Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

í. olda.

1958. július 24, csütörtök

A magyar kormány jegyzéke a jugoszláv kormányhoz

A Magyar Népköztársaság kormánya az alábbi jegyzéket juttatta el a jugoszláv kormányhoz:

»A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége tiszteletét fejezi ki a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkárságának és kormánya megbízásából az alábbiakat van szerencséje tudomására adni:

A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság budapesti nagykövetsége folyó évi június 23-án 351/58. számmal jelzett jegyzéket adott át a Magyar Népköz- társaság Külügyminisztériumának. E jegyzékben a jugoszláv kormány »mély elkeseredését« fejezi ki Nagy Imrének és társainak elítélése miatt. Véleménye szerint az Igazságügyminisztérium közleményének azok az állításai, amelyek Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetlég épületében való tartózkodása alatti tevékenységére vonatkoznak, valótlanok. A jugoszláv kormánynak a jegyzékben kifejezett véleménye szerint az Igazságügyminisztérium közleménye támadást jelent a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság ellen azzal a céllal, hogy kiélezze és igazolja »a már folyamatban levő szervezett jugo- szlávellenes akciót«. A jugoszláv kormány továbbá azzal gyanúsítja a Magyar Népköztársaság kormányát, mintha megsértett volna valamiféle megállapodást. A jugoszláv kormány magatartására vonatkozóan viszont a jegyzék azt állítja, hogy »Jugoszlávia sohasem avatkozott be Magyarország belügyeibe, s azt ma sem teszi«, sőt »Jugoszlávia jelentős önzetlen erőfeszítéseket tett a magyarországi viszonyok stabilizálása érdekében«.

Mindezekkel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság kormánagykövetéhez, aki részt Vett megbeszéléseinken.”

A közel- és közép-keleti helyzetről szólva Hruscsov hangsúlyozta: a Szovjetunió azt szeretné, ha az angol kormány hallgatna a józan észre, megértené az idők szavát és kivonná csapatait Jordániából, ahonnan nem olyan régen a nép űzte el azokat. Most Husszein király hívta vissza az angol hadsereget, de Husszeinnek tanulnia kellene a történelem tapasztalataiból. Egykor Oroszországban is erős cár uralkodott, de azt a cárt, aki nem értette meg, mire van szüksége a népnek, elseperte a történelem vihara.

így történik minden cárral cs királlyal, aki szembe fordul népe érdekeivel és külföldi érdekek kiszolgálójává válik.

Hasonló esetnek vagyunk tanúi Libanonban is. Chamoun elnök elvesztette a nép bizalmát és most az amerikai érdekeket szolgálja ki. Azt szeret» né, ha amerikai csapatok segítenék vissza hatalmába. »Mi nem Chamoun elnöknek, hanem a libanoni népnek kívánunk sikert abban, hogy elérje célkitűzéseit és gazdája legyen országának« — mondotta Hruscsov.

Beszéde befejező részében a szocialista tábor kérdésivel foglalkozott

»akár tetszik a kapitalisák- nak, akár nem, a szocialista tábor ma olyan erős, mint milyen még sohasem volt«

— hangoztatta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, rámutatva a szocialista országok gazdasági sikereire. Elmondotta, hogy a szovjet ipar kiválóan dolgozik, a mezőgazdaságban pedig az Idén rég nem látott kiváló termés várható, szinte valamennyi mezőgazdasági ternya felhatalmazza belgrádi nagykövetségét a következők közlésére:

A Nagy Imre és társai elleni bűnperben a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütközű bűncselekmények miatt magyar állampolgárok ellen indított eljárást. A vádlottakat hazaárulás és fegyveres zendülés szervezése bűntetteiben marasztalta el, s az igazságszolgáltatás szabályainak körültekintő érvényesítésével szabta ki igazságos büntetésüket. Ez az ügy tehát a Magyar Népköz- társaság kizárólagos belügye, amelybe semmiféle idegen hatalom, így a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya sem szólhat bele. A Magyar Népköz- társaság kormánya ezért minden erre irányuló kísérletet, mint illetéktelen beavatkozást, teljes eréllyel visszautasít. Egyébként illetékes jugoszláv tényezők ismételten élismerték, hogy a Nagy Imre-ügy kizárólag a Magyar Népköztársaság belügye.

A Magyar Népköztársaság kormánya mély felháborodással utasítja vissza a jugoszláv jegyzéknek azt az átlátszó kísérletét is, amellyel Nagy Imre és társai elítélését a Rajk-perrel igyekszik összefüggésbe hozni. Nerrí más ez, mint igazságügyi sziveink durva rágalmazása, s azt a célt szolgálja, hogy Nagy Imre és társai bűneit a tragikus Rajk-üggyel takargassa. A jugoszláv kormány eljárása annál felháborítóbb, mert köztudomású, hogy Nagy Imre és bűntársai esetében a legszélesebb közvélemény előtt, milliók és milliók által ismert tények képezték annak a vizsgálatnak a kiindulópontját, amely feltárta s a bűnügyi eljárás során bebizonyította e csoport szándékos összeesküvő tevékenységét.

ségünk? Békére!« — hangoztatta a jelenlevők nagy tapsa közepette Hruscsov, majd rámutatott:

ha az imperialisták annyira bíznak erejükben, keljenek békés versenyre a Szovjetunióval.

Békés versengésben mutassák meg, ki ad több gabonát és húst a népnek, ki épít jobb házakat, ki az erősebb. Nem kétséges, hogy az ilyen békés versenyben a szocialista világrendszer diadalmaskodik, mert ez a rendszer képviseli a feltörekvő újat, az ifjúságot, az erőt.

Hruscsov nagy tapssal fogadott beszéde végén éltette a Lengyel Népköztársaságot, a Lengyel Egyesült Munkáspártot, a párt és a kormány vezetőit, a lengyel és a szovjet nép barátságát.

Nyugati diplomaták és újságírók körében rendkivül nagy

MOSZKVA. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szovjet fővárosban tartózkodó Raab kancellár és az osztrák kormányküldöttség tiszteletére a Kremlben rendezett villásreggelin beszédet mondott.

Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovjetunió nem köti semmiféle politikai feltételhez gazdasági és kulturális kapcsolatai fejlesztését Ausztriával. Mint mondotta, örömmel fogadták Raab kancellárnak moszkvai útja előtt tett ama nyilatkozatát, hogy Ausztria a súlyos nemzetközi feszültség közepette is erejétől függően becsületes együttműködésre törekszik a politikai feszültség enyhítése érdekében. Hruscsov rámutatott, hogy a jelenlegi viszonyok köBár a jugoszláv jegyzék illetéktelen beavatkozás Magyarország belügyeibe, mégis szükséges, hogy a jegyzéknek hamis látszatot keltő, valóságnak meg nem felelő állításaival szemben az alábbi megjegyzéseket tegyük:

1. A jugoszláv kormány sérelmezi az Igazságügyminisztérium közleményének a jugoszláv nagykövetségre is vonatkozó azt a megállapítását, hogy »a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is támogatást élveztek«.

A tények viszont a következők:

a) Georgievic Milán, a budapesti jugoszláv nagykövetség volt első titkára, aki 1955 tavaszától hivatalos kapcsolatban

volt Vásárhelyi Miklóssal és Gimes Miklóssal, ugyanez év őszén nevezetteket arra kérte, hogy kapcsolatukat titkos, konspirativ jellegű kapcsolattá alakítsák át. Később Vásárhelyi Miklós közvetítésével ugyanilyeh konspirativ jellegű kapcsolatot létesített Jánosi Ferenccel is, s velük magánlakásokon, vagy más konspirativ körülmények között titkos találkozókat rendezett. E találkozók során Gimes Miklós és Jánosi Ferenc Nagy Imre írásai közül Georgievic Milánnak átadta a következőket: »Erkölcs és etika«, »Néhány időszerű kérdés« és »A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve« című írásokat. Amint az a Magyar Népköztársaság Igazságügyminisztériumának közleményéből ismeretes, ezek az írások, amelyeket a magyar kormányzati szervek előtt titokban tartottak, részletesen kifejtették Nagy Imre és csoportjának politikai célkitűzését: az államrend erőszakos megdöntését, a népi demokráciával szembenálkodó, derűs hangú beszede. A szovjet politikai vezetők a fogadáson mindvégig igen derűsen viselkedtek és magatartásukkal is azt bizonyították, hogy a Szovjetunió a maga részéről bízik a nemzetközi politikai helyzet megjavuiásában. Nagy érdeklődést keltett, amikor Hruscsov helyet foglalt annál az asztalnál, ahol több nyugati nagyhatalom diplomáciai képviselője, köztük Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete foglalt helyet. A Minisztertanács elnöke, akihez később Mi- kojan is csatlakozott, élénk beszélgetést folytatott a nyugati diplomatákkal és érdeklődést váltott ki, hogy — bár a fogadás az eredeti tervek szerint már nyolc órakor véget ért volna — a szovjet államférfiak még este 9 órakor is folytatták a nyugati diplomatákkal barátságos és rendkívül derűsnek látszó beszélgetésüket.

zött a semleges Ausztria helyzete sokkal szilárdabb, mint a NATO-ba bevpnt bármely államé.

Háab kancellár válaszában kijelentette: Ausztria jól tudja, milyen döntő jelentőségű volt a Szovjetunió szerepe az osztrák államszerződés megkötésében. Ezután hangoztatta: azért utaztak Moszkvába, hogy megvizsgálják a két ország kapcsolatait. E kapcsolatokban semmiféle elvi változtatásra nincs szükség. Tudatában vagyunk annak — mondotta Raab kancellár —, hogy a Szovjetunió, miként Ausztria is a béke érdekében dolgozik és munkájuk gyümölcseit a világbéke szolgálatába állítják,

ló erőkkel való szövetségét, a varsói szerződés felbontását és Magyarországnak az imperialisták kezére való játszását.

b) 1956. október 23 és november 4 között Losonczy Géza Nagy Imre megbízásából ötször kereste fel a budapesti jugoszláv nagykövetséget és ott Dalibor Soldatic akkori követtel és Di- kic Oszmánnál, a jugoszláv nagykövetség akkori tanácsosával tanácskozott. E tárgyalások alkalmával Soldatic követ azzal, hogy államtitkokat képező információkat kért és kapott, s az információk alapján Losonczy- val a további teendőket megtárgyalta, nyíltan beavatkozott a magyar belügyekbe.

2. A jugoszláv kormány kétségbe vonja az Igazságügyminisztérium közleményének azt a megállapítását, hogy »Nagy Imre, Losonczy Géza és mások a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldtek utasításokat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére«, továbbá, hogy »a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a központi budapesti munkástanáccsal, a Szabad Európa-rádióval és még új illegális lapot is jelentettek meg .Október huszonharmadika’ címmel«,

A tények viszont a következők:

a) A budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó magyar személyek 1956. november 5-én Nagy Imre vezetésével »intéző bizottságot« hoztak létre, amely sorozatos tárgyalásokat folytatott Soldatic követtel és más, e célból Belgrádból Budapestre utazott magasrangú hivatalos személyekkel. E bizottság a jugoszláv nagykövetség tagjainak közvetítésével utasításokat juttatott ki a nagykövetségről az összeesküvő csoport városban maradt tagjaihoz az ellenforradalmi kísérletek további folytatására. így például 1956. november 10-én Tánczos Gábor Nagy Imre megbízásából a nagykövetség egyik beosztottja útján iratot csempészett ki Nagy Balázshoz, Gimes Miklóshoz és Ádám Györgyhöz. Az ebben lefektetett elvek és utasítások alapján kezdték meg az illegális »Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom« szervezését, amelynek az állami rend megdöntése volt a célja. Ugyanezzel a kicsempészett irattal kezdeményezte a Nagy Imréék által létrehozott »intéző bizottság« az »Október huszonharmadika« című illegális lap megjelenését is, amely Gimes Miklós szerkesztésében sztrájkra és további áilamellenes szervezkedésre szólított fel.

b) Losonczy Géza november 5-én a nagykövetség telefonján felhívta Pártay Tivadart, a volt Független Kisgazdapárt jobbszárnyának egyik vezetőjét, akinek azt az utasítást adta, hogy más jobboldali politikusokkal együtt szökjenek külföldre, ahol majd találkoznak Nagy Imrfe összeesküvő-csoportjával és együttesen lépjenek fel a forradalmi munkás-paraszt kormány ellen.

c) A nagykövetségről Fazekas György, Nagy Imre utasítására, november 8-án Julius Djucä, a belgrádi »Politika« című lap budapesti tudósítója és Gavro Alt- mann, a belgrádi »Borba« című lap budapesti tudósítója útján, a nagykövetség segítségével, üzenetet juttatott el a Szabad Európa-rádióhoz, amely azt azonnal közölte.

d) Az ellenforradalmi munkástanácsokkal, a nagykövetség támogatása mellett, elsősorban Julius Djuca és Gavro Altmann jugoszláv állampolgár újságírók útján érintkeztek Nagy Imréék.

e) Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetség útján információkat szereztek a törvényes állami szerveknek az ellen- forradalom leverésére irányuló intézkedéseiről és terveiről, s 1956. november 14-én a nagykövetség kérésére új politikai platt- formot és taktikai tervet dolgoztak ki a hatalom átvételére;

3. A nagykövetség egyes beosztottjai az említett két jugoszláv újságíróval együtt 1956 november-decemberében még azután is sorozatosan beavatkoztak a Magyar Népköztársaság belügyeibe, miután Nagy Imre és csoportja eltávozott a nagykövetség épületéből. Így például Edward Kardeljnek azt az 1956. december 7-én a szövetségi nemzetgyűlésen elhangzott beszédét, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánynyal szemben az ellenforradalmi beállítottságú úgynevezett munkástanácsok politikai hatalomra juttatása mellett foglalt állást, a magyar hatóságok tudta és beleegyezése nélkül, a jugoszláv nagykövetség diplomáciai rendszámmal ellátott gépkocsiján közlekedve terjesztettéit a Beloiannisz-gyárban, a MOM- üzemben, az Április 4-e Gépgyárban, a Kelenföldi Textilmüvekben, az Acélárugyárban és több csepeli üzemben.

4. A feltárt tények fényében magától omlik össze a jegyzéknek az a kísérlete, amellyel olyan látszatot igyekeztek kelteni, mintha a Magyar Népköz- társaság kormánya megszegett volna valamiféle Ígéretet azzal, hogy a magyar igazságügyi szervek eleget tettek törvényszabta kötelességüknek Nagy Imre és társai bűnügyében. A Magyar Népköztársaság kormánya nem szegett meg semmiféle Ígéretet, Az igazság ellenben a következő:

a) Mielőtt arra a tarthatatlan álláspontra válaszolnánk, amely szerint a budapesti jugoszláv nagykövetségnek joga volt a Nagy Imre-csoportot menedékjogban részesíteni, utalni kell arra is, hogy milyen körülmények közölt és szokatlan módon került ez a csoport a jugoszláv nagykövetségre. 1956. november 1-én a parlament épületében a Nagy Imre-csoport egy megbízottja és Soldatic követ között megbeszélés folyt arról, hogy a csoport képviselőinek családtagjai a jugoszláv nagykövetség épületébe költözhessenek. November 4-e után bizonyos jugoszláv körök azt állították, hogy Nagy Imréék a fehérterror élól menekültek hozzájuk. Ezzel szemben mindenki előtt ismeretes az a tény, hogy Nagy Imre és társai akkor mentek a jugoszláv nagykövetségre, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány erőinek és a segítségül hívott szovjet csapatoknak fegyveres fellépése következtében a fehérterror lényegében véve megszűnt az országban. Egyébként rendkívül jellemző az a mód is, ahogyan ez a csoport a jugoszláv nagykövetségre került. November 3-ról november

4-re virradó éjszaka, amikor a felelős jugoszláv tényezők a kapott bizalmas információk alapján tudomást szereztek arról, hogy november 4-én hajnalban a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjét csapatok közös erővel ellentámadást indítanak az ellenforradalom leverésére. Soldatic követ telefonon személyesen hívta fel a Nagy Imre-csoport vezető tagjait, s Belgrád kifejezett kérésére hivatkozva felszólította őket a menedékjog azonnali igénybevételére. A csoport többi tagjának összeszedése is Soldatic követ közvetlen irányítása mellett történt. Újhelyi Szilár- dot és Haraszti Sándort Losonczy Géza lakásán hívták fel telefonon a jugoszláv nagykövetségről, s a követ nevében mindkettőjüket a nagykövetségre hívták. Ezzel párhuzamosan Milo- vanov kulturális attasé Tánczos Gábort szólította fel, hogy csa(Folytatás az 5. oldalon)

Hruscsov beszéde a moszkvai lengyel nagykövetségen

(Folytatás az 1. oldalról)

Hruscsov ésRaaba szsveí-usztrík viszonyról