Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-12 / 189. szám

1958. augusztus 12, kedd 3. oldal Tízszeresére nőtt a termelés — eufmillié Sortat a nyereség Tallózás a Vegyesipari Vállalat mérlegében Másfél év alatt tízszeresére nőtt a termelés — erről tanúsko­dik a megyei Vasipari Vállalat féléves mérlegbeszámolója. Az akkori 8 millióval szemben az idén 80 millió forint a vállalat termelési terve. A feladatokkal arányosan emelkedett a munká­sok és alkalmazottak létszáma is. 1957. január elején még 204 volt a foglalkoztatottak száma, ma pedig 2035 dolgozónak ad ke­nyeret a vállalat. A termelés fel­futásának ezek a kimagasló ered­ményei megérdemlik, hogy ki­csit részletesebben tallózzunk a vállalat mérlegében. fiz egész megyében kiépültek a telephelyek A vállalat több mint kétezres munkáslétszámának nagy több­sége nő és jórészük úgynevezett bedolgozó rendszerben van fog­lalkoztatva. Rövid idő alatt a kis Kézműipari Vállalatból tekinté­lyes üzem lett. Telephelyei úgy­szólván az egész megyét behá­lózzák. A kecskeméti központ mellett Kalocsán szabászat, Kis­kunfélegyházán cipőüzem, Kecs­keméten és Baján mérték utáni szabóság, Alpáron pedig kosár­fonó részlegük üzemel. Kecske­méten, Kalocsán és Kiskunfél­egyházán szépen termelő pap­lanüzemeik vannak. Halason, Ba­ján, Kiskőrösön, Tiszakécskén, Félegyházán, Alpáron és Fülöp- szálláson pedig a bedolgozókkal foglalkozó konfekció részlegek működnek. A vállalat fejlesztésének és szervezésének ez az üteme ko­moly féladatok elé állította a vállalati vezetőket. Tudniillik, nemcsak a helyiségek megszer­zése, átalakítása, gépekkel való felszerelése és a szakkáderek be­állítása jelentett megismétlődő gondot, hanem meg kellett ol­dani az alapanyagellátást, az em­berek folyamatos foglalkoztatá­sát, az értékesítést, a nagy meny- nyiségű áru összegyűjtését és szállítását mindjárt a szervezés kezdeti stádiumában, úgyszólván tehergépjárművek nélkül. Idén már félmillió darab áru Igaz ugyan, hogy nem kis fá­radsággal, nem is zökkenőmen­tésen, de mindez sikerrel járt. A vállalat aránylag kevés beruhá­zással, inkább takarékossági le­hetőségei és önerőből szerzett pénzösszegei gazdaságos felhasz­nálásával fejlődött a mai nagy­ságáig. A mérleg számai a ter­melés felfutásáról ekképp tanús­kodnak. 1956-ban a termelt áru darabszáma még csak 50 000, 1957-ben 250 000, vagyis az 1956. évinek éppen ötszöröse. 1958 első felében pedig már ugyanannyit termelt a vállalat, mint tavaly az egész évben. A szorgalmas munka, a taka­rékos gazdálkodás, nem utolsó sorban pedig a jó vezetéssel pá­rosult kellő szakirányítás ered­ményeként a Vegyesipari Válla­lat közel 1 millió forint tiszta nyereséget és 300 000 forint ér­tékű anyagmegtakarítást ért el az első félévben. Jóléti célokra, jutalmazásokra és segélyekre ezen idő alatt 140 000 forintot fordítottak. Fiataikorúaknak is adnak munka Téi-vÜkben szerepel az új mód­szerű szőlőtelepítéshez és műve­380 asszonyt mentenek fel a mindennapi ebédfőzés gondja alól Frissen főtt kolbász illata csapta meg az orrom, amint be­léptem a megyei tanács kony­hájára. Készül a jó ebéd! Nyolc fiatal nő sürög-forog, gyorsan mozog kezük. Vezsenyi Anna nyújtja, Oláh Sándorné vágja a tésztát; Szakácsnő ka­varja a levest és a többiek is ta­lálnak foglalatoskodást, — Mi lesz az ebéd ? — Bableves kolbásszal és kromplistészta, savanyú ubor­kával — siet a válasszal Med- veczky Lajosné, a konyha ve- zetője. — Fél tizenkettő! — kiált fel a szakácsnő, miközben órájára néz. — Főzhetjük a tésztát. S míg ő azt az üstbe rakja, szét­nézek egy kicsit. Három üstben fő az ebéd. Kettőben a leves, egyben a tész­táié forr. Tiszta, rendes itt min­den és mindenki. A szakácsnőn fehér, a többieken sötétkék kö-( peny, fehér kötény és kendő. Közben az ebédlőben a fürge1 Bozsóné szétrakja a tányért, a fehér abroszokkal terített asz­talon. Párolog a forró leves és szállingózik az első csoport ebé­delni. Háromszáznyolcvan embernek főznek itt. Sok-sok asszonyt mentenek fel az ebédfőzés min­dennapi robotjától. De nézzük meg: mi az orvos — dr. Szendy Jenő állami köz­egészségügyi felügyelő — véle­ménye az üzemi konyháról? Nagyon sok előnye van. tamintartalma minden időben kielégítő legyen. Ezenkívül a konyhai dolgozóknak kötelessé­gük elvégezni az alapfokú egész­ségügyi tanfolyamot. — Mi a hátránya? — kérdez­zük. — Talán az — mondja moso­lyogva, hogy nem mindig azt főznek, amit az ember szeretne. Dehát háromszáznyolcvan em­bernek ki tud mindig kedvében járni? Barta Éva léshez szükséges beton tárnok nagysorozatú gyártása, emellett úgy tervezik, hogy ősszel elkez­dik az ugyancsak művészi kivi­telű, korongolt háztartási cserép- árúk készítését, és üzembe helye­zik a lakosság által sokat kere­sett hordozható csempekályha- gyártó részlegüket is. A profilbővítési elképzelések mellett a Vegyesipari Vállalat gondol a fiatalkorúak foglalkoz­tatására is. A vezetők már dön­töttek abban, hogy 1960-ig 160 fiatalkorúnak biztosítanak mun­kát, s később lehetőséget, hogy szakmunkás váljon belőlük. A vállalat tervei szerint ez év vé­géig negyven fiatalt vesznek fel a különböző részlegekbe. Sándor Géza M A második világháború idején négy szovjet pilóta életét mentette meg Gúla Józsefné budapesti munkásasszony. A megmentettek közül hárman nemrégiben felkeresték jótevő­jüket, most ezt a baráti látogatást viszonozza a Gula-család, akik repülőgéppel több hetes szovjétunióbeli látogatásra indultak. Ahol véka alatt tartják as eredményeket 1950-ben alakult a harkakötö- nyi Kossuth Termelőszövetkezet. Azóta kétszer tépte vihar. 1953- ban, Nagy Imre első fellépésekor 42-en voltak a közösben. Az em­lékezetes beszéd hatására hét család otthagyta a szövetkezetét. Ügy látszik, némi tanulságot le­vontak a tagok ebből, mert az ellenforradalom alatt eléggé jól állták a sarat. — Egy kilépőnk volt csak — mondja Korom Sándor, a szövet­kezet elnöke — Szőke Pál ha­gyott el bennünket és most egyé­nileg gazdálkodik. 1950-ben lé­pett a szövetkezetbe, nálunk megszedte magát, 14 hold földet vett, azt behozta ugyan a közös­be, de az ellenforradalom idején kilépett vele. Ez a példa talán nem szeren­csés, de mégis azt bizonyítja, hogy nem lehetett rossz dolga Szőke Pálnak a szövetkezetben, ha ennyi földet tudott venni a jövedelemből. Miért nem jönnek ni új tagoky — És azóta hány új taggal gyarapodtak? — érdeklődöm az elnöktől, amint elhelyezkedünk hárman a zöld gyepen (Gyóni Gábor, a községi tanácselnök a harmadik személy). Tőlünk né­hány lépésre a cséplőgép torka nyeli a kévéket. Tegnap kezdték a cséplést, és most a gépnél ta­láltunk rá az elnökre. — Sajnos, 1953 óta nem gyara­podtunk sem tagban, sem föld­ben, kivéve az említett Szőke Pál-féle esetet — hangzik a vá­lasz. Nagy sóhaj után így folytatja: — Lakásproblémáink vannak. Volnának új tagok, de nem tud­juk hova tenni őket, a jelentke­zők messze laknak. — Az is a baj — szól közbe a tanácselnök —, hogy nem isme­rik a környező tanyásparasztok eredményeiteket. Körbe mutat. Valóban. Minde­nütt a horizont széléig apró ta­nyák láthatók. — Ha ezek belépnének föld­jükkel együtt, nem volna lakás- probléma — bizonygatja a ta­nácselnök. — Igen — ismeri el Korom Sándor —, de, ha nem jönnek. — Nem hát, hiszen nem is tudják, hogyan dolgoztok. Erről pedig nektek kéne beszélni — korholja Gyóni Gábor. Nincs mit takargatni A későbbiekben megtudom a tagoktól, hogy valóban említésre méltóak ezek az eredmények. A Kossuthnak volt a legszebb a gabonája a határban. Van olyan tábla, amelyik 14 mázsát is ter­mett. Az egyéni parasztok ter­mésátlagai a felét sem érik el. Jószágaik is szépek, jelenleg Is istállózzák a teheneket. Tizen­négy liter a fejési átlag, amely egy állami gazdaságnak is dicső­ségére válnék. Bevezették az ita­tásos borjúnevelést. Így aztán érthető, hogy tavaly 37,40 forin­tot ért egy munkaegység, az idén meg 38-at terveztek, de az elnök szerint elérik a 40 forintot is. Mindezek annál is figyelemre méltóbbak, mert a termelőszö­vetkezet területének zöme ho­mok, amelyen tudvalevőleg ne­hezebb gazdálkodni. 1954-ben 3 hold szőlőt telepítettek. Két hold gyümölcsösük is van. A távlati terv szerint újabb szőlő és gyü­mölcsöst telepítenek, sőt az ősz­szel 10 hold erdőt is létesítenek. Ezenkívül az állattenyésztés to­vábbi fejlesztésére is nagy lehe­tőségük van, mert 138 hold lege. lővel rendelkeznek. — Rengeteg dolgunk van, so­kat kellett gürcölnünk, mire idáig jutottunk — mondja az el­nök és hangjából némi panasz csendül kii Többen többre mennének Érthető, hiszen kevesen vah- nak. Tizenhét tag ha összefog is, nem tud annyit produkálni, mint egy nagyobb közösség. Korom Sándor elnök, könyvelő, gulyás, kanász és raktáros egy személy, ben. Két kislánya az iskolai szü­netben segít a tehenek ellátásá­ban (az egyik 12, a másik 13 éves), összesen négy gyalogmun. kaerő dolgozik állandóan, négy nő. A férfiakat az állattenyész­tés köti le, segítenek a szőlőper. metezésben, a kocsisok a kuko­ricát ekézik. Maga Korom Sándor is elis­meri, hogy gyorsabban jutnának előbbre, ha növekedne a tagság létszáma. — Van egy mélyfúratú kútunk, létesíthetnénk öntözéses kerté­szetet is. Az sokkal többet jöve­delmezne, mint eddig, épp úgy, mint a szomszédos Mező Imre Termelőszövetkezeté. Tehetetlenül széttárja a kar­jait. — De ki dolgozna a kertészet­ben? Erre a kérdésre csak azzal le­het válaszolni, hogy nem szabad ivéka alatt tartani az eredménye, ^et. Hiszen a tagok is elismerik, hogy a környékben lakó egyéni­leg dolgozó parasztok rokon- iszenvvel figyelik a közösség tag. jainak erőfeszítéseit. Ezt a ro- konszenvet kell éleszgetni, érlel. • ni. Csak új belépőkkel léphetnek lelőrébb a Kossuth tagjai. (Kereskedő) ) Különös hirdetések I Egy fiatal leány a következő .apróhirdetést tette közzé a Po- polo di Romában: »Tökéletes lo­vagot keresek, aki még a régi (iskolából való és térdenállva .kéri meg a kezemet. Legyen 'meggyőződve arról, hogy nem lélhet tovább nélkülem.« A lány. |ka egy héttel később panasz­kodott a szerkesztőségben, hogy csak három öregúr jelentkezett: ;az egyik 87, a második 76, a har­madik pedig 84 éves. AMfG a fülöpszállá- si Kossuth Tsz elnö­kével, Kiss Gyulával beszélgetek a tsz mű­ködéséről, egyszercsak megszólal valaki mö- gülem, az irodában tartózkodó tagok kö­zül: — Elnök elvtárs, az­tán az Erzsikét ki ne hagyják az újságból, Megérdemli, hogy írja­nak róla. HÁTRAKAPOM a fejem, mosolygó arco­kat látok, az iménti közbeszóló pedig már sorolja is az Erzsiké erényeit. Első szavai után azt hiszem, hogy valami takaros leánykáról van szó, aztán kiderül: Er­zsiké nem más, mint — traktor. És hát Gu­bacsi József, az egyik kezelője az, aki szót Elsősorban is megkönnyíti a emelt mellette, -második műszakot«. Mi állan-t Ennek a traktornak dóan ellenőrizzük az edények / pedig tanulságos tör- epségét, az étrendet, a konyha , lénete van. dolgozóinak egészségi állapotát ' AZ ELNÖKÜT a és ruházatát, s így minden ne- , tagsággal együtt már mű fertőzést elkerülünk. Az régóta tüzelte a vágy, étrendet segítségünkkel úgy hogy vehessenek a állítják össze, hogy kalória- vi-j, tsz-oek egy traktort, )) ErzsiKe" Keoesebbe Kerül mint a ló De miből? Pénz kell ahhoz, nem is egyesé­vel, hanem tízesével számolva az ezerforin­tokat. Azt pedig ők nem tehetik meg, hi­szen most vannak fej­lődőben, minden ki nem osztott fillért be­fektettek valamibe. AZ A BIZONYOS bogár azonban csak ott dongott Kiss Gyula fü­lében akkor is, amikor a szomszédos községek­ben járt a tsz ügyes­bajos dolgait ii. ezni. S a télen, ahogy meg­fordult a MÉK solti telepén, már nem is annak a bogárnak a dongasát hallotta, ha­nem azét az R—50— 55-ös traktorét, amely mint kohóba való ócs­kavas ott rozsdásodott a telep többi lim-lomja között. Mert szakértő szemmel megállapítot­ta. hogy korai volna még beolvasztani azt a masinát, amelyet va­lahol — pontosan nem tudják, hogy hol — olyan »bőkezű nagyvo­nalúsággal« kiszupe- ráltak. A tsz kerek 3600 fo­rintért megvásárolta a hasznavehetetlennek minősített traktort. AZTÁN Gubacsi Jó­zsef és a tsz másik ma­sinisztája, Szalai Sán­dor felutazott Pestre, 13 ezer és egynéhány forintért megvásárol­ták a szükséges alkat­részeket, s — mint Gu­bacsi mondja — »kide- koráláták« a beteg gé­pet, mire az olyan üzemképes lett, hogy még.. HAT MILYEN IS? A tavasszal hétezer fo­rint értékű munkát végzett, most. a nyá­ron pedig vele hantot­tak tarlót 115 holdon. Az árát tehát ugyan­csak hamarosan meg­keresi. — Kiszámítottam, sokkal kevesebbe ke­rül, mint a ló — mond­ja az elnök. — És meddig lesz üzemképes — kérdem (/ Gubacsit. — Még kibír három hengerfúrást, mind­egyik után pedig két esztendőn át dolgozha­tunk vele. Hat évig jó lesz. — És miért hívják Erzsikének? — Amikor elhoztuk Soltról, több leánynév is rá volt irkáivá, va­lószínű, hogy kezelői­nek vagy azok szerel­meinek a nevei, és hát az Erzsiké tetszett a legjobban. ÉS ÜGY BESZÉL, beszélnek a traktorról mindannyian, mint az olyan emberek, akik­nek a kincs megszer­zéséhez ha kevés pén­zük is van, de eszük annál több! (tarján)

Next

/
Oldalképek
Tartalom