Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

«. oldal 1958. augusztus 23. szombat Cfinvésasápűk INNEN-ONNÁN Karóra a New York-i szabadságszobor számára Svájci óragyárosok 1906-ban az amerikai kormánynak egy kar­órát akartak ajándékozni, a több évtizeddel ezelőtt Franciaország altat ajándékozott és New York-i kikötőben felállított sza­badságszobor számára. Elkép­zelhetjük a karóra méreteit, ha figyelembe vesszük, hogy a szo­bor 95 méter magas. Mivel az órának az lelt volna a rendel­tetése, hogy a befutó hajóknak nagy távolságra mutassa a pon­tos időt, Washingtonban komo­lyan mérlegelték az ajánlatot. Később mégis visszautasították. Elegendőnek tartották, ha a szo­bor kinyújtott kezében olajlám­pást tart. Az olajlámpát 1916- ban villanylámpára cserélték ki és a lencséket tökéletesítették, úgyhogy a szobor ma három­szor olyan messzire világít mint azelőtt. Aluminium-ház Szovjet építészmérnökök már régóta tanulmányozzák, mikép­pen lehetne az alumíniumot az építőiparban legjobban felhasz­nálni. Az aluminiumfalnak ugyanis más a hőáteresztő ké­pessége, szilárdsága, és egyéb építészeti sajátossága, mint az eddig használt építőanyagoknak. Beható előkészítő munka után Moszkvában hamarosan hozzá­látnak az aluminiumház építésé­hez. A tervek szerint a négy- emeletes épület súlya mindössze 4500 tonna lesz. 35 dollár — eldobod cigareda- végérl! New Yorkban is megkezdődöd a -harc a tisztaságért«. A város vezetősége az utcák és terek tisz­taságának ellenőrzésére 1300 fel­ügyelőt alkalmazott, akik civil­ben végzik munkájukat. A tisz­tasági hadjárat első hete után 93 000 New York-i lakost írás­ban intettek fegyelemre. Most már a város közigazgatása ko­molyan veszi a dolgot, s aki ci­garettavéget vagy közlekedési je­gyeket a szemétgyűjtő láda mellé dob, azt 25 dollárig terje­dő pénzbüntetéssel sújtják. A hatóságok óvatosak, s a pénzt a helyszínen »vasalják« be. A vaddisznók nem szeretik a lármát A Zweibrückenben állomásozó kanadai lökhajtásos vadászgé­pek fülsiketítő lármája már az utolsó vaddisznókat is elűzte Pfalz nyugati részéből. Az er­dészeti igazgatóság úgy sejti, hogy a vaddisznók Franciaor­szágba disszidáltak. A gazdák már évek óta észlelték, hogy a vaddisznók egyre kevesebb me­zei kárt okoznak. Az erdészek csak most jöttek rá, hogy a lök­hajtásos gépek lármája ment a vaddisznók idegeire. A legszebb szerelmeslevél Egy chicagói női magazin pá­lyázatot írt ki a legszebb szerel­mes levélre. A pályázat nyer­tese egy 84 éves matróna volt. cAm erikái lörlÁmt Ki ne emlékezne gyermekko­rából Verne nagyszerű regényé­re, a /5 éves kapitányra? Ki nem olvasta remegő izgalommal a rabszolgavásárról szóló lélegzet- állitó fejezeteket? És ki gondol­na arra, hogy ma is divatozik még az emberkereskedelemnek egy bizonyos formája. No, nem Afrikában, nem is a távoli dél­tengerek szigetein, hanem Ame­rikában. Egészen pontosan Pennsylvá- nia államban Shamolinban tör­tént ez a nem mindennapi és minden emberi humanitást meg­csúfoló eset. Abban az ország­ban, amelyről jó páran nálunk is úgy álmodoztak, mint a tech­nika és a végtelen lehetőségek hazájáról. Hit a lehetőségek tényleg végtelen sokfélék, köz­tük még az is előfordulhat, hogy egy szülő eladja egészséges, szép kisgyermekét. Hogy pedig a technika is szerepeljen — ha nem is csodálatraméltó formá­ban — ebben a történetben, azt is elmondjuk, hogy a szülök, pontosabban a Ready-család, egy jól működő teherautóért ad­ta »cserébe« a kisfiát. A történet egyszerű. Az előbb említett »szabályos« amerikai família Kaliforniát akarta vé­gijárni. Dehát nem volt autó­juk. Ezért kiálltak az ország­úira, leállítottak egy teherautót. Az asszony a gyerekkel a veze­tőfülkébe szállt be, s amíg a motor falta a kilométereket, meg is egyezett a sofőrrel. Ez az anya — talán nem is illik rá ez a magasztos és szép szó — elcserélte a gyermekét a teher­autóért, hogy háborítatlanul vé­gignézhesse az általa még nem látott Kaliforniát. Azt szokták mondani az ilyen történetekre, hogy szenzációéhes újságírók agyában születnek meg. Nem, ez a történet való­ban megtörtént. Nem is a kö­zépkorban, nem is a sötét Afri­kában, hanem a napfényes Ka­lifornia felé haladva egy ame­rikai országúton. AAAAAAAAA — 113 százalékra teljesítette célrészjegy eladási tervét a Kecskeméti Járási Földműves­szövetkezet, — ezzel a legjobb eredményt érte el Bács-megyé- ben. Enekmsene osztály nyílik a Katona József gimnáziumban eddig kevesen voltak. Jövőre, az újra meginduló vegyes oioszia- gozat mellett ének^zene osztályt nyitunk, s a lányok száma 74-re emelkedik. Bonyolult, de szép pedagógiai feladat serdülő lá­nyokat és fiúkat együtt neveim. Az épületet állványok veszik körtil, a folyo$okon, s az udva­ron is dolgoznak még, de nem­sokára szeptember 1-ét mutat majd a naptár és ismét meg­kezdődik a tanítás a rendbeho­zott iskolában. Pedagógus a Fekeie-teager partján A csendes városszéli kis Iskola igazgatói irodájában be­szélgetek Szigeti Lőrinc Miklós­sal, a Kecskemét, méheslaposi általános iskola igazgatójával. Elöljáróban hadd mondjam el, hogy ez a kis nyárfákkal övezett iskola valóságos kulturális köz­pontja a Mükerten túli méhesla- posi településnek. Szigeti Lőrinc pedig nemcsak az iskola lelki- ismeretes, körültekintő gazdája, hanem tanácstagja is ennek a vidéknek, akit sokan szeretnek. Ismernek, s akitől gyakran kér­nek tanácsot ügyes bajos dol­gaikban a környékbeliek. Kiváló pedagógiai és tanácstagi mun­kásságáért az idén két felejthetet­len szép hetet töltött Jutalom­üdülés képpen a Fekete-tenger partján. Erről az útjáról beszél- > getünk most. ? — Milyen élményekkel tért haza a nyaralásból? j — Először hadd mondjam el, mennyire megörültem a ju­talomnak és kitüntetésnek, amelyben ez alkalommal Bács megyéből és Kecskemétről egye­dül nekem volt részem. Ütünk gyönyörű, természeti szépségekben bővelkedő vidé­ken vezetett, s én mindvégig nem tudtam elszakadni a vonat­ablaktól. A Bukaresttől 300 ki­lométerre levő Eforie nevű vá­roskában töltöttük a két hét jó részét. Az új üdülőváros, amely néhány évvel ezelőtt még csak kis halászíalucska volt, csupa új, modern és szép, stílusos épü­letekkel fogadott. — Lassan vi­lághírű fürdővárossá fejlődik — mondták az ottaniak, s ebben nem is kételkedem, hiszen ottlé­temkor is körülbelül nyolcezer fürdövendég élvezte a szép ten-; gerpartl kisváros nyugalmát. Nagyrészük romániai munkás, tisztviselő és körülbelül 100 f kelet-németországi, 150 magyar* is 150 cseh, valamint lengyel! vendég volt. — Eforie-n kívül még milyen* vidéken járt? i Voltunk Bukarestben egy fe-J lejthetetlenül szép városnéző ki-í ránduláson, voltunk Constanzá-j pan, de legtöbb időnket a ten-j gerparton pihenéssel töltöttük aj *zép. modern Eforie-i üdülő-* szállóban. A sok kedves és szép élményt, s természetesen a za­vartalan és kellemes pihenést soha nem tudom elfelejteni. Míg nem szólít az iskolai kötelesség, naplómat rendezgetem, hogy majd szeptemberben a gyere­keknek is mesélhessek erről a szép útról, hisz úgy érzem, nem­csak azért küldtek, hogy az em­lékeket és a látottakat magam­nak tartsam meg, hanem azért is, hogy a gyerekeket még szebb­re, jobbra taníthassan — fejezte be a beszélgetést Szigeti Lőrinc Miklós, Kivül-belüt megszépüli, rend- behozolt épület várja szeptem­berben a Katona József Gimná­zium növendékeit. A munkálatok a tanévnyitóra pontosan befejeződnek, nem za­varja majd a tanítást munka­zaj, sót az iskola igazgatósága kérvényének helyt adott a rend­őrség: traktorok nem járhat­nak ezentúl az épület előtt. Csend és nyugalom lesz tehát az öreg »Reálban« és környékén. — Nyugodtabban lesznek ez­után a tanulási körülmények — mondja Elekes Mihály igazgató- helyettes — és néhány új mel­lékhelyiséget is berendezünk — például az olvasószobát, ahol néhány kivételtől eltekintve megtalálhatják, olvashatják majd fiaink és lányaink a ma­gyar sajtó összes termékeit, így tájékozódhatnak üres óráikban a világ eseményeiről. — Igen, lányaink! Négy év­vel ezelőtt indítottunk vegyes osztályt, azóta már egy leány­generáció le is érettségizett, de Egészségügyi szakiskolát indít a Somogy megyei tanács A kaposvári egészségügyi szakiskolában ez év folyamán novemberben kétéves beteg- ápolónőképző tanfolyam indul. Jelentkezhet minden fiatal le­ány, aki betöltötte 14. életévét 'és jeles vagy jó eredménnyel ; elvégezte az általános iskola nyolc osztályát. Az iskola telje­sen ingyenes. A kérvényeket október 1-ig kell beküldeni az iskola igazgatójához. Önéletraj­zot, iskolai, orvosi bizonyít­ványt kell csatolni a kérvény­hez, s ha dolgozott a jelentke­ző, munkáltatói igazolást és fényképet is. Az iskola sikeres elvégzése után az Egészségügyi Miniszté­rium valamennyi hallgatót kór­házi osztályon helyez el. Fize­tés 900-tól 1200 forintig. Az egészségügyi pálya a leg­szebb női hivatás. Az iskola szeretettel vár minden tanulni- vógy fiatal leányt. A napokban leplezték le Moszkvában Vlagyimir Maja­kovszkijnak. a nagy szovjet költőnek a szobrát. A beteljesült barátság hírnökeinek megbecsülése Irta: Kovács János romániai magyar újságíró gyár és román lakossága közö­sen ápolja mind a magyar, mind a román hagyományokat. Így került sor nemrégiben egy jelentős nagyváradi román iro­dalmár, Iosif Vulcan szobrának felavatására. Vulcan, aki a Nagyváradon megjelenő Famí­lia című román irodalmi lapot szerkesztette, lelkes fordítója volt mind a román, mind a ma­gyar irodalomnak és fordítói, szerkesztői tevékenységével je­lentősen hozzájárult a két iro­dalom közeledéséhez. Vulcan egyik színművét a század ele­jén a nagyváradi Szigligeti Szín­ház mutatta be és az előadásról Ady Endre írt igen érdekes és nagy kortörténeti értékkel ren­delkező bírálatot. Cikke befeje­ző részében ilyen általános kö­vetkeztetésekkel zárja le a ro­mán író méltatását: »A magyar és a román népet közösen kell kivennünk a lelki és testi nyo­morúságból. Közösen kell dol­goznunk egy erős, emberséges társadalom megalakításán. Ha ezt nem csináljuk, akkor, míg itt civódunk s tűrjük a prole­tármilliók gyötrelmét, akadá­lyozzuk a kultúrát, a haladást, az anyagi megerősödést, s össze, csap fejünk felelt az ár...« jjk dy valamikor a magyar, szláv és román bánatról írt keserű hangon és sürgette a találkozót az eszmei barrikádo- kon. Ma pedig a proletár nem­zetköziség eszmei barri kádján összetalálkoztak a szocializmust építő népek és ez a közös bá­natot örömmé változtatta. 1M[ ég mostanában is — pe­-‘-T® dig az Ady-ünnepségek a múlt év októberében zajlot­tak le — előfordul, hogy ami­kor levelet hoz számomra a posta, a levélbélyegről a nagy költő ismert arca tekint rám. A román postának ez a kegyele- tes megemlékezése a magyar költő-forradalmárról nem elszi­getelt jelensége a romániai élet­nek. Ha, amikor a régi közös bánat immár örömmé változott a régi harc hozta győzelem nyomán, Románia-szerte talál­kozunk a román—magyar ba­rátság és összefogás, a kölcsö­nös megbecsülés és a kulturális közeledés beszédes megnyilat­kozásaival. Bukarest legnagyobb parkjának egyik fasorában a román művelődés nagyjainak szobrai között áll például Ady Endre szobra is. A mai barátságnak, amelynek gyökerei a szocialista építés együttes erőfeszítéséből táplál­koznak, sok évszázados előzmé­nyei vannak. S a mai nemze­dék nem feledkezik meg azok­ról. akik népük igaz ügyét szol­gálva a mai szocialista közös­ségvállalást egyengették a ma­guk idejében és a maguk mód­ján. Nem véletlen, hogy mind a magyar, mind a román iroda­lom és kulturális élet nagyjai saját népük felemelkedését nem tudták elkülöníteni azoírnak a népeknek a sorsától, amelyek­kel együtt vagy egymás mellett élnek. Ezért, de nem csupán ezért, hanem mindenekelőtt a kölcsönös megbecsülés alapján, új jelenséggel találkozunk a R. N. K. kulturális életében: a román nemzeti kultúra haladó hagyományaival és nagyjaival egyetemben az ország nép? az együttélő nemzeti kisebbségek hagyományait is sok szeretettel ápolja. ezek a hagyományok ma már nem különülnek el egymástól. A román kultúra nagyjait szívébe fogadta az or­szág magyar lakossága és a ro­mán nép sajátjaként becsüli a vele együttélő magyarság kul­túráját és annak művelőit. Nagyvárad és környéke, a mai Nagyvárad tartomány, lel­kes és felemelő ünnepségek színhelye volt az elmúlt évben. Az év első felében, az Arany­évforduló alkalmából megnyi­tották Nagyszalontán a teljesen újjáépített emlékmúzeumot. Az ünnepséget, amelyen egyaránt résztvettek magyarok és romá­nok, maga a Nagy Nemzetgyű­lés elnöke — az időközben el­hunyt dr. Petru Groza — üdvö­zölte igen meleg hangú levél­ben. A múlt őszön Nagyvárad ünnepelt: az alig egyéves Ady emlékmúzeum előtti téren leleplezték a költő mellszobrát és azóta a régi Széchenyi tér iái alól Ady Endre mély tekin­tetű szemei a volt vármegyehá­za felé néz, az immár végleg legyőzött ellenfél volt felleg­vára felé, amelyre valóban fel­szállott a páva. Nagyvárad Ady városa, innen indult, itt érett azzá a lánglelkű forradalmár költővé, akinek verseit ma is annyi szeretettel olvassák ná­lunk románok, magyarok. S ez a város bővelkedik az emlékek­ben, nemcsak azokban, amelye­ket gondos kezek a román népi állam anyagi alapjaiból létesí­tett múzeumba gyűjtöttek ösz- sze, hanem egyéb emlékekben is. Emléktábla áll annak aház­nak falán, amelyben a költő annyi versét írta, utca viseli ne­vét. De ebben a vonatkozásban a városnak nincsen semmi pri­vilégiuma, hiszen ma már Érd- mindszentet, a költő szülőfalu­ját Adyfalvának hívják, a zi­lahi ősi kollégiumot, ahol ta­nult, szintén róla nevezték el és ki tudná felsorolni, az ország hány városában találhatunk még Ady utcát vagy teret. Korántsem egyoldalú ez a megbecsülés, a romániai ma­gyarság is szellemi kincsei közé sorolta a román irodalom és kultúra nagyjait, sajátjának vallja Caragiaie, Eminescu és a többiek művét. Nagyvárad ma-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom