Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
SZIMATH KAZMÉR: Nyári örömök cA lermíuet lágy, &it ÉVEK ÓTA nem volt ilyen alacsony a Sugovica, mint mostanában. A szikrázó napfényben, a bársonyos homokon han- cúrozó mindennapos kirándulók, a bajai dolgozók szokatlanul nagy tömegekben keresik fel a fákkal szegélyezett gyönyörű Sugovica-partot. ÜJ SZÍNFOLT a bajai vízi életben, hogy a városi tanács felhívására a legtöbb bajai üzem, vállalat, intézmény saját csónakházat, hétvégi nyaralót épít a part mellé. A Petőfi-szi- get felőli oldalon már annyi színes apró üdülő áll, hogy nem férnek el közvetlenül a partszegélyen. Lassan a Petőfi-sziget árnyas fái alatt egész utcasor alakul ki- Most még sok helyen homokbuckák, uttalan-utak tarkítják a jövendő üdülőtelep képét, de egyes helyeken már a vállalatok, a munkások összefogásával a partszegélyt is díszesen, kőmellvéddel építik ki. — Ahol ez nem történt meg, az áradások bizony nagyobb partszegélyt is kikanyarítanak. MINDEZ AZONBAN nem zavarja a bajaiakat, akiknek csónakflottái a kora délutáni órákban már megelevenednek. A családok, az apró segédmotorral felékesitett ladikokon vonulnak kedvenc partszegélyük felé, a horgászok pedig szerszámaikat rendezgetve keresik fel az általuk legjobbként felfedezett pecázóhelyeket. A FEJLŐDŐ, szépülő Baja egyre inkább hasonlóvá válik egy kedves és vendégszerető üdülővároshoz, teljesül a tataiak régi álma, a város talán rövidesen, valóban a »Duna gyöngye« lesz. Pásztor Zoltán felvételei, Csáky Lajos szövege, A legifjabb fiirdőzők sóvárogva nézik a boldog kajaktulajdonost, aki méltóságteljesen húz el a partszegély vidám népe előtt. Bizonyára csendesebb vizek felé tart. A gyerekek kedvenc szórakozóhelye a Petőfi-sziget partszegélye. Százával labdáznak, lubickolnak itt a Sugovica hús habjaiban. A folyó egyébként az idén rendkívül alacsony vízállású. Az úszni tudók a Duna-ág közepén is megpihenhetnek, ha át akarnak úszni a túlsó partra, mert ott is csak derékig ér a viz. I < Kánikula, szél, homok, por ... ihol tölti szabadságát az alföldi (város fáradt vándora? isi, mesz- <sze, messze erről a tájról, hí a (Bakony, hí a Mátra, kéklő he- $gyek, sejtelmesen zúgó barna (rengeteg... / Erdős bércek alján terül el <a kies ifjúsági tábor, ahol vendégként élveztem a gondtalan (napokat. Nomád módra, sátor jalatt, mint egykor dicső eleink. (Hogy ők mely tapasztalatokat /gyűjtöttek, arról nincs írott em- s lék és kevés a szájhagyomány. >, Ezt pótolandó közlöm észlele- £ teim rövid kivonatát. '< Miért nem tud aludni V fáradt vándor a sátor alatt? >> Í ( Két főoka: > 1. A sátor alatt meleg van. S 2. A sátor alatt szúnyog van. A védekezés egyszerű. Ha azt /akarod, hogy hűvös legyen, y nyitva kell tartani a bejáratot, /és ha azt akarod, hogy ne le- ygyen szúnyog, csukva kell tar- Xtani a bejáratot. Mit csinál te- <• hát a fáradt vándor? Hol ki- y nyitja, hol becsukja és amikor (v már elegendő szúnyog van bent, Vackor lefekszik és csapkod a <(sötétben reggelig. Ettől ugyan /még inkább meleg lesz, de vi- ((szont hűsíti a szúnyogokat. És ((időtöltésnek sem rossz, mert aludni úgy sem tud. Nomád sátorban ugyanis egy kicsit sreg a természet lágy öle, srég az asztal és biceg, srég az ágy és csúszik. Az éjszakát azzal töltőd, hogy lecsúszol, visszamászol, lecsúszol, visszamászol, és amikor éppen kanyarítani akarsz egy ősnomád kacskarin- góst, bekukkant a hajnal és hármat rikkant a rigó. Indulsz tehát a pléddel hegynek föl, be az erdőbe, hogy kipihend valahol az éjszaka fáradalmait. Mögötted elmarad a világ profán zaja és egykettőre találsz alkalmas tisztást. Csalit susog, csermely csacsog, ah mi bűvös környezet! Leteríted a plédet és pihensz végre, fáradt vándor, a természet lágy ölén. Csak a vese alatt nyom valami. Egy kőzet. Vulkánikus hegyvidék ez, őskori kőzetekkel. Kidobod, visszafekszel, most meg a lapocka alatt nyom, aztán a jobb csípő alatt, a nyakszírt alatt, a könyök alatt. Az egész őskori vulkánszakosztály alattad tartja összejövetelét. Vérbenfor- gó szemekkel nézel körül: legalább egy ősembert hozna erre a fene, hogy fejéhez vághatnád a kőzeteit, de persze az ilyenkor sörözik a neandervölgyi Három Kőbaltában. No, de türelmet veszteni nem szabad, Fűvel beleled ki pléded alját és pihensz végre, fáradt vándor, a természet lágy ölén; Pihensz és fürtid közt langy ze- fir játszadoz. Kósza szellő, bohó szellő, már a füleddel játszadoz ... de nini, ez nem zefir, ez valami csúszómászó. Odakapsz és szétnyomsz egy puhát; Pók. Erdei kéttüdős pók. Ejnye, kis pók, balga pókocska ... nocsak, még egy? De ez már nem is pók, ez egy mezei poszáta. És a másik fülednél kettő, az angyalát! Hangya, hangyicsek! Hőjj, a nemjóját, bizsereg már a vállad, nyakad, le hirtelen a kabátot! Millió hangya, fekete hangya, barna hangya, vörös hangya, szürke hangya! Le az inget is, te jó isten, van itt erdei futrinka, barlangi nünüke, piros gubacslikasztó, sárga fülbemászó és lila hónaijcsiklonci Le ám a nadrágot is, szent egek; valóságos rovarnagygyűlés! Ordas galacsingörgető, keresztes nyihóca, tűfogú haraponc és pettyes mohatsócsárló! Hát igen. Kissé mozgalmas a természet lágy öle. Hazaidé még a vonaton is rázol ki a kabátujjadból egy-egy hőseméért és csíkos kabócát. Ne panaszkodj hát a városodra, otthonodra. Odahaza is akad egykét barna elugronc, de mégsem azok az őskori fenevadak, mint a természet lágy ölén.it Két szép bajai kislány, aki rendszeresen felkeresi a nyári szünidőben a Sugovica partját. A Fémipari Ktsz csónaktclcpén is nagy a sürgés-forgás a kcsö délutáni órákban. Néhányan arra várnak, hogy csónakon átkeljenek a túlsó parton levő barátságos zöldvemleglőbe. Déli pihenő a brigádszálláson Még alig pirkad a hajnal a Kerekegyházi Gépállomás Lajosmizsén dolgozó ifi-brigádjának tagjai már munkához látnak. Hajnali négykor kezdik a műszakot, s szinte megállás nélkül berreg, zakatol gépük a szőke tarlókon, míg a falu templomának harangja ebédre nem szólítja őket. Akkor aztán a széles lajosmizsei határban mindenütt elcsitul a szántó traktorok egyenletes zümmögése és mestereik: a traktorosok egy kis déli pihenőre térnek közeli otthonaikba. A brigádszálláson is ilyenkor élénkül meg egy kissé az élet. Négy brigádtag lakik itt családostul a tágas, nagy épületben: B. Nagy János, Tok Lajos, Farkas József és maga a brigád vezető: Kelemen István. Közülük utolsónak mindig Kelemen elvtárs ül a családi asztalhoz. Most is fél háromkor jutott eszébe az ebéd, amikor már lesegítette rakni az üzemanyagot szállító teherautó rakományát. Míg néhány percnyi pihenőre megáll, rövid eszmecserét folytatunk a brigád életéről, munkájáról. ■■ Ürömmel halljuk tőle, hogy a tavaszi országos versenyben második helyezést elért brigád szorgalmas tagjai továbbra is méltók akarnak maradni jó hírnevükhöz. Nyolc körmös- traktorukkal 200 holdon végezték el eddig a tarlóhántást és ebben a dekádban meg lesz még az újabb 200 hold. — Közben hétfőn már a cséplőgépek is megindultak •— újságolta Kelemen elvtárs. — Először a Petőfi és a Törekvét termelőszövetkezetek gabonája* csépelik, mert ők fejezték be legelőbb a hordást. — És milyenek a kereseti lehetőségek? — kérdezzük a brigádvezetőt. — Büszkén állíthatom, hogy a mi brigádunk tagjai keresnek legjobban az egész gépállomáson. Az átlagos havi kereset a tavaszi idényben 2000 forint volt, de most a cséplésen előreláthatólag 3500—5000 forint körül lesz, hiszen ha az idő is megengedi még éjjel is dolgoznak a gépek és az emberek egyaránt. Beszélgetés közben a szerelőműhely tövében a delelő zetorosok és szerelők közül kis újságolvasó brigád -toborzódik«, melyhez — az ebédről isfnét megfeledkezve — a brigádvezető is csatlakozik, s fél négy körül ismét a munkához készülődő traktorosoktól és szerelőktől elevenedik meg a brigádszállás. Négy órától azután ismét megállás nélkül dolgoznak sötétedésig, vagy ha az idő s a munka úgy kívánja, késő éjszakáig. Qlöi dJoaf/nztut KAFÜ8TÓJL CHtunkat lüea 19 1958. július 27, vasárnap MAJMAI? .ÍSZppiALlSTA; MUNKÁSPÁRT BACS- KISKUN MEGYEI LAPJA BAJAI W Y 2A ]R.
