb legelőn alakítandó juhtenyésztő társulat ügyében is, — Magó Ferenc tanácselnök nem ígérget, amit viszont négyéves tanácstagsága alatt a falu érdekében cselekedett, azt mindenki ismeri, s maguk a választók említik fel egy-két régebbi emléküket erről.

így esett, hogy amikor a jelölőgyűlés elnöke ismét felállt, s kijelentette: „Ügy hiszem, a legigazabb és legrátermettebb embert jelöljük, ha Magó Ferencet meghagyjuk tanácstagi tisztében ...” — egyhangúlag helybenhagyták a javaslatot.

Eszerint Magó Ferenc, a nyárlőrinci tanács elnöke, a 11. választókerület 1954-ben megválasztott tanácstagja, — az 1958-as tanácsválasztásokon is tanácstag-jelölt maradt.

A közvélemény, — amely a köz ügyeiről folytatott közel kétórás vitában alakult ki, — átmelegítette a hangulatot, s mint nagy sátor, melegítőén és békésen fogta össze az egybegyűlteket.

A feketefalusiak azzal a tudattal mehettek haza késő este, hogy kis' közösségük ügyét a legjobb kezekbe helyezték.

Az új légáteresztőképesség-vizsgáló textilműszer prototípusa elkészült az Anyagvizsgáló Készülékek Gyárában. A modern gép azonnal méri az anyagok viharállóságát, szellőzőkészségét. Nagy a jelentősége elsősorban a impregnált kelmék vizsgálatánál. A külkereskedelem ötven darabot már megrendelt.

Képünkön: a konstruktőrök ellenőrzik a mérési adatokat.

Kecskeméten is bemutatják a „Fülöpszállás gyöngyét"

Érdekes szőlőkülönlegesség van az Alföldi Állami Pince- gazdaság fülöpszállási célgazdaságában. Ez a gazdaság annakidején elhanyagolt, beteg tartalékszőlőket vett kezelésbe s a szakembereknek feltűnt, hogy amíg sok fajtát a leggondosabb ápolással sem tudtak életre támasztani, — ez a szőlő szívósan dacolt a pusztulással s egy-két évi jó munkát kitűnő terméssel hálált meg.

Kutatni kezdték eredetét, — de ezt máig sem sikerült pontosan kideríteni. Annyit tudnak csupán, hogy valamely francia

szőlőnek hazai fajtával való nemesítése, de egyetlen jelenleg ismert fajtával sem azonos. Levele dús, bogyója nagyszemű, jól bírja a szállítást. Igen édés csemegeszőlőt ad, de egyúttal jó minőségű fehér bora is van.

A célgazdaságnak 300 tőkéje van ebből a fajtából. Az idei őszön gondosan, részletesen elbírálják tulajdonságait s a jövőben elszaporítják. Németh László gazdaságvezető tájékoztatása szerint a »Fülöpszállás gyöngyé«-nek keresztelendő fajtát bemutatják majd a Hírős Napok mezőgazdasági kiállításán is,

Esti technikum indult Baján

Az egyre iparosodó Baja azt a követelményt állítja a város munkásosztálya elé, hogy elméleti tudását bővítse. Ez a felismerés vezette az iskola szervezőit: Szabó Tibor levelezőnket, a Bajai Vas- és Fémipari Vállalat párttitkárát, Szabó Lajos igazgatót és Gácsér Gyula elvtársat, a DÁV párttitkárát.

Az előbb emlitett vállalatok képviselői felkérték a Pécsi Gépipari és Elektroipari Technikum vezetőségét, hogy Baján, a

III. Béla Gimnáziumban 32 fővel indítson meg gépész és villamosipari technikusképző levelező oktatást.

A kérés meghallgatásra talált és szeptember 26-a óta 32 fővel beindult az esti levelező oktatás. A technikumi hallgatók 70 százaléka fizikái dolgozó.

— Sosztakovics után most Haesiturján is operettet komponál, amelyet egy egyszerű lány címmel hamarosa.. bemu- tatrak Moszkvában.

IZSÁKON több ismeretterjesztő kisgyűlésen méltatták szeptember 29-én és 30-án néphadseregünk napjának jelentőségét. A szeszfőzde dolgozóinak és a környéken lakó egyénileg dolgozó parasztoknak Izsáki György pedagógus tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást.

*

A PIRTÖI pártszervezet tag jainak felvilágosító munkája és az Üj Élet Termelőszövetkezet eredményei láttán egyre több egyénileg dolgozó paraszt győződik meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi napokban nyolc egyéni gazda kérte felvételét a helyi termelőszövetke setbe.

Kukoricás Szabó bácsi

végé felé nem merem vállalni —, és sír a lelkem ezért a nagyszerű emberért, akitől nem más vágta el a lehetőségét annak, hogy alkotó-képességét kibontakoztassa, mint az, hogy húsz évvel később nyílt meg számára az a kapu, ahonnan az új paraszti élet útja vezet.

V

igasza az a megbecsülés amelyben gazdálkodó társai, még a hivatali szervek is részesítek. Meg a családja Egyik fia segít neki a gazdálkodásban, a másik a vasúton forgalmista, négy lánya közül egy Pesten, a háziipamál dolgozik, a másik, férjével együtt, a Lajosmizsei Háziipari Szövetkezetnél, harmadik lánya a föld- művesszövétkezet üzemegységvezetőjének, a negyedik pedig egy vezérkari századosnak a felesége. (A százados szintén La- josmizséről származik, s “-haj, úgy dolgozott a nyári szabadságán, hogy nincs az a paraszt* aki különben.»-)

Könnyes-mosolygós a szeme Szabó bácsinak, amikor a kis unokáját emlegeti. — Nagypapa, küldök magának pénzt Pestről — ígérte neki a nyáron. »Ne pénzt, kisfiam. Esőt!-«

S amíg kikísér az autóhoz, akkor is mosolyog. Mert azért —* ha késve is — munka mellett boldogságot is termett neki új életünk.

Tarján István

már: gyönyörű termést nevelt a tarlóba vetéssel. Öt 'holdon lucernát is termel, a magjára szintén szerződött.

— Jobb szerződni, nem kell •írulgatni a terményt — vallja be.

Többször megpróbálta a som- kóró termelését is, de pem mindig sikerült neki.

Mert ilyen ember ő, olvassa az újságot, hallgatja a rádiót, s ha olyasmiről vesz tudomást, ami hasznosnak Ígérkezik, megpróbálja.

— A heterózis kukoricát is megpróbálnám, de nem merem megreszkírozni — mondja annak az embernek az enyhe letargiájával, aki szeretné az újat, de a kísérletezéshez nem vállalhatja a kockázatot. Még ő sem, aki kilenc és fél hold szántón gazdálkodik.

Ó

nként adódik a kérdés: nem volna-e kedve a több, a nagyobb lehetőséggel élni? Érti, miről van szó. S nem én vetem először a kérdést fel neki. Hívták már a Sallai Tsz- be, amelynek a tagjai között ott vannak a barátai, rokonai, csak . . .

— Csak húsz évvel fiatalabb volnék — mentegetőzik szomorkásán. így, a hetedik évtized

Szinte tollbamondja a termőföld megművelésének, az ő kukoricatermesztésének a módját:

— Mélyszántás után keresztbe fogasolok, boronálok, elvetés után is fogasolok. A kukoricát hétszer—nyolcszor ekekapázom, az egyelést egyszer végzem el, mégpedig késsel. Ne felejtse megírni az elvtárs, hogy csak olyan vastagon kell kapálni, mint a cigarettapapír, különben felszaggatjuk a gyökereket!

TWIeg megmutatja, hogy a ve- tőkukoricát a cső melyik részéről — a közepe tájáról — szemezgeti le, s ezzel ki is meríti a »titkot«.

A kukoricát azonban hasznosítani is kell. Piacra vigye? Nem. Szabó bácsi tudja, mondja is: »A terményből nem lehet

pénzelni. A jószággal kell feletetni.« Tavaly kilenc hízói adott el az állami felvásárlónak, az idén két bikát nevel szerződésre a kukoricán, jövőre isméi sertést hizlal.

Dehát kizárólag kukoricát termelni mégis csak egyoldalú gazdálkodást jelent ő viszont nerr esett ebbe az egyoldalúságba ötszáz négyszögölön olyan mar harépája van, hogy 200—220 má. zsát is betakarít, s a jövőévi ve- tőburgonyáról is gondolkodót

H

a szép kukoricát akar ' látni, nézze meg, az öreg mindjárt behoz néhány csövet — mondja Lajosmizsén a községi agronómus, míg a társaságunkat vendégül látó Szabó János bácsi oda van a szobából. És csakugyan nem állít valótlant, mert a hatvannyolcesztendős, a korát azonban meghazudtoló, élénk tekintetű parasztem- ben egy kosár olyan nem fajtatiszta, de sokat termő, aranysárga, lófogú kukoricát mutat meg, hogy párját ritkítja. Ezzel a kukoricával szerepel majd Szabó bácsi a Hírős Napok terménykiállításán, s mert évek óta a kukoricaterméséről híres, azért ragasztották rá falujában a címben szereplő, megtisztelő jelzőt.

Készülődöm rá, hogy kifaggassam belőle a titkát, de nincs rá szükség, mondja ő magától is. És a titok abban a nagy-nagy szeretetben van, amellyel a munkán, a tengeri termelésén csüng.

— Mióta a világ fennáll, azóta kukoricát termelek — említi meg nevetve; vagyis: jóné- hány évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Lajosmizsén ő volt az első, aki már 1915-ben ekekapával művelte a kukoricaföldiét, Azóta hű is hozzá-