Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-04 / 208. szám

1958. szeptember 4, csütörtök 1 oldal Mindennap 3 családiház A gép nem ellensége, hanem barátja a munkásoknak A változást az tudja igazán lemérni, aki hosszú ideig volt távol. Illik ez a mondás a Kecs~ keméti Téglagyár Vállalatra is. Aki két-három éve nem járt az cgetőkemencék környékén, ha most elmegy, bizony csodálkoz­na a látottakon, annyit változott itt minden. Ahol tegnap még hi­degtorkú kémény, s régóta le­állított, düledező kemence bá­mult a pusztaságba, ott ma épü­letek sorakoznak, s lüktet az élet. De ne siessünk annyira a mondanivalóval, mert a válto­zás, ami itt történt, több szót is érdemel, Két éve a téglagyártás fogal­ma még egyet jelentett az idény­munkával. Ma pedig már folyamatos üzem lett •z égetőkemencékből, szorgal­mas, fegyelmezett munkásgarda az egykor félproletár, vándor­iparos téglaégetökből. Ha pedig valaki azt kérdezné, mi e vál­tozás magyarázata, azt válaszol' nánk; a gép. Igen, a gép volt az, ami meg­változtatta az emberek gondol­kodását, viselkedését, munka- viszonyát. A gép tette emberré es igazan munkássá a téglaége- tóket. Egy cikksorozatban ne­héz lenne részletesen felmérni mi könnyítést jelentett a gép a téglásoknak. Ezért csak a főbb vonatkozásokra utalunk, s ezt kezdjük mindjárt a téglaverés­sel, a nyerstéglakészítéssel. Nem is olyan régen meg az volt a szokás, hogy a család­fő mellett a ház apraja-nagyja is segédkezett a kézzel történő téglaverésnél, verejtéket hul­latva hajnaltól késő napnyug­táig. Akkoriban 15—16 órát dolgoztak a téglaverők, ma vi­szont a modern présgép auto­mata vágószalagjáról 35—40 OOO- et is leszednek nyolc óra alatt. Fizikailag tehát nem is lehet kellőképpen összehasonlítani, olyan nagy könnyebbség a gép a téglásoknak. E héten kérdezzük Akasztóról kérdezi S. I. fiatal levelezőnk: miért nem alkalmaz­ták segédmunkásként a Kiskő­rösi Gépállomáson, annak elle­nére hogy erre Ígéretet tettek, s ugyanakkor munkásfelvétel is volt? * A kecskeméti alsó pályaudvar melletti TÜZE? telep vezetőjé­től kérdezzük, Szekeres János nevében: miért nem tartják be ígéretüket? Szekeres Janos ugyanis május lti-án vásárolt náluk egy aulakot, amelyhez re­dőnyt is akart venni. Akkor azt ígérték, hogy ha érkezik redőny, azonnal értesítik. Az ígéret va- lóraváltását azonban május óta hiába várja Szekeres János, * Miért tartják zárva az illem­helyeket a városi tanács épületé­ben és az SZTK tbc-osztályán? * Miért nem ellenőrzik a Laki- teleki Földművesszövstkezetet? Ezt kérdezi idős Papp Józsefné árpádszállási levelezőnk, akinek egy 38 forintos kendőt 48 forin­tért adtak el a földmüvcsszövet- kezeti boltban. * Miért nem locsolják naponta többször a város legporosabb út­ját, a Kuruc körútat? — kérdezi Lantos Ferencné, s egyben szó- váteszi, hogy ezen az útvonalon több élelmiszer-feldolgozással foglalkozó üzem is van, tehát emiatt is feltétlenül szükséges volna az út portalanítása. * Lehetne-e szigorúbban ellen­őrizni a piaci tej- és tojásáruso­kat? — kérdezi Fehér József heivéciai lakos, akit több eset­ben csaptak be a kecskeméti piacon romlott tojással és hami­sított tejjel. Mégis nem is olyan régen az itt dolgozók nem nézték jó szem­mel a gépet. Nem ismerték, s azt hitték, feleslegessé válnak mellette, elveszi a kenyerüket. A gépeket ezért sokan ellenség­nek tekintették. Viszont, amikor már tudtak velük bánni és lát­ták, hogy a könnyebb munkával elért többtermelés a fizetésük­ben is jelentkezik — ellenségből legjobb barátjuk lett a gép. Ápolják, vigyáznak rá, hogy mindig jó legyen, mert szorgal­muk mellett ettől függ a kere­setük. A gépesítéssel megszűnt a ki­merítő, majdhogynem embert szakasztó kézi cipekedés, a tra- gacsos téglahordás is. Ma a vál­lalat három telepén több mint 6000 méter sínpár van lefektet­ve, melyeken lóvontatású csillék szállítják a téglák millióit. A kemencék fűtőinek sem kell már nagy munkával, több mint egy emelet magasságba talics- kázni a tűzrevalót. Csörlós gé­pezettel emelik a szenet az emeleten levő keinencenyílások szintjéig. Sokat változtak az emberek is. Ahogy nőtt a gépesítés, a pré­sek, keverök, köradagolók, auto­mata vágóasztalok és transzpor* tőrök száma, valamint a segít­ségükkel gyártott téglák töme­ge, úgy erősödött a munkafegye­lem, s lett nagyobb a rend és tisztaság. Pár éve még egyálta­lán nem volt ritka az ittas tég­laégető. Ma pedig maguk a dol­gozók ítélik el, ki ilyen állapot­ban jön a munkahelyre. De megtanultak vigyázni arra is, hogy mindig rend és tisztaság legyen telepeiken. A gépek más tekintetben is visszahatnak a termelésre, a munkások tudatának formálásá­ra. A múlt év őszén még nem kevesen vélekedtek akképp, hogy odaadnak nyereségrészesedésü­két egy félliter borért. Ma vi­szont éppen a nyereségrészesedés biztosítása a legnagyobb mun- kaösztönző. Mivel pedig az ön­költség, a többletnyereség min­dig függvénye a minőségnek, az egész téglaégető kollektíva azon van, hogy gépeik segítségével, óvatosabb anyagkezeléssel, s az eddiginél is gondosabb égetés­sel minél több elsőosztályú tég­lát adjanak az országnak. Dicséretükre legyen mondva, igyekvésük nem volt hiábavaló. A -krétagyár«, a szétmorzsol­ható tégla gyártása régen a múlté. Az agyagfinomitó, kör­adagoló és keverőgépek segítsé­gével lényegesen jobb minőségű nyerstéglát gyártanak, mint an­nak előtte. Igen jelentős, hogy önköltségcsökkentő hitelből kö­zel 5000 négyzetméter alapterü­letű szárítószínt építettek. Az időjárás viszontagságaitól védő tetőzetek alatt így több mint két és fél millió tégla várja kemen­cébe rakását. A jó szén és a fi­gyelmes égetés mellett ezzel magyarázható, hogy a kemen­cékből kikerülő napi 70—75 000; téglának közel 90 százaléka csen­gő-bongó I. osztályú minőségű es naponta 3 családi ház építé­séhez elegendő tégla hagyja el ma már a gyártelepet. Nem boszorkányság tehát, ha­nem a gépesítéssel párosult | szorgalmas munka eredménye, hogy a Kecskeméti Téglagyár Vallalat egyre inkább megala­pozza jó hírét a kereskedelem és az építőipar előtt. Sándor Géza Nyílt levél a •Kompozíció« Illóolaj és Vegyészeti Gyár igazgatójához Érdeklődéssel olvastam a Népszava augusztus 26-i számá­ban megjelent »Műcitromot, paprikaolajat készít a „Kompozí­ció” Illóolaj és Vegyészeti Gyár« című cikket, amelyből meg­tudtam, hogy a paprikamalmok hulladékanyagából paprika­olajat tud a gyár készíteni. E kis kitérő után szeretném elmondani Farlcas Gyula igaz­gató elvtársnak, mi késztetett a levél megírására. A napokban kint jártam a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalatnál. A? üzem életének, problémáinak vitatása közben arról is szó esett, hogy milyen hulladékok vannak az üzemben, Meglepődtem, amikor azt mondták, van itt, amiből pénzt le- hetne csinálni, de nem akarják. Ekkor meg nem tudtam, hogy önökre gondolnak. Nem is hagytak tépelődni, hanem el­mondották: A kefegépekből kikerülő hulladék 80 százaléka értékes, szép színű és olajtartalmú paprika. Ez olyan hulladék, ame­lyet az őrlésnél már nem lehet felhasználni. Ez ügyben Önök már levélben fordultak a gyárhoz, és ezt az érdeklődést a gyár vezetői igen szívesen fogadták. Kérésükre küldtek megfelelő mintákat is. Ezután érte őket az első csalódás. Ugyanis az Önök mintája félév múlva érkezett meg. Egyébként a válasszal nem értenek egyet a gyár szakem­berei. A cikket olvasva pedig olyan formában nyilatkoztak; hogy nagy hűhó semmiért, az évi öt vagon papríkahuUadékat, amelyet a kalocsaiak felajánlottak, Önök visszautasították az­zal, hogy nem csípős. Ezért kénytelenek voltak ezt az atap- anyagut a Szervestrágyagyújtö Vállalatnak átadni. Az igaz, hogy nem csípős, hanem inkább édeskés a kalo­csai paprika. Ellenben olyan anyagot tartalmaz — hapszicin olajat —, amely a paprikaolaj-készitéshez szükséges. Éppen ez az, ami arra késztetett, hogy felkeressem Önt soraimmal, abban a biztos reményben, hogy — a csípősség hiánya ellenére — nem hagyják elveszni azt az évi öt vagon hasznos hulladékanyagot, amelyből az itteni szakemberek egy­behangzó véleménye szerint paprikaolajat lehet nyerni. Válaszlevelükben a tett intézkedésekről szeretnénk olvasni Venesz #• Önmagukért beszélő számok Szép eredmények a kalocsai »Iszkra« Isz-ben HÍREK i Befejeződött a cséplés, rak­tárban a gabona. A szövetkezet vezetősége — jó gazda módjára — számvetést csinált, milyen eredményeket hozott a gabona- termelés. Bagó Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy az elmúlt esztendőkben is gabonaszemenként 2—3, sőt 5 mázsával is magasabb termés- eredményeket értek el az egyéni termelőknél. Az idei terméseredmények — éppen az aszályos év következ­tében — az eddigieknél még vi­búzából őszi árpából tavaszi árpából zabból Ha ezt összehasonlítjuk a vá­ros kisparaszti gazdaságainak a csépiési eredmények alapján el­Egycni gazdáit terméseredményei: lúgosabban bizonyítják a nagy­üzemi termelés fölényét a kis­paraszti gazdálkodással szem­ben. A szövetkezetben a jóminő­ségű gépimunkával elkészített magágy, a korai vetés, a meg­felelő vetésforgók, a nemesített vetőmag, az idejében végzett szerves és műtrágyázás, általá­ban a fejlettebb agrotechnika alkalmazása — a szárazság elle­nére is — meghozta gyümölcsét. A szövetkezet gabonából: 60 kh-on 28 kh-on 15 kh-on 10 kh-on átlagtermése 10. 5 q 18.74 q 10.47 q 14. 6 q ért terméseredményeivel, — az alábbi képet kapjuk: A tsz-nél ennyivel kisebb a termés: terület kh/q q-ban forintban búza 1360 kh 7 q 4760 990 600 őszi árpa 334 kh 8 q 3587 717 400 tavaszi árpa 225 kh 6.5 q 900 180 000 zab 35 kh 7 q 262 52 400 A fepti számok meggyőzően bizonyítják, hogy a város kis­paraszti gazdaságai egységnyi területen 9409 q gabonával, 1.949.400 forint értékkel termel­tek kevesebbet az Iszkra Tsz- nól. Könnyen kiszámítható, hogy az egyéni gazdaságok 1954. kb gabonaterületükön holdanként 197 forint értékkel termeltek ke­vesebbet a szövetkezetnél. Számoljunk tovább. A kispa raszti gazdaságok 5053 kh szán­tón gazdálkodnak. Leszámítva a gabonaterületet, 3099 kh-on ter­melnek ipari növényeket és ka pásokat. Az elmúlt évek kispa­raszti gazdaságainak ipari nö­vényekben és kapásokban elért holdankénti termésátlagait ösz- szehasonlítva a tsz eredményei­vel, áz egy kh-ra eső termelési érték mintegy 350—4C0 forint holdankénti többletbevételt mu­tat a tsz javára. Ez annyit je­lent, hogy ha a 3099 kh-on nagy­üzemi módon termelnénk, újabb 1 084 850 forinttal emelkedne a város parasztságának jövedelme. Hasonló különbséget látunk a tejtermelésnél is. A tsz egy fe­jőstehéntől nyert évi tejterme­lés! átlaga — borjútejiel együtt nenként 500 literrel kevesebb. A fentiek alapján vizsgáljunk meg egy 10 holdas gazdát, aki 4 kh-on gabonát, 6 kh-on ipari és kapásnövényeket termel és 2 fejőstehenet tart. Nem sokáig kell számolnunk, hogy megálla­pítsuk: a gazda évenként 9000 forintot dob ki az ablakon az­zal, hogy nadrágszíj-parcellán, kisüzemi termelési módon gaz­dálkodik. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes a parasztembereknek ráérő óráikban ceruzát fogni él egy kicsit — saját maguk és családjuk érdekében —- számol­gatni. De azt is bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseire épülő kormányha. tározatok és rendeletek helye­sen, a dolgozó nép és elsősorban a parasztság érdekeinek nagy­fokú figyelembevételével tárjak fel a mezőgazdaságban rejlő tér. melési lehetőségeket és utat mu­tatnak a mezőgazdaság fejlődé­sére, szocialista átszervezésére. Radvánszki Imre XXXXXXXXXXXXJOOOOCOC* Ja>, az a KRESZ! 150 emberrel együtt vártam a vizsga kezdetére. Járkáltam, hallgalóztam: a beszéd tárgya mindenütt a KRESZ volt. Vala­hogy így nyilatkoztak minden csoportban: »Attól függ, milyen hangulatban van a vizsgáztató.« Később kérdeztem a levlzsgá- zottakat és elhullottakat: tapasz- talták-e ezt? De még a bukottak is a rendőröknek adtak igazat, akik nagyon udvariasak voltak, mind a műszaki, mind a KRESZ- vizsgán. Ha mindenki megtanu1- ná a szabályokat, nem is kelle­ne tartania senkinek a vizsgáz­tató hangulatétól, nyugodtan fe­lelhetnének, s ami még fonto­sabb: motorozhatnának is! Mert tudni kell mindent! Azt, hogy meg kell állni a vasúti sí­nek előtt; mit kell tenni, ha ijedős állattal vontatott jármű jön velem szemben -— szóval a KRESZ ABC-jenek minden be­tűjét. A bukottak közül egyesek ar­ról vitáznak: minek gyártanak annyi motort, ha nem engedik át a motorosokat a vizsgán, hi­szen — »mindenki saját felelős­ségére vigyáz az életére«. Ez azért mégsem igazság! 'ii lenne, ha mindenki tetszése vze- rint motorozna, autózna? Szerin­tem szükség van a szigorú vizs­gára, hogy mindenki tisztában legyen a közlekedési szabályok­kal Megyénkben is iskolát kel­lene szervezni, ahol szakembe­rek tanítanák az újdonsült mo­torosokat, mert így sokkal több jó vezető lenne és csökkenne balesetek száma. Az iskola megnyitásáig is csak annyit az elhullottaknak. ni a vizsgáztatókban keressek i hibát! Tanuljanak szorgalmasan, hogy nyugodtan mehessenek a pótvizsgára. Takács László lqvqlpzö A KALOCSAI pártszerveze­tek most folyó taggyűléseiken a pártcsoportok tevékenységét tár­gyalják meg. Az értekezletek násik napirendi pontját, az alap­szervezetek maguk választják. * összevont taggyűlést tartottak i Dúsnak községi pártalapszer- oezelek és azon hét tagú községi oártvezelőséget választoltak. Az egységes vezetőség feladata a sártalapszervezetek tevékeny­ségének összehangolása. Az új vezetőség titkári teendőit Szi­lágyi Márton elvtárs látja el. * A KALOCSAI járás községi oá r tszervezetei taggy ű léseiken rz agitációs és propaganda műn- ;a helyzetét, valamint a járási isz-aktíva anyagát felhasználva, x mezőgazdaság szocialista át­szervezésének időszerű kérdé­sit vitatják meg. * Mintegy hatvan dunapataji, iunaszentbenedeki és aszódi iolgozó paraszt látogatta meg vasárnap a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdaságát. A látogatáson részt vett a duna- izentbenedeki új termelőszövet­kezet előkészítését szervező bi­zottság is. A látogatást a helyi aárt- és tanácsvezetők szervez .ék. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom