Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-31 / 257. szám
1958. október 31, péntek 3. oldal Vincze Ilona jól választ Az alpári ifjú választók nevei közül Vincze Ilonáét választottuk ki a tanácsházán, majd elindultunk felkeresésére. Amikor benyitottunk a kis Hunyadi utcai ház konyhájának ajtaján, két fiatalt is találtunk ott munkába merülve. Az asztalon temérdek boríték hevert. A le-j sny a borítékok címzésével, a fiú leragasztásukkal volt elfoglalva. Itt esküvő készül — villant át rajtunk a gondolat. Amikor bemutatkoztunk, Ilonka éppen egy iskolai tablót tartott kezében, rajta a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium 1958- ban érettségizett diákjai. Ilonka képe is ott volt köztük, s csak természetes, hogy osztálytársait is meghívja a lakodalomra. Gondoltam, most melegiben rátérek jövetelünk céljára, s megkérdeztem tőle: — örül-e annak, hogy már a jogokkal rendelkező magyar állampolgárok sorába lépett, s a legközelebbi választáson szavazhat is. Ilonka nem lepődött meg túlságosan a kérdésen és magabiztosan válaszolta: — örülök! Es mire fog szavazni? — tettem fel az újabb kérdést. — Ekkor vőlegényére nézett, szemérmesen elmosolyodott, s úgy mondta: — a békére. Mert ugye a boldogsághoz béke kell? — fordult hozzánk kérdőn, azok módján, akik nem politizálnak naponta, de ösztönsze- rűen is tudják az igazságot. Ekkor lépett be Ilonka papája. ö is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Mondják többen, hogy azelőtt volt jó világ — kezdte az öreg. — Nincs igazuk! Régen is öt hold földem volt mint most, mégis sokat nyomorogtunk. Hiába volt például nagy szőlőtermésünk, az árakat lenyomták a kereskedők, fillérekért kellett odaadni borunkat. Most nagy termés van, mégis jó árat tizet érte az állam. Két fiatalasszony lép a konyhába. — A menyecske lányaim — mutatja be őket a gazda. Mind jó tanuló volt az iskolában, de csak a legkisebbet tudtam taníttatni. Juliska, a legidősebb, annakidején sokat sírt, hogy ő tanulna, de hiába, nem olyan módban éltünk. — Most pedig már nyolcéves kislányom van, elmúlt már annak az ideje, hogy én is tanulhassak — sóhajtott fel Kopjás Imréné, Vincze János legidősebb lánya. — No, majd a kislánya tanulhat — mondtam neki. — Attól függ, lesz-e kedve — válaszolta az asszony. Milyen más világot élünk, mennyire megváltozott az emberek élete. Azelőtt az döntötte el, hogy tanulhat-e a gyermek: van-e rá módja a szüleinek. Most minden attól függ, van-e kedve tanulni a gyereknek. Vincze Ilonkának igaza van. Jól választ, ha azokra szavaz, akik lehetővé tették neki és' minden magyar fiatalnak a tanulást és harcolnak azért, hogy békében, boldogságban élhessenek. Nagy Ottó I Megyénk országgyűlési képviselőjeüütjei MOLNÁR FRIQYES lllIPPPSÄt! — Száz százalékban teljesítette árutermelési tervét tizenöt termelőszövetkezet a bácsalmási járásban. Erősödnek és gyarapodnak j a társulások 1 A kiskunfélegyházi járás pártszervezetei a termelőszövet-j kezeli mozgalom fellendítése érdekében igen nagy gondot fordítanak a szakcsoportok és a termelői társulások szervezésére. Erőfeszítéseik eredményeképpen az egész járásban megerősöd-] tek és fejlődésnek indultak az alacsonyabb típusú szövetkezetek.? Alpáron az ez év tavaszán 14 taggal, 20 katasztrális hold földön alakult szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportba újabb 14 egyénileg dolgozó paraszt lépett be 21 hold földdel. Ez aj szakcsoport a közös alapba eddig több mint 22 ezer forintot j fektetett be. Két hold szamócát telepítettek, most pedig két hol- < dón őszibarackost létesítenek. 5 Kiskunmajsán ugyancsak ez év tavaszán kezdte meg mű-j ködését egy szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport, amely mind-5 járt tíz hold új szőlőt létesített. A szőlőtelepítésre saját erejük-] bői 70 ezer forintot költöttek. A szövetkezet munkáját igen] nagy érdeklődéssel kísérik Kiskunmajsán. , Kunszálláson 19 tagú szamócatermelő szakcsoport alakult.: Az elmúlt napokban ugyanitt egy szőlő- és gyümölcstermelő j szakcsoport is megkezdte működését 12 taggal, 33 hold földdel.] A járási párt-végrehajtóbizottság néhány nappal ezelőtt! megvizsgálta a járásban működő termelési társulások tevékeny-] ségét és határozatával útmutatást, segítséget nyújtott a helyi] pártszervezeteknek az alacsonyabb típusú termelési társulások] szervezéséhez és megerősítéséhez^ Túri József . A tények kesééinek Évtizedekkel előbb azt mondotta ránk a világ, hogy lovas nemzet vagyunk. Ez a vélemény manapság már igaztalan lenne, hiszen az emberek a lóhátról átváltottak a motorkerékpárra. Ezt jól mutatják azok a statisztikai adatok, amelyeket a megye kereskedelmének áruforgalmából szedtünk elő. Míg 1954-ben 814 darab motorkerékpár került a vásárlókhoz, addig 1957-ben 2005 darab, azaz 246 százalékkal több. A vásárolt motorkerékpárok száma nagyobb, mert az említett számok csak a megyében íorgalom- bahozott motorokra vonatkoznak. Megyénk területén a felszabadulás előtt mindössze 1309 foglalkoztak zöldségtermesztéssel, ma pedig ennek közel harmincszorosán — 35 000 holdon folyik zöldségtermesztés. Az évi termelés jelentős része belföldi szükségletet elégít ki, de ezenkívül nagy meny- nyiségben exportálunk is. A zöldségtermelés fejlesztését nagymértében elősegítette a szerződéskötések rendszere is, amely sok előnyt biztosít a gazdák számára. Érthető hát, hogy 21 000 hold zöldség termelésére kötöttek szerződést megyénk gazdái. Űj növénykultúrák honosodtak meg megyénkben, s így például ötszörösére nőtt felszabadulásunk óta a paradicsom- termő terület, amelyet évente ma már 4000 holdon termelnek megyénk gazdák Az utóbbi időben pedig nagy lendülettel indult meg a vöröshagyma termesztése, — annyira hogy Bács megyében kezd kialakulni a második makói vöröshagyma termőterület. A felszabadulás ' előtt < alig érte el a 150 holdat, : ma pedig csupán a bajai és : bácsalmási járásban 1000 hold- <nál nagyobb területen foglalkoznak makói vöröshagyma ter1 Említettük, hogy a szerződés- kötés jelentős kedvezményeket nyújt a vöröshagyma terjesztéÍ sében, s a földművesszövetkezetek a termelők részére kamatmentes pcnzelőleget adnak gépi szántásra, műtrágyára, növényvédelemre cs adnak hozzá dughagymát is. Érthető hát, hogy a sokfele kedvezmény, a termékek nö- Zvekvő mennyisége növeli Bács- í Kiskun megye zöldségexportját, ><s vele megyénk hirét-nevet. ><Bács megye zöldségexportja a !<felszabadulás óta több mint tizenkétszeresére nőtt, s ugrásszerű fejlődés tapasztalható t ;< 1953-tól 1957-ig. Míg ugyanis !< 1953-ban csupán 117 vagon zöld- V séget exportáltunk, 1957-ben f már 1291 vagont. Paradicsom- ' exportunk 1953-ban 11 vagon, v 1954-ben 112 vagon, 1955-ben 155 vagon, 1956-ban 293 vagon. <1957-ben pedig 300 vagonnál if >több! > Mindez ékes bizonyság amellett, hogy a Duna—Tisza köze ^nemcsak gyümölcs és szőlő ter- (íncsztésére alkalmas, hanem az »intenzív mezőgazdasági munkát kívánó zöldség termesztésére is. s ezt a lehetőséget szövetkezeteink, egyéni gazdáink államunk I támogatásával egyre inkább ki- [ használják. (hé) „A galamb már hozza a béke olajágár Töredékek 1918. október 31-ről Negyven év távlatából a papírra vetett betű is megkopik, megsárgul, hát hogyne fony- nyadnának össze azok az emlékek, amelyek akkor, 1918 őszén, pontosabban október hó 31-én születtek. A polgári demokratikus forradalom harcosai közül csak néhány an élnek már, többségük az enyészeté, csak rokonok, ifjabb barátok emlékeznek rájuk. Pedig valaha, negyven éve, vagy még annakelőtte micsoda izmok feszültek, mikor vitték a fennen lobogó vöröszászlót, s az arcok tűzbe gyulladtak, ha a tőke elleni harcról esett szó. S mintha valamennyi szónok lett volna, úgy értették a beszéd minden fortélyát. Szükségük volt rá, hiszen akkor a szó, a meggyőző beszéd gyújtott világot a fejekben. A forradalom híre szélnél sebesebben járt és hamar eljutott Kecskemétre is. A háborútól megcsömörlött katonák, civilekkel duzzadva a Rákóczi úton tüntettek és éltették a forradalmat. A tisztek letépték * rangjelzést és a sapkarózsát a földbe taposták. . A négyéves nyomorúságtól és a közélelmezési hivatal visszaéléseitől sokat szenvedett emberek elzavarták a hivatalból Szőke Gyula ügyvezetőt, mert a hozzáforduló éhező nincsteleneket legelni küldte. A 13. huszárezred legénysége »eltanácsolta« a népnyuzó tiszteket és megválasztotta maga közül azokat, akiket vezetőinek elismert. A város közigazgatási vezetőihez két bizalmit küldtek és bejelentették, hogy a rend fenntartása érdekében fegyveres őrjáratokat szerveznek. A kecskeméti munkások felhívást tettek közzé. A felhívás bejelenti, hogy »a munkásosztály lerázta magáról a bilincseket és a jövőnek egy szebb, boldogabb, demokratikusabb Magyarországát teremtette meg". Felszólítja a katonákat: vonuljanak be, hogy »az új Magyar- országnak kelló erő álljon rendelkezésére. A galamb már hozza a béke olajágát és akkor majd ti is visszatérhettek örökre a családi tűzhelyetekhez. Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrácia, s amíg megszületik a népek szövetsége: a világköztársaság, éljen az önálló demokrata Magyarország!" A Kecskeméti Újság november 5-i száma arról ad hírt, hogy megalakult a Nemzeti Tanács, amelynek elnöke dr. Horváth Mihály, helyettese Garzó Béla, alelnökök Eötvös Nagy Imre, dr. Joó Gyula, dr. Hajnóczy^ Iván, Szegedi Lajos, jegyző Tóth László és Bodócs Gyula, pénztárnök Dániel Jó- •zsef, ellenőr Bódy János. A ^ Nemzeti Tanács megválasztását azonban már több esemény megelőzte. Október hó 31-én a városháza egyik üléstermében a város valamennyi társadalmi rétegéből vezető férfiak értekezletre gyűltek egybe, hogy előkészítsék »Magyarország leghíresebb és legmagya- rabb városának politikai állás- foglalását a mai válságos viszonyokkal szemben«. Bódy János a szociáldemokraták nevében mondott nagyhatású beszédet. Fodor János középiskolai tanár a háború és a béke problémáit fejtegetve megsemmisítő bírálatot mondott az elmúlt rendszer felett. Dr. Lőwy Ödön gyújtó szavakkal követelte a gyors, további tetteket és kijelentette, hogj »vállaljuk a Nemzeti Tanác: programját és annak szellemé ben járunk el«. A Kecskeméti Lapok novem- bér 16-án »A munkások ünnepe« címmel közleményt teti közzé. »A kecskeméti munkás- tanács és szakcsoportok választmányai elhatározták, hogy szombaton délelőtt 10 órátó. déli 12 óráig, abban az időben ami kot Budapesten kikiáltják a köztársaságot, munkabeszünte téssel adnak kifejezést ünnepi örömüknek az új Magyarország megteremtésének nagy napján, Ugyanakkor délelőtt fél 11 órakor ünnepi ülést tartanak az Iparos Otthon nagytermében.« A hatalom ezen a fontos történelmi napon, 1918. október 31-én még nem került a munkásosztály kezébe. A polgári kormány az ország nehézségeit képtelen volt megoldani, erre a forradalmi munkásosztály volt hivatott. Néhány hónap huzavonája után ez is bekövetkezett és a magyar proletariátus az őszirózsás forradalom előzménye után magához ragadta a hatalmat és 133 nap alatt olyan nagyot és történelmit alkotott, amelyre mindig salaplevett tisztelettel fog emlékezni a hálás utókor. Weither Dániel ! A tanítóképzőt 1942-ben végezte el Baján, ahol később 1950-ig tanított. Időközben bekapcsolódott a szakszervezeti munkába és 1948-tól a Pedagógus Szakszervezet járási titkára volt. 1950-ben a megyei párt- bizottság munkatársaként köz« nevelési kérdésekkel foglalkozott, majd később az agitációs és propagandaosztály vezetője lett.* 1956 november 2-án az ellen- forradalom napjaiban résztvett a Magyar Szocialista Munkáspárt megszervezésében, melynek azóta is megyei első titkára. Molnár Frigyes elvtársat szerte a megyében jól ismerik, munkája iránt bizalommal vannak. és ezért Kiskunfélegyháza dolgozói, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai és a. Bányászati Berendezések Gyára munkásai országgyűlési képviselőnek és megyei tanácstagnak jelölték. Molnár Frigyes elvtárs 1922- ben Bács megyében Madarason született. Apja ipari munkás volt és a fia, hogy a tanuláshoz szükséges anyagiakat biztosítsa, már 12 éves korában üzemben dolgozott. Itt ismerte meg a kapitalizmust és a munkásosztály helyzetét.
