Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

1958. szeptember 25, csütörtök

3. oldal

Kéthavi bért kitevő ősszeg évente a közvetett juttatás

a Bányászati Berendezések Gyárában

Bizonyára nein Valami sajátosan magyar betegség a feledé- kenység, amely ha nem is az emberek nagy többségét, de időnként mégis többeket hatalmába kerít. Az ilyen emberek észre sem veszik, hogy elvesztik helyes tájékozódó képességüket az életben, fonákul látják a fejlődést, a közösség erőfeszítését s inkább az élet árnyékosabb oldalát veszik észre.

Feledékeny emberek találhatók a címben említett gyárban is. Pedig az élet sokszor rácáfol a feledékenységre. Lapozzuk csak visza a naptár lapjait két évvel ezelőttre és nézzük meg: a munkás-paraszt kormány létrejötte óta milyen változások történtek az üzem éleiében?

A fizikaiaknál 19,1, a műszakiaknál 30,9 százalék a béremelés

A munkás-paraszt kormány első intézkedései közt szerepel a munkások bérrendezése, az itt fellelhető aránytalanság kiküszöbölése, a helyes bérfonnák kialakítása. Ennek az intézkedésnek a nyomán a fizikaiaknál 19.1, a műszakiaknál 3Ö.9 százalékkal nőtt a bér. Míg 1958 második negyedében egy munkás 3399 forintot keresett, addig 1958 második negyedében ez az összeg 4262 forintra emelkedett. A műszakiaknál a fent említett időt figyelembe véve a háromhavi béremelkedés 1572 forintot tesz ki. Nálunk azért magasabb* mint a fizikai dolgozóknál, mert a régi bérezési forma szerint egy műszaki vezető — aki pedig anyagilag és erkölcsileg is felelős egy-egy üzemrész munkájáért — jóval kevesebbet keresett mint egy jó] dolgozó munkás. Éppen ezért a műszakiaknál ez az emelkedés feltétlenül indokolt. Az adminisztratív dolgozóknak 30.7, a kisegítőknek 23, a nem ipari kategóriájú dolgozóknak pedig 27.1 százalékkal több bért fizet ki a gyár mint két évvel ezelőtt.

Ezenkívül új bérjuttatásként bevezették a munkások premizálását is. Amennyiben a gyár gazdaságosan termel, úgy negyedévenként 30—40 ezer forintot osztanak szét a munkások között.

hangszer, televízió, könyvtár, sportfelszerelés vásárlására stb — fordít a gyár.

Ezek csak a nagyobbak. Emellett még számos módon jut a munkás, műszaki, adminisztratív dolgozó bérkiegészítéshez. Például szabadság, szakszervezeti segély stb.

Kíváncsiságból összeszámoltuk a közvetlen juttatásokra adott pénzt, s szerény számítások alapján megállapítottuk, hogy a gyár dolgozói 12 havi munkájukért valójában 14 havi bért kapnak. Egy-egy dolgozó ugyanis egy évben közvetett juttatásként háromezer forintot kap a gyártól.

Ezekről a tényekről bizony az élet hétköznapi sodrásában gyakran elfelejtkéznek egyesek, természetesnek tartják a jutta-: tásokat. Pedig néha nem ártana! arra is gondolni, hogy ez csak; azóta van, amióta a munkások; vették kezükbe az ország irá-; nyitását, a javak elosztását. | Venesz i

PECSENYEBARANYT NEVELNEK

a* állami gazdaságok

Az idén 8000-rel növelték a juhok törzsállományát a Bács megyei állami gazdaságok. Jelenleg 30 000 juhot nevelnek. Most készülnek a pecsenyebárányók exportálására, ami minden esztendőben jó jövedelmet hoz a gazdaságoknak.

Kelet-Németországból hozattak 8 apaállatot, melyeknek jó tulajdonságait, gyors növekedését, nagy húsállományát az utódok öröklik. A külföldről behozott húsmerinó apaállatok utódait korai pecsenyébárányokkértt értékesítik a külföldi piacok ínyenckonyhái számára. Az állatok megtermékenyítését már befejezték, javarészét mesterséges úton,

ooooooooooooooocxxxx

— HALLÓ! BUDAPEST? Telefoninterjú Tompa Sándorral

Kétszeres öröm lesz számunkra a Katona József Színház kapunyitása. Az elsőt az okozza, hogy éppen Móricz Zsigmond Űri muri-jával kezdik ezt az évadot, a másodikat pedig az, hogy Kecskemét közönsége éppen leghíresebb szerepében ismerheti meg Tompa Sándort.

Telefonon kerestük fel a kitűnő művészt, a Nemzeti Színház tagját, aki a hírt megerősítette, október 1-től valóban itt játszik a Katona József Színház

a Uatác

cAjz. elfalqbeUtkraL.

... Nem ünnep az, ha nincs jutalomosztás... — ilyen vélemények gyakran elhangzanak a munkások szájából. És bizony, erről is sokan elfelejtkeznek. Az elmúlt évben az igazgatói alapból 65 ezer forintot — egy kis családi ház árát — adtak át az arra érdemes, szorgalmas munkásoknak.

Becsapnánk önmagunkat, ha munkás-paraszt ' kormányunk egy új intézkedésének, a nyereségrészesedés bevezetésének eredményességéről hallgatnánk.

Ebben az üzemben az 1957. évi termelés után 572 ezer forint nyereségrészesedést fizettek ki.

Ebből az összegből: — szerényen számítva is — hat kétszobás lakást lehetne felépíteni.

Öltözködik, jól étkezik, : kulturálódik a munkás ;

Tizenöt évvel ezelőtt hiú áb-j ránd volt, ma pedig valóság, hogyha egy dolgozó belép a gyárba, azonnal munkaruhát, védőöltözetet kap minden ellen-; szolgáltatás nélkül. A munkaru-; ha beszerzése ugyanis az állam pénzén történik ebben a gyárban, mégpedig évente 180 000 forintért. Az itteni vasasok szeretik a jó, »kiadós ebédet« s; hogy ne legyen különösebb; probléma, kifogás, a gyár amellett, hogy különféle módon próbálja változatossá tenni az étrendet, ebédhozzájárulás címén havonként 72 ezer forintot ad.

Ez egy évben 802 ezer forint pluszt jelent a kollektívának.

Szólni kell még az évenkénti 30—35 ezer forintnyi vállalati segélyről, s arról áz 50 ezer forintról, amelyet a dolgozók kultúrálódásának emelésére —

,VVWWWW<AiVWVWWWVWWVWWWWS<WVWWWVVVWVWWVWWVWWVWWWW\/V\A/

Szőlőillatú szél fütyörész a határban. Napfényes csizmájában a puttonyos hátú ősz tipeg a gyümölcsösök és szántóföldek birodalmában. Elköltöztek a fecskék, a lomha szárnyú gólyák, a koncertező énekesmadarak s a fészkek üresen, elhagyottan szomor- kodnak a fák sudár gallyain, az ereszek boltíve alatt.

A levelek smaragdját bronzzal szőtte be a nyárutó. Az ökörnyálak ezüstostorként libegnek a levegőben s puha selyemként fonódnak rá a zizegő lombokra.

Barangolok a határban s elmerülök

a természetszépségében. Utolsó nyilait lövöldözi a szeptemberi napsugár s a frissen szántott földek barázdáiban kidugják üdezöld rügyfejüket a búzaszemek. Az ember és a gép barátkozásának gyümölcse sarjad a rónák kékpártájú távlatában.

A piroscserepes tanyák békés csendjében finoman per- ceg a kenyeret szelő kés s mint a simogató tenyér, úgy simul a gyermekek kezében a foszlós karéj.

Az almaszedő lányok éneke magasba csap, lobbanó kedvük örömet sugároz s köröttük

zeng az ezerdalu

élet.

A cirmosszínű szőlőlevelek alatt méz- ízű gyöngy a húsos fürt. Szorgos kezek gyűjtik puttonyokba az illatos gyümölcsöt s távol a présgép már sajtolja az idei mustot, a holnap zamatos borát.

Letörték a kukoricát, zörgő Üstökűkbe belemotoz a szél és sóhajtva tovább suhan a barázdált földeken.

Ügy érzem, miközben belemerengek az élet szépségeibe, hogy a diadalmas emberi munka a legnagyobb erő a világon.

Bieli'czky Sándor

színpadán, mint az Űri muri Csörgheö Csulija.

— Játszott-e már Kecskeméten? — kérdezzük.

— Még soha. De a várost jól ismerem és nagyon szeretem. Ez a szerep meg különösen szívemhez nőtt. Több mint 150-széf játszottam a Nemzetiben, vendégszerepeltem vele számtalan városban.

— Milyen új szerepre készül most?

— A Nemzeti Színház vezetősége az első darabban nem foglalkoztat, hogy ennek a meghívásnak eleget tehessek. Bár egészségi állapotom nem kifogástalan, mégis szívesen megyek Kecskemétre, mert igen helyeslem a pártnak és a szakszervezetnek azt a felhívását, hogy fővárosi művészek és rendezők támogassák a vidéki színházak munkáját. A kecskeméti közönség ízléséről és ottani kollégáim kitűnő játékáról, művészi felkészüléséről már sok jót hallottam és nagyon örülök a velük való találkozásnak. Különben is igen érdekes lesz ezt a szerepet az Alföld kellős közepén eljátszani, ott, ahol Móricz darabja gyökerezett, ahol mintái még nem is olyan régen élő, eléven figurák voltak.

A villáminterjúnak vége. Szeretettel várjuk Tompa Sándort és szívből kívánjuk neki, hogy érezze itt magát olyan jól, hogy máskor is szívesen jöjjön hozzánk. — S —

— A belga posta 30 centimes

bélyegeket adott ki Eugene Ysaye hegedűművész Születésének 100. évfordulója alkalmából. A Ysaye-bélyegek október 31-ig lesznek forgalomban.

Gyárunkban a kora reggeli órákban nemcsak azok a dolgozót lépik át a kaput, akiknek a kezemunkájából születik a sok vég posztó, hanem olyan asszonyok is, akik az üzemi étkezde felé irányítják lépteiket. Ök azok, akikről cl szoktunk felejtkezni, amikor az üzemi élet problémáiról szó esik, pedig sok múlik rajtuk. Ha ügyesek és finoman készítik az ebédet, akkor gyárunk sok száz dolgozója — akik az üzemi konyhát látogatják — megelégedett, vidám, s ennek nyomán jobb kedvvel is dolgozik.

Zöldi Ottónc konyhavezclö Irányításával minden asszony arra törekszik a konyhában, hogy azok, akik belépnek nap-nap után ebbe a kis helyiségbe, úgy érezzék magukat, mint otthon, amikor a feleségük eléjük rakja a finom ételt.

örömmel mondhatom, hogy az ftt étkezők többsége elégedett a konyha dolgozóinak munkájával, a készített ételféleségekkel. Persze, vannak, akik különleges kívánságokkal állnak elő, de ezeket még a legnagyobb jóakarat mellett sem tudják az asz- szonyok teljesíteni.

Ügy vélem, ezek az elfelejtett asszonyok megérdemlik, hogy mindannyian tisztelettel és szeretettel beszéljünk róluk, mert 400 embernek csinálnak kedvet, szorgalmat a termelő munkához, s nekik is részük van gyárunk sikereiben.

Földvári András levelező

Bálái Gyacjúszövetgyúr,

A kSifigyek szolgálatában

H

a jól dolgozó tanácstaggal akar beszélni, akkor keresse fel Modok Balázst, a Kiskunhalasi Gépjavító Vállalat igazgatóját — ajánlották a városi pártbizottságon. — Csöndes, szolid, de nagyon pontos és rendszerető ember. Szívügyének tartja választóitól kapott megbízatásának teljesítését, sokat fáradozik a városfejlesztési terv megvalósításán.

Legvégül még azt is elmondották, hogy kiskunhalasi születésű, 40—45 év körüli, középkorú ember', eredeti foglalkozása kovácsmester, nagyon sok lovat megpatkolt és számos kocsit megjavított a város dolgozó parasztjainak azon a környéken, ahol most is lakik.

Először járok a gépjavítóban. Az udvaron kék munkaruhás emberek szorgoskodnak. Hulladék bádoglemezekből üzemi öltözőszekrényeket cíneznek, kalapálnak, s mellettük, a félszer alatt pedig kész drótkerítésanyagot csomagolnak.

— Modok Balázst keresem, — szólítom meg az egyik magas, erőstermetű, orra alatt rövidre nyírt, fekete bajúszt viselő munkást, aki a szekrények összeállítását figyeli.

— Ha találkozna vele, megismerné?

— Nem, most szeretnék vele megismerkedni.

— Akkor — ha megengedi — bemutatkozom, én vagyok az, akit keres: Modok Balázs.

— Űjságíró vagyok és tanácstagi munkájáról szeretnék hírt adni.

S

zóra sem érdemes. Kötelességemnek tartom, hogy tólem telhetőén szolgáljam a köz ügyét. Párttag vagyok, pártunk pedig arra tanít bennünket, hogy legjobb tudásunk szerint munkálkodjunk a dolgozók boldogulása érdekében. De ne rólam írjon, inkább nézze meg az üzemünket. Azután, ha segíteni akarnak, akkor abban segítsenek, hogy nagyobb területhez jussunk.

— Az üzem megtekintését örömmel vállalom, ami pedig tanácstagi munkáját illeti, azért szeretnék róla írni, mert, véleményem szerint, az mások számára is tanulságos lehet —1 erősködöm.

— Hát ha már annyira akarja, nem bánom. Röviden felsorolom tanácstagi tevékenységemet. Tagja vagyok a végrehajtó bizottságnak is. Az elmúlt hónapokban javaslatomra rendbehozták az egyik vízlevezető csatornát és megnyirták az utcai közlekedést gátló sövényeket, azonkívül nyugdíjkérelmek elintézését segítettem eló és közbenjárásomra több jogos adóügyi panaszt orvosoltak— A városfejlesztési tervet kisgyűlésen ismertettem körzetem dolgozóival. A tanácskozás részvevői több javaslatot tettek járdák javítására, az utca feltöltésére, a villanyhálózat bővítésére és a jobb áruellátásra. Ezeket az észrevételeket, javaslatokat továbbítottam a tanács végrehajtó bizottságának. A javaslatok egy részét társadalmi munkával mi magunk Is meg tudjuk valósítani.

M

it mondjak még munkámról? . . . Igen, a fontosabb tanácsülések napi* rendjéről rendszeresen tájékoztatom körzetem dolgozóit, ismerőseimet és az érdeklődőket. Az sem érdektelen talán, hogy körzetem valamennyi dolgozóját személyesen ismerem, valamennyi udvarban és lakásban már megfordultam. Magam azonban mindezzel nem vagyok egészen megelégedve, még többet szeretnék tenni. Az a tervem, hogy a jövőben nagy elfoglaltságom ellenére is még gyakrabban ellátogatok választóimhoz beszélgetni, vitatkozni a tennivalókról, az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről.

Mondanivalóját még be sem fejezi — lassú léptekkel megindulunk a műhelyek felé. Megnézzük az öltözőszekrények gyártását a Fővárosi Köztisztasági Vállalat számára készülő utcai hulladékgyűjtőket és a gumijavító, vulkanizáló részleget. Majd az utca másik oldalán, az üzem másik részében az autójavító műhelyt, a gyártmányok festését, a mosdóállványokat, amiből havonta több mint 80C darabot készítenek, továbbá a dróthálószövést és a bádogosműhelyt, ahol esőcsatornákat és tükörfényes lemezből olajos kannákat készítenek a szorgos munkáskezek.

Közben néhány másodpercre minden munkahelyen megállunk, pár szót váltunk az ott dolgozókkal és valamivel hósz- szabb ideig beszélgetünk Koncz János elvtárssal, az üzemi párt- szervezet titkárával.

Akikkel csak beszélgettünk, kereseti lehetőségükkel meg vannak elégedve, munkabérüket teljesítmény szerint kapják- Tavaly 23 napi fizetést kitevő nyereségrészesedést kaptak és most arra törekszenek, hogy az idén is elérjenek legalább any- nyit.

Rövid látogatásom végén

sok sikert kívánva búcsúztam a kedves vendéglátóktól. Azóta, ha valamelyik vasáruüzlet előtt visz el az utam, figyelem gyártmányaikat, a mosdóállványokat, lábrácsokat, s ilyenkor a közügyét lelkesen, odaadóan szolgáló igazgatójuk, párttitkáruk és vígkedelyű munkáskoliéktívájuk jut eszembe.

rss Nagy József —