Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

1958. augusztus 5, kedd

3. oldal

Kialakulóban a helyes vezetési módszer

— Tapasztalatok a bajai járásból —

Társadalmi rendszerünk vezető ereje, irányítója a párt. A párt vezető szerepe a szocializmus építésének idején különösen megnövekszik, hisz a tömegek nevelése mellett a szocializmus építésének irányítását is ellátja. Az ellenforradalom előtti években ez a vezető szerep a gyakorlatban csorbát szenvedett, mivel számos területen az utasításokra, parancsolgatásokra szűkült le, s mindez sokat ártott a párt tekintélyének és gyengítette a tömegek bizalmát a párt iránt.

Helyesen vezetni csak helyes politikai célkitűzésekkel lehet. Ma

a helyes irányvonal megvan,

tehát megvannak p feltételek, melyek birtokában az alapszervezetek is helyesen vezethetik területük politikai és gazdasági életét. Ez természetesen megköveteli ezenkívül a tömegekkel való szoros kapcsolat szüntelen szilárdítását, azt, hogy nap mint nap gondoskodjunk a tömegek szükségleteiről, ismerjük vágyaikat, s mutassuk meg azt is, milyen úton érhetik ezt el.

A bajai járás pártszervezeteinek többségében ilyen vezetési módszer van kialakulóban.

Ma már a járás területén

minden tömegszervezetben tevékenykednek

kommunisták, s majdnem minden fontosabb választott szervben létrejöttek a kommunista csoportok. A kommunisták az utóbbi időben nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a többi tömegszervezetek mellett a földmű vessző vetkezeteknek és a Vöröskeresztnek is. A járásban szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ahol a párt- szervezet kapcsolata jó a tömegekkel, a tömegszervezetekkel, ahol a kommunistákat arányosan elosztották és feladatokat adtak számukra a tömegszervezetekben végzendő munkára, ott helyesen érvényesül a pártvezetés.

lános tevékenysége jónak mondható, a tömegszervezeti munkát eddig csak egy esetben tárgyalta meg összevont párttaggyűlésen.

Más szervezetekben csupán létrehozták a kommunista csoportokat a különböző választott szervekben, de nem látják el őket kellő megbízatásokkal és

így

tevékenységük eléggé tormális.

Az ilyen helyeken rosszul értelmezik a párt vezető szerepét és a gyakorlatban eltorzítják. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen gyakorlat károkat okoz a pártnak, rontja az illető terület kommunistáinak tekintélyét és tömegbefolyását.

Csak helyeselni tudjuk, hogy a bajai járási párt-végrehajtóbizottság mélyrehatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és a további feladatokat illetően helyes útmutatást adott a párt- szervezeteknek,

Szabó Sándor

„Lakásátadás, költségmegíérítéssel“

Hallgatnak rá választói

»A Petőfi Népe július 22-i számában olvastam egy hirdetést: Költségmegtérítéssel átadom Kecskemét, Körösi u. 42. sz. lakásomat.

Miután egy egészségtelen, öreg lakásom van, ahol alig tudunk egymástól elférni, természetesen gyorsan a megjelölt helyre siettem. Sajnos, nem vehettem át a lakást, mert nem rendelkeztem 15 000 forinttal. Megjegyezni kívánom, hogy ennyi pénzem soha nem volt...« — írja Dányi József olvasónk.

Joggal felvetődik az emberekben a kérdés, hogy ez a »lakás- átadás költségmegtérítéssel« nem egyszerű eladást jelent-e, és csak azért teszik hozzá a hangzatos »költségmegtérítés'* szót. hogy ezzel eltereljék a figyelmet a valódi ténytől? Tudomásunk szerint ez törvénybe ütköző cselekedet, s ezt szigorúan büntetik.

Számtalan példát lehetne felsorolni hasonló esetekről: mindenütt nagy összeget kérnek a lakástulajdonosok, mondván: »ennyit, meg ennyit költöttünk rá«. Nem vitatható, vannak esetek, amikor egy-egy régebbi lakás javítására kifizetnek bizonyos összeget, de mégsem 10— 15 000 forintot.

Ezek szerint feltehető, hogy vannak olyan emberek, akik visszaélnek előnyös helyzetükkel és üzérkednek a lakásokkal. Az ilyen emberek az amúgyis nehéz lakásproblémát még nehezebbé teszik.

Nézzük csak meg, 15 000 forintért ki tud lakást venni? Bérből és fizetésből éló fizikai munkás, tisztviselő vagy alkalmazott nem! Tehát csak olyanok juthatnak »költségmegtéri- téses lakáshoz«, akiknek mellékjövedelmükből telik erre.

Helyesnek tartanánk, hogy a városi tanács illetékes osztálya meggyőződne arról: valójában olyan összegeket kérnek-e a lakást elhagyók, mint amennyit a lakás javítására, tatarozására fordítottak?

Egy-cgy ilyen vizsgálat bizonyára értékes adatokkal szolgálna, nem beszélve arról, hogy a város lakosságának élénk helyeslésével is találkozna, ha egy lakásüzért végre lelepleznének.

Gémes

AKIK ÖSSZEKÖTIK A VÁROST A FALUVAL

Darabárus kocsival Kecskeméttől—Bajáig-Jföídi István tanácstag alig- Its ha gondolt arra, amikor 14 évvel ezelőtt az iskola padjaiból a Kecskeméti Gyufagyárba került, hogy valaha helyi képviselője lesz szűkebb hazájának, Kis-Kecskemétnek.

A hallgatag ifjúmunkást választó körzetében majd mindenki Pistának szólítja. Egyszer két idősebb bácsi »leurazia« s ő azon nyomban módosította a megszólítást: én maguknak is csak Pista vagyok ...

A II. utca 14. számú lakása állandóan nyitva van választói előtt. Igen gyakran felkeresik és

Zöldi István is gyakori vendég egy-egy családnál.

Huszonkilencéves és négy éve tanácstag. Ezidő alatt három évi kemény csatározás után kivívta, hogy Kis-Kecskcméten is bekapcsolják a közvilágítást. Bende meg Egyházi bácsi hathatós közreműködésével társadalmi mun kában elkészült a Széktó-felöli bejáró út is. Puskás Sándorék és Máté Lajosék tanyája között, az ő közbenjárására javítják meg az utat társadalmi munkában. Kijárta azt is a tanácsnál, hogy egy új ejektoros kutat kapjon választókörzete.

Ezeket ö nagyobb dolgoknak említi. A kisebbek, úgymond, sokkal változatosabbak az egyéni problémák. Ha tetőcserépre van valakinek szüksége. Zöldi István ajtaján kopogtat. Pörle- kedik két szomszéd, Pistát kérik fel igazságtevőnek. Néha családi perpatvarnál is ő látta el a békítő szerepét.

A galambászok dobálták a háztetőket? — o sértettek Zöldi Istvánhoz fordullak orvoslásért. 0 pedig ellátogatott a csínytevőkhöz és elbeszélgetett velük. Azóta szent is a béke, bár ki tudja, mikor lángol fel újból a galam- bász-szenvedély?

Zöldi István időnként össze is hívja választóit. Harmincán— negyvenen mindig eljönnek. — Ilyenkor beszámol arról, hogy mit végzett, milyen ügyekben fáradozik, mit kap Kís-Kecske- mét, hogyan szépül, formálódik a város. — Venesz =

A napokban a kees- kéméti Állami Áruházban volt dolgom. Az egyik pult előtt egy tanácstalanul topogó, 35 év körüli férfit láttam. Egy bakelit fogkefetartót nézegetett feszült figyelemmel.

— Mennyibe kerül? — kérdezte és vizsgálódó, bizalmatlan tekintetét az eláfusítónő arcára függesztette.

— Kettő forint ötven fillér — válaszolta amaz.

— Körülbelül hány évig fog tartani? — hangzott a következő kérdés.

— Elég tartós — volt a türelmes válasz.

— Van más anyagból is?

— Igen, nylonból, de az nyolc forint.

A férfi elsábadt.

— Nyolc foiint — kapkodott levegő után. — Az rendkívül drága. Az mennyi ideig tart?

— Sokkal tartósabb mint a bakelit.

A vevő újból vizs- gálgatni kedzle a kezében levő tárgyat, kinyitotta, becsukta, végül felsóhajtott.

— Kérek még egyet.

A másikat is nyomogatni, tapogatni kezdte.

— Csak ebben a

színben van?

— Sajnos.

— Nem gyártanak más színben? — csattant fel a hangja és csóválni kezdte a fejét.

— Ez a magyar ipar — tette hozzá rosszallólag.

— Szokott lenni, de jelenleg kifogyott — válaszolta az elárusítónő, miközben úgy állt a pult mögött mosolyogva, mint a megtestesült türelem.

A vevő kissé lecsillapodott, vizsgálódva

nézegetni kezdte a pulton levő árukat, bizalmatlanul méregette az elárusítónőt, majd mégegyszer megkérdezte:

— Biztos, hogy nincs más színben'*

— Sajnos, nincs.

— Hát akkór elég lesz ez az egy — válaszolta a férfi ingerülten és újból tapogatni, forgatni kezdte a tárgyat.

Akaratlanul is végignéztem a jelenetet, mert én is vásárolni akartam, közben arra gondoltam, hogy néha bizony nem irigylésre- mélló a puli másik oldalán levők helyzete sem.

(Kereskedő)

Délfelé jár az idő, pokoli hőség van, amikor felzúg először az egyik, azután a másik Csepel D 700-as típusú tehergépkocsi motorja. ©lindul Félegyháza felé, teljes rakománnyal, a TE- FU két modern darabárus kocsija.

Az elsőn Árkovics László a sofőr, kísérői: Révész József és Giber Mihály, régi darabárus személyzet. Árkovics nyugodt, egyenletes tempóval vezet.

— Nem lehet erőltetni a motort — mondja — nagy a rakományunk, ezért csak 40 kilométeres óránkénti sebességgel megyek.

— Mit visznek? — fordulok most a kísérőhöz.

— Mindent — válaszol a szállítási levelek közé pillantva Révész.

— A választási malactól a finom textiláruig mindent viszünk. jyiost például szőlőpréseket, különféle vasárukat, hordókat, üvegeket, papírt, oxigénpalackokat szállítunk.

Már 1951 óta futnak megyénk poros országútjain a darabárus tehergépkocsik, hogy összekössék a várost a faluval; hogy a falusiak is megfelelő minőségű és mennyiségű árut kapjanak. A két megyei TEFU-nak, a kecskemétinek és a bajainak, is megvan a maga körzete, ahol biztosítania kell a zavartalan áruellátást. A bajaiak Kiskunhalastól délre, a kecskemétiek pedig északra »terelik« az árut.

Halas az első állomás. Szőlőpreseket tesznek le. Közben utolér bennünket a másik kocsi. Ezen Simity József a »pilóta«, kísérője meg Fiedler József. — Most »rásegítőnek« jöttek, ezért van csak egy kísérő a kocsijukon.

Simityék egy héten egyszer jönnek Kecskemétre, a többi napokon Kalocsa és Eaja között járnak. Sokat vannak úton és csak minden másnap töltik odahaza az éjszakát. Még az a jó, iiogy van egy váltó sofőr, aki időnként helyettesíti a két vezetőt. Természetesen a kísérőket is váltják.

Már Jánoshalma felé járha-* tunk, amikor szokall^i gyorsasaggal egy szeker vágtát ki a dűlőútról. Simjty fékez, nem történt semmi, de a hirtelen fékezéstől leszakadt az egyik fékcső, Simity dühös lesz.

— Meg is értem őt — mondja Fiedler — mindene a kocsi.

Hat óra felé érünk Bajára, a raktárhoz. A garázsban Hunyadi Lajos fődiszpécserrel beszélgetek,

— Ragyogóan dolgoznak a da. rabárusok, régi, kiforrt kollektíva — int a »darabárusok« felé, akik hazaindulásuk előtt körbejárják, átvizsgálják a kocsikat.

— No, viszontlátásra — búcsúzik Árkovics — sietek, fiatal feleségem van.

Pankovits József

Kocsin az áru, indulás Bajára.

Véleményünk szerint a bács- bokodi alapszervezet helyesen irányítja a területén működő tömegszervezeteket. Itt a pártvezetőség rendszeresen ülésezik, ülésein külön-külön foglalkozik egy-egy tömegszervezet munkájával, s beszámoltatja a tömegszervezetek kommunista vezetőit. A helyi pártszervezet jó javaslatokat tesz a hibák kijavítására, a problémák megoldására. Nagyon hasznos segítséget nyújtott például a helyi nőtanácsnak, ahol javaslataira különböző szakköröket szerveztek, jól előkészítették az úttöröava- tást, sokat segítettek az iskola és a családok közötti kapcsolat erősítése terén stb,

Ahol a pártszervezetek helyes rétegpolitikát folytatnak, jól alakult a párt tömegkapcsolata, mely kifejezésre jut a különböző rendezvények, gyűlések és felvonulásokon való részvételben is. A vaskúti párt-alapszer- vezet például nagyon jól oldja meg e feladatot és

behatóan foglalkozik a különböző rétegekkel

(szegényparasztok, középparasztok, értelmiségiek) és a különböző nemzetiségiekkel is. A pártszervezet igyekszik megtalálni azt az utat, amelyen a község minden dolgozó rétegéhez eljuthat! Az a tapasztalatunk, hogy e község pártszervezetének — de különösen a párt vezetőinek — tekintélye van a községben, s ennek tudható be, hogy rendezvényeik általában sikerülnek, a dolgozók bizalommal fordulnak problémáikkal, panaszaikkal a pártvezetőkhöz.

E jó és pozitív eredmények mellett természetesen fogyatékosságok is találhatók. Problémák általában ott vannak, ahol a pártvezetés, a párttagság nem eléggé egységes, a kommunisták között nézeteltérések, villongások vannak, amely a párt és a tömegek kapcsolatát is gyengíti. Több pártszervezetünk nem foglalkozik elég behatóan a tömegszervezetekkel. A bátmonostori pártszervezet például, bár álta-