Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
1958. augusztus 24, vasárnap 5. oldal RAJTAVESZTETT Az Üzemeket járva gyakran találkozom szitkozódó munkásokkal, akik társaikról isten- igazában szedik a keresztvizet. Az egyik azért, mert valaki elvitte a metszőjét, a másiknak a menetfúrója tűnt el, a harmadik egy franciakulcsot »sirat«, a negyediknek egy félkilós kalapácsa vált kámforrá pillanatok alatt. Hiába mennek egymáshoz és kérdezősködnek, a válasz mindig ugyanaz: nem láttam. Egyszóval senki se tud semmit s mégis egymásután tűnnek el a szerszámok. Ilyen probléma adódik a Kecskeméti Épületgépkarbantartó Vállalatnál is. Eddig még nem sikerült a háziszarkát megfogni. Nemrég azonban olyan tolvaj került az igazgató elé, aki hozzányúlt a közös tulajdonhoz, s rajtavesztett. B. Józsefről van szó, aki régebben anyagbeszei<:ő volt s már ékkor sem vetette meg a mél- lékösvényeken való járkálást, ha égy kis pénz volt kilátásban. Hogy ne legyen lelkiisméretfur- dalása, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb helyre osztották be. Dolgozott is a maga módján, s nem volt vele különösebb baj, kivéve egy esetet. Ö is ismerte az igazgatónak azt az álláspontját, mely szerint nem azt nézi, hogy ki mit lop, hanem azt, hogy lop, s ezt bizony szigorúan bünteti. Ezzel a szemléletmóddal egyetértettek a becsületes dolgozók, mert tudják azt a régi igazságot: evés közben jön meg az étvágy, a tolvajlás kicsivel kezdődik. Éppen ezért jó, ha az ilyen akciókat csírájában fojtják el. B. József ennek ellenére az egyik gumihévederről levágott egy darabot és engedély nélkül akarta kivinni. A portás nagyon korrektül járt el vele szemben, mert csak azt mondta: vigye vissza. B. József még vitába szállt, s a portásnak akarta bebizonyítani, hogy neki joga van lopni. Végül kénytelen volt engedni és visszavitte a levágott gumidarabot. De szándékáról nem mondott le. Engedett is az ördög csábításának s pár nap múlva három cipőtalpnak elégséges gumianyagot vágott le a hevederből. Az ellenőrzés nem vette észre a derekára kötött gumit. Később azonban kitudódott a turpisság s ez lett a veszte B. Józsefnek. Az igazgató elvtárs az irodában szemtől szembe megmondta neki, hogy a tolvajokat nem szereti. Közölte B. Józseffel, hogy — ígéretéhez híven — ezért a cselekedetéért kiadja munkakönyvét. Később az igazgató, B. József családjára való tekintettel, az elbocsátást megváltoztatta az alábbi büntetésre: 40 fillér órabér csökkentés, minden kedvezményből egy évre való kizárás. B. József keresete havonta eléri a2 1500 forintot. És mégis hozzányúlt a köztulajdonhoz. Kapzsiságból? Valószínű! S ez lett a veszte, mert arra az útra lépett, amely a becstelenséghez vezet. És hogy a jövőre vonatkozóan hogyan viselkedik, az kizárólag csak rajta múlik. Két út között kell választania. Venesz iOGHŰCSOS JUBILEUM A Idott jó szokás szülőváro- som parasztsága körében, hogy mindén rendű ünnepi alkalom birkahalállal történik. E jóízű hagyomány szellemében ünnepelte meg a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz tagsága is augusztus 20-án a szövetkezet működésének tizedik évfordulóját. Nem az első — s remélem nem is az utolsó — alkalom, hogy a megaranyozást érdemlő szakácskezek e remekéből magam is derekasan pusztítottam a székház előtt megterített kecskelábú asztalról, két mennyéi falat között faggatva Gombos István elnököt a tíz esztendő megörökítésre érdemes nagyobb eredményeiről. Árról az útról ugyan, amit a közösség ezalatt megtett, vaskos regényt kellene írni, s ha összevetnénk azt a sok cikket, dicsérőt és bírálót egyaránt, ami a Vörös Szikráról az évek során megjelent, ki is telnék belőle egy könyv. Nem akarom érdeme felett dicsérni Gombos elvtársat, de tény, hogy az ő elnökösködése óta csak az elismerés hangján lehet erről a szövetkezetről beszélni. 1948- ban 8 család 120 holdon alakította meg — írd és mond: egy pár lóval a közös gazdaságot. Ma 62 család találja meg benne évről évre biztosabban és elégedettebben a boldogulását. Állatokkal teli istállók, ólak, ho- dályok terebélyeseik a nagy majort, 17 hold új telepítésű gyümölcsös Ígér újabb bevételi aranybányát, s a városi háziasszony, ha friss zöldséget, jó tejfelt és zsíros túrót akar venni, csak a Vörös Szikrá árusítóhelyét keresi a halasi piacon. A míg Gombos elvtárs a vérétvesztett kancsó új kadarkaporcióval való feltámasztásán fáradozik, Rada Antalt és Gasztonyi Józsefet fogom vallatóra, akik a tsz-t patronáló technikumot képviselik szívesen hívott vendégként. Áz igazgató makacs szerénységébe azonban ez egyszer beletörik újságírói ceruzám hegye, juszt se hajlandó a maga szerépéről »nyilatkozni« a szövetkezét fejlesztésében. Szerencsére mindenki tudja, hogy a technikum szakembereinek igén sók hasz— A Csengődi Állami Gazdaságban három héttel ezelőtt alakult meg a KISZ-szervezet. Rövid működésük ideje alatt máris létrehoztak égy népi tánc- csoportot és egy színjátszógárdát. A kultúrcsoport tagjai hetenként háromszor összejönnek és megkezdték a felkészülést. nos tanácsát, vezetési-szervezési tapasztalatát hasznosítja a Vörös Szikra elnöke és tagsága. Persze, a dorgatórium, sem hiányzik, ha valahol hiba van; jogosan morfondírozik például Rada igazgató, hogy mint akarja a szövetkezet megtartani és emelni a jelenlegi 11,5 literes fe- jési átlagot a télen, ha ilyen szűkén állnak pillangós takarmány dolgában? A hivatalos kérdezősködés- nek gyorsan véget kell vetni, mert fából lenne az újságíró, ha a teremből kihangzó pompás muzsikára kedvet nem kapna egy kis csárdáshoz. Jól kell ilyenkor szolgálnia a szoknya derekának, mert könnyen kirázhatják belőle az emberlányát. Dehát aki táncolni jön a Vörös Szikra jubileumi mulatságára, az legyen felkészülve bokaerő és szoknya-korca dolgában, ugye Nyerges elvtárs — mert az itteni férfinép sem a munka, sem a mulatság dolgában nem afféle nyámnyila társaság ám! Ha aztán elfárad a táncos, a változatosság kedvéért segíteni lehet annak a hattagú társaságnak, amely a borospoharakkal körbesáncolt hosszú asztal melett éppen azt a nótát akarja egy kőtára hozni, hogy: »megugrattak Hortobágyról, a karámból egy csikót.« .. .s a hangot az esőt hozó szél úgy teregeti a csillagok magasságáig, mint puha kendőt, hogy az augusztusi ég apró lámpásai még fényesebben ragyogjanak erre az örvendező, mulatozó emberseregre! Gáspár Klára $ó, ha íucljáfy a gazdáig Mennyi a természetbeni juttatások pénzértéke? A földművelésügyi miniszter rendeletben állapította meg az 1958—59. gazdasági évbén szerződés alapján termelt vetőmagvak és egyéb termények átvételi árát. Számos terményféleségért nemcsak pénzt, hanem ingyenes és kedvezményes természetbeni juttatást is kap a termelő. Az alábbiakban azt ismertetjük, hogy ha a termelő a természetbeni juttatás ellenértékét készpénzben igényli, milyen összeg fizethető számára? A cukorrépa után járó 3 kg cukor, 65 kg egyszer préselt nyers szelet és 0,5 kg melasz fejében mázsánként 35,45 forint jár. Egy mázsa cikória után 65 kg nyersszeletet és 4 dkg családi kávépótlékot, — készpénzben 3,38 forintot kap a gazda. Fűszerpaprikánál a természetben kapott 40 deka őrlemény I. osztályú minőség átadása esetén 22,97, II. osztály esetén 15,52, III. osztályú minőség esetén 12,79 forintnak felel meg. A száraz dohány mázsája után adott 1000 darab cigaretta 105,96, a zöld dohány után adott 160 cigaretta 16,95 forintnak felel meg. Az egy mázsa napraforgóvetőmagért adott 2 liter étolaj és 1 kg mosószappan 21,22 forintnak felel még, Kössünk szerződést zöldborsó és uborka termesztésére! A földművesszövetkezetek megkezdték a szerződéskötést zöldborsó és uborka termesztésére. A szerződés értelmében kamatmentesen hitelezik a tnélyszántás díját, a zöldborsó vetőmagot, ehhez azonban a törlesztéskor hosszászámolnak 20 százalék kezelési és tárolási költséget. Az uborka vetőmagot ingyen kapja a termelő, a termelőszövetkezetek, csoportok, szakcsoportok és mezőgazdasági társulások műtrágyahitelben részesülnek. A földművesszövetkezet a tsz-eknek, szakcsoportoknak és társulásoknak holdankint 400, az egyéni termelőknek 300 forint művelési előleget ad. A leszerződött mennyiséget a kialakult állami felvásárlási áron veszi át, ehhez azonban hozzászámol 10 százalék szerződéses felárat is. Pusztítsuk az arankát! A növényvédő állomás nemrégen tartott megyei szemléje során megállapította, hogy a lucernásokban az aranka igen elszaporodott, s a termelők nagy sokasága nem tartja fontosnak az ellene való védekezést. Hazánkban több arankafaj éh A nagy aranka narancssárga hajtásokat fejleszt, levele nincs, fehéres-sárga virágait nagy tömegben hozza. Ez a fajta 2—10 százalékos fertőzést okoz, s ez évenkint több száz vagon lucernamag, illetve szénaveszteséget jelent. A kisaranka hajtásai rózsaszínűek, vékonyabbak, mini a nagyarankáé. A nagyaranka sárgás, a kisaranka rózsás színezetével messziről kiütközik a fertőzött táblából. Hogyan védekezzünk az arankák ellen? Telepítésnél csak ólomzárolt vetőmagot használjunk. Ha ennek ellenére fertőzés lép fel, úgy még virágzás előtt semmisítsük meg az arankafoltokat. Az aranka apró mag- vai 8 évig is elfeküdhetnek a talajban, míg a raktárakban 20 évig is megtarthatják csírázó- képességüket. Az arankától ellepett foltokat kaszáljuk le és benzinnel vagy petróleummal leöntve égessük el. Lángszóróval ugyancsak kiégethetjük a fertőzött foltokat, Vegyi úton a kátrányolaj tartalmú Kuskutánnal permetezhetünk, amelyből négyzetméteren- kint 1 liter 10 százalékos oldatával egymásután háromszor lo- csolásszerűen permetezzünk a* aranka ellen. A háromszori permetezést ugyanaznap kell elvégezni, ha közben a permetlé már felszáradt. A védekezés 18 százalékos vasgálicoldattal, 2 százalékos sárgaméreggel is elvégezhető. Az aranka elleni védekezést a parlag- és egyéb területekre is terjesszük ki. Szűcs József lww»<wws/wwwwvwvwyvwwvw^/vvw\/vvwwwvwwwvvwwvwyvvw\A/wws/w ^eloenen csőnaHRal és egyebei — MOZAIK A BiJAI ÜNNEPI VÁSÁRRÓL — Megoldhatatlan feladatra vállalkoznék, ha az augusztus 19-i és 20-i Bajai Ünnepi Vásár lezajlását akár csak megközelítő hűséggel is akarnám bemutatni az olvasónak. A témának olyan sokszínű, gazdag bőségével rendelkezem ugyanis, hogy »kiárusítására« a mi lapunk kicsi »pavilonja« nem elegendő. Ahhoz legalább egy riportkönyv volna szükséges. Néhány színfolt azonban talán segít sejtetni, hogy és mint múlott el a két nap — egyik látogató megjegyzésével élve — a »sugovicaparti Brüsszelben«, — Megbukott a babagyár, olcsóbb lett a baba — kiabálta egy mozgó Játékszer-árus az állami, földmü- vesszövetkezett kereskedelem Ízléses pavilonjainak tövében hol itt, hol ott feltűnve. A portéka ilyetén kínálása nem arra vall, hogy a szöveg közlője valaha is foglalkozott a közgazdaságtannal, mert ugyebár, ha az a bizonyos gyár csődöt mondott, ak- kdr nem készít többet, tehát kevesebb lesz a baba, az pedig mindenki eiőtt világos, hogy amiből kevés van, annak felmegy az ára. Dehát én okosítsam fel a magánkereskedelem e képviselőjét, hogy ez esetben iniígyen kellett volna ,,felhajtani’’ á verlöt: „Tönkrement a gyár, most vegyenek babát, mfg meg nem ugrik az ára, oké, egy cukl-pukl babát ennek a kislánynak” stb. Áz árus úgy festett a szolidabb kiskereskedők, de főként a szocialista kereskedelem eladói mellett, mint a haladás útjára lépett indiánok között — az utolsó mohikán. é Vélemények. Egy festőművész: »Szánalmas a pavilonsor. A központját ide kellett volna hozni a szálloda elé.« Persze, ahogy az ízlések és pofonok, a vélemények is különbözők. Én csak annyit tudok, hogy van olyan festő, aki a lovat szamárnak ábrázolja. Mert annak látja. »Vidéki ünnepi vásárokon ilyen ízléses és szép kiállításút még ritkán láttám." Ezt viszont tlem más, mint Sebes elvtárs, a belkereskedelmi miniszter első helyettese mondta. Éhhez csak az kell, hogy áz ember eldöntse: ki ért jobban a kereskedelemhez: ő, vagy a festő-e? * — Kcreni, tessék ügyelni a cigarettára! — figyelmeztet a pavilönok közelségében egy kék- inges, vörüsnyakkeridüs fiatalember. A mellén KÍSZ-jelvény. Erről tudom már ránézvést, hogy ifjúgárőista az ilíetö. Amiért viszont dicséret a KISZ bajai vezetőinek. Hagy tudják: az effajta szolgálat is gyönyörűen beletartozik az ifjúgárdisták feladatkörébe. * Vonaton, autón, autóbuszon, kerékpáron, gyalog érkeztek a látogatók, a legjobban azonban á Nemzeti Bank 70 tisztviselője izzadt meg az úton. Űk csónakon érkeztek a fővárosból. Azt mondták: megérte. • Cselgáncs-bemutató is volt 19-én este a Petőfi-szigeten. — A fene gondolta volna, hogy ilyen tudomány ez — hökkent meg melléttém egy százkilós húskolosszüs. — Ezekkel a cih- gárnak látszó legénykékkel nem Volna jó kikezdeni. — De nem ám, mert olyan kivédhetetlennek látszó támadásokat hárítanak el ügyes fogásokkal a szőnyegen, hogy... hogy bizony egyebütt sem csinálnák másképp, ha rákényszeritenék őkét. A Petőfi-szigeti Véndiófa vendéglő kiszolgálása különben „keriterben” verte a Béke Éttermét. Míg at utóbbiban ugyanis pontosan 65 percig hiába vártám egy pohár Sötre (bár hozatalát három felszolgáló is megígérte), a Véndiófa kerthelyiségében le sem ültem láfrsaságómhial egy hirtelen elhagyott, s még hirteleneb- bül elfoglalt asztal mellé, bájos fekete asszöhyka mátis ott termett: Azonnal hozom a söröket.” (S hozta is, bár kiderült, még az előző társaságnak hitt bennünket, ez azonbán semmit sem von le udvariassága és gyorsasága értékéből.) ♦ »A tízéves áiiami kereskedelem« címmel tablós, fényképes, grafikonos, s minden fajta áru- c;kket bemutató kiállítás volt a József Attila Kultúrházban. Kedd estig hatezren nézték msg, a második nap további tízezren, s az elismerő véleményekkel teleírták — az utolsó száz—ké'sz-'- 7Rn még a margókon is — a 60 lapos emlékkönyvet. Mindez pedig a kiállítás naávsZérűsését dicséri Egy kis statisztika. Kedd délután két óráig 1 millió 700 ezer, a vásár végéig 5 millió 265 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le a pavilonok. Legtöbb pénzt, összesen 3 és fél milliót ruházaii cikkekre költöttek a látogatók, de nem panaszkodhat a vendéglátóipar sem. • A vásár rendezősége közvéleménykutató lapokat is osztogatott, amelyek kitöltői között íz dardb 50—200 forintos vásárlási utalványt sorsoltak ki. Egy szabi véleménye: »Igen sok vásárt láttam már, de ilyen komoly áru- bőségű és minden igényt kielégítő vásárt még nem.« Pajói Cyuláné bajai tanítónő — aki a nyaralását megszakítva a kél napra hazautazott — így nyilatkozott: »A legnagyobb elismerés illeti a vásár szervezőit. A pavilonok esztétikai igényességéi árulnak el. A címfeliratok ízlésesek és helyesírási hiba nélküliek. .. Ezen a vásáron átfogó kéget kapunk az országunkban folyó emberi alkotások fejlődő eredményeiről. A vásár feltétlen szolgálja a hazafias nevelést, íme, mi is tudunk! Tanulják meg egyesek a ml gyártmányainkat is értékelni úgy, mint a külföldről behozottat.« Horváth Zoltán tanuló véleménye: »IVb- gyon sokat fejlődött a magyár ipar, amit az áruk kidölgbzásn már messziről elárul. A magyar áru felveszi a versenyt a külföldiekkel!.« Ehhez csak annyit tudok hozzátenni: saináihátja, aki nem tartozik n Baiai Ünnepi Vasáron részt vett 75—80 ezer látogató közé. • tarján litván
