Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
JSMfQfi Bodva Sándor forgalmi szolgálattevő, a csomóponti pártbizott ság KlSZ-felelőse, munka közben. A MaGVAI?-; SZOCIALISTA MUNKÄSPA.BT; BflCS^XISKUN ... MEGYEI LAPJA 1958. augusztus 10, vasárnap Libamáj, kacsamáj, de jó volna belőle egy darab már — avagy egy szövetkezeti kezdeményezés kudarca? Amikor a bácskai asszonyok megindították a »minden udvarra tíz libát« mozgalmat, néhány felsőszentiváni asszony libanevelő társulás megalakítását határozta el. — Az volt az elképzelésünk — meséli Dongó lktvánné, hogy 400 liba hizlalására kötünk szerződést: a májra hizlalt libák különösen jól fizetnek, megérik a veszódséget. — Kik csatlakoztak ehhez az akcióhoz? — Karsai Jánosné. Zay Sán- tíorné és á helyi földmüvesszö- vetkezet felvásárlója, Varga Györgyné. Később még két asz- szony, úgy hogy összesen hatan lettünk volna a társulásban. A szép elhatározás azonban hamarosan kudarcba fulladt. Hogy miért? Varga Györgyné meséli el nekünk: — A libákat Budapestre akarták velünk szállítatni, s ott lett volna az átadás. Feldolgozás után a vállalat közölte volna velünk a hizlalt libák májának súlyát, mi azonban ezt nem tartottuk megnyugtatónak, s kértük, vegyék át a helyszínen. Ezt pedig ők nem tartották kifizetőnek. Valami megoldás mégis lett volna. Ezt vallják azok az illetékesek is, akik most — elég hosszú gondolkodás után — pártfogásukba vették e néhány felsőszentiváni asszony dédelgetett tervét. Babity László, a földművesszövetkezet főagro- nómusa mindent elkövet, hogy teljesüljön az asszonyok jogosnak látszó kérése: vegyék át a helyszínen a hízott libákat! így ha lehetőség teremtődik, akkor most sovány libák töméséGratuláiunk A prospektusok, szabvány- nteghívók szinte mindennapos vendégei szerkesztőségünknek. Általában elmegy az ember a rendezvényekre, amelyekre a meghívók invitálják, s utána papírkosárba dobja a szerény Kis papírlapot. A napokban is ilyen meghívó akadt a kezembe. A postával érkezeit. Nem is valami világrengető eseményre hívja fel a figyelmet, mindössze arra, hogy az Építők Katona József Művelődési Otthona augusz- ban milyen előadásokat, rendezvényeket tart. De a prospektus ízléses formája, esztétikailag gyönyörködtető elrendezése arra késztet, hogy pár sorban megemlékezzek róla. És ami különösen érdemessé (eszi a megemlítésre az, hogy nem drága nyomdai eljárással készült, hanem házilag állították elő az Építők rotaprint gépén. Volt tehát egy jó rajzoló, kevés papír, s mindenki jó érzéssel forgatja az olcsó és szép nyomtatványt, amely moziba, előadásokra, könyvkiállításra, klubnapok látogatására, nyilvános könyvankétra hívogatja a művelődési otthon látogatóit, állandó vendégeit, a kecskeméti építőipari dolgozókat. A sok ízléstelen, stenciles meghívó után öröm volt kézbe venni ezt a gonddal és ízléssel, szeretettel elkészített prospektust- Gratulálunk érte. «*- vb —• vei kezdik a munkát, jövőre azonban eredeti tervük szerint a kislibákat is ők nevelik fel. \Helyes lenne tehát, ha nemcsak a íöldművesszövetkezet és a helyi tanács tekintené szívügyének a megalakulóban levő társulás problémáit, hanem az is, aki leginkább tudna segíteni: az átvevő szerv. Az asszonyok kezdeményezése ugyanis nemcsak a hat leendő társulati tag javát szolgálná ha megvalósulhatna, hanem bizonyára rövidesen újabb és újabb társulások követnék a felsőszentiváni asszonyok példáját. Ez pedig népgazdasági szempontból is fontos, hiszen mind a belföldi, mind a külföldi piacon egyaránt értékes és keresett az ízletes libahús és libamáj. Nemcsak várni — hívni keil a pedagógusokat a KISZ-szer rezetekbe Orgoványon 25 pedagógus él, de a Kommunista Ifjúsági Szövetség két helyi szervezetében közülük eggyel sem találkozunk. Amikor az iskola igazgatójánál ennek okáról érdeklődtünk, arról panaszkodott, hogy neki nagyon sok funkciója van, s alig marad ideje az igazgatói teendők ellátására. De nemcsak az igazgatóra gondolunk, hisz rajta kívül 24 tanító van még a faluban, az ifjúsági szervezetekből nagyon- nagyon hiányoznak a nevelők. Tehát ott van a hiba, hogy nem is kapnak megbízatást egy- egy nekik való, hozzájuk illő feladatra, hiszen ha kapnának, bizonyára lelkesen segítenének a fiataloknak. Erre enged következtetni az a két eset is, ami Baksai Annával, a kápolnai tanyasi iskola pedagógusával történt meg. Ö nemrégiben arra kapott megbízást, hogy szervezzen kultúrcsoportot az iskolából kikerült fiatalokból. A megbízást a tanítónő szívesen vállalta, s azonnal hozzá is látott valóraváltásához. Természetesen az eredmény sem maradt el. Részt vettek a járási KISZ által rendezett kulturális seregszemle izsákl bemutatóján és a szavalok, valamint a tánccsoport az első helyezést nyerte el. Orgoványon van egy másik pedagógus is, Várady Lajos, aki a falusi szpartakiád megszervezésére kapott megbízást és járási szinten is kiváló munkát végzett. A helyi versenyen csaknem kétszázan vettek részt, s nem egy sportágban lettek elsők! Ez a két eset is bizonyítja, hogy a pedagógusokban megvan a segítőszándék és szívesen vállalkoznak egy-egy olyan feladat megvalósítására, amihez értenek, csak fel kell keresni őket. Tehát nemcsak várni, — hívni kell őket a fiatalok közé! Horváth Ignác Egy elmebeteg garázdálkodása Orosz Imre kecskeméti lakos, akit szomszédai bosszúálló és garázda természetű embernek ismernek, s már nem egyszer kérték a városból való kilakoltatását, nemrégen újabb garázdaságot és vele súlyos testi sértést követett el. A kerékpáron haladó Czirkos Máriát sárral szemközt dobta, aki ettől látásában megzavarva a földre esett. Ekkor nekirontott Orosz és öklével összeverte a lány fejét. Czirkos Mária K. Kovács János tanyájába ment, ahol elmondta a vele történteket, majd tovább folytatta útját kerékpárján. De Orosz Imre ismét elébe ment, útját állta, a s kislány ettől any- nyira megijedt, hogy kerékpárjáról újra leesett és elvesztette eszméletét. A helyszínről K. Kovácsék vitték lakására, ahonffcagg&g az ötágú c&Ltlag Az élet egy pillanatra sem állt meg A későn érkező utazó észre sem veszi, hogy pár napja derűsebbek, mosolygósabbak a kecskeméti vasútállomáson a jegyet adó pénztárosok, szolgálatkészebbek a vasút dolgozói, s amit csak a beavatottak tudnak, gyorsabban állítják össze a szerelvényeket, s indítják útnak. Csak egy kicsit kellene elidőzni, nézelődni, s rájönnének a titok nyitjára. Észrevennék azt az ötágú csillagot, amely az épület homlokzatán díszük, amely hirdeti a munkájuk győzelmét. Próbálkoztak ők ennek megszerzésével többször is, de csak egyszer sikerült. Az idén aztán úgy határoztak: mindent bele. Elsőnek válaszoltak a rákosrendezői kollegáknak, s azt mondták: majd meglátjuk, ki az ügyesebb. Hat hónap telt el azóta. És ma ott ragyog a csillag az épület homlokzatán. Szerdán volt az élüzemavató ünnepség, ahol hetven dolgozó kapott pénzjutalmat. S míg folyt az ünnepség, a vasúton az élet egy pillanatra sem állt le. A gyümölccsel, zöldségfélével megrakott gyors teherszerel vény időben gördült ki a pályaudvarról. S az ötvennél több vonat — egy nap — egy percet sem vesztegelt feleslegesen az állomáson. Dolgozva ünnepeltek a kitüntetettek. Ma a vasutasnapon ismét dolgozva ünnepelnek abban a biztos tudatban, hogy megvédik a büszke élüzemi címet, s jó munkájukkal öregbítik a vasút hírnevét. Vcnesz nan mentővel kórházba szállították. Nyolc napon túl, de húsz napon belül gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett. Oroszt megvizsgáltatták igazságügyi elmeorvos szakértővel, s az a nemrégiben írásban előterjesztett szakvéleményben kifejtette, hogy a terhelt a felrótt bűncselekmények sorozata elkövetésének idejében nem rendelkezett olyan ítélőképességgel, hogy cselekedeteinek társadalmi veszélyességét kellőképpen felismerhette volna. Elmebetegsége vele született, s ez a későbbiek során erősödött nála. Orosz Imre vádlott jelenleg biztonsági őrizetben van. A tolatőcsapattól függ a szerelvények gyors összeállítása. Nagy Béla és társai: Baki István, Deák Zoltán, Fekete Imre ezt a munkát nagyon szeretik. A kocsik mozgatását az előírt időnél 30 százalékkal gyorsabban végezték el. Ebben nagy része van Kovács Imre mozdonyvezetőnek és Antal József fűtőnek is. jfijl« IJ> JE K E SS JÉO Horgászat a zöldvendéglőben Oslo közelében egy Tyrifjor- den nevű kis norvég faluban az egyik vendéglős eredeti ötlettel lendítette fel üzletének hanyatló forgalmát. A vendéglő kerthelyisége kis tó partján terül el és a tulajdonos a bejárat fölé kiírta, hogy megfelelő díj ellenében ki-ki saját maga halászhatja ki a tóból azt a lazacot, amit vacsorára el akar fogyasztani. Az ötletnek hamarosan híre ment és a norvég fővárosból valósággal tódultak a vendégek, hogy magukfogta halból vendégeljék meg társaságukat. Ha valaki idegenkedik a horgászbottól, akkor azonnal megjelenik a vendéglős egyik alkalmazottja horgászbottal, hogy a zsákmányt kifogja. Az. árak függetlenek attól, hogy a vendég maga horgászik, vagy pedig »bérhorgászással« szerzi meg a vacsoráját. A kíváncsiság rámszedője AÜg-alig szűrődik be napfény a vastag függöny apró, molyrágta nyílásain, s ez a halvány. bizonytalan világítás, az öreg, faragott bútorok sejtelmessé teszik a szobát. Az ember úgy érzi, mintha a múlt századba csöppent volna. De nemcsak ezért! A szoba közepén ovális asztal, rajta apró kártya és előtte ül egy termetes asszonyság. Halkan, szinte suttogva — »jósol«... — Megmond ez mindent — hajol közelebb hozzám — a jelent, a jövőt, csak tessék jobbkézzel emelni felém és valami komoly dologra gondolni. Én emeltem. — ö be- czélt. ## — Dolgozik? — kérdezte hirtelen. — Igen — feleltem. És folytatja: — Pénz áll a házhoz — (természetes, aki dolgozik, pénze is kap). — Változás áll dolgaiban. Szőke térfi — barna — mondja szaggatottan. Aztán balkézzel háromszor emelek, és elmondja az előbbi mondókáját egy kicsit megkeverve. Na, de ne bántsuk. Ez az ő »művészete«, és elég jól megél belőle. Nem csoda, hiszen N.-né e pár értelmetlen mondatáért 8 forintot kért. ö és társai az emberi gyengeség, a kíváncsiság yámsze- döi. Nem különös, hogy ma, — amikor szinte napról napra látjuk az emberi tudomány csodálatos vívmányait — a város szélén babonával, kártyavetéssel butítják az embereket? Vannak, akik hisznek benne... A jósnő — nem sejtve milyen célból jöttem, elmesélte, hogy egy bérelszámolónő, ápolónő, sőt még tanítónő is jár hozzá. Nagyon elcsodálkoztam. A bérelszámoló napról napra láthatja a számokon, hogy mindenki annyit ér és aszerint érvényesül, amennyit a társadalomnak használ. A tanítónő, aki maga is gyermekeket nevel az életben való helytállásra. az ápolónővel együtt komoly, jellemet is formáló iskolákon tanult. Hogy tévedhettek mégis a jósnőhöz? Miféle, egészséges ember szamára érthetetlen reménytelenség, s magukban nem bízás hajtja őket a középkori babonához? Jövőnk — az igaz —* rejtve van előttünk. De kötelességünk meg- érttetni mindenkivel! mindenki a maga sorsának kovácsa, s aa egészséges társadalom segítségével úgy alakítja azt, ahogy akarja. Ha mindenki tudná ezt, a jósnő, a kíváncsiság vámszedöje bizonnyal munka nélkül maradna! Barid Éva
