Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-15 / 192. szám
4. oldat 1958. augusztus 15, péntek •y ^őéiéqtei'em lóm iíAmAh evett s annál több vizet ivott, s ez volt a baj — rosszul lett. ENNEK KAPCSÁN esik szó arról, hogy nem könnyű munka a zománcozás. Egyetértenek vele, csupán anyagival egészítik ki, hogy mégis meg lehet szeretni. És elmondják, hogy Lénárt István két év után hagyta itt a komákat és bányába ment. Két évnél ott sem bírta tovább, visszajött. Mészáros István »maszek« pék lett. Nemrég újból ö is visszajött. — Pedig van tanulóidő is — mondják. — Méghozzá egy esztendő. Aki egy évig kibírja, ha nem is mindegyik, de nagy része innen megy nyugdíjba. A POKOLI HŐSÉG nagyon megviseli a munkásokat. Mire letelik a munkaidő, arcuk beesik, szemük alja karikás. Akik nem tudják, hogy a zománcozóban dolgoznak, azt hihetnék, hogy két-három napig züllöttek. Pedig nem. Előadódik, hogy nyolc óra alatt annyira eltikkadnak, hogy hang is alig jön ki torkson. Keménykötésű emberek, akik dacolva a 70 fokos hőséggel, helytállnak a vállalt poszton. —sz— TÖRÖLGETTE a verejtéktől gyöngyöző homlokát, de tréfálkozó kedve egy pillanatra sem hagyta el Lugosi bácsit, a Kecskeméti Gépgyár zománcozójának népszerű vezetőjét. — Nagykabátot hozott magával? — kérdezte huncutul. — Dunára vizet — mondom — • azzal belépek a hőségterembe. A négy kemencéből ömlik a meleg. Ezekben sütik az öntvényekre a fehér zománcpúdert. A A kemencék mellett védőruhába öltözött munkások, kissé távolabb pedig félmeztelen testű emberek viaskodnak a 65—70 fokos hőséggel. NÉGY BRIGÁD ad itt egymásnak naponta találkozót. Az ajtó felől Berente Imre és társai találhatók. Nekik jó, mert ha egy pillanatra is, de kiléphetnek a levegőre. Nem így Járó Gábor és Faragó Sándor brigádja, akiknek — leszámítva az előkészítési idői — hat és fél órát kell eltölteni ebben a pokoli hőségben. VÉDEKEZNI ellene szinte lehetetlenség, legalább is itt. Az ásványvíz, amit védőitalként kapnak, csillapítja a szomjúságot, de nem oltja. Ez különösen azok tudják, akik régóta tápod- ják az üzemrész küszöbét, s a védekezés különféle módjait is kipróbálták. Ezek közé a régi szakmabeliek közé tartozik Kolozsi elvtárs is, aki sok évi tapasztalatait leszűrve, a védekezés eredményességét így summázza: — A legjobb az, ha az ember jól megsózza az ennivalót. A sós étel és a sós víz oltja a szomjat. Mig a kemencénél dolgoztam, így csináltam, s akkor is ilyen jó húsban voltam — mutat magára. — Másképp úgy jár az ember, mint Szabó Jancsi — avatkozik a beszédbe egy odavetődö, egy percre pihenő munkás. EKKORRA MÁR vagy hatan állunk körbe. Az első két kemencétől is itt van két-három munkás, de csak két percre. Eny- nyi elég, hogy megismerjük Szabó Jancsi bácsi esetét. Kolozsi elvtárs veszi át ismét a szót. — Ügy történt — kezdi — hogy Jancsi komám egy kicsit íplldpnpRÍt.p 1.1 p m.n.nn.i Icp.ripRP.t. Baja egyik legszebb terén — melyet a hálás utókor róla nevezett el — áll Tóth Kálmán szobra, aki a szabadságharc utáni időkben dalainak friss bájával, hazafias költeményeivel, élclapi működésével és színműveivel belopta magát a dermedő magyar szivekbe, remélni tanította a nemzetet. Szülővárosa, melyet úgy szeretett, hogy — amint egyik kortársa írja róla — »még a királyi palotát is letolta volna Bajára«, szobrot emelt neki — mintegy kiengesztelésül, hogy az 1878-i képviselőválasztáson megbuktatták, melyből ő Baja népe szereteté- nek elvesztését látta, s amely utolsó tőrdöfés volt túlérzékeny poétái szívébe. Halála után a városszerte megindult mozgalom éién Csupor Gyula városi' aljegyző, költő, Tóth Kálmán lelkes híve állt, aki egyik alkalmi versében így Követelt szobrot városa nagy fiának: ...Szobrot neki! Márványból, ércből, emléket neki! A város hű fiát el nem feledheti! ÉL.___ Beszédes számok a íélegvházi járás egészségügyi intézményeiről 1894. június 3-án országos ünnepség keretében leplezték le a szobrot, mely Bezerédy Gyula szobrászművész legsikerültebb alkotása. Kevesen tudják, hogy a 3,44 méteres gránit talpazaton álló 2,66 méter ércből készült szobor az első realista szobrok közöl való Magyarországon. Bezerédy műve java férfiko- »rában ábrázolja a költőt. A hat- tvanas évek egyszerű magyar [ruháját viseli. Könnyedén áll, fjobbkezét zsebre rakja, a báliban pedig könyvet tart. A kissé • 'WWVWVVWl/VWVVWVVN.VVWVVVWVVVVVVVVVVVWVVVV^/VVWVVVVW ,Jól halad a búzaföldadó teljesítése íDimavecséo, Solton, Szabadszálláson Gépkocsinkkal több, zsákokkal telt szekeret kerültünk el Duna- vecse határában. Kíváncsian irányítottuk útunkat a Terményforgalmi Vállalat átvevő telepe felé. Az udvaron több szekér állt, s az emberek szorgalmasan rakták a zsákokat a mázsára. A kenyérnek való egy részéi szabad értékesítésre, más részét cséplőrészbe és búzaföldadófca szállították be a termelők. Minket ezúttal a búzaföldadó érdekeit. Kérdésünkre a telep könyvelője elmondta, hogy a délelőtt folyamán 80 mázsát hoztak adóba. A termelőknek eddig mintMár mos! gondoskodjon kályha, tűzhely szükségletéről. Beszerezhető az állami és szövetkezeti boltokban. 1891 emelt, födetlen fő egyenesen tekint le a nézőre. Semmi pátosz, de annál több bensőség, semmi követelés, setnmi stilizáltság, csupán természetesség; ezek teszik a szobrot becsessé, érdekessé. Aki eztj a nemes egyszerű művészi alkotást látja, érzi az igazság és a művészet erejét, mely a szokott frázisok és közhelyek nélkül is tud hatni. A szobor mint arckép is kitűnő; Magas kőtalpát lant, kard és vadrózsák csoportja díszíti. A mintát és a díszítményeket Nápolyban öntötték bronzba az úgynevezett viasz eljárás szerint, mely fölöslegessé tesz minden cizellálást és az ércnek azonnal szép patinát ad. Bezerédy e művét a budapesti tavaszi kiállításon is bemutatta, de nem az épületben, mert íici-i fért be a Műcsarnokba, Azóta áll a szobor. Voltak idők, amikor a feledés patinát vont a költő emléke köré, még sok bajai is »fekete ember«-nek nevezte a szobrát, de mindig akadtak lelkes, hű élesztői is a város legnagyobb fia emlékének. Ezt a célt tűzte maga elé a Tóth Kálmán Társaság és a város mai vezetői. A szobor ma frissvirágos környezetben legszebb dísze a költő szülővárosának, az épülő* szépülő új Bajának. Bárdoss Ferenc Kiskunmajsán tüdőszűrő állomás létesült. A községfejlesztési alapból 35 000 forinttal járultak hozzá. A járástól modern röntgengépet és felszerelést kaptak. A tüdőszűrő szükségességét igazolja, hogy a nagy munkaidő ellenére is egy-egy alkalommal legkevesebb 100—120 személy jelentkezik szűrővizsgálatra. Folyamatban van a járási tüdőgondozó korszerűsítése 36 000 forint költséggel. A gondozóintézet az eddiginél jóval nagyobb teljesítményű modern röntgengépet kapott. A járási szülőotthonban 52 000 forinttal felújítási munkálatok folynak. Megoldják a szennyvíz- elvezetést és megvetik az alapját az otthon további modernizálásának, többek között a központi fűtés bevezetésének. Ez évben kapott az otthon orvost. Részére Kiskunmajsa község 80 000 forintos községfejlesztési hozzájárulásával modern orvosi lakás épült. A közeljövőben ugyancsak a község segítségével a két szülésznő részére is bizto- ; sítanak szolgálati lakást. Így az otthon bővítése is megoldást nyer. Erre nagy szükség van, mert amióta orvossal rendelkezik a szülőotthon, 3—4-szeresére nőit a forgalma és sok esetben nem ] tudnak helyet biztosítani a je-' lentkező anyáknak. A járási szociális otthon fej-] lesztése, otthonossá tétele évek ] óta folyik. Ma már a megye leg- i szebb, legjobban működő szociá- ; lis otthona. Ez évben 30 000 Ft ] költséggel még tovább fejlesztik.] A majdnem 700 évvel ezelőtti régi krónikák Székelyvásárhelynek nevezik a mai Marosvásárhelyt. Abban az időben az egész Székelyföld ide hozta el a fejedelmeknek járó adományait, a hízott marhákat, lovakat és egyéb jószágokat. ... Elsárgult pergamenpapírok, iratok, rajzok fekszenek előttem. Az egyik több mint 100 éves rajz az akkori Marosvásárhelyt mutatja. A kis téglafalú vár körül szűk utcák sorakoztak, a Maros partján emeletes házak voltak. Néhány ilyen régi köböl épített ház még ma is megvan. ... Egy elsárgult fénykép került elém, amely az 50 évvel ezelőtti város főterét ábrázolja. A század elején, amikor Bernády Györgyöt választották meg polgármesternek, a város néhány évig virágzásnak indult. A polgármester, aki szerette a várost, külföldi városokat is megtekintett, hogy saját városát modernebbé tegye. És a gazdag polgárok ellenkezése dacára, azok bosszúságára, Bernády György a többségre támaszkodva megvalósította elképzeléseit. Akkor kövezték ki az első utcákat, akkor építették a csatornahálóza»Augusztus 23-án ünnepli a baráti Román Népköztársaság felszabadulásának U. évfordulóját, i öböl az alkalomból közöljük a Marosvásárhely fejlődéséről szóló ítást. tot, a vízvezetékeket, a villanytelepet. Ezekben az években épült a hatalmas Kultúrpalota, a szép Városháza, a Nyugdíjasok Palotája. Utódai négy évtizeden keresztül majdnem semmit sem változtattak azon, amit ő maga tett a város fejlesztésének érdekében. Az elmúlt évtizedben azonban a város arculata annyira megváltozott, hogy szinte rá sem lehet ismerni. 7je.i'uminők él ni iketiek Ebben az évben ünnepük a marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota felépítésének 50. évfordulóját. Egy építészekből, múzeumi szakemberekből és fényképészekből álló csoport dolgozik néhány hete a városi tanácsnál, hogy előkészítse az évfordulóra tervbevett kiállítás megnyitását. A város lakosai megtekinthetik majd a kiállítás keretében a múltat és a jelent. Ügyesen összeállított makettek idézik a régi emlékeket és mutatják a mai fejlődést. A makettek még nem készültek el. Előttem vannak a nagy rajzok és táblák, amelyekre miniatűrben felépítik az utcákat, az épületeket. Tehát néhány pillanat alatt átfogó képet kapunk az egész városról. #lét makett-tervet vettem mindenekelőtt szemügyre. Az egyik azt mutatja, hogy mi volt Marosvásárhelyen 1944 végén, a másik pedig azt, hogy mi van ma. Az elsőről hiányzik több gyár és üzem, mint pl. a »Simó Géza«, az »Encsel Mór«, a »Minszki Lajos«, a »Lázár Ödön«, a »Kalapács«, az »Internacionalizmus« gyár és több más üzem. A város és Marosszentkirály község között még puszta mező terül el. A mező helyén ma gyárak, műhelyek, lakóépületek, iskolák, mozik és éttermek sorakoznak. A 14 évvel ezelőtti várost bemutató maketten az Oancea lakónegyed helyén még egy mocsár terül el, a Corunca lakónegyed mindössze néhány barakkból állt és egy megfeketedett falú kőolajraktárból. A mai várost bemutató maketten korszerű lakóépületek, hatalmas tömbök és családi házak sorakoznak. Ezeket az állam építtette vagy a város lakosai emelték állami támogatással. A régi labdarúgó pálya helyén stadion áll, tágas vasbeton lelátókkal. A régi kadétiskola helyén ma az Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskola emelkedik, körülötte klinikák: az ideggyógyászati, sebészeti stb. klinikák. A 14 év előtti várost bemutató maketten nem láthatjuk a Magyar Autonóm Tartomány rádió- állomásának szép épületét- a hatalmas fürdőt, az új Építészetit' Palotát, a November 7 téren le->í vő épülettömböket, az új par-ss kokat, áruházakat, az ötemele-» tes hútőházat, a modern kábel-« gyárat, az új oxigéngyárat ésSi sok más ilyen épületet. Ma ez« mind élő valóság a marosvásár-st helyiek számára. Mindez ott« látható 1958 Marosvásárhelyé-ss nek makettjén. « A jövő makettjén új üzemek« fognak szerepelni, új gyárak,« gépgyárak, mozik, színházak,« nyomdák, lakóépületek stb. << Ahhoz, hogy egy ilyen mákét-« tét készíthessünk, nem kell’< újabb ötven évre várnunk, mint-!' ahogyan a mostanira apáink és« nagyapáink vártak ... Mertí< mindaz, ami Marosvásárhelyen« az elmúlt évtizedben végbement,^ a tízszerese annak, sőt még an-« nál is több, mint amit a tőkés« uralom négy évtized alatt tett. “ <5g// di ietkéfi. <’ ... Festők, kerámikusok és mozaikmesterek dolgoznak a < régi városháza halijában. Egy- ] más után kapják vissza régi fé-/ nyűket a régi céhek címerei. > A volt városháza éppen olyan,1 mint 50 évvel ezelőtt, amikor ] építették. Ugyanazok a bronz > arabeszkek ragyognak a bejá-7 ratnál, ugyanazok a színes cse-j> repek ragyognak a tornyokon. ) Csak a nagy torony tetején) ragyog a régi rézgömb helyén > egy rubintszínű ötágú vörös) csillag. Az új, győztes hatalom^ jele, } Kónya V. < román újságíró > MAROSVÁSÁRHELY Síjjj, vtqí pa'iai mQqfJuital&cUÍLCL* egy 25 százaléka csépelt el, s a község búzaföldadó tervének 20 százaléka már bent van. Ezen a napon még ellátogattunk Soltra és Szabadszállásra is. Hasonló forgalmat tapasztaljunk ezekben a községekben is a terményforgalmi telepeken, Solton a 42 vagonos előirányzat- oól 20 vagonnal. Szabadszálláson az 51 vagonos tervből 35 vagon gabonát vittek be már a tér. melók adóba. Többen ugyan panaszkodtak a gyengébb termés miatt, de fegyelmezetten teljesítik állammal szembeni kötelezettségüket, mert tudják, hogy az ország közellátását minden kö- Srülmények között biztosítani <kell. Ez pedig a dolgozó paraszt. <ság feladata. N. O. ÍOJajtartály — sóból < Szovjet mérnökök egy idő óta Sújtípusú földalatti ciszternák tér- zvezésén dolgoznak. Ezeket a Sciszternákat sík helyen, kősórétegbe építik bele. % Tulajdonképpen függőleges ak- /nákról van szó, amelyeket a só- rétegbe vízsugárral fúrnak. A ^sajátságos »sócisztemát« végleges kialakulása után megtöltik ^kőolajtermékkel, amely automatikusán kinyomja a sós vizet. Az ^olajtermékek kiszivattyúzása vi- <szont úgy történik, hogy ismét >sós vizet nyomnak be a ciszter- <nába. S Előzetes számítások szerint ez az új módszer körülbelül egy- tizedére csökkenti az építkezési és tárolási költségeket.
