Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-15 / 192. szám
4. «lilát 1938. augusztus 15. péntek 76é±fajtepein tóth üAmÁh evett s annál több vizet ivott, i ez volt n baj — rosszul lett. ENNEK KAPCSÁN esik szó arról, hogy nem könnyű munka a zománcozás. Egyetértenek vele, csupán anyagival egészítik ki, hogy mégis meg lehet szeretni. És elmondják, hogy Lénárt István két év után hagyta itt a komákat és bányába ment. Két évnél ott sem bírta tovább, visszajött. Mészáros István »maszek« pék lett. Nemrég újból ő is visszajött. — Pedig van tanulóidő is — mondják. — Méghozzá egy esztendő. Aki egy évig kibírja, ha nem is mindegyik, de nagy része innen megy nyugdíjba. A POKOLI HŐSÉG nagyon megviseli a munkásokat. Mire letelik a munkaidő, arcuk beesik, szemük alja karikás. Akik nem tudják, hogy a zománcozóban dolgoznak, azt hihetnék, hogy két-három napig züllöttek. Pedig nem. Előadódik, hogy nyolc óra alatt annyira eltikkadnak, hogy hang is alig jön ki torkukoh. Keménykötésű emberek, akik dacolva a 70 fokos hőséggel, helytállnak a vállalt poszton. —sz— Baja egyik legszebb terén — melyet a hálás utókor róla nevezett el — áll Tóth Kálmán szobra, aki a szabadságharc utáni időkben dalainak friss bájával, hazalias költeményeivel, elclapi működésével és színműveivel belopta magát a dermedő magyar szivekbe, remélni tanította a nemzetet. Szülővárosa, melyet úgy szeretett, hogy — amint egyik kortársa írja róla — «még a királyi palotát is letolta vólna Bajára«, szobrot emelt neki — mintegy kiengesztelésül, hogy az 1878-i képviselő- választáson megbuktatták, melyből ö Baja népe szereteté- nek elvesztését látta, s amely utolsó tőrdöfés volt túlérzékeny poétái szívébe. Halála után a városszerte megindult mozgalom éién Csupor Gyula városi aljegyző, költő, Tóth Kálmán lelkes híve állt, aki egyik alkalmi versében így követelt szobrot városa nagy fiának: ...Szobrot neki! Márványból, ércből, emléket neki! A város hű fiát el nem feledheti! L Üj; Jól halad a búzaföldadó teljesítése iDunavecséü, Solton, Szabadszálláson Már most gondoskodjon kályha* tűzhely szükségletéről. Beszerezhető az állami és szövetkezeti boltokban. 1891 Beszédes számok a féJ egy házi járás [ egészségügyi intézni énveirői emelt, födetlen fő egyenesen tekint le a nézőre. Semmi pátosz, de annál több bensőség, semmi követelés, semmi stilizáltság, csupán természetesség; ezek teszik a szobrot becsessé, érdekessé. Aki ezt a nemes egyszerű művészi alkotást látja, érzi az igazság és a művészet erejét, mely a szokott frázisok és köz-, helyek nélkül is tud hatni. A szobor mint arckép is kitűnő; Magas kötalpát lant, kard és vadrózsák csoportja díszíti. A, mintát és a díszítményeket Nápolyban öntötték bronzba a» úgynevezett viasz eljárás szerint, mely fölöslegessé tesz minden cizeliálást és az ércnek azonnal szép patinát ad. Bezerédy e művét a budapesti tavaszi kiállításon is bemutatta, de nem az épületben, mert nein fért be a Műcsarnokba, Azóta áll a szobor. Voltak idők, amikor a feledés patinát vont a költő emléke köré, még sok bajai is -fekete emberinek nevezte a szobrát, de mindig akadtak lelkes, hű élesztői is a város legnagyobb fia emlékének. Ezt a célt tűzte maga elé a Tóth Kálmán Társaság és a város mai vezetői. A szobor ma frissvirágos környezetben legszebb dísze a költő szülővárosának, az épülő, szépülő új Bajának. Bárdoss Ferenc 1894. június 3-án országos ünnepség keretében leplezték le a szobrot, mely Bezerédy Gyula szobrászművész legsikerültebb alkotása. Kevesen tudják, hogy a 3,44 méteres gránit talpazaton álló 2,66 méter ércből készült szobor az első realista szobrok közül való Magyarországon. Bezerédy műve java férfikorában ábrázolja a költőt. A hatvanas évek egyszerű magyar ruháját viseli. Könnyedén áll, Ijobbkezét zsebre rakja, a haliban pedig könyvet tart. A kissé egy 25 százaléka csépelt el, s a község búzaföldadó tervének 20 százaléka már bent van. Ezen a napon még ellátogattunk Soltra és Szabadszállásra is. Hasonló forgalmat tapasztaljunk ezekben a községekben is a terményforgalmi telepeken. Solton a 42 vagonos előirányzatból 20 vagonnal, Szabadszálláson az 51 vagonos tervből 35 vagon gabonát vittek be már a tér. melók adóba. Többen ugyan panaszkodtak a gyengébb termés miatt, de fegyelmezetten teljesítik állammal szembeni kötelezettségüket, mert tudják, hogy az ország közellátását minden körülmények között biztosítani <kell. Ez pedig a dolgozó parasztság feladata. N. O. lOiajtartály — sóból < Szovjet mérnökök egy idő óta Sújtípusú földalatti ciszternák tervezésén dolgoznak. Ezeket a ^ciszternákat sík helyen, kősóré- Ztegbe építik bele. ’% Tulajdonképpen függőleges ak. vnákról van szó, amelyeket a sósrétegbe vízsugárral fúrnak. A /sajátságos »sócisztemát« végleges kialakulása után megtöltik ^kőolajtermékkel, amely automatikusan kinyomja a sós vizet. Az ! olajtermékek kiszivattyúzása viszont úgy történik, hogy ismét sós vizet nyomnak be a ciszter- ' nába. Előzetes számítások szerint ez yaz új módszer körülbelül egy- átizedére csökkenti az építkezési £és tárolási költségeket. f Gépkocsinkkal több, zsákokkal ítélt szekeret kerültünk el Duna- ivecse határában. Kíváncsian irá- Inyítottuk htunkat a Terményforgalmi Vállalat átvevő telepe felé. Az udvaron több szekér áht, s az emberek szorgalmasan rakták a zsákokat a mázsára. I A kenyérnek való egy részét [szabad értékesítésre, más részét ; cséplőrészbe és búzaföldadóba [szállították be a termelők. Miniket ezúttal a búzaföldadó érdelkelt. Kérdésünkre a telep könyvelője elmondta, hogy a délelőtt folyamán 80 mázsát hoztak adóiba. A termelőknek eddig minthatalmas fürdőt, az új Építészetig Palotát, a November 7 téren le->! vő épülettömböket, az új par-y kokat, áruházakat, az ötemele-S tes hutőházat, a modern kábel-o gyárat, az új oxigéngyárat ésV sok más ilyen épületet. Ma ez', mind élű valóság a marosvásár-V helyiek számára. Mindez ottj látható 1953 Marosvásárhelyé-y nek makettjén. / A jövő makettjén új üzemekí fognak szerepelni, új gyárak,y gépgyárak, mozik, színházak,>. nyomdák, lakóépületek stb. v Ahhoz, hogy egy ilyen maket->; tét készíthessünk, nem kelll újabb ötven évre várnunk, minty ahogyan a mostanira apáink és' nagyapáink vártak ... Mert > mindaz, ami Marosvásárhelyen' az elmúlt évtizedben végbement,^ a tízszerese annak, sőt még an-> nál is több, mint amit a tőkésí uralom négy évtized alatt tett. ( t>g// db falkép. < ... Festők, keramikusok és mozaikmesterek dolgoznak a régi városháza halijában. Egymásután kapják vissza régi fényüket a régi céhek címerei. A volt városháza éppen olyan, mint 50 évvel ezelőtt, amikor építették. Ugyanazok a bronz arabeszkek ragyognak a bejáratnál, ugyanazok a színes cse-; repek ragyognak a tornyokon. , Csak a nagy torony tetején] ragyog a régi rézgömb helyén egy rubintszínű ötágú vörös' csillag. Az új, győztes hatalom: jele, j Kónya V. < román újságíró ; volt Marosvásárhelyen 1944 végén, a másik pedig azt, hogy mi van ma. Az elsőről hiányzik több gyár és üzem, mint pl. a »Simó Géza«, az »Encsel Mór«, a »Minszki Lajos«, a »Lázár Ödön«, a »Kalapács«, az »Internacionalizmus« gyár és több más üzem. A város és Marosszentkirály község között még puszta mező terül el. A mező helyén ma gyárak, műhelyek, lakóépületek, iskolák, mozik és éttermek sorakoznak. A 14 évvel ezelőtti várost bemutató maketten az Oancea lakónegyed helyén még egy mocsár terül el, a Corunca lakónegyed mindössze néhány barakkból állt és egy megfeketedett falú kőolajraktárból. A mai várost bemutató maketten korszerű lakóépületek, hatalmas tömbök és családi házak sorakoznak. Ezeket az állam építtette vagy a város lakosai emelték állami támogatással. A régi labdarúgó pálya helyén stadion áll, tágas vasbeton lelátókkal. A régi kadétiskola helyén ma az Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskola emelkedik, körülötte klinikák: az ideggyógyászati, sebészeti stb. klinikák. A 14 év előtti várost bemutató maketten nem láthatjuk a Magyar Autonóm Tartomány rádió- állomásának szép épületét, a tot, a vízvezetékeket, a villanytelepet. Ezekben az években épült a hatalmas Kultúrpalota, a szép Városháza, a Nyugdíjasok Palotája. Utódai négy évtizeden keresztül majdnem semmit sem változtattak azon, amit ő maga tett a város fejlesztésének érdekében. Az elmúlt évtizedben azonban a város arculata annyira megváltozott, hogy szinte rá sem lehet ismerni. Ijesimifaok él linkellek Ebben az évben ünnepük a marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota felépítésének 50. évfordulóját. Egy építészekből, múzeumi szakemberekből és fényképészekből álló csoport dolgozik néhány hete a városi tanácsnál, hogy előkészítse az évfordulóra tervbevett kiállítás megnyitását. A város lakosai megtekinthetik majd a kiállítás keretében a múltat és a jelent. Ügyesen összeállított makettek idézik a régi emlékeket és mutatják a mai fejlődést. A makettek még nem készültek el. Előttem vannak a nagy rajzok és táblák, amelyekre miniatűrben felépítik az utcákat, az épületeket. Tehát néhány pillanat alatt átfogó képet kapunk az egész városról, i.ét makett-tervet vettem mindenekelőtt szem ügy re. Az egyik azt mutatja, hogy mi A majdnem 700 evvel ezelőtti régi krónikák Székelyvásárhelynek nevezik a mai Marosvásárhelyt. Abban az időben az egész Székelyföld ide hozta el a fejedelmeknek járó adományait, a hízott marhákat, lovakat és egyéb jószágokat. ... Elsárgult pergamenpapírok, iratok, rajzok fekszenek előttem. Az egyik több mint 100 éves rajz az akkori Marosvásárhelyt mutatja. A kis téglafalú vár körül szűk utcák sorakoztak, a Maros partján emeletes házak voltak. Néhány ilyen régi köböl épített ház még ma is megvan. ... Egy elsárgult fénykép került elém, amely az 50 évvel ezelőtti város főterét ábrázolja. A század elején, amikor Bernády Györgyöt választották meg polgármesternek, a város néhány évig virágzásnak indult. A polgármester, aki szerette a várost, külföldi városokat is megtekintett, hogy saját városát modernebbé tegye. És a gazdag polgárok ellenkezése dacára, azok bosszúságára, Bernády György a többségre támaszkodva megvalósította elképzeléseit. Akkor kövezték ki az első utcákat, akkor építették a csatornahálóza•Augusztus 23-án ünnepli a baráti Román Népköztársaság tolszabadula- sának 14. évfordulóját. I bböl az alkalomból közöljük a Marosvásárhely fejlődéséről szólt) írást, MAROSVÁSÁRHELY őgip iríql uri/Gi ni eg fia fa / oda lei * fűtés bevezetésének. Ez évben kapott az otthon orvost. Részére Kiskunmajsa község 80 000 forintos községfejlesztési hozzájárulásával modern orvosi lakás épült. A közeljövőben ugyancsak a község segítségével a két szülésznő részére is biztosítanak szolgálati lakást. Így az otthon bővítése is megoldást nyer. Erre nagy szükség van, mert amióta orvossal rendelkezik a szülőotthon, 3—4-szeresére nőit a forgalma és sok esetben nem tudnak helyet biztosítani a jelentkező anyáknak. A járási szociális otthon fejlesztése, otthonossá tétele évek óta folyik. Ma már a megye legszebb, legjobban működő szociális otthona. Ez évben 30 000 Ft költséggel még tovább fejlesztik. í Kiskunmajsán tüdőszűrő állo- ! más létesült. A községfejlesztési alapból 35 000 forinttal járultak hozzá. A járástól modern röntgengépet és felszerelést kaptak, j A tüdőszűrő szükségességét iga- 1 zolja, hogy a nagy munkaidő ellenére is egy-egy alkalommal legkevesebb 100—120 személy je- ; lentkezik szűrővizsgálatra. [ Folyamatban van a járási tü- ; dőgondozó korszerűsítése 36 000 [ forint költséggel. A gondozóinlé- I zet az eddiginél jóval nagyobu | teljesítményű modern röntgengé- í pet kapott. | A járási szülőotthonban 52 000 j forinttal felújítási munkálatok I folynak. Megoldják a szennyvíz- [ elvezetést és megvetik az alapját az otthon további modernizálá- . sának, többek között a központi TŰRÖLGETTE a verejtéktől gyöngyöző homlokát, de tréfálkozó kedve egy pillanatra sem hagyta el Lvgosi bácsit, a Kecskeméti Gépgyár zománcozójának népszerű vezetőjét. — Nagykaöátot hozott magával? — kérdezte huncutul. — Dunára vizet — mondom — • azzal belépek a hőségterembe. A négy kemencéből ömlik a meleg. Ezekben sülik az öntvényekre a fehér zománcpúdert. A A kemencék mellett védőruhába öltözött munkások, kissé ’lVS labb pedig félmeztelen teslu cm berek viaskodnak a G5—70 jafaiy hőséggel. NÉGY BRIGÁD ad itt egymásnak naponta találkozót. Az ajtó felől Berente Imre és társai találhatók. Nekik jó, mert ha egy pillanatra is, de kiléphetnek a levegőre. Nem így Járó Gábor és Faragó Sándor brigádja, akiknek — leszámítva az előkészítési időt — hat és fél órát kell eltölteni ebben a pokoli hőségben. VÉDEKEZNI ellene szinte lehetetlenség, legalább is itt. Az ásványvíz, amit védőitalként kapnak, csillapítja a szomjúságot, de nem oltja. Ez különösen azok tudják, akik régóta tapod- ják az üzemrész küszöbét, s a vé-! dekezés különféle módjait is kipróbálták. Ezek közé a régi szakmabeliek közé tartozik Kolozsi í elvtárs is, aki sok évi tapasztala-i tait leszűrve, a védekezés ered-! ményességét így summázza: — Aj legjobb az, ha az ember jól meg-] sózza az ennivalót. A sós étel és a sós víz oltja a szomjat. Mig a kemencénél dolgoztam, így csináltam, s akkor is ilyen jó hús-■ ban voltam — mutat magára. ! — Másképp úgy jár az ember, mint Szabó Jancsi — avatkozik a beszédbe egy odavetődő, egy'• percre pihenő munkás. EKKORRA MÁR vagy hatan] állunk körbe. Az első két ke-j menőétől is itt van két-hároml munkás, de csak két percre. Eny-< vyi elég, hogy megismerjük Sza-j bó Jancsi bácsi esetét. ] Kolozsi elvtárs veszi át ismétj a szót. } — Ügy történt — kezdi —! hogy Jancsi komám egy kicsit felidegesítette magát, keveset.
