Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-12 / 189. szám
«. oldal 1958. augusztus 12, kedd Záró tábortűz Mathiász János emlékezete Folyik a nagy szőlőnemesífővel kapcsolatos dokumentumok, visszaemlékezések felkutatása H eszáll az est. A tábor sát- rai között elcsendesedik a harsány vidámság. Néhányan még titkolt izgalommal tanulják a verseket, önmagukban mondják el tréfás mondókáikat: végső simítások ezek az utolsó tábortűz műsorán. Mert tábortűz- liöz készül itt mindenki. Most érkeztek meg a vendégek. Felsziporkáznak a csillagok a tábor szélén. Lobban a tűz fénye. Karéjban ülnek az úttörök. Áhitatos a csend. Csak a száraz gallyak ropognak és sisteregnek a hasábok. A kékes füstből libbenő szikrák szállnak az égbolt felé. Amikor már a tűz jól világít, felemelkedik a tábortűzvezető alakja. Int — és a kör- benülők ajkáról felcsendül a kedves dal: "Lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet...« Így veszi kezdetét a tábori esték legszebb, legemlékezetesebb élménye, a záró tábortűz. Őrsök, rajok, váll-váll mellett nézik a vörös lángokat, ajkuk egyszerre nyílik dalra. Ilyenkor szoktak szorosabbra fűződni a barátságok. A bizalom és a barátság hatalmas ereje van most jeien. JJk tábortűz műsora kettős évforduló jegyében zajlik. Most múlt 109 éve annak, hogy Petőfi Sándor meghalt. Az egyenlőtlen harcban életét áldozta a világszabadságért. Egyik lelkesítő versét, a Csatadalt szavalja most megemlékezésül Fad- di Piroska jánoshalmi pajtás. Ennek a költeménynek a refrénje a magyar úttörők jövőbe bízó üdvözlése: Előre! A szavalat befejezése után felhangzik a mindnyájunk által jól ismert dal: »Kis lak áll a nagy Duna mentében ...« A másik évforduló, amiről nekünk, úttörőknek illő elsősorban megemlékezni: az úttörővasút megnyitásának 10. évfordulója. 10 évvel ezelőtt indult el első útjára az úttörővasút meggypiros vonata. 10 éve fut a kisvasút a Szabadsághegyen álló fák sűrű lombjai között. Bizonyára láttátok már, amikor ijedt mókusok dugják ki kíváncsian a fejüket, vagy megriadt nyulak futnak tova, ha jókedvű kirándulók »hessegetik« őket a vonat ablakából. Az úttörővasútat is, mint hazánkban a megannyi hatalmas alkotást, a munka, a lelkesedés Őrsvezető tábor Lakiteleken-Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át...« Ezt éneklik most a Tőserdő hűs lombjai alatt a gyerekek. Vasárnap este hatalmas tábortűz lángja lobogott az erdőben, nyitó tábortűz volt ez, ekkor nyílott meg a kecskeméti járás őrsvezető tábora. ötven pajtás érkezett ide vasárnap, hogy tizenkét napon át ismerkedjék az őrsvezetés csin- jával-binjával. Vidáman kezdődött ez a tábori élet. Igaz, hogy még a sátrakat is maguk a gyerekek állították fel, tehát volt munka bőven, de meg is éri, Bélatelepen is vidáman telnek a napok Nemrég írtunk arról, hogy a madarasújfalui gyerekek szívesen siettették volna a napot, hogy minél előbb elérkezzen a táborozás ideje. Ügy látszik, tettek is ennek érdekében valamit, mert a napokban egy fonyódi képeslappal leptek meg bennünket, amelyen aláírások sokasága olvasható, így: Pista, Géza, Feri, Ágnes, Márta, Jóska, Kató, Margit, Kálmán, liénke, Ági és ki tudná még hogy hányán küldik üdvözletüket Bélatelepröl, illetve a Balaton hűs hullámaiból. Örülnénk, ha részletesebben is beszámolnának óvári élményeikről. teremtette. Ezt a teremtő munkát énekelte meg Juhász Gyula A munka című költeményében, melyet Gedeon Erzsi szavalt nagy pátosszal. zután a műsor vidámabb •*-* része következett. A rajok magyar népdalokat adtak elő. Tetszett főként a harmadik raj »Csillagos dalok« válogatása. Azután, ami még nagyon tetszett: Gudvan Lenke és Oszt- rogonác Anna orosz, illetve délszláv népdala. Borosai Éva kis- szállási pajtás saját költeményét szavalta el, amely itt született a táborban. A halványodó tűz fényénél Szabó Sára kecskeméti pajtás balettszáma csillogtatta a műsor értékét. Későre jár, utolsót lobban a tábortűz lángja, csak a parázs világítja már az arcokat. Halkan száll az ének: -Szellő zúg távol...« A pajtások felállnak, körbefogják a tüzet és miközben a parázsból kialakult az ötágú vöröscsillag, felcsendül a DlVSZ-induló minden torokból. SS| ielőtt utoljára hangzana el a takarodót elrendelő kürtszó, búcsút vesznek egymástól a barátok. Holnap árván marad a Csajda kert, __________ Ej nye, emye! Csóváltuk a fejünket, mikor megtudtuk, hogy a fülöpházi úttörők csak nagyon egyoldalúan használják ki a nyarat. Elmentek egy kicsit a Tőscrdőbe táborozni, élvezték a szép természetet, aztán hazamentek és “fekszenek a babérjaikon«. Amióta a táborozásból hazajöttek, nem volt semmiféle csapat- vagy rajösszejövetel. Nem álltak a sarkukra az őrsvezetők, nem hívják össze az őrsöket megbeszélésre, nem törődnek a csapat életével. Igaz, hogy ez a hanyagság már régóta rossz vendége a csapatnak. Csak meg kell nézni az iskola földjét. Olyan nagy gaz nőtt rajta, hogy talán ki sem látszanának belőle. Nagy kár! De jövőre másként csináljatok, igaz, fülöpházi pajtások? — A hangfelvétel készült 1958. augusztus 7-én a népfront-bizott. ság kecskeméti helyiségében ... — e szavakkal vezeti be a különös »interjút« Nyékes István, a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum munkatársa és átadja a mikrofont a nevezetes esemény részvevői legidősebbjének, a 83 éves Győrffy Pali bácsinak, Mo- thiász János személyes ismerősének. A szobában levők — a -Ma- thiász emlékeket felkutató bizottság« tagjai — néma figyelemmel fordulnak a felvevőgép felé, amelynek műanyagból készült hanglemezére az eljövendő század számára is értékes vallomásokat, Mathiász Jánossal kapcsolatos emlékezéseket veszi fel Ré- gius János, a Mezőgazdasági Múzeum munkatársa. — A világhírű szőlőnemesítő- nek nagyon sok ismerőse volt, s a látogatók egymást érték katonatelepi otthonában — meséli Győrffy Pali bácsi a mikrofonba. — A sok vendégeskedés következtében az 1914-es háború éveiben Mathiász János annyira elszegényedett, hogy már senki sem adott neki kölcsönt. Néhány itteni jóbarátja azonban megszánta, s a városhoz jöttek segítséget kérni. Így peregnek az emlékek. IGyőrffy Pali bácsi után dr. Pataki Ferenc, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatója — aki Mathiász János korában ügyvédbojtár volt és dr. Váry István — az eddig megie- lent legjobb, Mathiászról szóló könyv írója, akkoriban kezdő ügyvéd — mondják el, hogyan kerültek személyes kapcsolatba a köztudomásúan szerény, zárkózott, de ország-világ által elismert szölőnemesítővel. E múltba pillantó gondolatok megörökítése nemcsak a távoli jövendőt szolgaija, hanem velük szeptember 2-án, a Mezőgazda- sági Múzeumban megnyíló Ma- thiász-emlékkiállításon is méltó emléket kívánnak állítani a 120 évvel ezelőtt született, kiváló szőlőnemesítőnek. A Mezőgazda- sági Múzeum október első napjaira, a Hírős Napok idejére Kecskemétre is leküldi a kiállítás értékes anyagát. Az egyes hangfelvételek közötti szünetben természetesen olyan dolgokról is szó esik, amelyekről már dokumentumokat is láthatunk a kiállításon. Előkerültek olyan szállító címkék, amelyek bizonyítják: Mathiász császárok, királyok, hercegek szállítója volt. Különös azonban, hogy bár szőlőit, borait nagyon kedvelték az akkori főurak, a kiállítási díjakon kívül mégsem kapott soha, senkitől semmilyen elismerést. Ennek okát egyetlen, rövid mondatta! magyarázhatjuk: ellenzéki volt. Az egyszerű emberek azonban halála után sem feledték. Perjéssé Ernő vasutas, Mathiász özvegyéhez címzett, eredetiben meglévő levele tanúskodik erről: »...Hogy márványnál is maradandóbb emléket állíthassunk a nagy Alkotónak, apám kezdeményezésére a Szőlősgazdák Egyesülete magáévá tette azt az eszmét, hogy egy Mathiász albumot bocsát ki, amely lehető legrészletesebben foglalkozik Mathiász életével, alkotásainak méltatásával. ..« —cszikné— ooo-oooooo o-oooooo aooooo-oooo&oo000000-00-000000000 ŰZ -<f.La La (o k a ViuuínJiíLan Több községben hosszú hetek óta készültek már a kiskőrösi járás KISZ-fiataljai egy balaton- melléki kétnapos kirándulásra. A fiatalok egy része nemrégen Egerben telt látogatást, mások jól sikerült kiránduláson tekintették meg Budapestet is. Az elmúlt hét végén pedig több alapszervezetből ötven kíSizista látogatott autóbusszal Balatonboglárra. Ugyanakkor arról is értesítést kaptunk, hogy a Kisl^őrösi Petőfi Gimnázium fiataljai kéthetes dunántúli kerékpártúrára indulnak. A fiúk — mint közölték — útjuk során végigkarikáznak a Balaton mentén is. A»WWVWWVVVWWVWVWVWWWVWWWWVWWWVWVVVWWVWVWWWVW' MOST ES KEGEH Sopron közelében van egy gyermeküdülő, ott voltam én nevelő a nyáron. Szép helyen fekszik ez a nyaraló, egy régi főúri kastélyban van és évszázados fák szegélyezik a környékét. Vannak gyönyörű parkjai, azokban meg különféle szökőkutak díszelegnek. Tehát festőién romantikus a környezet. Nagyon jó érzés ragadott el akkor, amikor meghallottam, hogy Vács megyei gyerekek is érkeznek az üdülőbe. örültem, mert én is ebbe a megyébe való vagyok. Meg is érkeztek a gyerekek nemsokára. Jöttek nagy batyukkal, boldogan, kissé elfáradva. Jöttek Kecskemétről, Bajáról, de érkeztek a megye többi városaiból, apró falvaibái is. Az egykori főúri kastély, mely egy család — báró Verseghy Nagy Elek — kényelmét, szórakozását biztosította, most boldog, gondtalan gyerekkacajtól lett hangos. így Ír levelében Jánoshalmáról Nánai István tanító bácsi. Ti, kedves pajtások, már csak elbeszélésekből ismeritek a múltat. Közületek sokan azt gondolják, hogy ez mindig így volt. Hogy a gyerekek minden nyáron így mehettek üdülni. így, de nem ám a munkás- és paraszt- gyerekek, hanem az úri, meg a földesúri csemeték! Tegnapelőtt este sokáig beszélgettem egy gyári munkással, akinek a fia most jött haza a táborozásból. Vele volt Anti is. a fia, aki a Balaton melleit töltött el gondtalan két hetet. Ez a bácsi elmesélte nekem gyerekkori élete történetét. — Időnként Anti is köz- be-közbe szólt: — Azt meséld el apu, amikor három napig dinnyén éltél, mert nem adtak enni. az apa mesélte: Kilenc éves koromban egy nagygazdához szeyődtettek. En már ekkor befejeztem az iskolát, mert apám beteges volt, anyám szintén, otthon pedig még két kis testvérem vár» ÉS ta a kenyeret. Kanász voltam. Sok disznót bíztak rám. Meg se tudtam számolni, hogy mennyit, mert én csak egy osztályt végeztem, az elsőt. Szalonnát csak úgy kaptam, ha a gazdaasszony ráéhezett és levágta az avasát, a tetejét, olyankor azt ideadták nekem. Jó volt az is, csak az volt a baj, hogy a háziasszony ritkán éhezett szalonnára. Ebédkor én mindig csak levest meg kenyeret kaptam, második fogásnál mindig azt mondták, hogy nekem az nem való, mert kitágul a hasam. Csak azon csodálkoztam el mindig, hogy a gazda kislányának, meg a kisfiának miért nem tágul ki a gyomruk, hiszen azok mindig ettek a második fogásból is. Egyszer aztán, mikor hazamentem, édesanyámnak elpanaszoltam, és akkor mondta ö, hogy nem azért nem kapok, mert kitágul a gyomrom, hanem azért, mert fukar, fösvény a gazdaasszony. Egyszer meg is mondtam a gazdaasszonynak, aki ezért söprűnyéllel úgy megvert, hogy hónapokig kék és zöld volt a karom, a hátam, a lábam. Büntetésből három napig nem kaptam enni. Hogy mégis egyek valamit, dinnyét kellett lopnom, amikor kihajtottam a disznókat. Ilyen élményeim vannak nekem a gyermekkoromról. Önkéntelenül is Nánai tanító bácsi további sorai jutnak az eszembe: »A SZOT és a többi tömegszervezetek 8000 gyereket üdül- tetnek ezen a nyáron, de számítsuk még ehhez hozzá az úttörő táborozásokat, az iskolai kiruccanásokat és akkor hatalmas szám jön ki a végén.-" Bizony, így van ez, pajtások. Búfelejtö, vidám jelenünk mellett se feledkezzünk el arról, hogy apáink szája íze még mindig megkeseredik, ha a múltra, ha gyermekkorukra gondolnak. Őket is csak az vigasztalja, hogy ez már a múltéi §| A paragrafusok között |§ — Jogi tanácsadó: Ur. Kolosai K. Gyula ügyes» — Meg lehet-e felmondással szüntetni a terhes nő munkaviszonyát? Terhes és szoptató nőnek a terhesség Ideje alatt, illetőleg a í, szülést követő hatodik hónap á végéig — még a vállalat átszer- vezése címén sem — lehet a c< munkaviszonyát megszüntetni. Ha azonban a terhes vagy szoptató nő súlyos fegyelmi vétséget követ el, a fegyelmi eljárás során vele szemben is alkalmazható az azonnali elbocsátást kimondó fegyelmi büntetés. Hogyan ellenőr zheti a bérbeadó a lakás rendeltetésszerű használatát? Háztulajdonosok részéről pa- ’ nászok hangzottak el, hogy a bérlők nem engedik a lakás használatát ellenőrizni, viszont í a bérlők is több alkalommal ! fordultak hozzánk, hogy a ház- 1 tulajdonosok alaptalanul zak- | látják őket. A házigazdának fontos érde- : ke fűződik a rendeltetésszerű I használat ellenőrzéséhez, s időnként megnézni, hogy a bérlő nem rongálja-e az ingatlan állagát, a felszerelési tárgyakat stb. A törvény ennek biztosítása érdekében — de egyben a bérlő nyugalmának messzemenő szem előtt tartása mellett — akként rendezi a kérdést, hogy a bérbeadó a használatot évente két ízben, munkanapokon, ti—20 óra között gyakorolhatja. A fegyelmi büntetések közül az alacsonyabb munkakörbe helyezés alkalmazásának előfeltételei vannak Az ügyészségi vizsgálatok több ' törvénysértést észleltek az ala- 1 csonyabb munkakörbe helye- ' zést elrendelő fegyelmi határo- i zatok átvizsgálása során. E fegyelmi büntetési forma ugyanis csak akkor alkalmazható, ha a vállalaton belül van olyan alacsonyabb munkakör. | ahol a fegyelmi eljárás alá vont 1 dolgozó szakképzettségét és tapasztalatait hasznosítani tudja. Szakmunkás például segédmunkási munkakörbe nem helyezhető át. Az alacsonyabb munkakörbe helyezés csak meghatározott ideig, éspedig legalább egy hónapig, de legfeljebb egy évig tarthat, ezt követően a dolgozó korábbi munkakörébe helyezendő vissza.
