Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
1958. augusztus 3, vasárnap á. oldal Építsünk q pártcsoportokra A pártmunkások között hosszú idő óta vitatott kérdés az agitációs munka szervezeti formáinak alkalmazása, az agitációs tevékenység megjavításának módja. A régi mintára szervezett népnevelőhálózat semmi esetre sem hozná meg a várt eredményt, mert leszűkítené az aktivisták hálózatát. Ez a módszer a párttagság egy részét passzivitásba szorítaná. A tömegek közötti munka első vonalában az alapszervezetek állanak. Ahhoz, hogy feladataikat a pártalapszervezetek megfelelően ellássák, olyan összekötő kapocsra van szükségük, melynek segítségével rendszeresen tájékoztatják a párttagságot az időszerű kérdésekről, bel- és külpolitikai eseményekről, az üzem vagy a község problémáiról, a soronlevő feladatokról, amelyeket azután a párttagság felhasznál a pártonkívüli dolgozók nevelésére, felvilágosítására, mozgósítására, A legjobb megoldásnak ígérkezik ezeknek a feladatoknak az elvégzésére az, hogy a pártmunkát — többek között a politikai felvilágosító tevékenységet is — a pártcsoportokra építsük. Nagyon ajánlatos ez a módszer, elsősorban az üzemekben. A nagyobb üzemek dolgozóinak rendszeres tájékoztatása, ügyes-bajos dolgaik intézése, ha csak a pártvezetőség kezébe fut össze, nehezen és lassan oldható meg. Ha azonban műhelyenként a pártcsoportok végzik ezt a feladatot, gyorsabb és sikeresebb is. Helyesnek tartjuk, ha a pártvezetőség legalább havonta ösz- szehívja a pártcsoportbizalmia- kat, azok pedig pártcsoportjuk tagjait. A pártcsoport-értekezle- tek alkalmasak arra, hogy a kommunisták számot adjanak tevékenységükről, a dolgozók között végzett munkájukról. Célravezetőnek ígérkezik, ha a pártcsoport munkájában az arra alkalmas pártonkívüli aktívák is résztvennének. Ilyen aktívák a szakszervezeti bizalmiak, KISZ-tagok stb. Ezek az elvtársak résztvehetnének a pártcsoport értekezletein is. Ez két szempontból is hasznos lenne. Egyrészt ezek az aktívák megismerve a párt politikáját, eredményesebb felvilágosító munkát végezhetnének a dolgozók között, másrészt ezekből a pártonkívüli dolgozókból erősíteni lehetne a pártszervezeteket, ezek szolgáltatnák a párt erőinek utánpótlását. Jelenleg számos pártszervezetünk eltér a szervezeti szabályzat előírásától, amikor olyan dolgozókat javasolnak tagjelöltfelvételre, akik tömegszervezetekben még nem tevékenykedtek és társadalmi munkát sem végeztek. Az említett módszerrel ez a probléma egészségesen oldódna meg, Nagyobb községi pártszervezeteknél is célszerűnek mutatkozik a pártcsoportok hasonló felhasználása. Ezeken a helyeken általában utcák szerint vannak szervezve a pártcsoportok. Helyes lenne, ha a pártcsoportok felépítése a tanácstagi körzetekhez alkalmazkodna és ilymódon összehangolnák munkájukat a tanácstagok tevékenységével. Ezen a téren jó példával járnak elöl a kecskeméti járás pártszervezetei, ahol a kommunisták és a tanácstagok hosszabb idő óta együttesen végzik felvilágosító munkájukat a lakosság között. A pártvezetőség feladata, hogy a pártcsoportvezetőket időről időre rendszeresen tájékoztassa a felvilágosító munka feladatairól. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunisták szinte kivétel nélkül agitátorai legyenek a párt és a kormány politikájának. Számos helyen a pártcsoportvezetők kizárólag csak a tagdíj bélyegek kiosztásával és az értekezletekre való mozgósítással foglalkoztak. Ilyen helyeken a pártcsoportokban politikai élet nem alakult ki és a kommunisták nevelése így hiányos volt. A pártcsoportok munkájának felelevenítése, politikai felvilágosító munkába való bevonásuk ezeket a hiányosságokat megszünteti, Túri József Pótvizsgára előkészítek, 8 általánosig. Cím a ki- adóhivatalban. 4313 ! ség, hogy esetleg »vonalas« képeimet, vagy szocialista tartalmú, de művészietlen kifejezésben megjelenített képeket fessenek, mert ezek nem oldhatják meg a szocialista-realista problémákat. A helyes témaválasztás magas művészi tudással egyetemben lehet csak alapja a realista ábrázolásnak. A másik sokat vitatott kérdés, melyről még néhány szót kell ejteni, az, hogy indokolt-e az a kifogás, hogy sok festő csak tájképet fest. Ennek felvetését csak részben tarthatjuk indokoltnak. Kétségtelen, hogy sok festőnkben megvan az adottság, hogy zsánerképeket, történelmi képeket fessen, s úgy véljük, az egyre magasabb művészi tudás és fejlődés során el is fognak érni ennek megvalósításához. Azonban az is kétségtelen, hogy egyes festők csak a tájkép-festészet területén fognak továbbra is munkálkodni. Vajon, hibáztathatók-e azok a festők, akik csak tájképpel foglalkoznak. Lehet-e rájuk mondani, hogy nem felelnek meg a mai kor követelményeinek? Ilyent korántsem szabad állítani. Nem szabad leszűkíteni a a művészek témakörét és utalnunk kell nagyszerű tájképfestő mestereink hagyományaira. A hazája tájait szerető ember a tájképet minden korban megbecsülte, s ez áll ma is. Ezzel nem szabad mint másodrendű feladattal foglalkozni. De jó tájkép csak akkor születhet, ha a művészi kifejezési formával párhuzamosan a művész nem a természet iránti szeretet ösztönös, naiv kifejezésére szorítkozik csupán, hanem meg tudja látni a jellegzetest, a tipikusát is a természetben és tudatosan kiválasztja az aktuális témát. A természet szépségének feltárása nem választható el az alkotó, természetátalakító emberi munka eszméitől. Nemcsak a természet intim részleteit kell hogy ábrázolja, hanem meg kell tudnia úgy látni, mint a nép alkotó munkáját és aktív szerepének kapcsolatát a haza tájaival. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk tájképíestőink munkáját, megállapíthatjuk, hogy egy-két festőművészünk igen jó úton jár. De az ilyen eredmények megszületéséhez az kell, hogy a festő a természetet sokáig állhatatosan szemlélje, először meg kell azt szeretnie és meg kell azt értenie, hogy azután mesélni tudjon róla a természetért rajongó embereknek. Itt is sok tudás-és ismeret kell, de főleg művészi kifejezés és befejezett munka. mert. a b.efejeahol ct liszfef „gpárfjáh” Jfi'ppen azt akarom mondani Ziskó Jenő főmolnárnak, az élelmiszeripar kiváló dolgozójának, aki fáradhatatlanul kalauzol a kecskeméti Csányi utcai Központi Malom (nemrégiben Gazdasági Malom) termeiben, mondom. már majdnem kicsúszik számon az elismerés, hogy: »Olyan tisztaság van itt, akár a patikában« —, amikor imigyen elibém vág: — Most, hétfőn délelőtt karbantartást végeztünk, ezért nagy a rendetlenség. Hát ilyen helyen »gyártják« a kenyérnek, süteménynek valót. S végig, az őrlés egész folyamatára a rend, tisztaság, higiénia jellemző. A négy esztendeje — a gőzgépénél feleannyi költségbe kerülő — villanymotorral hajtott malom őrlőberendezését is átszerelték tavaly korszerűvé, ami kettős célt szolgál. Az egyik: finomabban őrli a gabonát; a másik: kevesebb fizikai erőt kell kifejteniök a munkásoknak. Ám nagyjából vegyük sorra: hogyan is lesz a szántóföldek terméséből liszt? A beérkező gabonát a 140 va- gonos és kevésbé tűzveszélyes vasbetonból épített magtárban, a »sylo«-ban tárolják (jelenleg 10 vagon híja van a telítettségének), s innen csövön eresztik a malomba. A búzát, ha szennyezett, meg is mossák, ezután 6— S órán át pihentetik, majd »félmagas őrléssel« vonják ki belőle a lisztet. Nem úgy, mint a régi molnárok, akik »egyszerre nyomták meg«, hanem fokozatosan, hétszeri őrléssel, nyolcszori szitálással. A főmolnár irodájában dia- ramm ábrázolja a berendezés sémáját, de ahhoz már csakugyan szakembernek kellene lenni, hogy benn, a malomban is kiismerje magát bárki. Mivel a modernizált Mechwart-féle hengerszékek nem a számsor szerinti rendben, hanem látszólag össze-vissza — persze, a céljuknak megfelelően nagyon is észszerűen — vannak elhelyezve. Mondjuk, a második nem az első mellett található, hanem odább, a harmadikhoz viszont vissza kell jönni, s mire a hetediket is szemügyre veszi a laikus, bizony, már úgy összekeveri őket, akár a kártyát. Nem igy a főmolnár. Behunyt szemmel el tudna menni a ferdén, függőlegesen ágáló facsövek, zúgó gépek között, míg a mindinkább átalakulgató búza láthatatlanul vándorol le-föl, ide-oda, hogy a töretéssorozat, s a nyolcadik szitálás végén lisztté porlasztva ömöljön egy vastag fémtorokból a zsákba, ahol shortban áll egy munkásnő. A torokra kapcsolja az üres zsákot, amelyben könnyed mozdw latára rázógép »egyengeti el« a lisztet, — aztán a zsák a padlóra huppan, s egy férfi már el is tolta a raktárba. Három műszakban, napi 600 mázsát őrölnek a malomban, s az idén — Ziskó elvtárs szerint — jobb a búza mint tavaly volt. Hektolitersúlya átlag 80, míg esztendeje 77,5 kilogramm volt, s ez annak köszönhető, hogy o lisztes tartalma magasabb, a sikértartalom is jobb 2—3 százalékkal az elmúlt esztendő ter- méséénél. (Lám, ha az időjárás miatt meg is csappant a meny- nyiség, a minőség javult.) többen a malomban egyébként a csírát is kivonják a búzából, ami nem sok, vagononként mindössze 20 kiló, de exportcikk; a svájciak jó valutát fizetnek érte a vitamin- tartalma miatt. Szó, ami szó, a malmot illetően a lisztben nincs hiba, most már a pékeken a sor, hogy a kenyérben se legyen. Szakmai nyelven mondván: »ha megadják a szükséges tésztavezetést«— nem is lesz. Hát adják meg. (tarján) Termelői igazolványok bevezetése A piacok rendjének biztosítása s a spekulációs tevékenység kiküszöbölése érdekében a kormány és az Élelmezésügyi Minisztérium a mezőgazdasági termények, termékek és állatok értékesítését Debrecenben és Szegeden termelői igazolványhoz köti. A termelői igazolványok bevezetése nem korlátozza a termelői értékesítés szabadságát, saját termésű, illetőleg saját gazdaságukból származó mezőgazdasági termékeiket szabadon hozhatják forgalomba a tsz-ek, tszcs-ok, szakcsoportok, társulások, mindezek tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok. Mástól vásárolt mezőgazdasági termékeket a termelők nem hozhatnak forgalomba, mert ez kereskedelmi tevékenységet jelent. Megyénk termelőit elsősorban a szegedi piac érinti. Azok a termelők, akik áruikat a szegedi piacon 1958. augusztus 1-e után kívánják értékesíteni, — a lakhely szerinti községi tanácsnál (városban az igazgatási osztályon) termelői igazolványt kötelesek kiváltani. A korábban kiadott »őstermelői igazolvány«-ok érvényüket vesztik. Megindult a cukorrépatermesztési szerződések kötése Az elkövetkezendő hetekben a földmüvesszövetkezetek 130 000 hold cukorrépa termelésére kötnek szerződést egyéni gazdákkal, szakcsoportokkal és mezőgazda- sági társulásokkal. A szerződések nyomtatványai már kint vannak a falvakban s megindul a szerződéskötés is, hogy a termelők időben elvégezhessék a mélyszántást és trágyázást. A szerződéses cukorrépater- mesztés feltételei a tavalyihoz képest nem változtak, mégis jó újra megismerni előnyeit. A termelők melyszántási utalványt vehetnek igénybe, ha géppel akarják felszántani a leszerződött területet. A gépi szántás díját a földművesszövetkezet kazetlen vagy elnagyolt tájkép is alapja lehet a gyakran öntudatlan lekicsinylésnek, ami önkéntelenül felmerül a nézőben, ha az éretlen, nyers tájkép-vázlatok hosszú sorát szemléli, miként a legutóbbi kiállításon ts. Összefoglalva tehát: a mély, jelentékeny tartalom és a tökéletes forma, vagyis a magas művészeti tudás, a legfontosabb kérdés, melyet a művész csak akkor sajátíthat el, ha állandóan és sokat dolgozik, továbbfejlesztve ismereteit és készségét. De ez a munka nem lehet elvont jellegű, nem távolodhat el az élettől. S hogy ez ne történhessen meg, ehhez az alkotó erő tömörítésén és az egészséges alkotói légkör megteremtésén kívül szükséges, hogy megyei festőink széleskörűen megvitassák a képzőművészet időszerű kérdéseit és alaposabb alkotói vitákat folytassanak annak szellemében, amit Lenin mondott a művészetről: »Minden művésznek, mindenkinek, aki annak tartja magát, joga van szabadon, a maga ideáljával megegyezően, mindentől függetlenül alkotni. De mi kommunisták vagyunk. Nem állhatunk karba tett kézzel és nem hagyhatjuk, hogy a káosz tetszése szerint alakuljon. Ezt a folyamatot egészen tervszerűen kell irányítani és eredményeit kialakítani.« Bálint Béla matmentesen előlegezi a termelőnek, ugyanígy kap hitelben vetőmagot és műtrágyát is. Az említett kedvezményeken kívül művelési előleget is kap a termelő, szerződéskötés után 800, egyelés után pedig 320 forintot holdanként. A cukorrépa mázsáját 10 forintért veszik át, ezen kívül mázsánként 3 kiló cukrot, valamint 65 kiló nyersszeletet és fél kiló melaszt kap a termelő, amit takarmányozásra kiválóan felhasználhat. A földművesszövetkezet mezőgazdásza hasznos tanácsokkal is ellátja a szerződéses termelőket. A szakcsoportok és mezőgazdasági társulások nagyüzemi felárat is kapnak, ha közösen kötik a szerződést, közösen szántanak- vetnek, közösen takarítják be a termést. A szakcsoport vagy társulás szerződéses cukorrépa vetése három tagnál több nem lehet. Mázsánként 3 forint nagyüzemi felárat kapnak, ha három tagtól legalább 10 vagon cukorrépát elszállítanak. A szerződéskötéseket mindenütt a földművesszövetkezet bonyolítja le. Oíői (tiontfaZMl JLC A JE» TU £§ rJT HL (Boe&kai idea 19 nooo<KKWoorvfKK)niinrK)on'’nofKKKK)nfloooowK)i)i Újra hazánkban vendégszerepel a világhírű Nyírfácska együttes. Képünkön az együttes három csinos tagja. Szvetlána Molcsonova. Margarita Kutahova és Mira Kclcopa.