Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya Nagy Istók Istvánt ALKONY Mint sebből a vér, úgy fröccsen a tájon szét az alkony langyos bíbora, ráfonódik lassan kapák nyelére... Reszket a fák hallgatag sora. Szőlőkapások barna arcán szárad a verejték: sajog a derék. Marokban a tűz, az égen fenn a Nap, az alkonyban lobbanva elég. Elindul a szél. Borzolja a fákat, kukoricást, tanyák fedelét, az udvaron egy borjú bársony szőrét, mely mohón szívja anyja tejét. Csüggedten bólogat a napraforgó, súlyos feje fény után kutat; fáradt lovak és rongyos árnyak futják be a vékony, kanyargó utat. Szikkadt kun ballag, hátán köteg széna, kezefején csöpp hangya forog, a tsz-táblán még széles nagy ívben barázdát vonnak a traktorok. Kövér kacsák szélednek el a parton, hangjukat a hűs víz elnyeli, hűlt fészkére rásimul a gerle, mely tojással és pihével teli. Hűvösödik. Puha csend hullámzik szét, mint kiáradt folyó a tájon, az alkony-sárkány legeli a fényt, és homály dől ki a szörnyű szájon. F. Tóth Pál i VARÁZSLAT A gond megűlt, hogy görnyedeztém, bánatom volt, de nem feledtem — sóhajtoztam, mint méla vándor, ki szürke már az út porától. Egy nagy varázsló állt elébem s én bátran a szemébe néztem, hallgattam, hogy zendü] a lantja, a kedvemet is elringatja. Tűrtem, hogy szava úgy vezessen, mint tünde-lány álomligetben, — tudtam, hogy a szívembe látó ... A színház volt e nagy varázsló. Antalfy Istvánt ELFÁRADTAM Elfáradtam, mit tagadjam,.4 hosszú volt a nap. ^ Arcomról a fáradságtól cseppek hullanak. V* Kabátomat leterítem, s ráheveredek. Nézem a nap nyugovását, estülő eget, • s már azt hinném, hogy egészen egyedül vagyok, hogy csak miattam gyúlnak ki fenn a csillagok, hogy csak miattam harsan fel a tücsökzene, hogy csak nékem szól a város fény-üzenete, így gondolnám.:. amikor a krumpliföld felől léptek zaja kél... kapások.. j egy asszony elől, ,, , utána még négyen-öten..; • erre tartanak... Csak itt-ott kél egy-egy szó a nyárfasor alatt. Most már tudtam: nékik is szól a tücskök dala, nékik is indult ragyogni az ég csillaga, tudtam, hogy az övék lesz májd az ég, ha hasad, őket ébreszti legelsőbb a hajnali nap, s tudtam, indulnom kell, tovább, nem heverhetek, nincs jogom, hogy én őnálük fáradtabb legyek, felkeltem hát, és indultam, * merre ők hatan, s egy kissé — mi tagadjam ? rs >' szégyelltem magam... Goór Imrei mr Őszi levél halott barátomhoz CXjis QcLno-i {íitőmítaéxzntk :.. mert János elment, János oda van. Szedik a szőlőt "* fonott, nagy kosarakba, " telnek a puttonyok és lé csurran a kádba s a fények majdhogynem lefeküsznek. “ Mondd, milyen úton cepeled nyughatatlan fantáziád? Érik a szilva, Jánosom, villog a vérszín Jonathán s rendre hűvösebbek az esték. ’ Gondolataink teljesednek, hajnalra művek érnek, mert rövidek a nappalok immárMajomkodnak a nagy hajók, elúsznak ultrakék vizekre s lángot lobbantanak — Te másként látod ezt már -n* s mi csak számolunk egyre térképeinkre dőlvén, a támaszpontok helyére tűzzük sokszínű zászlainkat és foglalkozunk közös dolgainkkal; — Te másként nézed ezt már; szólhatnál hozzánk mégis olykor, adhatnál nékünk hírt is olykor: találkoztál-e újabb holdatokkal? Picasso kézmelegjét érzed-é még; s ki minden gondot letettél, anyagot gyűjtesz-é: fakót; vagy fényeset újabb halálig jövendő képeidhez? Ó, a koporsók beszakadnak, mellből sóhajok kiszakadnak, szerelemkötelek szakadnak ... Tudod, itt ősz van és tél jő nemsokára. Az atomdisznó hízik barna makkon, hizlalják ezüstpénzen, s hízik vérséjteken. Megforr a must, biz megforr, Jánosom s mert rövid a nappal, félhéttájt letöröljük a palettát * s hazatérő parasztokkal szót váltunk jövő tavaszról s ki elmentél, terólad. *»<3«<»<S«<ScsdL<3CSaWK8cWKsard#cgcwW8c*<»c8cK»«ia<si<a^^ é~hlyan már a Hírős Város, mint az már egy nagy vidéki városhoz illik. Bővebben most nem akarom szépségeit ecsetelni, de a hasznosából csak megemlítem, hogy a mellékutcákban is vannak már vascsapos kutak és a villany már Kisnyír- ben sem olyan újdonság. Dehát ez ma már természetes, pedig volt másképpen is, úgy mégpedig, hogy a kis utcák sok kicsi házában még petróleumlámpa járta. Aztán jött a nagy építkezések korszaka és a kis utcák emberei is belátták, hogy jobb a villany. így volt ez Kovácséknál is. Egy napon Mária, Kovács felesége meglepő kérdést tett fel a férjének: — Ugye, te az üzemben Villanynál dolgozol? Kovács ránézett busa szemöldöke alól. — Nem is gyertyánál. A válaszra Mária támadásba ment át. — Es így természetesnek veszed, hogy itthon lámpánál va- koskodjunk. Kovács azt mondta rá: — Csináld úgy, hogy legyen villanyunk. Az asszony is röviden felelt: — Jó. Ez a beszélgetés volt a bevezetője annak, hogy az udvarban megjelentek a villamosüzem szerelői és munkásai, oszlopót állítottak, drótokat húztak és a lakásban Villanyszerelők vésték, kopácsolták, fúrták a falat. Kezdetben Mária szíve repde- sett az örömtől. A munka folyása közben azonban már gyenge idegesség lepte el és amikor Fodor János: A VILLANY a fal már úgy festett, mint a kiszáradt patakok medre, teljesen kimerült. Mintha nagy betegség viselte volna meg, úgy fogadta a férjét is. Iá ovács körbeforgott. A lám- pa gyér világánál a fal- bafektetett csövek hosszú fekete kígyóknak látszották. A fehér kapcsolók pedig, mint alvó lepkék a sárga virágon. S az ajtó felett két kerek lyuk, sötét szemüvegként meredezett. A padlót zajtalanná tette a ráhüllott mészpor. Kovács az ujjával házakat rajzolt bele, Mária esetten nézte. Kovács végül is felegyenesedett és félreérthetetlenül megállapította: — Bizony, itt újra festeni kell. Mária fájdalmasan sóhajtotta: Ezt én is tudom. — Helyes. Holnap szól) Húsnak, szebbé teszi a lakást mint volt. Mária kedvetlenül bólintga- tott. — Szóljak, szólják. De Ilus azért dolgozik, hogy pénzt kapjon. Mi pedig azt mind a villanyba adtuk, a festésre nem maradt és ebben a hónapban nem is lesz rá egy fillérünk sem. Kovács a falakon alvó kapcsolólepkéket bámulta. Valóban alapos munkát Végeztek a villanyosok. Mária feljebb tartotta a lámpát. A hirtelen lendülettől lobbant a láng és az üveget bekormozta. Mária végképpen elcsüggedt. — Ilyen csúnya most a ntf lakásunk is. De azt is belátta, hogy a szerelőktől sem lehet kívánni, hogy a csöveket vésés nélkül helyezzék a fáiba. Az viszont igaz, hogy kevesebb szeméttel dolgozhattak volna. Mindezekre a megállapításokra a csőkígyók, a kapcsolólepkék és a vésett-pa- takok csak tovább maradtak a falon. Ahogyan voltak, mégsem hagyhatták, mert freskóknak csak nem feleltek meg, de szépérzéküket is sértette. AjT ovács határozott. M*■ — Nincs más hátra, kölcsönt kérek. Mária tiltakozott. — Szó sem lehet róla, nem verjük magunkat adósságba. Kovács felhúzta az orrát. — Adj jobb tanácsot. — Reggelre megkapod, addigra megálmodom. Mégsem azt csinálta, hanem forgolódott, sóhajtott és szipogott, aztán megkérdezte a férjét: — Alszol? A méreg olyan okosat adott Kovács nyelvére, hogy bekövetkezett a hajnalig tartó sírás: — Dehogy, a villanyodban gyönyörködöm. A reggelit csák éppen bekapta és menekült hazulról, mert megjöttek a szerelők a munka bevégzésére. Mária harciasán üdvözölte őket: — Jól elbántak a lakásunkkal. Tehát átvészelte a csőkígyók és a kapcsolólepkék által okozott megpróbáltatást. Kovács is megszerezte a a pénzt, de azért óvatosan került beljebb a kapun. Az asszonyok kiismerhetetlenek. Persze, hogy azok, Mária is az. Este még sírt, reggel lármázott és most tessék, dalol. DC a friss, üde hangokra Kovács is nyu- godtabban lépegetett. Megtapogatta pénztárcáját. Csak jó volt, hogy kölcsönt kért. Mária dalolása nem fog már sírásba átcsapni. Átvette a dúl dallamát és fütyülve visszaf eleit. Ezt rendszerint akkor játszották, ha örömet akartak egymásnak szerezni. De a küszöbön szemetkaparó látvány fogta vissza. Por, mész sűrítette a szoba levegőjét. Mária a konyhaasztalról ágaskodót felfelé és egy kiselejtezett késsel a mennyezetet durta. ÍS ovács hápogott. — Ez mi? Felesége vígan szökkent mellé. — Önköltségmegtakarítás..., kedvesem. A lakás nem maradhat úgy, ahogy van, tehát vakolok, tapasztok, meszelek, festek egymagám. Ha nem is lesz olyan szép, mintha festő csinálná, azért nem fogunk szégyenkezni. — S mivel a negyedik kerületben született, nem állta meg, hogy nyelve tűjével kicsit szúrjon is: — Mégis így jobban fogsz gyönyörködni a villanyunkban. Kovács hagyta a pénztárcát Tudta, hogy Máriát sem szép szóval, sem érveléssel, sem keménységgel nem térítheti el szándékától Mária jelezte is ezt, mert könnyedén a Vállára ütött és vidáman kérte: — Segíts vissza az asztalra. És Kovács is mit tehetett volna mást, mint gyorsan bekapta az ebédet, mellé ugrott és közös erővel takarították a régi mész maradványait. Hát a háttal álltak. Mária a fejét puhán a férjéhez érintette. — Né félj, kenyeres, nem lesz hiba. A mi kerületünkben erre is megtanították a mamák a lányaikat. Nehéznek tűnő, hosszú hetet töltöttek a malterben, mészben, festékben. De Mária mindezt felejtetté, mert egy ötödik kerületi asszonytól megkapta a legnagyobb dicséretet, amit egy asszony csak kaphat. — Olyan gyönyörű a szobátok, mint a tündérek kastélya lehet. És tudod, hogy mennyire szépíti a villany is. Mondom, nem győzök betelni vele. Kovács is így volt, de nem volt hajlandó nyilatkozni. S amikor Máriából csak kitört a kíváncsiság, hogy mégis mit szól a munkájához, ennyit kicsúsztatott a száján: — Meglehetős. fl/Bária nem koppintott a fe- jére a főzőkanállal, mint várta, hanem megfogta szoknyája szélét és1 meghajolt. — Köszönöm a dicséretet. Hiába, á férfiak mindig olyan szűkszavúak, de sokszor az arcuk annál többet mond és a villanyfénynél Kovács arca is ragyogott. t