Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

1938. szeptember 2, Kedd S olcIaT Az ifjúság neveléséi, szórakozását és tanulását nem lehet egymástól elválasztani Baján a kéthetes KISZ-titkári tanfolyamon vita volt arról, hogy az ifjúság nevelését össz­társadalmi üggyé kellene tenni. Ennek során több KISZ-titkár 6zóvátette, hogy egyes tanácsel­nökök és vállalati igazgatók nem segítik a KISZ-szervezetek munkáját, nem biztosítanak szá­mukra helyiséget, ahol összejö­vetelüket megtarthatnák. Több helyen ha meghívják a helyi veze­tőket a KISZ-szervezet ren­dezvényeire, azok meg sem jelennek, pedig tanácsaikra, útmutatása­ikra a fiataloknak igen nagy szüksége lenne. Ilyen hibák mi­att bírálták a fiatalok a Bajai Kertészeti Technikum igazgató­ját és a kaskantyúi tanácselnö­köt. Mindez azonban az éremnek csak egyik oldala. Jogos a fiatal­ságnak az az igénye, hogy a part, az állami s tömegszervezeti vezetők támogassák, segítsék az ifjúsági szervezetek tevékenysé­gét. De meg kell mondanunk, hogy a helyi vezetők viszont se­gítségük ellenében joggal elvárják, hogy a fiatalok is hozzájáruljanak a napiren­den levő községpolitikai és egyéb feladatok végrehajtá­sához. Csak helyeselni tudjuk azt a kezdeményezést, hogy néhány helyen a jól dolgozó KlSZ-szer- vezeteknek gyakrabban adnak bálengedélyt, vagy a legszorgal­masabb fiatalokat elviszik juta­lomkirándulásra és ilymódon viszonozzák a közérdekű felada­tok elvégzésébe való bekapcso­lódásukat. Nyilvánvaló, hogy az uszódi KISZ-szervezet, melynek tagjai 15 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával segítik a kul- túrház felépítését, megérdemlik, hogy munkájuk alapján jobban meg is becsüljék őket. Igen nagy érdeklődésre tartott számot a vita során a KISZ- szervezetek politikai munkája. Több fiatal elmondotta, hogy sok helyen a vezetők csak le­gyintenek, ha a KISZ munkája kerül szóba, azt hangoztatják, hc%/ a fiatalok csak futballoz­nak, táncolnak és szerepet ta­nulnak. Szerintük ebben nincs politika. A vitában résztvevő fiatalok elítélték ezt az álláspontot. Hangsúlyozták, hogy az a KISZ- szervezet, amelynek tagjai sze­repet tanulnak, sportolnak stb., már egy lépést tettek előre. Ugyanis a politikai munkát nem úgy képzeljük el a KISZ-ben, hogy azt külön válasszuk más kérdésektől. Ha a KISZ kultúrcsoportja meg- Celelő színdarabot tanul stb., az­zal már elősegíti, hogy az ifjúság világnézeti felfogé'át is megfele­lően formálja. EGY KITŰNŐ adottságokkal rendelkező, íolyton gazdagodó termelőszövetkezetről, a bajai Micsurin-ról van szó, amely ugyan ■ nem nagy területen, mindössze vagy 500 holdon gaz­dálkodik, annal inkább törek­szik a belterjességre. A tsz tanyaközpontja tavaly épült fel. Itt hat gondozói lakas áll, van egy 50 férőhelyes tehén­istálló borjunevelővel ellátva, korszerű 20 férőhelyes lóistálló és egy fiaztató, amely 40—50 anyakoca befogadására és 4—500 választási malac felnevelésére alkalmas. A tanyaközpontban foglal helyet a hizlalda, a két darab 500 férőhelyes csibene- velö. A tsz sertésállománya megkö­zelíti a 200 darabot, szarvasmar­ha-állománya mintegy száz, juh­állománya 425 darab. A MICSURIN ebben az évben idáig közel 400 000 forint bévé­^WVWyvws/vywwvwwN^/>AWV>^w Kecskeméti Konzervgyár (I-es telep, volt Kinizsi, Szolnoki út 6.) női és férfi segédmunkásokat felvesz azonnali belépés- : re, 2411 ;i A sport- és kultúrrendezvé- nyek, a táncmulatságok és a ki­rándulások stb. mind megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy azokat megfelelő politikai tar­talommal töltsék meg. Különö­sen nagy jelentőségűek a közö­sen végzett társadalmi munkák. Mindezek a módszerek, ha azo­kat megfelelő tartalommal tölt­jük meg, alkalmasak arra, hogy ifjúságunk politikai nézeteit megfelelően formálják. Az ifjúság politikai nevelését, szórakozását és tanulását végső soron — véleményem szerint — nem lehet egymástól elválasz­tani. Túri József telre lett szert áruértékesítés­ből. Dinnyéből 70 000, hízott ser­tésből 103 000, gyapjúból 26 000, tejből 135 000 forintot árultak. A még betakarítatlan kenderből 75 000, cukorrépából 230 000, burgonyából 180 000 forintot vár­nak. A tagság sokat beszélget, ter­vezget a gazdaság fejlesztéséről. A következő három évben a je­lenlegi 50 holdas öntözőteiepet 150 holdra akarják kiegészíteni, a tanyaközpontban üvegház épí­tését is tervezik. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉST is fejlesztik, az anyakocák számát 4ü-re, a fejős tehenekét hatvan­ra szaporítják, juhállományu­kat pedig merinóira cserélik ki. Azt is tervezik, hogy a tejet há­zilag fölözik s a soványtejet a malacoknak adják. A megfelelő számú tehenészet kialakítása esetén áttérnek a gépi fejésre is. I Az Allatforgalmi Vállalat : sertés vásárlási helyein ; és szokott idejében ; magas áron átveszi a szabadon (nem szer- ! ződésre) hizlalt sertése- : két is. 2363 j ywwv/wwwvwvwvwwvwwyvwC „Kincs nyemsrallabb ember, mini a szegény...“ — Gózcn István emlékezete — (Az alábbiakat Rámán János mondotta el a Halasi Műve­lődési Ház névadó ünnepsé­gén.) A haladó hagyományok tiszte­lete indít bennünket arra, hogy egy elfeledett, paraszti szárma­zású és foglalkozású haladó szel­lemű költő nevét vegyük fel, aki Kiskunhalas szülötte. Maradan­dót alkotott, de akinek nevet a feledés ffuslag pora készült el­borítani. A múlt rendszer ter­mészetszerűen igyekezett az is­meretlenségben tartani minden­kit, aki nem szolgálta erősödé­sét. Nem csoda tehát, hogy azt a Gázon Istvánt sem akarta ma­gasba emelni, zki a századfor­duló államrendszeréről így írt: „Törölje el e rossz rendszert hazánkból a jó teremtő! — Nem gyűlöli senki jobban azt, mint én, földműves költő...'' Ezt bizonyítja egész élete. — 1820-ban paraszti családból szü­letett Kiskunhalason, abból a Gózon-családból, amely a Jókai regétjeiben több helyen sze­replő Gfj/zon Lajos alezredest, a tzaba$sagharc vitézét adta s aki­ről utcát is neveztek el Kiskun­halason. Szüleinek tanyai kis­gazdaságában nevelkedett, ke­lőbb megpróbálkozott kocsma bérelésével, itcés lett a tanya­világban, homokos birtokát ta­licskával planírozta el, szőlői te­lepített, gyümölcsfával kísérle­tezett, úttörője volt a homokvi­lág meghódításának. — Hatvan éves, amikor kibugyognak be­lőle az első rímek és verselni kezd. Beismeri, hogy nehézsé­gekkel küzd, de mégis csengő rímekkel, zamatos magyar be­széddel tolmácsolja ünnepnapo­kon a kiskapuban, névestéken, lakodalmakon, fosztókon a hi­tet, hogy meg kell változnia a világnak, az elnyomást szabad­ságnak kell felváltania. — Ezt írja például: „Tanult költö a parasztra tintát azért nem fogyasztott, hogy Igen kis pontnak nézi tanult ember a parasztot. De én, mivel paraszt vagyok, a parasztoknak verselek ...” 82 éves koráig túrta a földet maga, mert fiúgyermekei nem voltak. Egyik verse nemcsak családi életéröl, bajairól rántja le a fátylat, hanem korképet is rajzol reális, hű ábrázolásban. — Jól laktam — barátom — én már e világgal, szívesen kezet Is fognék a balállal. Az is bebizonyított igazság, nem regény, hogy nincs nyomorultabb ember, mint a szegény! FuUadozok, alig bírok dolgoz­gatni, ......................... és mégsem szűnnek meg engem adóztatni...” Ebben a versében határozottan helyteleníi az egyházi adóztatást is, a párbért. Más verseiben is pellengérre állítja az egyházat, mint anyagias, kizsákmányoló szervezetei. Ezt Gázon korában csak a leghaladottabb szellemű hazafiak merték megkockáztat­ni. „ ... így tódul rakásra sok ér­demtelen kincs, pedig az érseknek még csak gyereke sincs! én szerintem tehát minek annak puszta? talán azért, hogy a szegény munkást nyúzza? ..." Kiskunhalason az 1890-es év ele­jén kezd szervezkedni a mun­káság, indulnak a mozgalmak. Gázon, bár nem tagja a Szociál­demokrata Pártnak, eljár a székhazukba. Tudja, hogy figye­lik, hiszen meg is írja: „Régóta tűnődőm balsorsán hazámnak, de ha szólni merek, meglógnak, bezárnak ...” És mégis ír. Sokszor tréfálkozva írja meg a szomorú valóságot, Három 60 filléres bélyeg Ennek a három bélyegnek ér- J dekes története van. Talán elé ha ismertetjük a kedves Olva­sóval azt a levelet, amelyet egy ismeretlen nevű valaki küldött a kecskeméti Hírős Étteremnek címezve az említett három bé­lyeg kíséretében. **Miután elfogyasztottam a me­nüt, mindjárt kifizettem, de utólag kértem még egy narancs­szörpöt az egyik kedves pincér­től (férfi volt, 28—30 éves, a ne­vét nem tudom). Miután megit­tam, eltávoztam. Minthogy az ebédet már előbb kifizettem, el is felejtkeztem a málnaszörpről, annyira szórako- zott voltam. Elnézést és bocsánatot kérek figyelmetlenségemért. Itt küldöm bélyegben az árát azzal az ígérettel, hogy ha más- kor betérek a Hírős Étterembe, iparkodom a szórakozottság ellen küzdeni.« Űgv gondoljuk, az említettek­hez nem kell kommentár. K. S. Már gyengül a nap heve, de az utolsó verőfényeket is kihasználják a fürdőzők. Újabb terhelő bizonyítékok a csehszlovákiai „kéjutazás" ügyében — A MÉK-ügy múltheti tárgyalásairól — As elmúlt heti tárgya­lási napokorí Déri (Dujmov) Pé­ter és kovács Béláné egymás­nak ' ellentmondó vallomásokat tettek, körülbelül 70—80 mázsa, — állítólag Kovács Béláné gebi- nes raktárán megrohadt — al­máról. Szembesítésük eredmény­telen volt. Sok az ellentmondás a vádlot- .ak vallomásában. A megyei bí­róság Berényi-tanácsa mégis igyekszik kihámozni a valóságot. Nehezítik a tanács munkáját tilyan manőverek, amilyent So­amely vidám hangján is vádirat a feudilkapitalista elnyomók ellen: „Erre bár a felhő jeges csőt blniscn, mégsem verheti el a vetést, mert — nincsen. Téged a levelem azzal Is meg­tisztel, hogy a Marti zsidó tart bennünket liszttel. azt is három—négyen hordjuk cg.v szamáron .. .** A Néprajzi Múzeum őrzi mun­kái eredeti kézírásos gyűjtemé­nyének zömét. A Kiskunság me­séit is több verse brökili meg gazdag fantáziájának kiegészíté­sével. ürtutay Gyula, a néprajzi tu­dományok kandidátusa ezt irta nekünk: — A magam részéről feltét­lenül helyeslem, hogy Gázon István paraszti költőről nevez­zék el művelődésházukat. Ez a nagytehetségű. ismeretlenség­ben maradt népköltő megér­demli a legteljesebb elismerést. Őszinte örömömre szolgál, hogy az a föld, ahol élt és dolgozott, szeretettel akarja megőrizni em­lékét ... S mi Gázon István nevének felvétele alkalmából nemcsak a haladó hagyományok ápolásá­nak kívánunk eleget tenni, ha­nem szolgálni akarjuk a jövő ki­bontakozását, amely törekvé­sünkhöz szimbólum Gőzön Ist­ván élete, aki harcolt az újért, a szebbért... mos Károly próbált alkalmazni! Somos kibírhatatlan epegörcsei- ről panaszkodott és védője azt az óhaját fejezte ki, hogy sza­badlábra szeretne kerülni. A szabadlábrahelyezés . csak sok időt igénybevevő eljárás után történhetett volna meg és ad­dig a tárgyalás szünetelt volna. A manipuláció célja tehát: idő­nyerés! A tanács természetesen nem adott helyt Somos kérelmének. Két tanú, Sere Máté és Fodor Balázs — kihallgatására is a napokban került sor. Különö­sen Sere Máté vallomása szol­gáltatott újabb bizonyító ténye­ket Lengyel és csehszlovákiai "turista« társai ellen. Sere Máté ugyanis részt vett az úton, — ö egyedül valóban tapasztalatcse­rén volt. Tanulmányozta a cseh kereskedelmi szervek müködé­Í sét, erről azonban hivatalos be­számolást nem kérlek tőle felet­tesei. Tormássy István nem érzi nia- igát bűnösnek a társadalmi tu- í lajdon sérelmére ismételten el- ♦követett sikkasztás bűntettében. fTormássyriak megbízása volt nagymennyiségű tüzelő vásárlá­sára, erre a célra horribilis ősz- szegű előleget kapott a vállalat­tól, amelyet — állítása szerint — elszámolt, de ezt bizonyítani nem tudja, mert az elismervémek el­vesztek. Tormássyt a sikkasztás mellett árdrágító üzérkedéssel is vádolják. A vállalat dolgozóinak tudniillik tiltott módon szerzett cigarettát — a szeszn agy rak tár­ból felvett pálinkáért, katonák­kal cserélve — a megengedett­nél nagyobb értékesítési áron adta el. Füzesi ist ián, a vállalat szállítási csoportvezetője szintén ártatlannak mondja magát, pe­dig a szállításnál elkövetett hi­bák miatt a vállalatnak különö­sen nagy kára volt, pontosan az ő működése idején. Védekezését jazzal indokolja, hogy az 1955-ben «Szülési szabadságra ment gép- Jkocsielőadó munkakörét a saját .munkája mellett nem tudta el" ♦ látni, mert az ő feladata is igen -sok volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom