Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

4. oldal 1958. október 19, vasárnap Ica néni az üzemben marad A KISKUNFÉLEGYHÁZI Do- hánypeváltó udvarán nagy a sürgés-forgás. Zöld dohányle­velekkel megrakott kocsik so­rakoznak az átvevőhely előtt. A városi termelőkön kívül a pálmonostoriak, a petőfiszállá- siak, a bugaciak, az alpáriak, a tiszaújfalusiak és a kunszállá­siak is ide szállítják a termést. Jobbra, a mérlegelő mázsa mellett a tágas, fedett színekben vígkedélyű asszonyok, lányok hosszú lécekre kötözik a zöld leveleket, s közben hangosan beszélgetnek, néhányan pedig nótázgatnaki De nézzük csak, mi történt az egyik csoportban, ott a legszé­lén? Talán baleset? ** i Egy ele­ven mozgású, napbarnított, sö­téthajú asszony siet a lányok­hoz, zsebéből ragtapasz teker­cset vesz elő és gyors mozdu­lattal csavarja be az ujját* — Szabad a nevét? |— Retkes Mária* — Mi történt, megvágta az u.iját? — Ö nem, csak a zsineg dör­zsölése ellen védekezünk* Míg erről beszélgetünk, a gon­dos ápolónő már Hevesi Mária ujját is bepólyázta és egy má­sik csoporthoz megy* összesen 8—10 »beteget'“ Iát el, amikor ezzel végez, beáll ő is a kötözők közé. Gyors moz­dulattal hurkolja a zsineget a félmarékra való zöld csomók vaskos szárvégére* ICA NÉNI pedig — teljes ne­vén Fekete Pálné — tovább megy a másik csoporthoz, Min­denütt segít, bátran, új fogá­sokra tanítja a fiatalokat. Ma­ga nyolc évig dolgozott ebben a szakmában, 1953-ban sztaha­novista oklevelet, majd Szocia­lista Munkáért Érdemérem ki­tüntetést is kapott, Több mint egy éve csoportvezető és az el­múlt napokban tartott gyűlésen az üzem dolgozói őt választot­ták országgyűlési képviselő-je­löl tjüknek* — IGEN* országgyűlési kép­viselőnek jelöltük a mi Húsún­kat, Valamennyien rászavaz­tunk — mondja Hatvani And­rásné, aki hosszú évek óta együtt dolgozik Fekete Pálné- val. — Melegszívű, munkatár­sait és a munkásokat szerető, harcos kommunista asszony — folytatja. — ö a mi párttitká­runk és a legméltóbb arra, hogy képviselőnk legyen a parla­mentben is* — És mit szól a jelöléshez maga Fekete Pálné? — Nagyon meghatott, ugyan­akkor kimondhatatlanul jó, örömteli érzéssel tölt el a dol­gozók bizalma. Egyszerű mun­kásasszony vagyok. Nehéz kö­rülmények között nevelkedtem, már kilencéves koromban Pal- lavichini őrgróf birtokára jár­tam napszámba 20 fillérért. Az­után cselédnek szegődtem. Dur­ván, gorombán bántak velem a gazdák. Azóta gyűlölöm a dur­va, goromba beszédet és az úri rend más maradványait, ■— Férjem a városi tűzoltó­testület pártszervezetének titká­ra, én meg itt az üzemi párt- szervezetben. Különös érdemeim nincsenek, becsülettel képvise­lem a párt politikáját és cse­lekedeteimmel a munkások ér­dekét szolgálom, — NAGYON SZERETEM az üzemet, az itt dolgozó embere­ket — folytatja kis szünet után. — Jelölésemet csak azzal a feltétellel fogadtam el, hogy akkor is itt maradhatok az üzemben, ha esetleg képviselő­nek választanak* — Megnyugtató Ígéretet kap­tam. Ha megválasztanak, az­után is itt az üzemben dolgo­zom azokkal az asszonyokkal, akik közül olyan sokan nem­csak napsütéses időben, sike­reink időszakában, hanem ne­héz helyzetekben is kiálltak a kommunisták mellett, Az ellen- forradalom idején is eljöttek a lakásomra, helytállásra buzdí­tottak. Azt mondták, hogy mel­lettem állnak, megvédnek, vi­gyáznak rám. Nekem mondták, de tudom, hogy a pártot féltet­ték, szabad, emberibb életüket, munkáshatalmunkat vigyázták. Öröm volt hallani a szavalt, mint ahogy öröm volt látni az üzem szép eredményeit és be-j szélgetni az üzem lelkes, mun­kaszerető dolgozóival és meleg-j szívű, harcos kommunista párt- titkárukkal, aki megérdemli • munkatársainak bizalmát, Nagy József Megjegyzés Mikor nyílik meg az autóalkatrész bolt? Az „ügyes44 ember Az »ügyes« emberrel október 13-án találkoztam a Kecskemét­re úgy 5 óra tájban befutó, Sze­ged felől érkező vonaton. Az Utasellátó embere volt és azzal hívta föl magára a figyelmet, bogy az egyik fülkéből utána­kiabáltak: — Kevesebbet adott vissza! — Na, ne meséljen apuskánU — mondta a nem mindennapi kövérségű Halárus és az ajtót becsapva maga után, tovább sie­tett. Amikor 10 perc múlva ismét megjelent, újabb afférja támadt. Ennek éppen szem- és fültanúja voltam. Egy bácsi két kisfröccsöt kért és húsz forintossal fize­tett, de barátunk csak tízesből adott vissza. Innen is nagy siet­ve akart eltávozni. Mivel töb­ben is látták a dolgot, jobbnak tartotta, ha ezúttal megjátssza a tévedőt: — Az ám, igaza van — mond­ta és kelletlenül visszaadott egy tízest. — Ügyes ember, egy fordu­lón megkeresi a zsebpénzét — jegyezte meg gúnyosan valaki. — Én a MÁVAG-ból isme­rem, ott is dolgozott, széltoló — jegyezte meg egy nő az uta­sok közül. Kiféle, miféle, ezt csak a MÁV illetékesei tudnák kinyomozni, de az tény, hogy aki 10 perc alatt kétszer is »téved« az uta­sok zsebére, az nem lehet va­lami lelkiismeretes ember. Felhívjuk rá a figyelmet. — t p. —> Ez év június 20-án a Pe­tőfi Népe hírt adott arról, hogy autóalkatrész bolt nyí­lik Kecskeméten, Az akkori tájékoztatást a kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalattól kaptuk. Emlékeztetőül hadd idézzük a cikk egyik mon­datát: »Kecskeméten, a Rá­kóczi út 5, sz. alatt néhány hét múlva — először az or­szágban — megnyílik a pre- szelekciós autóalkatrész bolt.« A fenti közlemény megje­lenése óta pontosan négy hónap telt el, s még ma sem.. i de ne vágjunk a dol­gok elé, Az egyik nap telefonon megkérdeztük a Kiskereske­delmi Vállalatot, mikor nyit­ják meg a már égetően szük­ségessé vált boltot. Az in­formáció semmi esetre sem volt megnyugtató, ugyanis közölték velünk, hogy a bolt átépítésének kőműves mun­kái november elejére lesz­nek készen, s ha minden jól halad ' — vagyis, ha a Bel­kereskedelmi Minisztérium asztalos- és lakatosipari vál­lalata elkészíti a berende­zést —, akkor december 20- án megnyílik a bolt. Június 20 — december 20* E két időpont között — re­méljük az érdekeltek is tud­ják — nem pár hét, hanem hat hónap a különbség* Vagyis ez alatt az idő alatt az új és a régi autótulajdo­nosok — vállalatok és ma­gánosok — öklüket rázták, s rázzák a Petőfi Népére, no meg a Kiskereskedelmi Vál­lalatra. S ma — úgy mint régen — Budapestre és Pécs­re járnak alkatrészekért. Az autótulajdonosokkal együtt reméljük — ha csak újabb időpontig nem kell kell várni a fél éve készülő bolt elkészültére —, hogy legalább at: utólag közölt na­pon, december 20-án meg­nyitják a boltot. Ezek el­mondása után mindenesetre kíváncsiak vagyunk: betart­ja-e a Kiskereskedelmi Vál­lalat a határidőt? Gémes Gábor Utat javít az önkéntes iljúsági segítőbrigád Az elmúlt napokban tartották taggyűlésüket a kerekegyházi kiszisták, melyen a szervezet titkára, a járási KISZ-bizoltság szeptember 18-i határozata nyo­mán ismertette a KlSZ-szerve- zetek őszi, téli, tavaszi felada­tait. A vitában több fiatal fel­szólalt, s életrevaló helyi vo­natkozású javaslattal egészítette ki a titkári beszámolót. Gy. Tóth Imre, a szervezet egyik fiatalja arról tett jelentést a tagságnak, hogy a község egyik utcája, a Bajcsy-Zsilinszky utca nagyon elhanyagolt állapotban van és javasolta, hogy a fiatal­ság vállalja az út rendbehozását. A taggyűlés nyomban elhang­zása után határozattá emelte a javaslatot, s a munka elvégzé­séért az önkéntes ifjúsági segí­tőbrigádot, személy szerint an­nak vezetőit! Boros Máriát és Pávelka Györgyöt tetős fele­lőssé. Sokan mondhatják erre, hogy könnyű határozatot hezni, de vajon ilyen lelkesek lesznek-e a fiatalok, ha á határozatok való- raváltásáról lesz szó? A kételkedőknek hadd mond­juk el, hogy a kerekegyházi fiatalok ígéretében nyugodtan bízhatnak. Szavatartóságuk zá­logának felszámíthatjuk azt a mintegy 360, társadalmi mun­kában eltöltött órát, amellyel a csatornaépítést, a párthelyiség rendbehozását segítették. A tag­gyűlés hét fiatalt dicséretben is részesített, továbbá javasolták őket a KISZ járási végrehajtó bizottsága »Bronzkalászos« jel­vénye elnyerésére, Horváth Ignác 0KSaK«aia<»QSícK»c«a«*caia«»cöa<a<»icK»cs<»<»c«cK*ci*a<SKai«<*cgaK3<3^ tagnak, s a* elnök munkaegysé­geinek a hetven százalékát kap­ja. Azon felül eredményességi munkaegységben is részesül, ha jól dolgozik. De, hogy a szüleit is támogathassa, javaslom a tag­ságnak, — s megrágva, tagolva ejtve a szót, társai felé fordult —, egyezzen bele, hogy Urban- csok Lajosnak! jövő májusig, az első osztásig adunk havi 1200 forint előleget Az addig kifize­tett összeget aztán a három osz­táskor egyenlő részletekben le­vonjuk.« Mindenki elfogadta a javasla­tot. Az agronómusjelölt is. Egy bökkenő azonban még mindig akadt, i Hol alszik, étke­zik a fiatalember, ki mos rá? Kis szünet, — számomra másod­szor az aggály;: megsemmisül a riporttéma? A könyvelő azon­ban megmentette újból: »►Amíg nem talál lakást nálunk alszik. Éhen sem fog hátai. A mosás sem gond, mert van mosógé­pünk.« — Én most veszek bútort, az­tán a másik szobában meglehet nálunk az agronómus — ajánl­kozott Kuksza János fiatal tag, aki nemrégiben házasodott Es én úgy néztem rájuk, mint annak idején nézhették Ni agy Sándor makedón királyt amikor szétvágta a gordiusi cso­mót Illetve: nagyobb megihlető- iöttséggel. Mert ő a kardjával tette, ezek az egyszerű embe­rek, itt, túl a falun, a kolontói mocsaras határrészen pedig nem nássaL mint a szívükkel. Tarján István CSÁLÁDTÁG-ÁYÁIAS S zeptember 50-án történt, este, a 47 holdon szőlőt termelő izsákl Petőfi Tsz köz­gyűlésén. A tagság a szüreti munkálatok megbeszélésére jött össze, s azért is, hogy megtár­gyalja: felveszi-e Urban csők La­jost agronómusnak, vagy sem? A huszonegy esztendős, nyú­lánk, szőke fiatalember ott ült mellettem az asztalnál, amelyen petróleumlámpa pislákolta a tényt a szűk szobában. Koráb­ban elmondta nekem röviden az életrajzát: Kondorosról való, az idén végezte el Csongrádon a kétéves szőlészeti iskolát, s öreg szülei vannak, akiket támogatnia kell Ezért csak úgy vállalhatja az agronómuskodást, ha havonta 1200 forint fizetést adnak neki. Aztán megkezdődött a gyűlés. Az elnök, Bíró József elvtárs is­mertette a fiatalember óhaját, amire nyomban fel is hörren- tek a tagok, akik a fal melletti padokon foglaltak helyet. — A mi munkadíjunk függő­be van téve! — fhondta egyi­kük. — Elviheti a jég, a pero- nosz a szőlőt, s akkor mi lesz? Mi bizony? Ha ők semmit se, de az agronómus akkor is meg­kapja a fizetését? Látszott a gondolkodást tükröző arcokon, kirítt a néhány szavas közbe­szólásokból a következtetés lo­gikája: hogyan lesz így egy ve­lük ez a fiatalember a fejtörés­ben, a közös gondban, a több termés mindennapi küzdelmé­ben? — Jó volna, ha belépne tag­nak a termelőszövetkezetbe — ajánlotta Dénes Józsefné tanító­nő, a könyvelő felesége, aki maga is tsz-tag, s a közgyűlé­sen a jegyzőkönyvet vezette. V iszont, ha tag lesz Urban- csok Lajos, miből éljen jövő májusig, az első előlegosz­tásig? Most került ki az iskolá­ból, nincs pénze, s ráadásul se­gítenie kell a szüleit is. Dilem­ma a javából. Olyan »gordiusi csomó«, amilyet Izsákon aligha kellett még szétvágni. A tagság töprengett, a köny­velő szélsebesen számolt. Végül ezt ajánlotta: ha Urbancsok mint tag lesz agronómus, kapna 400 forint havi előleget, amit az osztáskor levonnak tőle. Hang­talan számolt az ifjú is. Nyelte a cigarettát, s a szeme mélyén — láttam — két öreg szülőjé­nek, meg a saját megélhetésé­nek a gondja fészkelt. Nem, nem: képtelenség kibírni havi 400 forinton jövő májusig. A háromszorosa kell és punktum. A könyvelő felment 600 fo­rintra. Feleségét, az amúgy is szép asszonyt — akiről azt mondják, hogy nyári szabadsága alatt úgy dolgozott a szőlőben, hogy öröm volt nézni — még szebbé tette a szinte anyáskodó kiokítás: »A saját zsebe bánja meg, ha ragaszkodik a fixfize- téshez, az ezerkétszáz forint­hoz!« S akár a kórus, a tagság »alá­festette« a biztató szót: — Másodmagammal vagyok, s tavaly osztáskor 25 ezer forin­tot kaptam — mondta egyikük. — Nekem tavaly májusban hat­ezer előleget, másodszor meg nyolcezret osztottak — így a másik. — Aztán jár a fa, bor, gyümölcs is — kontrázott egy harmadik. Közben a fiatal Digner, aki második éve dolgozik a tsz-ben, de már bútort vásárolt az ott szerzett jövedelmén, mintha a testvéröccsével tette volna, kü­lön agitációs susmust folytatott Urbancsok Lajossal: »Legyen tag, úgy sokkal több lesz a havi jövedelme ezerkétszáznál!« l&IBem hiszi el, hogy meny- nyi pénzt kap — biz­tatta meg egy asszony. — Per­sze, ő még nem tudja, mit lehet itt keresni. És nálunk korrekt emberek élnek, szeretik a fiata­lokat — tette le az elnök is a garast. Az agronómusjelölt hallgatott. Dénes József könyvelő már 800 forintot számított ki havi előlegnek. — Fogadja el — súgtam a fiúnak már én is, aki csak ven­dég voltam ott. — Nem tudom, elvtársak, saj­nos nem vállalhatom így el. Ne­kem az ezerkétszáz forintból minden fillérnek megvan a he­lye — mentegetőzött. Hajjaj, olyan szép érvelés­rohammal »támadták« pedig, hogy a - így ül és felett szinte ott lebegett már a határozat: felvették az agronómust. De he­lyette a tétova csend ült ránk : kegyetlen súllyal. , — Egye fene, minket a 14 400 J forint évi fizetés nem vág föld­höz — engedékenykedett Bárdi ( bácsi, aki különben megyei ta- ( nácstag is. Ebbe viszont a tagság nem ment bele. A tsz-ben nem mun- ^ kabérre dolgoznak. Meg aztán , fáj majd ennek a fiatalember­nek, ha jövőre mindenki viszi ^ a nagypénzt, ő meg csak a havi fizetését! Ebből sem lesz lőport — ke- r seregtem magamban, pedig már elterveztem, megírom: hogyan vette fel agronómusát az izsáki s Petőfi Tsz? 1 Az elnök ekkor felállt, s gon- 1 dolkodási időt ajánlott Urban- * csők Lajosnak. Azalatt ők meg- 1 tárgyalták a következő napi- s rendi pontot: a szüretet. I M ásfél óra múlva vették . elő újból az ügyet. A 800 r forint előlegtől indultak el, s közben kisütötték, hogy az ag- s ronómus egy hónapot úgyis pró­baidőben dolgozik. Mire egy asszony: »Ügy lehet, egy hónap múlva olajra lép.« r — Nem hiszem. Akit a Pe- ^ tőfi még magába vett, az nem a kívánkozik el innen — döfte le 11 a sedre szót idős Farkas bácsi, ü A könyvelő ezalatt teleírt félív t papírt számjegyekkel. Aztán fel- r derült az arca, s a már visszakozz n gondolatába merült fiatalember- n hez fordult: »Nézze. Lépjen be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom