Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

) 4. oldal uermekelcnek-rtTTnDii^MF Az utolsó tábortűz lángjainál örök barátságot fogadunk. 'j'Itt vagyunk Kalocsán, a Cár- megyei őrsvezetőképző táborban. A megye minden ré­széből vagyunk itt. Azért jöt­tünk ide, hogy elsajátítsuk, amit egy igazi őrsvezetőnek tudni kell. A sátrakban esténként ví­gan dalolunk és jó vicceket me­sélünk egymásnak. Sátraink mindig hangosak a kacagástól. De amikor tanulás van, akkor mindenki jigyel és igyekszik mi­nél többet megjegyezni az el­mondott anyagból. Szabadfoglal­kozások alkalmával minden paj­tás vidáman futkosva élvezi a jó szabad levegőt. Rendeztünk mi már számhábo­rút is, ahol minden pajtás víg lármával élvezte az izgalmas pillanatokat. De ez még nem minden. Esténként tábortüzet gyújtunk és a tűz mellett mulattató jele­neteket rendezünk. Utána éne­kelünk szép dalokat, és a tábor­tűz lángjainál hazagondolunk l dves szüléinkre, akik ideküld- tck bennünket, hogy vígan tölt- hesjsiik a nyarat és jó őrsvezetők váljanak belőlünk. Eljárunk fürödni a közeli strandra, amit valamennyien nagyon kedvelünk. Jó kedvvel mókázunk a vízben, vízilabdá­zunk és még sok minden mást játszunk, ami kellemes nekünk, gyerekeknek. Kimegyünk a városba is időn­ként, tanulmányozzuk a neveze­tességeit, híresebb helyeit. Vol­tunk már látogatóban az úttörő­házban is, nagyon tetszett, jó lenne, ha minden városban és minden községben lenne már ilyen szép úttörőház. Néha estén­ként vidám nótaszóval haladunk végig az utcán. Este — monda­nom sem kell — farkasétvágy­gyal fogyasztjuk a vacsorát. így telnek az esték, így telnek az órák és a percek és közeleg az idő, lassan haza kell menni. Már csak napok kérdése és megrendezzük az utolsó tábortü­zet, amelynek lángjainál sok pajtással fogadunk örök barát­ságot. Kötjük pedig ezt a barát­ságot annak a szellemében, hogy az egész világon minden pajtás: olyan jó kedvvel töltse a nyarat, és olyan vidáman, mint mi itt,\ Kalocsán. j Palánkai Zoltán : II. raj Segítséget kér egy csapat Nagyon régóta készülődnek már a kecskeméti III. számú (Czollner téri) iskola gyerekei a táborozásra. Farkas Ferenc csapatvezető még a tavasszal ki­szemelte azt a helyet, ahol tá­bort üt a csapat. Ez pedig Szán­tódon van, Kecskeméthez csak­nem 300 kilométerre. Éppen ez a távolság okozza nekik a legnagyobb problémát, mert mindenhez együtt van a pénz, csak éppen az útiköltség hiányzik. Sajnos arra nincs re­1958. július 29, kedd--------''' Ün nepélyes átadás helyett mény, hogy az útiköltség előte­remtődjék. A csapat vezetősége tisztelet­tel kéri a vállalatokat, hogy haj tudnának nekik segíteni ennek a problémának a megoldásában, nagyon hálásak lennének érte. Mindössze 45 gyerekről van szó, egy alkalommal el lehetne szál­lítani őket. A táborozni induló gyerekek Ígéretet tettek, hagy ha sikerül eljutniok a táborba, na­gyon jó tanulással háláják meg, ha hazajönnek. HAZAJÖTTEK A LAJOSMIZSEIEK Gyöngybetűs sorokat hozott a posta. Balatonszéplak-alsón ad­ták íel a levelet, Kíváncsian bontogatom, vajon kinek jutot­tam eszébe? Meznyik Emilia hatodik osztályos kislánynak jutott eszébe, hogy levéllel tisz­teljen meg bennünket. Így kezdi: Mindig izgalmasabbak lettek azok a napok, amelyeken ké­szültünk a nyári táborozásra. Sok akadaly tornyosult az utunkba, de végtére mégis meg­láthattuk a kékvizű Balatont. Boldogan mentünk az új tábo­runk felé. Nagyon megtetszett nekünk ez a hely, de amikor odaértünk, még mi is szebbé, kellemesebbé varázsoltuk. Másnap aztán, kipihenve az előző napi fáradságunkat, men­tünk fürödni. Mindnyájan na­gyon örültünk annak, hogy fü- rödhetünk a már oly sokat hal­lott Balatonban. Délben haza­mentünk ebédelni és egy nagyot pihenni. Pihenő után ismét: irány a Balaton hűs vize! Így ment ez néhány napig. Egyik nap azonban hajóra száll­tunk és elhajókáztunk Tihany­ba és Balatouíüldvárra. Nagy élmény volt ez nekünk, akik csak most láthattuk először ezt a gyönyörű vidéket. Tihanyban megnéztük az apátság épületét és a múzeumot. Ezenkívül meg­tekintettünk még több neveze­tesebb látnivalót is. HarmadnapLa Badacsonyba mentünk, oda is hajóval. Fel-f mentünk a hegyre, megnéztük! a Kisfaludy-házat, a forrást.| Jártunk a Szegedi Róza házá-J ban és a múzeumban. Minde-i nütt történelmi látnivalók, él-* mények. j Sajnos azonban, a két hét rö-i videbb volt a nyúl farkánál. Jó: lett volna még maradni. Fájó? szívvel búcsúztunk a Balaton­tól, a gyönyörű tájtól, csak az élményeinket hoztuk magunk­kal. Reméljük, jövő nyárón is je­lenthetjük, hogy a lajosmizsei| úttörők boldogan töltötték a! nyarat a Balaton mellett. Kedves Emilia. Azt kívánjuk, váljon valóra a jövő nyári vá­gyatok! Operaénekesek seregszemléje Angliában »NEMZETKÖZI" LOHENGRIN BATREUTHBAN Az idei bayreuthi fesztivál megnyitóján Wieland Wagner új Loliengrin-fendezése került bemutatásra. Első eset az ünne­pi bayreuthi játékok történeté­ben, hogy a főszerepeket csupa külföldi énekelte, a francia And­ié Cluytens vezényletével. Lo­hengrin a magyar Kónya Sán­dor volt, Elza az osztrák Leonie Rysanek, Ortrud az Amerikában ; élő Astrid Varnay, a király az. amerikai Kieth Engen. Telra-! mund szerepét a francia Ernest] Blanc, a hírnököt a svéd Eric < Saeden énekelte. j Felépült, s szép csendben meg­nyitotta kapuit a kecskeméti autóbuszállomás. Mint új léte­sítménynek nem volt átadási ün­nepsége, bár külsőre igen tet­szetős. Igaz, a vélemények meg­oszlanak. Egyik-másik ember szerint: modern vonalaival nem illik bele a város központjának építészeti stílusába. Nekem vé­letlenül még így is tetszik, s jó hogy van. A sűrűbben uta­zók tudják a legjobban, mit je­lent hidegben vagy melegben, esőben vagy hóban ücsörögni a szabadban. Szóval végre elkészült és ez a fontos. De kerüljünk csak beljebb. Olyan utas azonban ne tartson velünk, aki mondjuk például Budapesttől Szegedig utazik, mert wc-t úgy sem talál a buszmegállóban. Hej... pedig hosszú az út, akárhogy is szá­moljuk. Bent az állomásépület­ben mondják is a büfé alkal­mazottai, hogy kelemetlen ez gyermek, s felnőtt utasaknak egyaránt és nagyon méltatlan- kodnak miatta. Az eredeti tervekben wc-ről is szó volt. A Vendéglátó és a Kisker Vállalat azonban nem fizette meg a buszmegálló épí­téséhez Ígért hozzájárulást. Ha már a hibáknál tartunk, megemlítek még egyet. Nem le­het az állomást fűteni. El kell fogadnunk azt a kifogást, hogy alacsony kéményeket építeni nem lehet a város központjá­ban. Nem értünk azonban egyet az Áramszolgáltató Vállalat ál­láspontjával, mely szerint nem ad áramot a villanykályhák fű­téséhez. Azt mondják, túlterhel­tek a vezetékeik. Hallottam azonban olyan szakvéleményt is, hogy 4—5 kilowatt napi fo­gyasztás a télen még nem okoz­na problémát. A buszmegálló épülete viszont a téli hónapok­ban fűtés nélkül olyan lesz, mint egy jégszekrény. Az ott dolgozó alkalmazottak egészségét pedig nem tehetjük ki ilygn veszély­nek. Szép az autóbuszmegálló, örü­lünk, hogy elkészült.. Csupán annyit kérünk: építsék be a wc-t, még akkor it, ha csak ideiglenes helye ez az állomás­nak, hiszen legalább 4 évről van szó és oldják meg télre a fű­tést. —no— Jiri Trnka csehszlovák báb­művész Budapestre látogatott. Első útja a Pannónia Filmstú­dióba vezetett, ahol a magyar bábfilmek készülnek. Képün­kön a bábrajzokkal ismerke­dik. (MTI Foto: Keleti felv.) Először kérték az útmegnyitást, majd fellebbeztek ellene LASSAN IKLNKK A NAPOK Ha a madarasújfalui gyerekek . tudnának szerezni valahonnan egy égigérő piszkafát, biztosan megcsiklan­doznák vele a Napot, hogy gyorsabban hajt­son az égen, mert ez a csigalassúság nem min­dig a legpraktikusabb. Miért? Mert olyan lassan múlnak a napok, hogy az már szinte botrá­nyosnak tűnik- úgy latszik »az égi szekér« nem veszi tudomásul, hogy az újfalui gyere­kek táborozni indul­nak, az egész évi jó munka jutalmát akar­ják élvezni augusztus elsejétől 11-óig. Rap- csák Tibor csapatve­zetőjük levele szerint Fonyód mellett, Alsó- bélatelepen ütnek tá­bort. A csapatvezető leve­le elmondja, hogyan készültek a táhoaa. »Egész évi munkater­vijük 4 táborozásra épült, ősszel a községi tanácstól kaptunk egy kis pénzt, melyen ti­zenkét sátrat, egy do­bot és egy kürtöt vet­tünk.« Említi a csapatveze­tő, hogy több helyi ki­rándulást is szervez­tek, amelyeknek az volt a célja, hogy a gyerekek megtanulják a legfontosabb tábori teendőket. A pajtások már képzeletben bejár­ták a Balatonnak ezt a részét. — Térképről, könyvekből igen gaz­dag tudásuk van a Ba­latonról, most aztán az elmélet mellett ki­derül, hogy nem is olyan rossz az a gya­korlati dolog főként, ha fürdésről lesz szó. Hátra van még az a kérdés, hogy miképpen szervezték meg az anyagi feltételeket? A válasz könnyű, — mert van miről be­szélni. December 31-én nagyszabású előadást rendezett a csapat. Tiszta bevétel — húsz forint híján — ezer fo­rint lett. Az úttörők kiadták a parancsot: Összeg, irány a táboro­zás költségeinek a fe­dezésére! Több alka­lommal papírhulladé­kot is gyűjtöttek a gyerekek, jó pénzért adták el. De segítettek a társadalmi szervek is. Segített a földmű­vesszövetkezet, a ta­nács, a nőtanács, a szü­lői munkaközösség, a helyi katonaság, de se­gített a lakosság is. A kiskunhalasi határőr­ség még két sátrat ad. A társadalom már máskor is megmutatta erejét, segítő szándé­kát. Az ősz folyamán Pécsett voltak három napig, most pedig a sikeres próbát tett út­törők ötven százaléka táborozik. Az év folya­mán ingyenes kirán­duláson volt 12 pajtás, ezek közül egy gyerek jó munkája jutalma­képpen külföldre megy. Ha továbbra is ilyen szépen segítenek a tár­sadalmi szervek, akkor a jövő nyáron az új­falui gyerekek sátra nem a Balaton partján, hanem a Felvidék leg­szebb táján áll. így tervezik. Az őrsök most is na­gyon komolyan készül­nek a táborra. Min­den őrsnek van megbí­zása; tábortűzi jelene­teket, dalokat, villám- tréfákat' tanulnak. A csapatkürtös pedig szorgalmasan gyako­rolja az ébresztő, a rjadp és a takarodó taktusait. — A tábori harmonikás, Babinyecz Jóska, komponál, mert saját szerzeményével is meg akarja lepni a táborozókat. Ne feledkezzetek el rólunk, gyerekek, ha jól érzitek magatokat, írjatok! Három évvel ezelőtt Molnár Sándor csólyospálosi tanácstag és 25 társa kérte a tanácsülé­sen, hogy a Pintér Lajosné föld­je melletti vakdűlőn nyissanak utat. A tanács úgy döntött, hogy a kérelemnek helyt ad és uta­sította a végrehajtó bizottságot a szükséges intézkedések meg­tételére. Ennek során 22 sze­mély földiéből kellett néhány négyszögölet kisajátítani. A községi tanács határozata ellen a huszonkettőből nyolcán fellebbeztek. Érdekessége a do­lognak, hogy közöttük olyanok is éltek a fellebbezés jogúval, akik korábban maguk is kérték az útmegnyitást s egyetértettek a kisajátítással. A panaszosok közül néhány hónappal ezelőtt Hanga József, Kálmán János és Szabó Jófcsef levélben fordultak a megyei tanács igazgatási osz­tályához, melyben helyesbítették a fellebbezésben előadott kí­vánságokat. Mint írják, helyes­lik az útmegnyitást, csupán az a kérésiek, hogy a kisajátítás a vakdűlő mindkét oldalán levő földtulajdonosokat értintse. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az ügyet tárgyalva megállapította, hogy a kisajátí­tást szenvedett panaszosok, azért ellenezték az útmegnyi­tást, ifiért az ő földjeikhez meg­felelő út vezet. Az új út azon­ban már használatban van, mű­szaki; tervein változtatni nem leheti ezért a v. b. a kisajátítást eredeti formájában hagyta jóvá és a panaszosok fellebbezését el­utasította. lift 130 énes az eJséí magyar óixoda. Az Ángyaikért he­lyén, a Mikó utcá­ban, ahol 130 év­vel ezelőtt nyitot­ta meg az első ma­gyarországi óvodát Brunswick Teréz, ma reggel megko­szorúztak az emlék­táblát. Képünkön az ünneplő kisóvodá- sok énekkara. Sándor felvétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom