Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

1958. augusztus 3, vasárnap á. oldal Építsünk q pártcsoportokra A pártmunkások kö­zött hosszú idő óta vitatott kérdés az agitációs munka szer­vezeti formáinak alkalmazása, az agitációs tevékenység meg­javításának módja. A régi min­tára szervezett népnevelőhálózat semmi esetre sem hozná meg a várt eredményt, mert leszűkí­tené az aktivisták hálózatát. Ez a módszer a párttagság egy ré­szét passzivitásba szorítaná. A tömegek közötti munka első vonalában az alapszervezetek állanak. Ahhoz, hogy feladatai­kat a pártalapszervezetek meg­felelően ellássák, olyan össze­kötő kapocsra van szükségük, melynek segítségével rendszere­sen tájékoztatják a párttagságot az időszerű kérdésekről, bel- és külpolitikai eseményekről, az üzem vagy a község problémái­ról, a soronlevő feladatokról, amelyeket azután a párttagság felhasznál a pártonkívüli dolgo­zók nevelésére, felvilágosítására, mozgósítására, A legjobb megoldás­nak ígérkezik ezeknek a fel­adatoknak az elvégzésére az, hogy a pártmunkát — többek között a politikai felvilágosító tevékenységet is — a pártcso­portokra építsük. Nagyon aján­latos ez a módszer, elsősorban az üzemekben. A nagyobb üze­mek dolgozóinak rendszeres tá­jékoztatása, ügyes-bajos dolga­ik intézése, ha csak a pártveze­tőség kezébe fut össze, nehezen és lassan oldható meg. Ha azon­ban műhelyenként a pártcsopor­tok végzik ezt a feladatot, gyor­sabb és sikeresebb is. Helyesnek tartjuk, ha a párt­vezetőség legalább havonta ösz- szehívja a pártcsoportbizalmia- kat, azok pedig pártcsoportjuk tagjait. A pártcsoport-értekezle- tek alkalmasak arra, hogy a kommunisták számot adjanak te­vékenységükről, a dolgozók kö­zött végzett munkájukról. Célravezetőnek ígérkezik, ha a pártcsoport munkájában az arra alkalmas pártonkívüli ak­tívák is résztvennének. Ilyen aktívák a szakszervezeti bizal­miak, KISZ-tagok stb. Ezek az elvtársak résztvehetnének a pártcsoport értekezletein is. Ez két szempontból is hasznos len­ne. Egyrészt ezek az aktívák megismerve a párt politikáját, eredményesebb felvilágosító munkát végezhetnének a dolgo­zók között, másrészt ezekből a pártonkívüli dolgozókból erősí­teni lehetne a pártszervezeteket, ezek szolgáltatnák a párt erői­nek utánpótlását. Jelenleg szá­mos pártszervezetünk eltér a szervezeti szabályzat előírásá­tól, amikor olyan dolgozókat ja­vasolnak tagjelöltfelvételre, akik tömegszervezetekben még nem tevékenykedtek és társadalmi munkát sem végeztek. Az emlí­tett módszerrel ez a probléma egészségesen oldódna meg, Nagyobb községi párt­szervezeteknél is célszerűnek mutatkozik a pártcsoportok ha­sonló felhasználása. Ezeken a helyeken általában utcák sze­rint vannak szervezve a párt­csoportok. Helyes lenne, ha a pártcsoportok felépítése a ta­nácstagi körzetekhez alkalmaz­kodna és ilymódon összehangol­nák munkájukat a tanácstagok tevékenységével. Ezen a téren jó példával járnak elöl a kecske­méti járás pártszervezetei, ahol a kommunisták és a tanácstagok hosszabb idő óta együttesen vég­zik felvilágosító munkájukat a lakosság között. A pártvezetőség feladata, hogy a pártcsoportvezetőket időről időre rendszeresen tájékoztassa a felvilágosító munka feladatai­ról. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunisták szinte kivétel nélkül agitátorai legyenek a párt és a kormány politikájának. Számos helyen a párt­csoportvezetők kizárólag csak a tagdíj bélyegek kiosztásával és az értekezletekre való mozgósí­tással foglalkoztak. Ilyen helye­ken a pártcsoportokban politi­kai élet nem alakult ki és a kommunisták nevelése így hiá­nyos volt. A pártcsoportok mun­kájának felelevenítése, politikai felvilágosító munkába való be­vonásuk ezeket a hiányosságo­kat megszünteti, Túri József Pótvizsgára előkészítek, 8 általánosig. Cím a ki- adóhivatalban. 4313 ! ség, hogy esetleg »vonalas« kép­eimet, vagy szocialista tartalmú, de művészietlen kifejezésben megjelenített képeket fessenek, mert ezek nem oldhatják meg a szocialista-realista problémákat. A helyes témaválasztás magas művészi tudással egyetemben le­het csak alapja a realista ábrá­zolásnak. A másik sokat vitatott kérdés, melyről még néhány szót kell ejteni, az, hogy indokolt-e az a kifogás, hogy sok festő csak táj­képet fest. Ennek felvetését csak részben tarthatjuk indokoltnak. Kétség­telen, hogy sok festőnkben meg­van az adottság, hogy zsáner­képeket, történelmi képeket fes­sen, s úgy véljük, az egyre ma­gasabb művészi tudás és fejlő­dés során el is fognak érni en­nek megvalósításához. Azonban az is kétségtelen, hogy egyes festők csak a tájkép-festészet te­rületén fognak továbbra is mun­kálkodni. Vajon, hibáztathatók-e azok a festők, akik csak tájképpel fog­lalkoznak. Lehet-e rájuk mon­dani, hogy nem felelnek meg a mai kor követelményeinek? Ilyent korántsem szabad állíta­ni. Nem szabad leszűkíteni a a művészek témakörét és utal­nunk kell nagyszerű tájkép­festő mestereink hagyományai­ra. A hazája tájait szerető em­ber a tájképet minden korban megbecsülte, s ez áll ma is. Ez­zel nem szabad mint másodren­dű feladattal foglalkozni. De jó tájkép csak akkor szü­lethet, ha a művészi kifejezési formával párhuzamosan a mű­vész nem a természet iránti sze­retet ösztönös, naiv kifejezésére szorítkozik csupán, hanem meg tudja látni a jellegzetest, a ti­pikusát is a természetben és tu­datosan kiválasztja az aktuális témát. A természet szépségének feltárása nem választható el az alkotó, természetátalakító em­beri munka eszméitől. Nemcsak a természet intim részleteit kell hogy ábrázolja, hanem meg kell tudnia úgy látni, mint a nép al­kotó munkáját és aktív szerepé­nek kapcsolatát a haza tájaival. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk tájképíestőink mun­káját, megállapíthatjuk, hogy egy-két festőművészünk igen jó úton jár. De az ilyen eredmé­nyek megszületéséhez az kell, hogy a festő a természetet so­káig állhatatosan szemlélje, elő­ször meg kell azt szeretnie és meg kell azt értenie, hogy az­után mesélni tudjon róla a ter­mészetért rajongó embereknek. Itt is sok tudás-és ismeret kell, de főleg művészi kifejezés és be­fejezett munka. mert. a b.efeje­ahol ct liszfef „gpárfjáh” Jfi'ppen azt akarom mondani Ziskó Jenő főmolnárnak, az élelmiszeripar kiváló dolgo­zójának, aki fáradhatatlanul ka­lauzol a kecskeméti Csányi ut­cai Központi Malom (nemrégi­ben Gazdasági Malom) termei­ben, mondom. már majdnem ki­csúszik számon az elismerés, hogy: »Olyan tisztaság van itt, akár a patikában« —, amikor imigyen elibém vág: — Most, hétfőn délelőtt kar­bantartást végeztünk, ezért nagy a rendetlenség. Hát ilyen helyen »gyártják« a kenyérnek, süteménynek va­lót. S végig, az őrlés egész folya­matára a rend, tisztaság, higié­nia jellemző. A négy esztendeje — a gőz­gépénél feleannyi költségbe ke­rülő — villanymotorral hajtott malom őrlőberendezését is át­szerelték tavaly korszerűvé, ami kettős célt szolgál. Az egyik: fi­nomabban őrli a gabonát; a má­sik: kevesebb fizikai erőt kell kifejteniök a munkásoknak. Ám nagyjából vegyük sorra: hogyan is lesz a szántóföldek terméséből liszt? A beérkező gabonát a 140 va- gonos és kevésbé tűzveszélyes vasbetonból épített magtárban, a »sylo«-ban tárolják (jelenleg 10 vagon híja van a telítettségé­nek), s innen csövön eresztik a malomba. A búzát, ha szennye­zett, meg is mossák, ezután 6— S órán át pihentetik, majd »fél­magas őrléssel« vonják ki be­lőle a lisztet. Nem úgy, mint a régi molnárok, akik »egyszerre nyomták meg«, hanem fokozato­san, hétszeri őrléssel, nyolcszori szitálással. A főmolnár irodájában dia- ramm ábrázolja a be­rendezés sémáját, de ahhoz már csakugyan szakembernek kellene lenni, hogy benn, a malomban is kiismerje magát bárki. Mivel a modernizált Mechwart-féle hen­gerszékek nem a számsor sze­rinti rendben, hanem látszólag össze-vissza — persze, a céljuk­nak megfelelően nagyon is ész­szerűen — vannak elhelyezve. Mondjuk, a második nem az első mellett található, hanem odább, a harmadikhoz viszont vissza kell jönni, s mire a hetediket is szemügyre veszi a laikus, bi­zony, már úgy összekeveri őket, akár a kártyát. Nem igy a főmolnár. Behunyt szemmel el tudna menni a fer­dén, függőlegesen ágáló facsö­vek, zúgó gépek között, míg a mindinkább átalakulgató búza láthatatlanul vándorol le-föl, ide-oda, hogy a töretéssorozat, s a nyolcadik szitálás végén lisztté porlasztva ömöljön egy vastag fémtorokból a zsákba, ahol shortban áll egy munkásnő. A torokra kapcsolja az üres zsá­kot, amelyben könnyed mozdw latára rázógép »egyengeti el« a lisztet, — aztán a zsák a pad­lóra huppan, s egy férfi már el is tolta a raktárba. Három műszakban, napi 600 mázsát őrölnek a malomban, s az idén — Ziskó elvtárs szerint — jobb a búza mint tavaly volt. Hektolitersúlya átlag 80, míg esztendeje 77,5 kilogramm volt, s ez annak köszönhető, hogy o lisztes tartalma magasabb, a si­kértartalom is jobb 2—3 száza­lékkal az elmúlt esztendő ter- méséénél. (Lám, ha az időjárás miatt meg is csappant a meny- nyiség, a minőség javult.) többen a malomban egyéb­ként a csírát is kivonják a búzából, ami nem sok, vago­nonként mindössze 20 kiló, de exportcikk; a svájciak jó valu­tát fizetnek érte a vitamin- tartalma miatt. Szó, ami szó, a malmot ille­tően a lisztben nincs hiba, most már a pékeken a sor, hogy a kenyérben se legyen. Szakmai nyelven mondván: »ha megad­ják a szükséges tésztavezetést«­— nem is lesz. Hát adják meg. (tarján) Termelői igazolványok bevezetése A piacok rendjének biztosítá­sa s a spekulációs tevékenység kiküszöbölése érdekében a kor­mány és az Élelmezésügyi Mi­nisztérium a mezőgazdasági ter­mények, termékek és állatok ér­tékesítését Debrecenben és Sze­geden termelői igazolványhoz köti. A termelői igazolványok be­vezetése nem korlátozza a ter­melői értékesítés szabadságát, saját termésű, illetőleg saját gaz­daságukból származó mezőgaz­dasági termékeiket szabadon hozhatják forgalomba a tsz-ek, tszcs-ok, szakcsoportok, társulá­sok, mindezek tagjai és az egyé­nileg dolgozó parasztok. Mástól vásárolt mezőgazdasági termé­keket a termelők nem hozhat­nak forgalomba, mert ez keres­kedelmi tevékenységet jelent. Megyénk termelőit elsősorban a szegedi piac érinti. Azok a ter­melők, akik áruikat a szegedi piacon 1958. augusztus 1-e után kívánják értékesíteni, — a lak­hely szerinti községi tanácsnál (városban az igazgatási osztá­lyon) termelői igazolványt köte­lesek kiváltani. A korábban kiadott »ősterme­lői igazolvány«-ok érvényüket vesztik. Megindult a cukorrépa­termesztési szerződések kötése Az elkövetkezendő hetekben a földmüvesszövetkezetek 130 000 hold cukorrépa termelésére köt­nek szerződést egyéni gazdákkal, szakcsoportokkal és mezőgazda- sági társulásokkal. A szerződé­sek nyomtatványai már kint vannak a falvakban s megindul a szerződéskötés is, hogy a ter­melők időben elvégezhessék a mélyszántást és trágyázást. A szerződéses cukorrépater- mesztés feltételei a tavalyihoz képest nem változtak, mégis jó újra megismerni előnyeit. A ter­melők melyszántási utalványt vehetnek igénybe, ha géppel akarják felszántani a leszerző­dött területet. A gépi szántás dí­ját a földművesszövetkezet ka­zetlen vagy elnagyolt tájkép is alapja lehet a gyakran öntudat­lan lekicsinylésnek, ami önkén­telenül felmerül a nézőben, ha az éretlen, nyers tájkép-vázlatok hosszú sorát szemléli, miként a legutóbbi kiállításon ts. Összefoglalva tehát: a mély, jelentékeny tartalom és a töké­letes forma, vagyis a magas mű­vészeti tudás, a legfontosabb kérdés, melyet a művész csak akkor sajátíthat el, ha állandóan és sokat dolgozik, továbbfej­lesztve ismereteit és készségét. De ez a munka nem lehet elvont jellegű, nem távolodhat el az élettől. S hogy ez ne történhes­sen meg, ehhez az alkotó erő tömörítésén és az egészséges al­kotói légkör megteremtésén kí­vül szükséges, hogy megyei fes­tőink széleskörűen megvitassák a képzőművészet időszerű kér­déseit és alaposabb alkotói vitá­kat folytassanak annak szelle­mében, amit Lenin mondott a művészetről: »Minden művész­nek, mindenkinek, aki annak tartja magát, joga van szabadon, a maga ideáljával megegyezően, mindentől függetlenül alkotni. De mi kommunisták vagyunk. Nem állhatunk karba tett kéz­zel és nem hagyhatjuk, hogy a káosz tetszése szerint alakuljon. Ezt a folyamatot egészen terv­szerűen kell irányítani és ered­ményeit kialakítani.« Bálint Béla matmentesen előlegezi a terme­lőnek, ugyanígy kap hitelben vetőmagot és műtrágyát is. Az említett kedvezményeken kívül művelési előleget is kap a ter­melő, szerződéskötés után 800, egyelés után pedig 320 forintot holdanként. A cukorrépa mázsáját 10 fo­rintért veszik át, ezen kívül má­zsánként 3 kiló cukrot, valamint 65 kiló nyersszeletet és fél kiló melaszt kap a termelő, amit ta­karmányozásra kiválóan felhasz­nálhat. A földművesszövetkezet mezőgazdásza hasznos tanácsok­kal is ellátja a szerződéses ter­melőket. A szakcsoportok és mezőgaz­dasági társulások nagyüzemi fel­árat is kapnak, ha közösen kötik a szerződést, közösen szántanak- vetnek, közösen takarítják be a termést. A szakcsoport vagy tár­sulás szerződéses cukorrépa ve­tése három tagnál több nem le­het. Mázsánként 3 forint nagy­üzemi felárat kapnak, ha három tagtól legalább 10 vagon cukor­répát elszállítanak. A szerződéskötéseket minde­nütt a földművesszövetkezet bo­nyolítja le. Oíői (tiontfaZMl JLC A JE» TU £§ rJT HL (Boe&kai idea 19 nooo<KKWoorvfKK)niinrK)on'’nofKKKK)nfloooowK)i)i Újra hazánkban vendégszerepel a világhírű Nyírfácska együttes. Képünkön az együttes három csinos tagja. Szvet­lána Molcsonova. Margarita Kutahova és Mira Kclcopa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom