Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

1958. augusztus 20, szerda 7. oldal ' A homokmérák igazán megérdemlik BEKAPCSOLTAM a rádiót, hallgattam á homokmégyi népi együttes műsorát. Ezúton a la­kodalmast, a vőfélyhivogató ver­ses rigmusát, az örömanya köny- nyés leánybúcsúztatását, az üte­mes, friss menyasszonytáncot, a reggeli tyúkverőt. S közben ma­gam előtt láttam az együttes tag­jait, a homokmégyi fiatalokat, öregeket —, akik mesterkedés nélkül, élő népművészetük tel­jességében ragyognak Budapest tén, a Központi Tisztiházban, a némzétközi OIR népzenei érte­kezletének részvevői előtt. öröm ez mindén Kalocsa kör­nyéki ember számára, hiszen a mieink hangját vitte el a rádió szerte a világba. (A magnetofon- felvételekét pedig a részvevők — Kínába, Franciaországba, Szov­jetunióba, Egyiptomba, stb.) Hol, kitől tanulták ezt a ho- mokmégyiek? Ki és hol foglal­kozik ezekkel az emberekkel most? Kik és hogyan segítik őkét? AZ ELSŐ kérdésre könnyű a válasz. Odahaza, az öregapáktól, öreganyáktól tanulták, Homok- mégyen, A falubeli lányok, legé­nyek szívesen járnak esténként az iskolába Lakatosné tanító néni hívására. Szüleik is velük tarta­nak. Ezek az összejövetelek a falu népművészetének formáivá váltak az utóbbi években. A pin- gálás és varrás (hímzés), színe­sebb lett egy-egy nótával. Az iskola padlóján meg-mégdobbant a legények csizmasarka — tánc­ba hívta a leányokat. Ekkor gondolt rá Lakatosné, hogy tán még a járási kultúrverJ senyre is el lehetne menni ezek­kel a fiatalokkal. A hírnék ők is megörültek. S igaz, hogy a falu­ban még kultúrotthon sem volt, (csak egy száz főt befogadó szük- ség-moziterem), második díjjal tértek haza. Kalocsán pedig olyan együttesekkel kellett ver­senyezni, mint az országoshírű miskeiek, drágszéliek, no meg a legjobb kalocsai népi táncosok. NAGY VOLT az öröm. Na­gyobb tán csak a budapesti sze­replés, amelyre továbbra is lel­kesen készültek esténként az is­Célrészjegy-iisetés — i bonyodolmaküd Régi elhatározása már a La- jcsmizse és Vidéke Körzeti Föld- művesszövetkézet igazgatóságá­nak, hogy jövedelmezővé teszi a szövetkezet munkáját. Az el­határozást tett követte, s ennek eredménye máris mutatkozik: az első félévi jövedelmezőségi tervet 148 százalékra teljesítet­ték, s ez 410 000 forint tiszta bevételt jelent, ők azonban nem elégszenek meg ezzel és további munkához láttak. Rendszeresén foglalkoznak az új tagok felvételével és a rész­jegyek befizetésével. A követke­ző kedves eset — amely miatt az eddigieket elmondtuk — az agitációs munka során történt: Kemmer Mihály KISZ-taggal járták a tanyákat az igazgató- sági tagok, s az egyik helyen élénk beszélgetés alakult ki köz­tük és a házigazda között a célrészjegyek hivatásáról. — Aztán mennyi léhét az a célrészjegy? — kérdezi a gaz­da. * 4 Keresse fel Óalmáson lé- \ 4 , 4 tesítélt kisvendéglőnket. | Hideg, meleg ételek, ki- j tűnő fajborok várják a j helyi és átutazó vendége- j f két. Bácsalmási Földszöv. ! i[*izgatosága, 2244 — Tíz forinttól tízezer forin­tig — válaszolja tréfásan Szabó Zoltán igazgatósági elnök. — No akkor, mivel nincs itt­hon a feleségem, jegyzek elő­legben ezer forintot. A bonyodalom csak ezután következett: a gazda felesége hazaérkezett, és hogy finoman - mondjuk: parázs vita alakult ki j kettőjük között a célrészjegy; ügyéről. A feleség jól összete-r remtette férjét, hogy megtaka-; rított pénzükből ezer forintot j dob ki »valami« célrészjegyre. Aj gazda kénytelen volt segítségül visszahívni a KISZ-agitátort, s végül Kemmer Mihály magya­rázta meg: a célrészjegyre be­fizetett pénz olyan, mintha ta­karékban helyezték volna el. Ha szükségét látják, azonnal vissza­kapják, dg ha nem, — akkor évenként a takarékpénztári ka­matnál is magasabb percentet { kapnak érte! Szerencséje volt Kemmer Mi-; hály KISZ-tagnak, mert ő a fél-' ső-laposi iskola egyik tanítója, sj mint ilyen, igen nagy tekintély-< nek örvend. Ennek köszönhető,) hogy helyreállott a családi bé-j ke is. j Amint a későbbiek folyamán | értesültünk róla, a Lajosmizséi > Földművesszövetkezét a célrész- 5 jegyekből Felső-Lajoson akarj italboltot és égy végyésáruboltot '< nyitni. Ha minőén házban ilyen sikerük lesz, mint az ezer forin­tot fizető gazdánál, — bizonyo­san még ebben az évbén meg­nyílik a két bolt. Horváth I kólában, egymásra rakott »pad- barrikád« közepette. De ekkor már a község vezetői is felfigyel­tek az együttesre. Sőt a megyei­ek is. A megyei tanács több ve­zetője a buzdító szó mellett kui- túrotthont is ígért a falunak. S a község nem maradt tétlen. Ter­vezni kezdett. A KULTÚROTTHON 600—700 ezer forintba kerülne. A megyei vezetők kilátásba helyeztek leg­alább 150 ezer forintnyi támoga­tást, de honnét terem elő a IPiiányzó fél millió? Erre adtak választ a homokmégyiek, ami­kor vállalták, hogy anyagban, társadalmi munkában előterem­tik ezt az összeget. — Jelentős mennyiségű anyág már együtt is van, tervet is készítettek az új épületre, Csak a jóváhagyást vár­nák és máris hozzá kezdenének a szép művelődési ház építkezé­séhez. Időközben ismét kint járt ná­luk a Magyar Rádió studióko- csija, felvételeket készítettek. Hírük, nevük eljut az ország minden részébe. Büszkék va­gyunk a kis Homokmégyre, ahol lám ismét megmutatták, milyen kincsek rejtőztek a mi megyénk községeiben. DE A BÜSZKESÉG KEVÉS, tennünk is kell valamit. A ho- mokmégyiek a kultúrotthon mi­előbbi megvalósításán fáradoz­nak és várják a terv jóváhagyá­sát, a megígért anyagi segítsé­get ... S ez, reméljük, nem is marad el. A saját munkájuk, igyekezetük mellé ezt igazán megérdemlik. Kovács Imre Gym’csbol és zöidségiélébol nagy volt &felhozatal Kecskeméti piaci ácalt Kecskeméten a keddi piacon főleg gyümölcsből és zöldségfé­lékből mutatkozott nagy felho­zatal. A MÉK ezen a na­pon nem vásárolt, ezért a bélső piac ellátása jobb volt. Az árak a következők: Ujburgonya 1,70—2 forint ki­logrammonként, sárgarépa 1,20 —1,60, petrezselyem 3—3,60, fe­jeskáposzta 4—4,50, kelkáposzta 4, karalábé 2—2,60, leveles kar­fiol 4, zöldpaprika 1,20—2,40, főző tök 0,70—0,80, befőző ubor­ka 2—4, zöldbab 4—5, borsóból igén keveset hoztak fel, ezért 8—10 forint volt kilogrammon­ként. Gyümölcsből éppen a piac telítettségénél fogva az árak kedvezően alakultak. Alma 1—3, körte 2—3,50, szilva 1,20—2,40, őszibarack 6—10, sárgadinnye 0,60—0,70, görögdinnye 0,70—1, élő csirke 21—25 kilogrammon­ként, élő tyúk 20, sovány kacsa 17—18, pulyka 15, tojás 1,30 darabonként, tej 2,50—3 lite­renként, 'OOOOO-OOOOOOOOOOO-OOOOO-OOOC Három jelvény9 tizennégy oklevél a legjobbaknak A Kecskeméti Gépgyár dol­gozói a Horog utcai kultúrter- mzkben alkotmányunk ünnepé­nek előestéjén munkás-paraszt találkozóval egybekötött ünnep­séget tartanak. Ekkor osztja ki Zolnai Imre igazgató elvtárs az alkotmány ünnepére tett felaján­lást legjobban teljesítő dolgo­zóknak az oklevelet és a jel­vényt. Azok a dolgozók, akik oklevelet kapnak — tizennégyen — egyheti fizetésüknek megfe­lelő, akik jelvényt kapnak — hárman — félhavi fizetésüknek megfelelő összeget kapnak. ALKOTMÁNYÜNNEPI AJÁNDÉK <5 héten hőit tíznek he. te lokált a rfiáké ezi-átl áj hétháziul falai azonban már várják az úi lakókat. Huszonkét családnak a legszebb alkotmányünnepi aján­dék ma az új lakáskiutalásról szóló hivatalos végzés. Alkotmá­nyunk születésének 9. évforduló­ját ünnepeljük, s ezen a napon nemcsak Valóságos, hanem jel­képes ajándék is ez a huszonkét 'akás, hiszen ebben az évben még óbb mint száz lakásba költöz­ik be az új tulajdonosok. A 145 bérházi lakáson kívül — amely­ből az első bérház most készült el — húsz családi ház épül a Bé­ke-szálló bontási anyagából és még ebben az évben 15 lakást nyernek emeletráépítéssel és át­alakítással. Ez összesen 180 lakás égy év alatt — és csak tizen­nyolccal Kevesebb, mint ami a megelőző kilenc évben összesén épült Kecskemétén. Az új bérház pár nap múlva beköltöző lakóinak a városi ta­nács az augusztus 20-i ünnepet megelőző napon kézbesítette a kiutaló végzéseket. A kiutalások a városban működő gyárak, vál­lalatok üzemi bizottságainak és szakszervezeteinek javaslata alapján készültek el, mégpedig úgy, hogy a vállalatok megkap­ták az első bérlő kijelölésére való jögot. Az üdülőknek van a legjobb dolguk most a* augusztusi kánikula idején. szeretettel köszöntjük valamennyi üzletfelünket, vásárlónkat. cÁ JCilktui<f(Icq'jhári Siitú pari, ^Vállalat. eV ((járói Panaszkodnak az eladók, mégis nagy a forgalom a kecskéméi! piacon — Tessék kérem, nagyon ol­csón adom! — hallom minden felől a piacon. — Enyém a leg­jobb áru! Ezt tessék megvenni! A sok kínálás közben az em­ber azt sem tudja, hova nézzen. Mellettem mindkét oldalon asz­talok, rajtuk húsos paprika, pa­radicsom, zöldség — emitt ubor­ka, körte és virág. kirág, vtrág! kkhut tan a legtöbb Most volt Klára-nap: a Kláiák tiszteletére leszedték a kertészek legszebb kardvirágaikat, szekfűi- két. Copfos kislány lép az asztal­hoz: — Hogy a kardvirág? — kér­dezi fontoskodva, mint a piacra- járó asszonyok szokták. — Hatvan fillér és egy forint. — A szebbikből kérek hét szá­lat, de nagyon szépet, mert nagymama születésnapja van... Hetven szál virág kellene ugyan, de csak hétre van pénzem ... — Látja, milyen olcsón adom. pedig olyan sok baj van vele! Az idő sem jó a virágra. fegy­ver nagyon meleg van, máskor hideg — panaszkodik a virág­árus, Balanyi Gézáné. — Ma nagyon rossz piacunk volt — kapcsolódik a beszélge­tésbe a szomszéd árus is, pedig semmi oka nincs a panaszra: — Ilona napra soka" vásárol'ak vi­rágot. A következő sorban násslorné körtet árui i — Tessék a pirosbélű körte! Egy asszon'- megáll elölte: — Hogy adja? — Háromért. — Kettőért viszek belőle. — Annyiért nem eladó! — Kettőötvenért7 — Mennyi kell > — Mind. Már meg is van az alku. Mée- Tiíiik a körtét, közben az eladó még zsörtölődik: Mindig alkud­nak! — És ha maga vásárol, — so­fern alkudik? — kérdezem. — Dehogynem — mondja ne­vetve. — Ma is kettő forintért eettem a tejet, pedig háromért nbndták! A következő asztalnál fekete- kendős néni horgolgat s közben kínálgatja a különböző színii ’sipkekesztyűit. Van itt minden. Dinnye, alma, körte, zöld égféle, amit csak a háziasszony váSáról- ni akar. Illetve, nézzünk csak izét jobban: 4* piacén nem láttam baromfit Vagy Kecskeméten nem is te­nyésztenek? Dehogynem. Csak a magánke­reskedők felhordják Pestre, Esz- efgomba, ahol borsos áron el- idják. Pedig a kecskeméti em­beris .szeretne enni jő csirke- paprikást...! Berte Éve A nagy bérház még üresen áll a Rákóczi úton. Fényesre tisztí­tott ablakai, a szép, két sióba, összkomfortos lakások hófehér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom