Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

4. oldal 1958. július 24, csütörtök A bajai járás országos jelentőségű kezdeményezése OOOOOOOOOOOOOOO'O-O-O-OOO’OOOO-O-OOOOOOOOOOOOOOOO'OOOOOOOO00000-0-0-00 KISZ bizottságaink, nevelő­ink, politikai és társadalmi szer- •veink többször felvetették már éspedig teljes joggal —, hogy megoldhatatlan megyénkben azoknak a fiataloknak a neve­lése, akik a VIII. általános is­kola elvégzése után visszatér­tek a szülői házba, de még nin­csenek olyan korban, hogy ál­landó foglalkozást találhassa­nak maguknak. A 14—18 év kö­zötti parasztfiatalok nevelésé­nek megoldásával, már az el­múlt esztendőben eredménye­sen foglalkoztak a bajai járás­ban. Felismerték, hogy ezt a fia­talságot, amely nem tanul to­vább középiskoláinkban, fele­lősségteljesen és komolyan ne­velni kell. Felnőtt munkát még nem végezhetnek koruknál fog­va, szükségük van tehát a gyer­mekkor érdeklődési köréhez, érzésvilágához mért foglalkoz­tatásukra, ki kell elégíteni érdeklődésüket, meg kell teremteni a lehetősé­get, hogy szocialista típusú em­berré váljanak. A bajai járás vezetői a leg­képzettebb és legtapasztaltabb nevelőkkel, szakemberekkel karöltve, a KISZ, a Hazafias Népfront támogatásával néhány községben már március eleién megteremtették a 14—18 éves korú falusi fiatalokkal való rendszeres foglalkozás alapjait. Csátalján indult meg a kezde­ményezés a íjárástól származó javaslatok alapjan. Rövidesen Vaskúton és Garán is, jelentő­ségének megfelelően, kezdtek foglalkozni e fontos nevelési próbáméval. Garán csak ifjú­sági és egészségügyi előadások voltak. Vaskúton a fiúk foglal­koztatását igyekeztek megolda­ni. Rádiószerelő és galambte­nyésztő szakkört alakítottak. Bácsbokodon, a művelődési ott-( hon szakköreibe szervezték be a fiatalokat és szakköri foglalko-1 zásokon vettek részt a csátaljai parasztfiúk és leányok is. — Aggódva figyeltük a ha­tást és az eredményt — mondja1 Koltai Antal, a járási tanácsi népművelési felügyelője, akivel, a megvalósulás előtt álló tér-' vezetről beszélgetünk. — Fél­tünk tőle, hogy csökkenni fog az érdeklődés. De tévedtünk.. Minden foglalkozáson többen és tpbben jelentek meg. Egymás-1 utón tűntek fel az előadásokon olyan fiatalok, akik régebben, minden szervezett együttlétből kivonták magukat. A szülők is' örömmel fogadták, hogy gyér mekeik ilyen hasznosan töltik el szabadidejüket. Miközben a munka közsé-' geinkben haladt, megindult a további tervezgetés s kibonta­koztak egy újabb, de most már egészen részletes —, úgy gondol­juk — mindenre kiterjedő ja­vaslat és munkaterv keretei. — Elhatároztuk, hogy ezentúl minden esztendőben november 1-től a következő év\ áprilisának közepéig heti, szer­vezett foglalkozásokra gyűjtjük össze a járás falvainak fiatal­jait. Délután minden héten egy- ízben, 3-tól 5-ig, a község gaz­dasági adottságainak megfelelő’ szakkörökben foglalkozunk ai fiatalokkal. Vacsora után ismét! összegyűlnek a művelődési ott-| honban, ahol ifjúsági és egész­ségügyi problémákról hallanak1 előadást és előadássorozatokon bővítik mezőgazdasági, föld-j rajzi, természettudományi is-, méreteiket. Megismerik állam- polgári jogaikat és kötelezettsé-l geiket, irodalmi, művészeti tá­jékoztatást kapnak és utána megvitatják az elhangzottakat.1 A komoly ismeretterjesztő prog­ramot este kilencig játék, szó­rakozás, tánc követi a művelő­dési otthonban, nevelők és köz­ségi vezetők jelenlétében. Ügy tervezzük, hogy a tanfolyam két éves lenne. Mindenik év végén bizonyít­ványt adunk a fiataloknak, hogy a tanfolyamon részt vettek és azt eredményesen elvégezték. — Ez a keret, ez a lényege tervünknek — mondja Koltái elvtárs. Ami a részleteket illeti, mindenütt a község helyi adott­ságaiból indulunk ki. Ennek megfelelően lehetőséget terem­tünk a fiataloknak arra, hogy szakköri foglalkozásokon megis­merkedjenek a gazdasági gép­kezelés fortélyaival, megtanul­hassák a szarvasmarhatenyész­tés és a tej kezelés módszereit, megismerkedjenek a sertéste­nyésztéssel és hizlalással, a mé­hészkedés alapismereteivel, a szőlő- és borkezeléssel, a gyü­mölcstermeléssel, vagy ha a köz­ség adottságai úgy kívánják, az öntözéses kertgazdálkodással. — A szakkörök vezetésével a he­lyileg legjobban képzett szakem­bereket: a gépállomások mér­nökeit, főgépészeit, az állami gazdaságok, termelőszövetkeze­tek vagy vállalatok szakkáde­reit vagy a községi agronómuso- kat bízzuk meg. Terveink sze­rint egy-egy szakkörben 20—30 fiatallal foglalkozunk majd és községenként eigy-két szakkör­nél többet nem tervezünk. A leányok foglalkoztatása sem okoz majd gondot. Ennek a helye az úgynevezett gazda- asszony szakkör lenne. A tanfo­lyam első évében a sütés-főzés elemeire tanítanánk meg a leá­nyokat és a kézimunka-szakkö­rökben foglalkoztatjuk őket. A második esztendőben a szabás­varrást, a baromfinevelést és a háztáji kertészetet sajátítanák el. A napközi otthonok konyhájá­ban foglalatoskodnának a gya­korlati foglalkozásokon, a közsé­günkben élő 15—18 éves leá­nyok. Mindkét évben rendszeresen beiktatunk a programba a leá­nyok érdekődésének megfelelő beszélgetéseket. Ezek a helyes táplálkozásról, az étkezés előtti tisztálkodásról, a konyha beren­dezéséről és felszereléséről, a la­kás és bútorzat körüli tudniva­lókról, a helyes ruházkodásról, a testápolásról, a testedzésről, a kulturált szórakozásról, a csecse­mő- és gyermeknevelésről szól­nának. A beszélgetéseket tapasz­talt, jól képzett helybeli pedagógusok vezetnÓK. A szabás-varrásra pedig a leg­képzettebb helybeli varrónő ok­tatná majd a leányokat. Igen nagy gonddal választjuk majd ki az előadókat, gondosko­dunk arról, hogy az előadások témájának megfelelő szakembe­rek által összeállított és felül­vizsgált témavázlatok kerüljenek az előadók kezébe. — Reméljük — mondotta Kol­tai elvtárs —, hogy az első gya­korlati év tapasztalatai alapján országosan is megindulhat az átalános iskolát végzett, de to­vább nem tanuló parasztfiata­lok rendszeres foglalkoztatása s hozzájárulhatunk terveink meg­valósításával ennek az égetően fontos nevelési problémának a megoldásához. Csáky Lajos eJL n)ő-ti” — (ilmejt Elkészült a Szovjetunióban a „Csendes Don”, Solohov világhírű regényének háromrészes filmváltozata. Képünkön a beteg Natasa: Z. Kirijenko és Iljinicsna: A Filippova. A nyári munkák mellett 50 nap az iskoláért Már hírül adtuk, hogy Kece- len és Soltvadkerten egy-egy nyolctantermes iskola építését kezdik meg még ebben az év­ben. I960 szeptemberében pedig Kiskőrösön is az új tizenkéttan- termes iskolában is folyik majd a tanítás. A Kiskőrösi Járási Tanács ve­zetői az új létesítmények sür­getése mellett azon vannak, hogy anyagi lehetőségükhöz mérten a tanyai iskolákban is javítsák az oktatási feltételeket. Ezt célozta a járás tanácsi ve­zetőinek látogatása Páhi köz­ségben, az úgynevezett göböli iskolánál. Az iskola épületét itt nem­rég használják csak közoktatási célokra. Az épület elhanyagolt, azonban már nemsokáig lesz ilyen, mert a pedagógusok Ígé­retet kaptak arra, hogy a járási AMI MAR MEGVAN és községi tanács segítségével még a tanév megkezdése előtt rendbehozzák. Mikor híre ment a járás és a község segítségének, a környé­ken lakó szülők a nagy nyári munkák ellenére is több mint ötven nap társadalmi munkát ajánlottak fel a göböli iskola rendbehozására. Tsz-látogatást szervez a szabadszállási népfront bizottság A szabadszállási népfront-bi­zottság elhatározta, hogy a tsz- mozgalom népszerűsítése érde­kében látogatást szervez az egyik környékbeli termelőszö­vetkezetbe. Az egyénileg dolgo­zó parasztokkal valószínűleg a solti Szikrába látogatnak el, an­nál is inkább, mert erre a szö­vetkezetre az egész dunavecsei járás büszkeséggel tekint. 1956 augusztusában nagy fá­ba' vágta fejszéjét Mátételke né­pe. Hozzákezdtek a művelődési otthon építéséhez. Örültek, hogy valóra válik régi vágyuk, szó­rakozhatnak, művelődhetnek az elkövetkezendő években. Halad­tak is szépen a munkával, mind­addig, míg az ellenforradalom meg nem akasztotta őket. A rend helyreálltával azon­ban újra hozzáfogtak az építke­zéshez. Most már az utolsó si­mításoknál tartanak, mert az új művelődési otthonban szeret­nék megünnepelni idén az al­kotmány ünnepét és az új ke­nyér napját. Vida Miklós, a községi tanács elnöke készségesen vállalkozott arra, hogy elkísér bennünket az éfiiilö­ntímeLödéit házhoz i ás a község másik büszkeségé­hez, az ugyancsak most épülő új iskolához. Első útunk a kul- i túrházhoz vezetett. — Ez az épület lesz a mi má­sodik otthonunk — mutat az I épülő házra. — Lesz benne mo- izihelyiség, színpad, öltöző, tánc­terem és könyvtár is. Eddig ar­ra hivatkoztak egyesek a falu­ban, hogy azért nincs kulturá­lis élet a mi falunkban, mert (nem teremtettük meg hozzá a .szükséges anyagi feltételeket. Néhány hét múlva már nem hi­vatkozhat erre senki... Csodálkozással nézem a szép, már csak vakolásra váró épüle­tet. Elképzelem: néhány hét (múlva már itt színjátszó gárda, .iskolai énekkar, népi tánccso­port és kipirult arcú közönség tölti meg a termet, s szinte hal­lom már a lelkes tapsot is az egymásután pergő szép műsor­számok jutalmaként. Gondolataimból a tanácselnök elvlárs szavai zökkentenek visz- sza a valóságba, aki a most épü­lő új művelődési ház születésé­nek anyagi körülményei mutat rá. — Az új művelődési otthon 239 ezer forintba kerül összesen — mondja. — Az állam 55 ezer forintot adott községünknek er­re a célra, mi pedig 50 ezer fo­rintot biztosítottunk hozzá a községfejlesztési alapból. Az építkezésben jelentős társadal­mi munkát is vállalt a község lakossága. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek jobban meg­becsülik az olyan létesítménye­ket, amelyek létrehozásáért ők is verejtékeztek. Tovább folytattuk körsétán­kat. Megálltunk az új, négytan­termes iskola előft, amelyet szolgálati lakással is bővítettek. Az iskolát vízvezetékkel is el­látták, megfelel a modern kö­vetelményeknek. Ez az új kul­turális intézmény 1 100 000 fo­rintjába került az államnak. — Két év óta ennyi mindent kaptunk államunktól. Az anya­gi lehetőségek biztosítva van­nak, csak az a kérdés, hogy Lesz-e majd UatfuráLis í^et is ? Ez sok gondot okoz nekünk. És itt ki kell térnünk a mátételki pedagógusok érthetetlen félre- húzódására. Mi nem kívánunk tőlük sokat, csak legalább ab­ban segítenének nekünk, hogy; Kutyavásár volt Pesten Négy százhat vankilenc kutya, (közöttük 110 magyar fajta, ver­senyzett a Magyar Kutyate- 'nyésztök Országos Egyesülete (vasárnap rendezett kiállításán ,az állatkertben. Nagy sikerük volt a házőrző kuvaszoknak, a Iterelőpuliknak és a magyar vizs­gáknak. Sok kölyök ; zdát cse­rélt. Képünkön: a Serri nevű ír ’szetter, amely első díjat nyert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom