Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-17 / 219. szám
1938. szeptember lt, szerda 3. oldal Miért lanyhult az adófizetési kedv a kalocsai járásban ? Az elmúlt évben, de még ez év első felében is örömmel állapítottuk meg, hogy a kalocsai járás dolgozó parasztságának adófizetési készsége egyre javul. Az ellenforradalom óta hónapról-hónapra szélesedett az önkéntes adófizetők tábora. De, ha az utóbbi hónapok eredményeit vizsgáljuk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a parasztság adófizetési készsége a kalocsai járásban igen rossz képet mutat. Valamilyen oknál fogva, az utóbbi időben erősen csökkent az önkéntes adófizetési készség. Még olyan községekben is, ahol azelőtt kényszerbehajtásra egyáltalán nem vagy csak szórványosan volt szükség, mint pl. Bátya, Fájsz, Foktő, Miske, Öregcsertő községekben, gyakrabban kell erélyes eszközökhöz nyúlni, Nem fogadható el az az indok, hogy a parasztság nem tud fizetni. Ezt hangoztatták egyesek Úszódon is, addig, amíg nem foganatosítottunk erélyesebb behajtási intézkedéseket. Mikor aztán egy sor notórius nemfizetőt kijelöltünk transzferálásra és hozzáfogtunk ennek végrehajtásához, megdőlt a fenti elmélet. Egy nap alatt 62 ezer forint folyt be adóra ebben a nem is nagy községben. így volt ez Szakmaron is, ahol egy nap alatt 100 000 forint folyt be, miután erélyesebb kényszerintézkedéseket foganatosítottunk. Mindez azt bizonyítja, hogy a kalocsai járásban nem a pénztelenség az oka annak, hogy a parasztság egy része vonakodik eleget tenni adófizetési kötelezettségének. Akkor, amikor Bátya község lakossága szeptember 8-án, a búcsú alkalmával el tudott költeni mintegy 200 000 forintot szórakozásra és úgy kiöltözött a falu népe ezen a napon, hogy az — minden túlzás nélkül állítom — megfelelt egy divatbemutatónak, nem lehet azt állítani, hogy az adózók pénzhiányban szenvednek. örülünk annak, hogy a dolgozó parasztság napról-napra jobban él, hogy nagyszámú motorkerékpárt és rádiót, televíziós vevőt tud vásárolni, hogy szépen öltözködik. örülünk, nem irigyeljük. De necsak azokat az előnyöket élvezzék, amelyekben a munkás-paraszt kormány helyes politikája következtében részesülnek, hanem önként, maradéktalanul, pontosan tegyenek eleget adófizetési kötelezettségüknek is. Be kell látnia minden adófizetőnek, aki eddig vonakodott eleget tenni kötelességének, hogy ilyen álláspont helytelen, sőt káros mind az egyénre, mind a közösségre. Kunics András pü. oszt. vez. * A szerkesztőség megjegyzése: Kunics elvtárs sajnos nem tesz cikkében említést arról, hogy vajon az adminisztratív intézkedésekkel cgyidőben, fokozták-e a felvilágosító munkál is az adófizetési kedv megjavítása érdekében? Véleményünk szerint az utóbbi elengedhetetlen és nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb behajtásra kerüljön sor a jövőben. Szokatlan emlékmű Entreprise-ben (USA) szobrot emeltek egy bogár tiszteletére, amely a század elején megsemmisítette az ottani lakosság egész gyapottermését. A szobor története a következő: Entreprise lakói még 50 évvel ezelőtt kizárólag gyapottermesztéssel foglalkoztak. Ekkor Mexikóból a szó- banforgó bogár óriási tömegekben elárasztotta a gyapotföldeket és a lakosságot koldusbotra juttatta. A szerencsétlen gyapottermelők nyomorúságukban zöldségtermesztéssel és állattartással kezdtek kísérletezni, és íme, a föld új megművelési formája sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult, mint a gyapottermelés. A vélt szerencsétlenség tehát kézzelfogható szerencsévé változott, s a bogár, amelyet előbb kártevőnek hittek, áldást hozott. Ezért tiszteletére és emlékére szobrot emeltek és minden évben ünnepséget rendeznek, Sok újdonsággal lepte meg a kiállítás közönségét a magyar gépipar. Képünkön az EMAG kiállítását látjuk, s benne a Velence nevű, legújabb típusú, nagyteljesítményű kombájnt. Nagyobb összefogásra van szükség a dusnoki ísz-ben A régi világban Dusnok arról volt nevezetes, hogy az emberek többsége a papi birtokok robotosa volt. Gyűlölettel és haraggal emlékeznek azokra az időkre, amelyek szapora gyermekhalandósággal, szellemi sötétséggel, tudatlansággal és nyomorúságos fizikai léttel jártak együtt. Dusnok község a napszámos emberek százairól volt híres, akik bejárták a fél országot, hogy napszámot kaphassanak. A felszabadulás vette le a tőkés nagybirtokok jármát a dusnoki ember nyakáról is. Azóta Dusnokon is jónéhány ember jutott már el a hajdani cselédek és napszámosok közül a tsz-be, a jobb, emberibb, kulturáltabb élet útjára. A régi világban csak egy kis darab föld után vágytak. Ma a 33 tsz-tag 320 kh föld jogos tulajdonosa, ahol nincsen ispán és földesúr, hanem maguk a tagok a gazdák. A tsz szép eredményeket ért el eddig. Növénytermelése és állat- tenyésztése, a tagok élete a közös gazdálkodás fölényét igazolja. De megvan minden lehetősége a tsz-nek, hogy az eddiginél is nagyobb hírnevet szerezzen és még nagyobb kenyeret biztosítson minden tsz-tagnak. Különösen ha a meglevő lehetőségeket jobban kihasználnák. 50 kh földjüket körülöleli a Vajas vize és közben esőért sóvárognak egész nyáron, Állandó Gondolkodásra késztető kirándulás i. A különjáratú busz nyeli a távolságot. Utasai merő figyelemmel lesik az ablakon át a to- vasuhanó földparcellákat. Különösképpen Izsák határában, a szőlőskertek láttán szökik magasba érdeklődésük, amit az egymásközti társalgásuk élénkülése is jelez. Bírálnak, dicsérnek, ha nem tudnám, akkor is látnám rajtuk, hogy szakértői a szőlészetnek. Hogyisne, Lakitelekről valók mind az ötvenhármán, egyénileg dolgozó parasztok, s a tanácselnökükkel, Lő- rincz Istvánnéval és a község mezőgazdasági felügyelőjével, Hegedűs Ferenccel indultak neki egy kicsit világot látni, főként, megnézni: hogy, s miként dolgoznak, élnek az izsáki Petőfi Tsz tagjai? Tanulmányi kirándulásukat a községi tanács, valamint a járási tanács mezőgazdasági osztálya szervezte, amely, nek vezetője, Vörös elvtárs is itt van velük. Véka alá nem rejtett véleményük egy-egy kevésbé jól megművelt szőlőterület láttán leplezett izgalommal tölt el, aggódom az általam nem ismert Petőfi Tsz-ért. Mi lesz, ezek »bonckés alá veszik« a szövetkezetét? — Ahogy a község határában megyünk, a Kolontó dágványos területén vezető úton, kritizáló kedvük magasba csap, aztán már ott is vagyunk a tsz területén, egy 47 holdas szőlőskert sarkán. Nézik, mustrálják a tőkéket, • gyommentes sorközökaL öszsze-összevillan a szemük, s bár még nem szólnak semmit, fellé- legzem. A termelőszövetkezet állni fogja a próbát, látni a gyönyörűen megművelt szőlejéről. Aztán csak megszólal egyikük, a tőkék felé intve: — »Ezek bizony íáinok kérem.« A másik rákontráz: »Itt megvan a gyógyszere a szőlőnek. A karó.« És mondják felváltva: »Meg a művelés.« »Nálunk a karót ellopják.« »El bizony, az alpári- ak.« És ezzel önkéntelenül is olyasmit vallanak be, amit nem szoktunk az egyénileg gazdálkodás rovására írni. Már kóstolgatjuk is a jófajta gyümölcsöt, amikor kis csapat tart felénk. Az elnök. Bíró József jön néhány tsz-taggal, s megtörténik a kölcsönös üdvözlés, a szövetkezet vezetőjének előadásával megtetézve. Elmondja, hogy szőlőjük 70 százaléka sárfehér, s míg ebben a gazdasági évben 100 mázsa műtrágyát használtak fel a 47 holdon (természetesen hozzá szervestrágyát is), látván az eredményt, a tagság a jövő évre 300 mázsa mellett döntött. Van miből megvásárolni, no, meg az állami kedvezmény is sokat jelent. A lakitelekieket azonban nemcsak ez érdekli, hanem hogy miképpen is indultak el a szövetkezeti úton, meg: — mi az egyén haszna a közösségből? És Bíró József mondja sorra. Hat éve, 1931«-52-bcn meg mint II. típusú csoport működtek. Ez volt a »szoktató«. Aztán belátták, hogy ez olyasfajta út csak, amelyen az ember egyik lábával az árokban lépdel, vagyis csak biceg; 1953-ban alakultakat termelőszövetkezetté. — Most már senki nem kívánkozik újból egyéni gazda lenni, inkább befelé iparkodik a nép — mondja. Persze, érthető. Tavaly 65 forintot fizettek munkaegységenként, az idén is meglesz annyi, hacsak nem 70. Farkas István a családjával együtt 1954- ben 80 ezer forint tiszta pénzt kapott (s hozzá a tüzelőt, meg a háztáji föld jövedelmét), Digner István és Szabó Balázs házat vett, amióta tsz-tag. Digner Ferenc fiatal házas, aki csak második éve dolgozik a Petőfiben, már az itteni jövedelmében szoba- és konyhabútort vásárolt. A látogatók hallgatják, s — mintha csak kísérőzene volna az elnöki szóhoz —, a közeli házból rádiómuzsika szárnyal felénk. S most látni, a távolabbi házak fellett is ott ágál az antenna. — Nálunk mindenkinek van rádiója. Nincs itt elmaradva a nép, ha távol is élünk a falutól — okosítja fel a társaságot ifjú Digner. S az elnök most a porba rajzolja, hogy milyen alapzatú kul- túrházat építenek jövő ilyenkorig. Lesz abban még televízió is. Mert — így mondja —: »Nemcsak éppen dolgozni kell. Szórakozni is. Nem lehet pofátlanul. élni, ha valakik jönnek, tudjuk hol megkínálni őket. Hogy mivel, az már most sem számít. Van hozzá mód.« Terveik közül megemlíti azt is, hogy az ősszel megkezdik egy 55 holdas, ma még buckás terület szőlősítését. A gépesített művelésnek megfelelően végzik a telepítést, a homokdombokat a gépállomás dózerjával tüntette- tik el. — Azelőtt az olyant nem vettük közénk, aki buckást hozott volna a tsz-be. Most már az sem akadíüy. Géppel elsimítjuk — magyarázza. A lakitelekieknek nincsen szavuk, csak elismerően bólogatnak. Akkor oldódnak fel a meglepetésük szülte hangulatukból, amikor a pincéből egy vödör bort hoznak fel a tsz-esek. Aztán mégegyet. Szívesen kínálják, azoknak az embereknek a nyájasságával, akiknek van miből. Elnézem őket, a nyolcvan százalékukban egykori agrárproletárokat, akik rövid idő alatt gazdaggá segítették egymást. Fizikai erőnlétük is látnivalóan felülmúlja vendégeikét. Őket mérnem nyúvasztja az egyéni gazdálkodással járó százféle gond. Mert minden gondot közösen, negyvenkilencen oszlatnak el. (Ennyi a tagság létszáma, s két fiatal most tölti katonai szolgálatát.) Ahogy búcsúzunk, nem mondják, de biztató mosolyuk, minden gesztusuk erről beszél: Emberek, dologzó paraszttársaink, láttátok, hogyan élünk. Gondolkodjatok! (Folytatjuk) Tarján István problémája a tsz-nek a munkáshiány, pedig ha a tsz-tagok bevonnák családtagjaikat — mert ilyen van vagy 10—15 fő — enyhülne a munkaerő-problémai Többségük azzal indokolja a családtag munkából való elmaradását, hogy a gyermekét kell nevelnie. Az a javaslatunk, mivel itt is megvan minden lehetőség, hozzanak létre egy napköziotthont. Ugyanakkor ha megnyernék a volt tsz-tagokat az újrabelé- pésre, azonnal megszűnne a munkáshiány, magasabb lenne a termésátlag, jutna munkáskéz a közös baromfitenyésztésre és az állattenyésztésre is. Azzal indokolják pl. a lovak nem kellő kihasználását is, hogy nincs elég munkaerő és ezért kell az egyénieknek kiadni a trágyahordóst résziből, ami igen nagy termés- veszteséget jelent a tsz-nek. A legtöbb tsz-tag még mindig a mangalica sertés tenyésztése mellett kardoskodik. Hogy mivel indokolják? Azzal, hogy az ilyen fajtával nincs annyi munka, gond. Az igaz, de haszon sincs annyi, mint más fajtáknál, A dusnoki Munkás-Paraszt Tsz megkezdett útja helyes, sőt a leghelyesebb. De ha a párt- szervezet és minden becsületes tsz-tag összefog, biztosak vagyunk abban, hogy tsz-ük még népszerűbb lesz a községben, s imég több egyénileg dolgozó paraszt ezt az útat fogja választani. El búcsúztattuk cl lack öt cicié hét A pólmonostori, Lenin nevét viselő KISZ-szervezet szeptember 13-án búcsúztatta az idén bevonuló sorköteleseket. A búcsúztató beszéd után nemzetiszínű szalagot tűztek a lányok a bevonulok kalapjára, a vezetőség pedig ajándéktárgyakat adományozott a szervezetből-eltávo- zóknak. A színjátszó csoport jelenetekkel tarkította az estet. A búcsúzás vidáman telt el, mert tudják a fiatalok: jó helyre mennek, a mi hadseregünk soraiba lépnek, hogy ott tudási szerezve felkészüljenek hazánk védelmére. Erőt, egészséget és bátor helytállást kívánunk a bavonu- lóknak, „ Budai Imre levelező
