Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

1958. október 29, szerda I. oldal KecskeméH tanácstagjeiöll'jemk 1200 hold őszi vetés A Hildpusztai Állami Gazda­ság hatalmas területén százhol­dakban és tonnákban kell be­szélni az őszi munkákról. 1200 holdon elvetették az őszi kalá­szosokat, elárvultak a cukor­répa- és kukoricaföldek, végé­re jár a szüret. Kukoricából 28 —30 mázsa csöves átlagot taka­rítottak be, a 130 hold termő- szőlő fiatalabbja 22—28 mázsa között fizet, míg az öregebb pásztákban 30 mázsa felett van az átlag. 200 hold kukorica vetés tele ikersoros Tavaly 50, az idén már 100 holdon termesztette a gazdaság a gödöllői íkersoros kukoricát. Maár András főagronómus sze­rint az ikersoros vetés előnye főleg abban tűnik ki, hogy az utána vetett búza mintegy 2 mázsával magasabb termést ad, hiszen a tárcsával művelt kuko­ricaföld javított feketeugarnak számít, búza alá való előkészí­tése jóval olcsóbb és gyorsabb mint az egyéb talajoké. A gaz­daság az idei arányt jövőre is megtartja és 200 hold kukorica­területének felét ikersoros mód­szerrel veti be. 100 köbméter sertés* siló — negyedévi abrak A gazdaság 150 kocából álló sertéstelepe részére a harma­dik évben készít jó minőségű sertéssilót, viaszérés küszöbén álló kukqricábói és zöldlucer- nából. A keverék aránya két­harmadrész pillangós és egy- harmadrész kukorica fosztalék, amelyből 100 köbmétert tölte­nek meg az idén is. Az állatok igen szívesen fogyasztják, mert nemcsak a kocák tejelékenysé- gét fokozza, hanem a téli idő­szakban vitamingazdag táplá­lékot nyújt s a fenti mennyi­ség a sertésállomány negyedévi abrakszükségletét fedezi. 20 hold őszibarackot, 25 hold új szőlő A tervek szerint a gazdaság termőszőlő állománya a jelenlegi 130-ról 350 holdra fut fel a következő évek során. Az idén 25 hold uj szőlőt ültetnek el s 20 holdon pedig őszibarackost telepítenek. A barackot Helvé­ciáról, a szőlővesszőt pedig Vas- kútról kapják. Az idei szürettel kapcsolatban dicséret illeti Fekete László fő­gépészt, aki megoldotta a fel­dolgozás gépesítését: a termést csigás felvonó viszi a vontatók­ról a zúzóba, onnan pedig ele­vátor a présekbe. Ezzel a mód­szerrel nemcsak gyorsabb a fel­dolgozás, de a rakodáshoz szük­séges három munkaerőt is meg­takarítanak, Malactakarmányozási kisérlet A gödöllői agráregyetem ta­karmányozási tanszéke érdekes kísérletet kezdett nemrégen a gazdaság malacállományával. A három csoport közül egy a kontroll, a második erramici- nes, a harmadik pedig sörélesz­tős takarmányt kap. A kísérlet eredményét — amelynek célja,I hogy rövidebb idő alatt nagyobb* választási súlyt érjenek el —| november végén értékelik. Német hús-merinó és f cigája keresztezés folyik a gazdaság juhászaié-1 ban, amelyet fokozatosan állí-i tanak át a finom gyapjat adóf merinó fajtára. Ennek érdeké-* ben mintegy félmillió forintos* költséggel befejezték a belvíz- í rendezést, megszűnt a májmé-j tely s egyéb betegség veszélye,? amelyre a merinó fajta íokozot-i tabban érzékeny, „Réteg“Ausztriába kerüli? A gazdaság Réteg nevű gid-j rán versenylova, amely az ideil országos bajnokságon is díjat) nyert — gazdát cserélt. 30 000) forintért Ausztria vásárolta meg] a derék jószágot. Lovaglójának:? Unsorg Jánosnak örömébe saj-j nálat is vegyül keze alatt ne-j velkedett kedvencének elvesz-] tése miatt, de azzal vigaszta-] lódik és jogosan, hogy a ki-3 tűnő anyagú ménesben újabb] utánpótlást nevelhet hamarosan.] MÉSZÁROS FERENC 1928 óta dolgozik a Kecskeméti Gép­gyár öntödéjében. Jó munká­jáért többször részesült kitün­tetésben. Negyvenöt éves volt, amikor vállalva a továbbtanu­lást, laboráns-képző taníolya- mot végzett. Jelenleg az öntödei laboratórium vezetője. A város 76-os választókerületének lakói most tanácstagjuknak jelölték a szorgalmas munkást. Hatszáz vagon „piros arany" a feldolgozó telepeken A paprikaátvételrol, s a termelőket érintő kérdésekről nyilatkozott a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat igazgatója Munkatársunk ellátogatott Kalocsára, s felkereste Végvári Istvánt, a paprikaipari vállalat igazgatóját, s több olyan kér­désről folytatott vele beszél­getést, amelyek a paprikater­melőket érdeklik. A kérdéseket és válaszokat az alábbiakban közöljük: KÉRDÉS: Mióta, s hány he­lyen veszik át a paprikát? VÁLASZ: Az átvétel lénye­gében szeptember 5-ével kez­dődött. Ettől kezdve 15-ig 11— 12, ezt követően pedig napi 20 —21 vagonnyi paprikát vettek át telepeink. Az eddig beérke­zett mennyiség eléri a 600 va­gont. November 15-ig az öm­lesztett áruból valószínűleg 100 —150 vagonra valót veszünk át. November 15-től december 31-ig a fűzött paprika — 1200 vagon — átvétele folyik majd, Egyébként október 1-ével megkezdtük a íűzéres szikkadt paprika átvételét, amelyért a termelő mázsánként 85 forint­tal többet kap, tárolás és fűzés címén. Vannak azonban olyan ter­melők, akik szerződésben vál­lalt kötelezettségüket félkész- áruval vagy őrleménnyel tel­jesítik. Ezek az őstermelők ren­delkeznek megfelelő kikészítő berendezéssel és birtokukban van az Országos Minőségvizs­gáló Intézet kalocsai paprika­minősítő osztálya által kiadott kikészítési vagy őrlési engedély. Ezek mellett a gyorsabb át­vétel érdekében a vállalati át­vevőhelyektől távoleső közsé­gekben — mintegy 12 helyen — szükségmegoldasként helyi útvevőhelyeket létesítettünk. Ez azt jelenti, hogy a termelőknek nem kell paprikájukkal 20—25 kilométert kocsikázni. KÉRDÉS: Hány termelő kí­ván félkészárut, őrleményt átadni, s mennyiben reáli­sak ezek a kívánságok? VÁLASZ: A rendelet értel­mében a félkészterméket át­adóknak november I-ig, az őr­leményátadóknak pedig decem­ber 1-ig kell kikészítési, illetve őrlési engedélyt kérni. Eddig 1200 termelő juttatta el hoz­zánk kérelmét. Ezeket mi felül­vizsgáljuk az Országos Minőség- vizsgáló Intézet kiküldöttjévé), s akik őstermelők, és rendel­keznek felszereléssel és helyi­séggel, megkapják az enge­délyt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérelmezők nagyrészének nincs erre a célra berendezése, vagy ami van* nem megfelelő. Bizonyára lesz köztük sok olyan, aki ennek ellenére ragaszkodik a félkész­termék vagy őrlemény átadásá­hoz. Ennek két módja van. A termelő áruját átadja a gyárnak félkészáruvá való feldolgozásra; Ha ez nem megfelelő, akkor szakcsoportot alakíthatnak, s ha megfelelő a felszerelésük* akkor ott dolgozzák fel papri­kájukat félkészárunak vagy őr­leménynek. KÉRDÉS: Mennyit kell vár­ni az átvételnél? VÁLASZ: A régebbi gyakor­lathoz híven, az idén is ütem« terv alapján vesszük át a pap­rikát. Minden községben a ter­melési felelős a szállítás napja előtt értesíti a termelőt, mi­kor és milyen mennyiségű pap­rikát szállítson be a gyárba. Er­ről egy cédulát is ad. Ennek fel­mutatása után kerül a paprika átvételre. Az átvétel reggel 7- kor kezdődik, de van olyan gazda, aki már hajnalban ide­áll kocsijával, hogy ő legyen az első. Ezért van aztán az, hogy a reggeli időkben sok a kocsi, délután, az átvételi idő végei elé pedig unatkozik az át­vevő. A kalocsai telepünkön hárman-négyen veszik át az idei paprikatermést. Külön dol­gozó foglalkozik a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok termékének átvételével. Gondolkoztunk azon, hogy az átvétel kezdésének idejét hét óráról hat órára tesszük át. sajnos az időjárási viszonyok ezt nem teszik lehetővé — fe­jezte be nyilatkozatát Végvári István elvtárs. DICSÉRET Az élelmezésügyi miniszterhe­lyettes elvtárs a Kalocsai Fü- szerpaprikaipari Vállalat dolgo­zóit 1958 első felében az ex­portra küldött fűszerpaprikaőr­lemény kiváló minőségéért, va­lamint egy új piac kívánalmai­nak megfelelő paprikaőrlemény előállításáért diesérethen része­sítette, ÓSZ H1LDPUSZTÁN lan vezényszóra fo­gadni jöttek a felsza­badítókat. EGY FIATAL kato­na átlábal a Vajas medrén és Greksa Jó­zsef azokkal a sza­vakkal köszönti fur­csa, idegenszerű orosz kiejtéssel, amelyeket még a börtönben ta­nult — szótárból. — Vannak németek? — kérdi a katona csengő hangon és Greksa József meg a társai egymásba torló­dó szavakkal magya­rázzák, hogy nincs, át­mentek a Dunán. EGY NEHÉZ teher­autó türelmetlenül bő­gő motorral belecsú­szik a Vajas medrébe, hogy átjusson a túlsó partra, de megfeneklik a csúszós iszapban. Így nem lehet. Fel kell tölteni a medret. És a híd égnek me­redő csontváza mellett már fél óra múlva áll a rögtönzött töltés. A kubikustalicskák, ame­lyek valamikor a du­nai ártereken szerte az országban a közmun­kákon hordták az urak számára a földet, most szabadító autók alá hordják az anyagot. A sapkájukon vörös csil­lagot viselő fiatal, mo­solygós katonák együtt görnyednek az egykori kubikusokkal, a város szegényeivel, akik ma­gyar földön hidat épí­tenek a régi híd mellé, hogy átgördüljenek rajta a szabadság gép­kocsijai. KALOCSA felszaba­dult, Csáky Lajos acélkemény harapófo­gó fogja körül a vá­rost — tudja ő ezt a menekülőktől, a kato­náktól, akik német pa­rancsra járták végig tegnap a házakat, hogy kihajtsák a kalo­csai szegényeket a fa­lak közül. A megélén­külő város bizonyítja, hogy nem sikerült a kiürítés. Az emberek nyugtalanul járnak ugyan az utcákon, de dolgukra mennek, az elet tehát megy to­vább. AZTÁN néhány éles aknarobbanás, most már jóval közelebb. Az Ipartestület felől, vagy tán Vajas part­járól hozza ide a sze­merkélő eső függönyén át a kemény csatta- násokat a felkereke­dett szél. Ismerőseihez fut el. — Menjünk eléjük. Greksa József, Farkas János, Geri Ferenc, Markella József, So­mogyi János házában járt és a régi kubikus­társak vele tartanak. Autózúgás is hallat­szik, most már egészen jól kivehetően a Vajas felől. Gyerünk a híd­hoz — mondják a töb­biek. A HÍDON nem jut­hat át ugyan senki, mert már felrobbantva hever a mederben, de mögötte teherautók zsúfolódnak és kato­nák. Egy hang tizenegyet üt valamelyik torony­ban, amikor odaérnek a híd mellé, integetve, zsebkendőt lobogtatva. Vannak már vagy har­mincán. akik lálhatal­s aki a sínekre feküdt, mert nem bírta tovább viselni az embertelen­séget. EPERFÖLD, ahol jár most Musza Jó­zsef, csendes és békés. Aztán a ködös, párás utcavégről rnotorzúgást hall. Katonabakancsok tapossák a sarat. Ma­gyarok — nyugszik meg. 30—40 fiatal, fá­radt katonaarc fordul feléje, ahogy mellette elhaladnak. Menekül­nek. Hátul a tiszt. Az­tán mikor jó pár lé­pésre vannak, ketten közülük visszaszalad­nak, s suttogva kér­dik: tudna-e eivilruhát adni? A tiszt egy pil­lanatra visszafordul, aztán eltűnik az eső függönye mögött. Mu­sza József bátorítja a fiatalokat, menjenek be a szegényebb fajta házakba, ott megma­radhatnak, amíg az események lezajlanak. AHOGY a városba ér, arra a helyre, ahol 30—40 «lémet teher­autó vesztegelt már napok óta, csak a ki­mélyült keréknyomo­kat mossa az eső. — Eltakarodtak — nyugszik meg. A nyi­las ház is csendes. Az ajtaja nyitva. Reügyel a tárt kapun, — úgy látszik, ezek is meg­ugrottak. ISMÉT lövések hal­latszanak. Aknák — állapítja a meg fron­tot járt ember szakér­telmével. De ezek már itt robbannak, ta­lán valahol a paprika­malom tájékán. A má­sodik ukrán-front dél­ről, mint néma és HAJNALBAN kelt. Hajtotta a nyugtalan­ság, a kíváncsiság. Az ágyúzás előbb mint puha és távoli menny­dörgés jutott el az ősi papi városba, aztán erősebbé, tettebbé vált és néha az ablakokat is megreszkettette. — Közeledik a front, nem sok idő van már hátra és kitakarodnak a németek — morfon­dírozott magában Mu­sza József. Már nem volt fiatalember, meg- öregítette a sokféle kip, a huszonhétszeri letartóztatás, a valla­tás, megkeményítette a szívét a párt szavára végrehajtott illegális munka ezernyi izgal­ma, szorongása és öröme, — ha egy-egy vállalkozás sikerült. A RÖPCÉDULÁK eljutottak a falvak sze­gényeihez. A kubikus talicska mélyén vándo­roltak ide a templo­mok és papi zsellérek közé az igazság hírnö­kei a hárommillió kol­dus országában. Vajon segítettek-e kiegyenesí­teni a megalázott ge­rinceket, előkészítet­ték-e eléggé az »új« befogadására az alá­zatba görnyedt lelke­ket, itt, ahol még ta­lán jobban aratott az »ezernyifajta népbe­tegség, szapora cse­csemőhalál«, a »korai öregség«, mint másfelé a hazában? Kinyíl­nak-e a szívek annak a megértésére, hogy ♦fel kéne szabadulni már!«? És József Atti­lára, a nagyhajú, ál­modozó szemű fiatal­emberre gondol, aki­vel találkozott egyszer ä z ű j ti d SZÓDA MIHÁLYNÉT jól is­merik Kecskeméten, a 70-es választókerületben. A felszaba­dulás óta minden társadalmi megmozdulásban részt vesz. Ve­zetője volt az MNDSZ-nek és 8 éve tanácstag. Azóta tevé­kenykedik a tanács kereskedel­mi állandó bizottságában is. Szívesen foglalkozik a köz­ügyekkel, s eddig minden ta­nácsülésen ott volt. Körzete most harmadszor is őt jelölte tanácstagnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom