Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

!. oldat

1958. augusztus 23. 1;cd(l

Á Magyar Rídió Kecskeméten

Rácz Kálmán operája a rádióban

A Magyar Rádió ellátogat Kecskemétre Rácz Kálmán cimbalomművészhez. Rév Vera, a rádió zenei osztályának vezetőié, és Lelkes Éva, a Film, Színház, Muzsika című folyóirat kritikusa, Rácz—Bieliczky befeje- eés előtt álló cigányoperája iránt érdeklődtek.

Rácz Kálmán ismertette az opera történetét és elmondta, hogy a szerzők immár két éve dolgoznak az operán.

Az opera muzsikáját és hang- szerelését Rácz Kálmán végzi, a librettót Bieliczky Sándor írja. Két cigánykaraván életéről szóló operában bemutatják a cigányok életét, küzdelmét a mindennapi megélhetésért. A szerelmi történet drámai feszültséggel párosul, amelyből megismerjük a vajda és feleségének lelkivilágát, nyomorúságos sorsát.

Ezután került sor az opera

Őszi forgalomra

készül a kereskedelem. Fel kell tölteni boltjainkat az őszi és téli idény legújabb modcllű ruházati cikkeivel, s ez már magában is éppen elég gondot okoz földművesszövetkezeti bolthálózatunknak. Szakboltjaink előtt azonban — amelyeket a földművesszövetkezeti mozgalom több évi megfeszített munkával éppen a falusi iakcsság jobb, kulturáltabb árucikkekkel való ellátása érdekében hozott létre — szinte megoldhatatlan akadállyá vált a Szövetkezetek Országos Szövetségének a készletcsökkentésekről szóló rendelkezése. Ez a rendelkezés ugyan az áruk forgási sebességének gyorsulását célozta, — vagyis azt a sebességet, amellyel a bolt árukészlete elfogy — hetven napban állapítva meg azt országos viszonylatban, — de a forgási sebesség növekedése lényegében készlet- csökkentést, azaz hitclelvonást idézett elő.

Mindez odavezetne, hogy például a Pálmonostori Földműves- szövetkezetnek, — amelynek l 290 000 forintos árukészlete van —, 286 ezer forint értékű készletcsökkentést kellene a rendelkezés szerint végrehajtania. A Szanki Földművesszövetkezet lextilboltja, amely az ed-| digiek szerint nagyon jólmenöj bolt volt, egyelőre képtelen új, aj községben kelendő árukat vá-| sárolni, — a készletcsökkentés, | illetve a forgási sebesség gyor-í sítása miatt. *

A SZÖVOSZ, s a többi rendelkező szerv által hozott rendelkezést a takarékosság szándéka szülte. De a forgási sebességnek egyöntetű, semmilyen helyi körülményt figyelembe nem vevő megállzpítása nagyon helytelen volna.

Éppen ezért üdvözölhetjük a MESZÖV-nck azt a rendelkezését, amellyel — gyorsan felismerve a rendelkezés kihatásait . —, a SZÖVOSZ-szal egyetértés-1 ben ötmillió forint hitelt adott megyénk azon boltjainak, akik, mint a kereskedelmi nyelvben mondani szokás: »Nem férnek bele a 70 napba«, — azaz 70 nap alatt nem tudják árukészletüket» megforgatni! J

A MÉSZÖV e rendelkezése azonban nem jelenti, hogy mind e problémát központilag meg lehet oldani. Minden egyes földművesszövetkezet megfelelő és| ügyes áruválasztékának össze-1 állítására van szükség ahhoz $ hogy alacsonyabbra csökken'.-» he:« ük az elfekvő áruk mennyi-í ségét, — azaz minél alaposab-; ban felkészülhesünk az őszi-téli; kereskedelmi forgalomra.

— ng. — i

egyes részleteinek bemutatására, j Rácz Kálmán több áriát játszol lj el cimbalmán, melyet nagy tetszéssel fogadtak a rádió munkatársai. Az áriákat felvettékj magnetofonra, Rácz Kálmánné] és Dorogi Ferenc hű tolmácso-j lásában.

A magnetofonra vett részlete-3 két augusztus 31-én reggel 9« órakor az Űj zenei újság című] rovatában közli a Kossuth-adó. j

Néhány nappal ezelőtt levélj érkezett a Művelődésügyi Mi-i nisztériumtól, melyben értesí-j tették a szerzőket, hogy meg-j hívják őket a Magyar Újságírókj Országos Szövetsége Klubjába, hangversenyre, 195»!. augusztus] 26-ára.

Ne tüzeljük el a mákgubót

Hazánkban kettős jelentősége van a máktermesztésnek. A mák elsőrendű népélelmezési cikk, s a gubója értékes gyógyszeripari nyersanyag. Ezért fon-« tos, hogy minden mákgubót ösz-t szegyűjtsünk, s a földművesszö-l vetkezet útján a gyógyszeripari rendelkezésére bocsássunk. AJ gubóért kilónként 90 fillért fi-t ízet a földművesszövetkezet.; Nem hoz ugyan számottevőt pénzbeli jövedelmet, de mint| fontos gyógyszer-alapanyagot nej égessük el, hanem bocsássuk a; feldolgozó gyár rendelkezésére. ;

: 'Viiitnfmpin au'o hő műij át a ‘JCiuilzenhirifilőii ^ölántíioe s leőoetk ?rel

Félmillió forintos eredményjavulás egyetlen negyedév alatt

Az elmúlt évben — amint azt már megírtuk — egymillió háromszázezer forint vesztesége volt a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezetnek. A nagy veszteség és a gazdálkodásban meglevő hibák miatt ez év március elsejével az irányitó szervek hat hónapra felfüggesztették a szövetkezet autonómiáját.

Mi történt azóta a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezetnél? — Erről beszélgetünk Balogh László elvtárssal, — néhány nappal a szövetkezet autonómiájának visszanyerése előtt.

KÉRDÉS: Milyen eredményeket értek el a március 1-e óta eltelt csaknem hat hónap alatt?

VÁLASZ: A szövetkezet életében gyökeres változás történt. Ezt bizonyítja, hogy az idei év második negyedében — 1957 második negyedévéhez viszonyítva — félmillió forintos eredményjavulást értünk el, főként a költségcsökkentés és az árrésnövekedés révén. A kiskereskedelmi üzemágban 139 ezer forinttal, a vendéglátóiparban 36 ezer forinttal csökkentettük a forgalmi költségeket. A fuvarozások átszervezésével is több mint 100 ezer forintot takarítottunk meg. A szövetkezet alkalmazottainak

létszámát 16 fővel csökkentettük, s ennek következtében 53 ezer forint a negyedévenkénti megtakarítás. Az egyéb költségeknél 78 ezer forintot takarítottunk meg, az utazási és kiküldetési költségek pedig — az előző év hasonló időszakához viszonyítva

— pontosan a felére csökkentek.

KÉRDÉS: Az előbb szó volt az

árrésnövekedésröl is, mint az eredményjavulás egyik jontos eszközéről. Hogyan tudná megmagyarázni, mit jelentett ez a szövetkezetnek?

VÁLASZ: A felvásárlásnál és az értékesítésnél nem a meny- nyiségre, hanem a minőségre törekedtünk, s ez egyszerű dolog: főként olyan árucikkek felvásárlásával foglalkoztunk, ami jövedelmező. Több esetben vitánk is volt emiatt a szövetkezetek járási központjával. A mézfelvásárlás idején történt például, hogy a más megyéből itt állomásozó méhészek eladásra kínálták az itt pergetett mézet. Alkuba bocsátkoztunk, ők nem adták annyiért, amennyiért mi kértük,

— ezért nem vettük meg. A járási szövetség igen t-osszalóan fogadta ezt a dolgot, de amikor kiderült, hogy egy szomszédos Pest megyei szövetkezet éppen erre a szállítmányra 30 000 forintot fizetett rá, a későbbiek sodrán senki sem vitatkozott velünk.

KÉRDÉS: Az idén kisebb létszámmal sokkal jobb eredmé- tnyeket értek el, mint tavaly, amidkor tizenhattal több dolgozója volt a szövetkezetnek. Mi ennek az oka?

VÁLASZ: Elsősorban a munkafegyelmet kellett megszilárdítani, hiszen az elmúlt években a fegyelmezetlenségből, nemtörődömségből származott a legtöbb baj. A szövetkezet dolgozóinak munkáját ma már a fillérekig menő takarékosság jellemzi. A nem közénkvaló, hanyag dolgozók eltávolítása igen nagy hatást gyakorolt a szövetkezet dolgozóira. Jobban, fegyelmezettebben dolgoznak — s ezt mutatja az is, hogy a kiskereskedelmi üzemágban átlagosan 8 ezer, a vendéglátó üzemágban pedig 7 ezer forinttal nagyobb az egy főre eső havonkénti forgalom, mint az elmúlt évben. A szövetkezet pedig második negyedévi tervezett nyereségét 200 százalékra teljesítette.

Amint láthatjuk: a közös munka, a közös erőfeszítés tette lehetővé, hogy a szövetkezet talp- raálljon. A beszélgetés során Ba. logh elvtárs több olyan munkatársát is említette, akik különösen megérdemlik a dicséretet Köztük van Nemes Mihály üzem- ágvezető, Vermes Pál, Gálos Ignác boltvezetők, Rácz Lajosné felvásárló, Nemes László italboltvezető, de fel lehetne sorolni a szövetkezetnek szinte valamennyi dolgozóját.

A Kunszentmiklósi Földművesszövetkezet féléves, kiváló munkájáról szóló beszélgetést csak ezzel a kívánsággal tudjuk befejezni: ne feledjék a szomorú tanulságokat, s a most záruló hat hónap eredményeihez méltóan dolgozzanak továbbra is.

—eszikné—

\76omoki IfPinelök figyelmébe.:

Irtsuk az átoktüskét!

......^

Az elszökött biikkszéki víz »megkerült«. Az 1938-ban talált melegforrás vezetéke a múlt évben már csak vékonyan csordogált, majd teljesen elapadt. Az ősszel hozzáláttak a tisztításhoz és a szezon megindulására ismét a régi erővel tört elő a híres víz. Ebből palackozzák a népszerű Salvust. Képünkön: a környékbeli iparvidék lakói, Miskolc, Diósgyőr, Salgótarján, Özd munkásai és a Mátra vidéki bányászok fürdenek a gyógyító vízben.

(MTI Foto’ Bereth felvétele.)

A Duna—Tisza közi homokte- ji-ületek egyik veszedelmes gyom- |ja, az átoktüske, főleg a kecs- Jkeméti járás községeiben igen lelszaporodott. Egyéves, heverö- Iszárú, 20—25 cm magas bokros tfü. A 4 milliméter hosszú, igen Jszúrós tüskékkel ellátott gyom ínyár közepétől őszig virít. Tüs- |kés terméscsomói könnyen bele- ragadnak a legelésző állatok szőrébe, lehetetlenné teszik a í mezítláb járást és a burgonya tkézi szedését. A nyári kapásve- ftésekben és a tarlón igen elter- Jjedt, de árokpartokon, parlagte- |fületeken is megtalálható. A véHl&zei Sáhdai. Htyupdt íUUmU titka

Kisimult arcú, javakorabeli férfi Mezei Sándor. Tekintete, mozdulatai, szavai elárulják, hogy nincs sok vesződsége az élettel. Magyarán: éli világát.

Míg beszélgetésünk közben felmérem tetőtől talpig, kiegyensúlyozottsága láttán az emlékezetemben felsorakoznak — mintegy kontrasztként — mindazok a paraszt ismerőseim, akikkel gyerekkoromtól mindmáig összehozott a sors. Töprengő, vívódó, gondterhelt arcokat látok, 10—12 holdasokét, akik azzal kelnek és térnek nyugovóra, hogy mit, hogyan vessenek a földbe, milyen és mennyi állatot neveljenek, nem csalatkoznak e számításaikban, elemi csapás nem sújtja-e őket, eleget tudnak-e tenni kötelezettségeiknek? és így tovább; de ki tudná mind felsorolni? Ez nyomta bélyegét a tekintetükre, magatartásukra, egész valójukra a felszabadulás előtt, de után is.

Mezei Sándor más, egészen más már, pedig hat esztendővel ezelőtt minden bizonnyal olyan volt ő is. Akkor, 1952-ben azonban 12 holdjával belépett a fü- löpszállási Kossuth Tsz-be, s itt a titka, hogy az azelőtti évekéhez képest összehasonlíthatatlanul kevesebb gond nyomja a vállát.

Most a szövetkezet fogatosa, és hát a két lovon, a kocsin kívül azzal kell — hogy úgy mondjam

— egyénileg törődnie, amit éppen meg kell csinálnia. Persze, van gondja azért másra is. Hiszen érdeke, hogy a közösben jól menjen a munka a gazdálkodás minden területén, mert ha nem, hát ő is kárát vallja. De

— mint bevallja —: »a termelő- szövetkezetben megoszlik a gond«.

Hogy viszont mennyi a jövedelme? Tavaly 413 munkaegységet teljesített, egyre 51 forint 70 fillért kapott, vagyis havonta átlag 1779 forint 34 fillért keresett. S ehhez jön még a háztáji gazdasága, ami megtermi a konyhára valót. Most is van két süldője, jónéhány baromfija, annyi, amennyivel idős, 76 esztendős édesanyja elbír, — akivel egyháztartásban él a 38 éves, de még nőtlen férfi. A megélhetés körül nincs tehát baj, mondja is: »Telik ruhára, meg fröccsre is.«

í\unu, de parancsolnak neki, nem a maga ura, szinte hallom azoktól az egyéni gazdáktól.

akik közül néhányan nemrégiben egyik állami gazdaságunkat a múlt nagy uradalmaival azonosították, s akik a szövetkezeti mozgalom kezdetén a közösben dolgozókat kajánkodó gúnnyal imigyen emlegették a »tszcs«-re célozva, hogy: »továbbszolgáló cselédek.« Hogyan is állunk ezzel a paranccsal? A parancs kényszer. S vajon az egyénileg gazdálkodót, bármilyen jómódú középparaszt is, nem kényszeríti semmi? De még mennyire, hogy igen! Társadalmi és gazdasági életünkben rengeteg kényszerítő erő van, hogy így kell tenni, termelni, meg amúgy (különben nincs jövedelem), hogy nincs az a »karakán« paraszt, aki ennek a ki nem is mondott, de valójában nagyon is parancsnak ellene szegülne, — hacsak nem bolond. Igen, igen, vethetnék ellen, de a személyes parancs! Hogy a régi uradalmak intézője, ispánja helyett most ott a tsz-elnök, meg a brigádvezető.

Ilndtl r ifra**«!/»« viszont erre az egykori középparaszt Mezei Sándor: »Kérem, nálunk mindent a közgyűlés dönt el. Ezen közösen határozzuk el a tennivalókat. Mindenhez hozzádekezést kikapálással és elégetéssel végezzük a laza homokon, ahol leginkább elszaporodott, mert vegyi úton egyelőre nem tudjuk irtani.

A legjobb cirkuszmüvész

A napokban Fonson, a brüsz- szcli királyi cirkusz igazgatója és Jansens, a Brüsszel Yxell negyedének elöljárója ünnepélyes keretek között adta át Oleg Po- povnak, az OSZSZSZK érdemes művészének a »Legjobb cirkusz- művész« nevű nemzetközi díjat. Oleg Popov az első, aki ezt e díjat megkapta.

szólunk, mi volna a jobb.« Ezt már én mondom: ha például úgy volna jobb, hogy a csak parancsolgató tsz-vezető helyére más1 kell állítani, akkor, bizony, a közgyűlés leváltja a posztjáról Mezei Sándor is úgy parancsol tehát ebben a 625 holdas társa.« gazdaságban, mint az azelőtti 12 holdján sem különben. Ezt hívják egyébként '"»■»»ti demokráciának.

És ennek tudatát sugározza írá. sunk szereplőjének a nyugalma, magabiztossága. Meg azét, amil így fogalmaz meg: »Ha az ember megöregszik, a tsz-ben nyug. díjat is kap.« Hány öreg parasztról meséljek, aki munkaképtelenné válva a kamrába szorult, minduntalan hallván menye, ve. je, vagy akár az »édes« gyerme. ke szájából: »Mikor eszi el már az öreget a fene?«

Mezei Sándornak, ha majd megházasodik, családot alapít, nem kell öreg korában ilyen, a betevő falatot megkeserítő megjegyzéseket hallania.

Exert is hiányoznak a

gondfelhők az arcáról, s miután elbúcsúztunk, ezért szállt fel olyan könnyedén a kocsijára, mintha csak húszesztendős legény volna.

Tarján István