Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-17 / 167. szám

4. oldal 1958. július 17, csütörtök íl (Bájéula ’ Legördült a függöny. Vége az előadásnak. Utólszor ebben a színházi szezonban {elcsattant a taps, mellyel egyben a kecske­méti Katona József Színház egész évi munkáját is búcsúz­tatja a közönség. Azt gondolhat­nák sokan, hogy ez már a pi­henés nagy nyári képeskönyvét nyitja ki a színház minden dol­gozója előtt. Pedig nem egészen így van. A kulisszák világa után most az őszi évad előkészítésé­nek nagy és felelősségteljes munkanapja virrad a színház ve­zetőségére. Készül az új műsor­terv, befejeződnek a szerződte­tések, sőt már az őszi nyitóda­rab első lépéseit is útjukra se­gítik gondos kezek. Búcsúzástól a viszontlátásig — az őszi évadkezdésig — útra- valónak szeretnénk adni most a közönségnek: mit várhat az új évadtól, milyen elvek vezérlik a műsor összeállítóit, s emlékezet­be próbáljuk idézni néhány ta­nulságot is, melyet a búcsúzó színházi év termelt ki. cA. legel io é» legfotilosuhb: megadni a közönségnek a lehe­tőséget, hogy megismerhesse a legfrissebb, a mának szóló ma­gyar drámatermést. Hiszen leg­szebb és legfőbb hivatása min­den magyar színháznak mégis csak az, hogy életre segítse, fel­mutassa a születő újat, ami a je­lenben gyökerezik, abból sar­jad ki és az élet forró közelsé­gét árasztva tanít, nevel, neme­sít, vagy meggondolkodtat. Az elmúlt évekhez képest itt jelen­tős fejlődés várható. Szóba ke­rült máris Dobozy Imre Szélvi­harjának bemutatása. De foglal­kozik azzal a gondolattal is színházunk, hogy Fejér István Bekötött szemmel című művét és Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjátékát is mű­sorra tűzi. Értesülésünk szerint Gimes Imrével és Rideg Sán­dorral, valamint Sólyom László­val folytak tárgyalások egy-egy mai tárgyú mű műsorratűzése céljából. A nyitódarab is magyar szín­— Termelőszövetkezeti láto­gatást szerveznek Katymáron július 20-án az ottlevő Sztaha- nov Tsz-be. A látogatáson részt vesznek a környező termelőszö­vetkezetek és társulások tagjain kívül egyénileg dolgozó parasz­tok is. padi mű lesz. Móricz Zsigmond Űri murijára esett a választás. Drámairodalmunk múltbeli ja­va termésében válogatva Bródy Sándor Dada című, régóta nem játszott művének, Molnár Fe­renc Liliomjának felújításán gondolkodik színházunk. o t világ. drámaíró da t mának klasszikusai közül az idén kez­dett Shakespeare-ciklus jövőévi darabja, a halhatatlan szerelem balladája, a Romeo és Julia sze­repel a tervek között. A nagy angol költőóriás mellett Moliére Képzelt betege, esetleg a Férjek iskolája és Schiller Stuart Má­riája került számításba. Minde- nik kitűnő lehetőséget tartogat egy-egy drámai művészünknek nagyot lépni előre a realista áb­rázolás útján. örömmel és büszkeséggel je­lenthetjük, hogy színházunk bir­tokában van Kuo Mo Zso, a nagy kínai gondolkodó egy tör­ténelmi tragédiájának a nyers- fordítása. Ideiglenes címe: Ár­mány és hűség. A hírek szerint a békeharcos remekmű a nagy kínai nemzeti költő, Cü Jüan tragikus sorsát ábrázolja, hangu­latban bámulatraméitóan emlé­keztet a mi Bánk bánunkra. Csak még néhány cím! Tervezi színházunk Sardou klasszikus számba menő vígjátékának, a Szókimondó asszonyságnak, Tank, nálunk alig ismert angol író egy feszültséggel teljes, mai tárgyú drámájának közönség elé vitelét is. A program tehát változatos, ha figyelembe vesz- szük, hogy felveti az említette­ken kívül még Kohout tavaly Budapesten bemutatott Ilyen nagy szerelem című drámáját és Brecht Svejk című művét is. Svejket, a nagy cseh író — Ha- sek — klasszikus figuráját Brecht, a hitleri Németország, a második világháború miliőjé­ben viszi színpadra. (Végezetül nétieíng megoldat­lan problémára kell emlékez­tetnünk. Pedagógusok és szü­lők százai emelik fel évek óta a szavukat a sajátos ifjúsági mű­sorigények jobb kielégítése ér­dekében — éspedig joggal! Nem nekik való darabok egész sora került az elmúlt években az if­júsági bérletek tulajdonosai, a fiatalság elé. Régi adósságát törlesztené le a színház, ha megfelelő, gondosan kiváloga­tott, fiataloknak szóló művek bemutatására is vállalkozna va­lamilyen formában. Az eddigi gyakorlatot úgy véljük, nem tarthatjuk fenn a következő esztendőben. Nem mondhatunk le arról, hogy ifjúságunkat ne megfelelő művek műsorratűzé- sével neveljük, tanítsuk meg az életre. Qlemkii lőttben. megérett a megvalósulásra az is, hogy bekapcsoljuk színházunkat az eddigieknél jóval szervezettebb és alkalmasabb formában a megyeszékhely, a megye iro­dalmi és zenei életébe. Irodal­mi színpad és zenei ismeretter­jesztés lenne a zászlóján ennek a programnak, mely kaput nyit­na a világirodalom, a szovjet és a magyar irodalom, a zene­művészet szélesebb horizontjai felé. Bízunk benne, hogy színhá­zunk a jövő esztendőben is to­vább halad az együttessé ko- vácsolódás útján és erélyesebb, határozottabb irányvonallal, művészeti vezetéssel áll helyt pártunk kulturális cékitűzései­nek, a szocialista kultúrforra- dalomnak rá váró szakaszán. Csáky Lajos OCépik a. keeik&ntfi dalőita /á/k&zö rói Mintha most lett volna... olyan élénken él még emlékeze­tünkben ez az ünnepi felvonulás. Lelkes énekesek menetelnek lobogó zászlók alatt. Képünkön a 70 éves Kodály-kórust látjuk. A zászlóavatás forró hangulatát tükrözi második képünk. Büszke, kipirult arcú munkásőrök énekelnek. Vidáman, erőtől duzzadóan száll a dal, a Munkásőr-induló. MIT <kqtp kaiujMáf lútkóziiafLfcL Nem a legalkalmasabb idő­ben tértünk be a Dunavecsei Járási Könyvtárba. Éppen át­építés folyik. A könyvtár veze­tője, Borbély János elvtárs még­is szívesen ad felvilágosításokat. Elmondja, hogy csaknem 6000 könyv áll itt a központi könyv­tárban az olvasók rendelkezé­sére. Ki is használják ezt a könyv barátai, nagyrészt olyan emberek járnak ide, akik állan­dó olvasók. Ugyan kik, mit olvasnak? Milyen az iránya az olvasási kedvnek, az érdeklődésnek? A legszorgalmasabb olvasók: a gyerekek — Természetesen — mondja Borbély elvtárs — az ifjú nem­zedék keresi fel leggyakrabban Néhány évvel ezelőtt fogamzott meg a gon­dolat: énekkart kelle­nek alakítani János­halmán az elődök pél­dája nyomán. Ugyanis a 40-es években a fiú­iskolának Ádám József vezetésével (azóta a kecskeméti Kodály-kó- rus vezetője és a zene­iskola igazgatója) kivá­ló énekkara volt, egy- izben a rádióban is szerepeltek. A veteránok, akik a régi országos hírű ipa­ros dalárdának is tag­jai voltak, Lovas Jó­zsef — a népszerű Do- dó bácsi — vezetésé­vel énekkart toboroz­tak. Kezdetben a 20— 25 fővel működő ének­kar egyre bővült és Gyukity Márk kivá­ló karnagy vezetésével igen szép sikereket ért el. A földművesszövet­kezet, a jó gazdához méltóan, minden anya­gi támogatást meg­adott. Mindenki lelki- ismeretesen eljár a próbákra, nem riadva vissza esőtől, sártól, fagytól. Később a tánc­csoport Is megalakult Nemes Károly táncta­nár vezetésével« , » & „^ánoslialmi Hobogós-tycl alaít” A fáradhatatlan munka meghozta gyü­mölcsét. Az énekkar két éve viseli a büsz­ke címet: a megye leg­jobb földinűvesszövel- kezeti énekkara. A megtisztelő cím mel­lett jutalomban is ré­szesültek: két hétig a Balaton partján szóra­koztak. Az együttes 1957-ben érte el eddigi legna­gyobb sikereit. A kecs­keméti megyei verse­nyen első díjat nyert. Jutalom 20 ezer forint és négy napi kirándu­lás Siófokra. És ekkor, mint derült évből a villámcsapás, jött a hír: Gyukity Márk karnagyot elhelyezik. Mindenki attól félt, hogy a siker útja meg­szakad, feloszlik a lel­kes gárda. Nem így történt! Űj karnagy érkezeit Gay Boldi­zsár személyében és ősszel ismét megindult a kitartó munka. He­tenként kétszer pró­báltak, a táncosok négyszer is. Ekkor már másutt is felfigyeltek az együttesre és a si­ker útja egyre felfelé ívclődött. Az énekkar meghívást kapott a SZÖVOSZ IV. kong­resszusára és a rádió­ba. Kimondhatatlan öröm volt, hogy az énekkar ott állhatott az ország négy legjobb földmű vesszövetkezeti énekkara között az Er­kel Színház színpadán, Bárdos Lajos vezény­letével. Másnap a rá­dió készített felvétele­ket az énekkar számai­ból és két hét múlva idehaza hallgathatta mindenki rádióján az énekkar ajkán felcsen­dülő dalt: »Jánoshal­mi Dobogós-híd alatt«. A dicsőség nem szállt a vezetők fejé­be. Űj műsor kell. új dalok, új táncok. Fel­újításra került a To- borzó című táncjáték, melynek koreográfiá­ját Lovas József készí­tette. Köszönetét érde­mel Nemes Lia, a Ma­gyar Állami Népi Együttes tagja is a ci­gánytánc betanítá­sáért. Az itthoni bemutató után nemrégiben Kun- fehértón szerepelt az együttes, a nemzetkö­zi Szövetkezet Nap al­kalmából. Ez alkalom­ból oklevelet kaptak jó munkájuk elismerése­képpen a legjobbak: Kollár Magdi, Lovas József és Nemes Ká­roly. Külön dicséretet érdemelnek a legré­gibb, a leghűségesebb tagok: dr. Karsai Fe­renc és felesége, dr. Mészáros József és fe­lesége, Kovács Mihály és felesége, Árpás Ká­roly, Borka Zsuzsi, va­lamennyi óvónő és ta­nítónő. Jó nyaralást min­denkinek és őszre új erővel előre a további .sikerekért! Németh Mihály a könyvtárat. Olvasóink több mint fele diák, aki évközben itt találja meg az iskolai tanul­mányok kiegészítéséhez szüksé­ges olvasmányokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ő olvasási kedvük nyáron sem csökken. Ilyenkor aztán sok mindenfélét olvasnak, a kalandos útleírá­soktól kezdve a rádiótechnikai népszerűsítő irodalomig. Jelentős paraszti olvasótábo­ra is van a könyvtárnak. Szá­muk a paraszti munka termé­szeténél fogva télen a leg­nagyobb. A szépirodalmi művek mellett, igen sok mezőgazdasági szakkönyv talál olvasóra. Kü­lönösen sokan keresik a növény- termesztési, szőlő- és gyümölcs­termelési szakmunkákat. Egy külön kis kör állandóan a mé­hészeti szakkönyveket reklamál­ja. Az asszonyok sem a szenti­mentális regények felé vonzód­nak. Igen sok parasztasszony ke­resi a baromfitenyésztési útmu­tatókat. Sokan olvasnak szakkönyveket A községgel szemben ott füs­tölögnek a Duna magas partja mögött Sztálinváros kéményei. Sokan járnak oda munkába, de munka után pihenni, okulni felkeresik a könyvtárat. Leg­nagyobb érdeklődéssel az ipari vonatkozású szakkönyveket ke­resik. A fémesztergálásról szó­ló művek, az autózásról, a mo­torozásról szóló könyvek szinte egy percre sem pihennek meg a könyvtár polcain, kézről-kézre adják őket. Örvendetesen nö­vekszik a szépirodalom iránti érdeklődés is. A klasszikusokat kézrői-kézre adják Ha végiglapozzuk a kölcsön­zési kartotékokat, szinte feltá­rul előttünk az egész falu réte- geződése. Az értelmiségi olva­sók — elég szép számmal van­nak — főleg a klasszikus szép­irodalomhoz vonzódnak. Állan­dóan kézben vannak Tolsztoj, Csehov, Balzac, Dickens regé­nyei, egymás között cserélgetik Ady, Móricz, Mikszáth, Petőfi, Vörösmarty műveit. Nagy gond­dal, de azért arányosan sikerűi! fejleszteni majd minden érdek­lődési ág irodalmát, könyv- állományát a könyvtárban. Az alapvető művek általában meg­vannak, úgy hogy a felnőtt ma­gántanulók, vagy levelező tago­zatra járó dolgozók is elismerés­sel nyilatkoznak a könyvtár sokoldalú irodalmi anyagáról. Nem egy közülük itt is tanul, forgatja a kézikönyvtár köny­veit. Szívesen járnak ide hiszen kellemes, tágas olvasóterem áll a rendelkezésükre, ahol csend­ben, zavartalanul foglalkozhat­nak tanulmányaikkal. A mosta­ni átépítés is az olvasó, a tanuló ember kényelmét szolgálja. Ez egészen természetes, hiszen nap­ról napra növekvő igényeket kell kielégíteni. Most éppen gyerekek válogat­nak az egyik szekrényben a diafilmek között, pörgetik a szí­nes filmszalagokat, nevetgélnek, közben felelősségteljes vitában válogatnak. Eldöntik, hogy me­lyik fijmet vegyék kölcsön, mert a könyvtár ismeretterjesztő dia­filmek kölcsönzésével is foglal­kozik. Mégpedig szép sikerrel. Sőt olyan tanyai településekre, ahol a lakosság mozit ritkán láthat, szívesen el is mennek a könyvtár munkatársai egy-egy vetítettképes előadást tartani. Egy javaslat a kölcsön­zés új módszerére Jó érzésekkel távozik az em­ber éhből a könyvtárból, mely­ben mint nagyítóüveg alatt e nap sugarai, összegyűlnek t falu életének rezdülései, válto­zásai. Ez az élmény adja az én búcsuzásul szánt javaslatomat is. Íme: Dunavecsén számos dolgát intéző vidéki fordul meg naponta. Közülük soknak akad­na ideje várakozás közben ol­vasásra. Legtöbbjük bizonyára örülne is, ha lehetősége lenne kölcsönvenni néhány órára egy jó könyvet. Személyi igazolvány ellenében kapná meg, úgy mint a pályaudvari kultúrváróter- mekben. Gondolkozzanak rajta az illetékesek, hátha meg lehet­ne valósítani. Persze, ha javas­latom mellett döntenének, nem ártana, ha feltűnő helyen egy­két tábla hívná fel a figyelmet a könyvtárra és a kölcsönzés ez újszerű iehelőségéie. Deák, Sándor ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom