Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-20 / 170. szám

1958. július 20, vasárnap 5. oldal Jlliuikások, pata sztok, éiíelniiségi&k, szakemketek és diákok segítik áldozatai inaiikáimt áj létesítméngeink felépítését A társadalmi munka jelentősége A KÖZSÉGFEJLESZTÉSBEN Nem lehetne előbb felépíteni? Kiskörön lakossága 1955- ben örömmel fogadta a kor­mánynak azt a rendeletét, amely szerint a tanács önállóan, a la­kosság kívánságának szükségle­teinek és érdekeinek megfelelően fejlesztheti a községet. Ezt bizo­nyítja az is, hogy amikor a köz­ségfejlesztési tervek készítésére lehetőség nyílt, kisgyűléseken, falugyűléseken a választók, a tanácsülésen pedig a tanácsta­gok egyöntetűen szavazták meg az általános jövedelemadó 10 százalékát a községfejlesztési alapra. Az elmúlt három év alatt olyan eredmények születtek a községfejlesztési tervek megva­lósítása nyomán, amelyre min­den kiskőrösi büszke. Egyik leg­nagyobb s a lakosság által is a legértékesebbnek tartott létesít­ményük a »Petőfi gyógyfürdő«. És ez még nem minden. Há­rom évvel ezelőtt csak a Kos­suth Lajos utcán volt járda, ma pedig már a Petőfi Sándor ut­cán másfél kilométer, az Árpád utcán 500 méter hosszan beton­járdán sétálhatunk. Egy kilo­méter hosszúságban kiköveztük a piactér előtti utat. Ezenkívül iskolákat, bölcsődét hoztunk rendbe, nyolc közkútat építet­tünk stb. As eredmények fellelkesí­tették a lakosságot, és a taná­csot is merészebb tervek készí­tésére ösztönözték. A tanácsülés az idén már 15 százalékot sza­vazott meg községfejlesztésre. S a jó hangulatban lefolyt kis- gyűlések, falugyűlések helyesel­ték ezt. A megvalósítandó léte­sítmények listájára felkerült a Petőfi gyógyfürdő kádfürdővel való bővítése, a strand tovább­fejlesztése, a községben autó- buszmegálló, nyilvános wc, hor­dó hitelesítő állomás, több száz méter új járda építése, villany- hálózat bővítés, öt utca kiköve­zése stb. Tanácstagjaink a lakossággal alaposan megtárgyalták a köz­ségfejlesztés ügyét és úgy hatá­roztak, hogy a fejlesztésre szánt forintokat társadalmi munkával megsokszorozzák. Es as elhaíárosás nagy jelentőségű lépés, hiszen a köz­ségfejlesztési tervek kivitelezé­sét jóval olcsóbbá teszi és sok más létesítmény megvalósítása is lehetővé válik. Jól szervezett, közös összefogással olyan meny- nyiségű munkát lehet elvégez­ni, ami vállalati úton vagy házi kezelésben is tetemes költségek­kel járna és időben jóval tovább tartana. Községünk lakosságának és a tanácstagságnak komoly eltö­kéltségét bizonyítja, hogy a tár­sadalmi munkára tett vállalá­saik jórészét már teljesítették. A strandfürdő medencéjének kiásását például ipari munká­sok, dolgozó parasztok, értelmi­ségiek és diákok végezték el s ezzel mintegy 55 ezer forintot takaríthattunk nieg. A járda-; építéshez szükséges homokot az| utcák lakói hordták össze. A» Szent István utca lakossága pél- * dául a földmunkán kívül még a járdaépítés anyagi kiadásainak felét is magára vállalta. A Ko­lozsvári utca kikövezésénél a; tanács a Szeszipari Vállalat, a Konzervgyár és a Borforgalmi Vállalat dolgozóival fogott ösz- sze, ami újabb 10 ezer forintot jelentett. Anyagi erőink növekedését máris érezzük és a fejlesztési terven felül újabb létesítmények megvalósítására nyílt lehetősé­günk. A forintokra azonban to­vábbra is vigyázunk. Lehetőleg: olyan helyen használjuk el,: ahol a lakosság áldozatkészséget; tanúsít. Kérték például, hogy a] Seregélyesi útat egy kilométer: hosszúságban kövezzük ki. A ta-i nácstagok vállalták, hogy ha aj kövező anyagot és a szakirány!- j tást biztosítják, az érdekelt la-; kosság bevonásával elvégzik a munkát. Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékeznem még egy lehetőségről. A községben élő szakemberek tanácsaikkal, szak- véleményükkel, sőt irányító munkával is segíthetik és ol­csóbbá tudják tenni a munkát. Nálunk például társadalmi munkában készültek a fürdő tervrajzai, a gyógymedence és a kádfürdő vízvezetékszerelési munkái. Naprói-napra épül, pül községünk a saját erőből hozott áldozat, a lakosság és a tanács közös munkája nyomán. Minden újabb létesítmény elké­szülte örömet okoz az emberek­nek. A közös munka pedig jó kapcsolatot szül, a tanács és a* tömegek egyre szorosabbra fű-‘ ződő kapcsolatát. Szabó Gyula, Kiskőrös Községi A fülöpszállási állomáson na­ponta négy nemzetközi gyors­vonat áll meg, ezenkívül számos személyvonat csatlakozik ide. Sokszor néztem itt már utas­társaimmal együtt az a szemet és szívet szorító fabarakkot, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet épületnek nevezni. Télen, órákig várva a vonatra, fagyoskodtam a vedlett zöld­színben »tündöklő« bódéban, nyáron pedig, míg néhány per­cig a jegyre vártam, szinte meg­főttem itt a nagy hőségtől. Képet festve a forgalmi iro­dában és a váróteremben ural­kodó állapotokról elég elmon­danom: a félcolos deszkatetőn, | ami kátránypapírral van lebo- í rítva, befolyik az eső, s a tégla- sz6‘; ból rakott padló alól, a barakk -falai« közül esténként előjön­nek a szinte mindennapos -ven­dégek«, a patkányok és az ege­rek. A vasúti szolgálat szigorú sza­bályait betartani, a vonatokat pontosan indítani, szállítmányo­kat átvenni, az utasokra vigyáz­ni stb. amúgyis nehéz feladat, de ezen az állomáson szinte em­berfeletti munka. A rossz viszo­ról az érzékeny műszerekről, amelyek nap-nap után mennek tönkre a nedvességtől. A javí­tási naplóba 85 bejegyzés tör­tént ebben az évben — aminél kézzelfoghatóbb bizonyíték az -épület« használhatatlanságára nem is kell. Az elmondottak után úgy ér­zem, hogy az utazóközönségnek s az életük háromnegyedrészét a barakkban töltő dolgozóknak nem is lehet méitánylandóbb kérése: a MÄV ne 1965-ben kezdjen hozzá a fülöpszállási ál­lomás építéséhez — állítólag ez a tervelőírás —, hanem minél hamarabb. A kérés teljesítésé­vel nemcsak széppé és korszerű­vé tennék a fülöpszállási állo­mást, hanem szolgálnák az uta­sok kényelmét, megváltoztatnák az ott dolgozók munka- és la­káskörülményeit is, nem beszél­ve a külföldiek véleményéről. Gémes — Villamosítási terv készült Csólyospálos és Kömpöc szá­mára. A munkálatok megkezdé­sét a megyei tanács 300 ezer fo­rint összeggel segíti, a többi pénzt a két község saját erejéből fedezi. SZÉLVIHAR“ IZSÁKON TALÁN AZ ORSZÁGBAN is, de megyénkben mindenesetre a legelsőnek vállalkozott az izsá- ki színjátszók lelkes kis csapa­ta arra, hogy Dobozy Imre Bu­dapesten nemrégiben bemuta­tott falusi tárgyú színművét, a Szélvihart, egy termelőszövetke­zet ellenforradalom alatti életé­nek drámáját megtanulja. Talán meg is elégednénk egy szűksza­vú hír közlésével, ha a tények mögött nem jelentkezne egészen világosan néhány olyan figyel­meztető mozzanat, amely azt kö­veteli, hogy az esemény előz­ményeit is megmutassuk. A községben, melynek lakos­sága az utóbbi pár évben majd­nem megkétszereződött, már korábban igen mély gyökereket eresztett a'kulturális tömegmoz­Már most készüljünk a jövőévi cukorrépavetésre! Aratás után kell elhatároz­nunk, hogy a cukorrépát jövőre melyik kalászos helyére, milyen földbe vetjük. A jövendő répa­földet holdankint 50 kg pétisó­val meg kell szórni. Ez a műve­let kevés pénzt és munkát kí­ván, a haszna viszont annál na­gyobb. A pétisót a tarlómarad­ványokkal együtt tárcsával vagy egészen sekély szántással a ta­lajba dolgozzuk, fogas után hen- gerezünk. Cséplés után, augusztusban hordjuk ki az istállótrágyát, holdankint 200 mázsát számítva. A trágya legyen jólkezelt, érett és ne legyen szalmás, penészes. Szerződéskötéskor igényeljünk őszi kiszórásra illetve alászán- tásra holdankint 160 kilogramm sima szuperfoszfátot és 100 kg kálisót is, amivel igen emeljük a terméshozamot. Az istállótrágyát egyenletesen terítsük el, ne engedjük kiszá­radni, mert sok nitrogént veszít. Az alászántást 15 cm mélyen azonnal végezzük el és könnyű fogas után hengerezzünk. Az augusztusi trágyázás azért fon­tos, mert a talajbaktériumok munkájához melegre van szük­ség, így a tél beálltáig a trágya jórészt átalakul a répa által fel­vehető formára s a szükséges tápanyagokat a növény tavasz- szal már készen hasznosíthatja. A takácsatkáról vagy vöröspókról Az utóbbi években gyümöl­csöseinkben egy eddig alig is­mert kártevő lépett fel: a ta­kácsatka, vagy ahogyan sokan nevezik: a vöröspók. Ez a kár­tevő 0,4—0,5 milliméter nagy­ságú, vörösszínű, nyolclábú szö­vögető atka. Alma-szilvafákon lép fel nagymértékben. Me­gyénkben főleg Lakitelek kör­nyékén szaporodott el, de el­szórtan máshol is. Évente 4—6 nemzedék alakul ki. Kártételüket szívással okoz­zák a levélen, ezért az ilyen le­velek megfakulnak, ólomíé- nyűek lesznek és elbarnulnak. Az atka a levél színén és foná­kén fonadékot készít. /■ Az atkák főleg olyan gyümöl­csösben szaporodnak el, ahol DDT tartalmú szerrel perme­teznek. Ez azzal magyarázható, hogy ez a szer az atkák para­zitáit elpusztítja, másrészt a DDT egyedül alkalmazva az at­kák tojásrakó képességét növeli. (Külföldi kutatások ugyancsak ezt bizonyítják.) Ahol az atkák nagymérték­ben elszaporodnak, a gyümöl­csösök 25—-30 százalékos súly- csökkenést mutatnak. A nyári védekezést nyári hi- gítású mészkénlével vagy más kénkészítményekkel hajtsuk végre. DDT tartalmú szereket egyedül ne alkalmazzunk, csak kéntartalmú szerekkel keverve, Irtsuk a sáskát és a s2Öcskét A sáskák és szöcskefélék ha­talmas gazdasági károkat okoz­nak legelőink, rétjeink letárolá­sával. A sáskák közül az olaszsáska, amely 2—3 cm hosszú, időnként tömegesen elszaporodik, a lege­lőkről takarmánynövényekre, kapásokra is átmegy s azokon pusztít. A marokkói sáska fő­leg a szikes területek lakója, de onnan egyéb mezőgazdasági te­rületekre is átterjedhet. A csí- kospofájú sáska a marokkóinai kisebb, de azzal keverten fordul elő. A szöcskék (fogasfarkú, zöld szöcske stb) ugyancsak rétek, legelők kártevői. A füveken kí­vül megrágják és elpusztítják a gazdasági növényeket is, borsót, répát, lucernát. A sáskáknak, szöcskéknek sok ellenségük van, de nagytömegű fellépésük esetén emberi be­avatkozásra is szükség van Legcélravezetőbb a sáskalárvák ellen védekezni, mert azok re­pülni nem tudnak. A Jablo- nowski-féle saskaírtógéppel ösz- szezúzhatók. A sáskatelepek megkeresése, a sáskáknak szal­mára való terelése és meggyúj­tása is igen eredményes. Agri- tox-szal való porozást alkal­mazva (holdankint 25—30 kilo­grammal) a sáskalárvák és ki- i fejlődött szárnyasalakok ellen I is biztos sikert érhetünk el, 1 galom. Sok és egyre több lelkes és törekvő művelője akadt a színjátszásnak, az éneklésnek, a zenének és a népi táncnak. A közel 14 ezer lakosú Izsák kul­turális intézményeik körül né­pes szereplőgárdák tömörülnek. A földművesszövetkezet, a mű­velődési ház, a KISZ műkedve­lői, táncosai, zenekarai változa­tos programmal szórakoztatják, nevelik a kultúrára éhes dolgo­zókat. A népkönyvtárnak hatal­mas olvasótábora van és a mozi sem panaszkodik a látogatottság hiánya miatt. MINDEZ azt is mutatja, hogy egyre bonyolultabb feladattá vált a kulturális élet irányítása. Műsorpolitikai problémák, kul­turális tervek végrehajtása kö­rüli gondok merülnek fel, szin­te nap mint nap, amelyeknek a megoldása, irányítása sokol­dalú és magas színvonalú szer­vezettséget, állandó figyelmet ki- ván. Külön gond, hogy a kis- izsáki település is művelődési házat kapott a lakosság áldozat- készségéből, a tanács támoga­tásával. Ennek kulturális arcu­latát is ki kell alakítani. Ha nem érvényesülnek a köz­ségben egyre erőteljesebben a kulturális élet pártirányításának elvei, ha nem tartaná a helyi pártszervezet elsőrendű köteles­ségének a szocialista kultúrfor- radalom szervezését, könnyen felüthetnék a fejüket olyan egészségtelen jelenségek, ame­lyek nem egy községünkben jut­tatták kátyúba a fejlődő kultu­rális mozgalmakat. A helyi pártszervezet ezt vi­lágosan ' látja. Ezért gyakorol rendszeresen hatást a falusi együttesek műsorpolitikájára, készít terveket az izsáki intéz­mények, művészeti csoportok fejlesztésére és ellenőrzésére. A tanács végrehajtó bizottsága ne­gyedévenként összefoglaló jelen­tés alapján tárgyalja a község kulturális helyzetét. Ennek kö­vetkezménye, hogy most a Szél­vihart próbálják a legjobb helyi színjátszók. A jövő hónapban viszik a falu elé a kész pro­dukciót és szeretnék vele be­járni a környező községeket is< Hosszú ideig sok torzsalkodás forrása volt a különböző műso­ros rendezvények időpontjának összehangolása, illetve az össze­egyeztetés készségének hiánya. Ma a pártszervezet irányítása mellett nagyrészt a múlt emlé­kei ezek a viszálykodások. Alig kerül elő ilyen probléma mos­tanában. Szép eredményeket mutat fel az olvasó-mozgalom is. Több tanyai könyvtár, vándorkönyv­tár működik, melyek értékes olvasmányokkal látják el a la­kosságot. Van azonban még néhány nehézség. Az egyik, hogy az állami gazdaság könyvtárá­nak több mint tízezer forintos könyvállományát alig forgatja valaki. A községi könyvtáros felajánlotta, hogy önzetlenül se­gít a régi eredmények feleleve­nítésében, hiszen három éve még több mint 700 olvasót számlált a könyvtár. Most a pártszervezet segítségével a könyvtár ügyének rendezésére is sor kerül, talán már rövidesen. TÖBB JEL arra mutat tehát, hogy az ellenforradalom esz­mei maradványaitól megtisztul­va, nagy lendülettel halad előre a fejlődés útján az izsáki kultu­rális élet s ebben nagy szere­pe van annak, hogy a párt irá­nyítása egyre alkalmasabbá te­szi a kulturális mozgalmakat, nevelő feladatok betöltésére, a község lakosságának nemes szó­rakozással való ellátásra. Csákj Csépelnek a bácsborsóűi Űj Élet Tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom