Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-18 / 142. szám

Megjegyzések a KISZ kecskeméti járási seregszemléjéről A kecskeméti járási kulturá­lis seregszemle nagy erőpróbája volt a kiszistáknak. Az ellenfor­radalom óta a párt következe­tes politkája megteremtette azt a nyugodt alkotást biztosító légkört, amely szárnyakat adott az ifjúságnak, s a kezdemé­nyezéseket siker koronázta. Ez a seregszemle is bebizo­nyította, hogy tömegkulturális mozgalmunk helyes irányban halad. Amikor értékeljük az eredményeket, ketté kell vá­lasztani a hivatásos művészetet a tömegkultúrától. Ha nem en­nek a gondolatnak szellemében cselekszünk, könnyen maxima­lista követelményekkel léphe­tünk fel a nép által őrzött és ma még ki nem aknázott népi kultúra örökségével szemben. Éles határvonalat kell tehát húznunk a népi és hivatásos mű veszet fogalma között. Nézzük meg, mit bizonyít ez a járási kulturális seregszemle. Elsősorban is azt, hogy dolgozó népünkben mélyen éi a kultúra iránti szeretet, tisztelet és meg­becsülés. Másodsorban, hogy fiatalságunk híven őrzi és apolja népi kultúránk öröksé­gét, s ha főleg a tanyavilágban — egyes helyeken — a pedagó­gusok szívügyüknek tekintenék ifjúságunk kulturális életének szakirányítását, akkor az pezs- ditőleg hatna a tömegkultúra terjesztésében. Még mielőtt eljutottak volna a csoportok a járási döntőre, alapos jelmérő és szervező mun­ka volt szükséges ahhoz, hogy a KISZ-bizottságok megállapíthas­sák az öntevékeny művészeti csoportok számát és nívóbeli különbségét. Ezt nem egy eset­ben a népművelés helyett vé­gezték el. Csak ezután kerülhe­tett sor a járási döntőre. A helyi bemutatókon 1423 fiatal szerepelt. A kiszisták szín­játszó- és népi tánccsoportok­ban, valamint énekkarokban, 7«-■»karokban és szavalókóru- tokban vettek részt. Ezenkívül az egyéni számokban is csillog­tatták tehetségüket. A járási bemutatón 629 fiatal lépett a nagyközönség elé. Ti- izakécske, Izsák. Lajosmizse szórakozni vágyó publikuma torró tapssal jutalmazta az ere­jüket összemérő csoportok ne­mes vetélkedését. A seregszem­le bebizonyította, hogy a fiata­loknak ez a határtalan lelke­sedése és tettvágya egyik döntő alapja tömegkulturális életünk tov’bbi terebélvesedésének. Kiváló szorgalommal készül­tek a lászlófalviak, az izsáki lány tánccsoport, a jakabszál­lásiak üveges táncot előadó együttese, a lajosmizsei leány­táncosok, a Tiszakécskei Per­metezőgépgyár KlSZ-szerveze- tének triója és tánczenekara, valamint a tiszakécskei ének­kar Kovács Gézáné vezetésével. A tanyai KISZ-szervezetek is kitettek magukért. Ezek közül szép eredményt értek el Borbás, Szikra 11., Székhalom. Kerek­domb és Alsószékdülő együtte­sei. összegezve: a járási ifjúsági kulturális seregszemle hűen tükrözte kulturális tömegmoz­galmunk fejlődését, de egyben azt is, hogy a jövőben sokkal nagyobb gondot jeli jordítani a tanyai csoportok tanítására, a külterületi nevelők művészeti továbbképzésére. Igénybe kell venni a szakemberek, a peda­gógusok segítségét, mert ennek elhanyagolása azzal a veszéllyel jár, hogy tömegkulturális éle­tünk megreked, s ez gátolja né­pi kultúránk gazdag örökségé­nek további feldolgozását és dolgozó népünkkel való megis­mertetését. A kecskeméti járási kulturá­lis seregszemle válasz a hitet- lenkedőknek, borúlátóknak: népi kultúránk gyökerei mélyen él­nek az ifjúság szívében. B. S. £el?el műoelédni a „Bemeken“ is PÁLMONOSTORA külterüle­tén, ahol a Lenin KISZ-sicrve­zet működik, izgalmaktól volt terhes az elmúlt vasárnap dél­utánja. Az emberek a fák. alatt tanakodtak, beszélgettek, talál­gatták: vajon sikerül-e? Nemso­kára megoldódott a kérdés: si­került. A pálmonostori és a puszta­szeri KISZ labdarúgó csapatai mérték össze ugyanis az erejü­ket, és a küzdelem az előbbiek javára 3:0-ás eredménnyel ért véget. Lelkesen, sportszerűen játszott mind a két csapat. Kü­lönösen dicséretet érdemel szép és jó játékáért Jaksa. Pigniczki, Jéga és Bánfi. A mérkőzés után kerékpáro­saink edzést tartottak, s ezen egészen szép eredmények szü­lettek, amelyek alapján bízunk abban, hogy sportoló fiataljaink 22-én, a járási szpartakiádon is jól szerepelnek. A délutáni mű­sort röpgyűlés zárta be. Ez a délután is bebizonyí-A tóttá, hogy lehet szórakozni)) sportolni a »homokon« is, csak' a KISZ-nek jel kell karolnia a< tömegeket mozgató sportágakat.< * , AZ ELMŰLT NAPOKBAN1, kedves vendég látogatott meg\ bennünket. A Budapesti Nép-l művelési Intézet küldte el hoz-í zdníc munkatársát. László Pál-', né bábtervező iparművészt, aki) egésznapos beszélgetés alatti, hasznos és értékes tanácsokkal: látta el kuliúrcsoportjainkat. < Kérésünkre megvárta esti ösz-S szejövetelünket, és végignézte a, báb-, színjátszó- és lánccsoport,s valamint az énekkar próbáját. ) Minden egyes csoport mun-t kájáról véleményt mondott, s; hangsúlyozta: jó és szép ered-] ményeket értünk el, de mun­kánk színvonalát a jövőben még tovább kell emelnünk. Kérte a babozókat, hogy állandóan nö­veljék tudásukat, szeressék a kis élettelen »élőket«, s a velük va­ló játszást. Nagyon sok örömöt. s jó szórakozást biztosítanak nemcsak nekilc, de a község szá­mára is. Végül sok sikert, ered­ményekben gazdag munkát ki vánt kiszistáinknak kultúrmun- kájukhoz, s megígérte, hogy többször is ellátogat hozzánk. Köszönjük László Pálné ipar­művésznek a hozzánk — pa­rasztfiatalokhoz — való kedves­ségét, s ígérjük, megfogadjuk kedves vendégünk. — ahogy ó nevezte magát — a »bábuk nagyanyjának« javaslatait és biztosak vagyunk benne, hogy munkánk ezentúl még jobb, eredményesebb lesz. Budai Imre tanító KISZ-titkár. Tanulnak-e a szakszervezeti vezetők A SZAKSZERVEZETI IRÁ­NYÍTÁS is megköveteli, hogy vezetői állandóan képezzék ma­gukat, résztvegyenek szakmai és politikai oktatásban egy­aránt. Ezen túlmenően lényeges és alapvető kérdés, hogy a szak- szervezetek munkáját irányító elvtársak többsége rendelkez­zék középiskolai, technikumi, majd egyetemi végzettséggel. Ez persze nem megy máról hol­napra, de mint távolabbi célki­tűzés kell, hogy szerepeljen a szakszervezetek életében. A szakszervezet a kommuniz­mus iskolája, s ez a meghatá­rozás csak akkor tölti be a gya­korlatban funkcióját, ha paro- ul a folyamatos továbbképzés és nevelés gondolatának felis­mert fontosságával. A Szakszervezetek Megyei Tanácsán beszélgettünk ezekről a problémákról, s dacára a fel­merülő nehézségeknek, mégis azt a végkövetkeztetést kell le­vonnunk: a szakszervezet nagy gondot fordít a vezetők ideoló­giai és szakmai továbbképzésé­re. öröm hallani, hogy munkás­kádereink egyetemeken, főisko­lákon, vagy különböző szakirá­nyú technikumokban tanulnak, 6 az élet és munkájuk igazolja, hogy ott szerzett tudásukkal megállják helyüket az irányí­tásban, a szakszerű vezetésben. A TERÜLETI BIZOTTSÁGO­KON dolgozó vezetők többsége rendszeres oktatásban részesül. Ezen túlmenően az alacsonyabb funkciókban dolgozók sorsával és jövőjével is törődnek. Min­den évben tanfolyamokon is­mertetik az üzemi bizottság tagjaival és a bizalmiakkal a soronkövetkezó feladatokat. — 1958 első negyedévében több mint 100 üzemi bizottsági tag­nak tartottak kétnapos tájékoz­tatást, amelyen megismertették velük a szakszervezeti munka különböző kérdéseit. Ugyan­ezen időszak alatt több száz bi­zalmi részesült szakmai és po­litikai továbbképzésben. A megyei szakszervezeti ve­zetők és az üzemi bizottságok tagjai közül többen vannak, akik öthónapos párt- és szak­szervezeti iskolát végeztek, s munkájuk eredménye megmu­tatkozik a szakszervezet életé­ben. A szakszervezet megyei bi­zottsága munkájának szerves részévé vált a havonta megtar­tott kül- és belpolitikai, vala­mint a nemzetközi munkásmoz­galom helyzetéről szóló tájékoz­tató, amelyen résztvesznek az üzemi bizottságok tagjai és a bizalmiak. A SZAKSZERVEZET ME­GYEI bizottságának tagjai nem őrzik véka alatt tudásukat, ha­nem a havonta megtartott köz- gazdasági oktatáson átadják ta­pasztalataikat a járási és alap­szervezeti funkcionáriusoknak. Az 1957—58-as oktatási évben csak a KPVDSZ-ben dolgozók közül 40 bér, 20 munkavédelmi, 25 társadalombiztosítási és 9 kulturális teendőket ellátó ak­tívát képeztek ki. Az EDOSZ területi bizottsága a második negyedév elején megindította az üzemi tanács tagjainak oktatását. Nyolc elő­adásból álló sorozaton ismer­kedtek meg az üzemi tanács tagjai a gazdaságvezetés prob­lémáival. A MEDOSZ 1958 februárjá­ban egyhetes bentlakásos tan­folyamot rendezett, melyen resztvettek a szakszervezeti bi­zottságok elnökei. A tematiká­ban az új termelési módszerek, a jövedelmező gazdálkodás meg­teremtésének elősegítése es szükségességének kérdései sze­repeltek. Ezen túlmenően a tanfolya­mokon kulturális és művelődés­politikai problémákkal is fog­lalkoztak. Ismertették a könyv­tárfejlesztés, a színjátszó és tánckultúra lehetőségét és a szakszervezeti bizottságok ezzel kapcsolatos feladatait. JÖVÖ ÉVI TERVÜKBEN a2 úgynevezett szabad akadémiá­kon, különböző szakmai és po­litikai tanfolyamokon biztosít­ják a szakszervezeti funkcioná­riusok továbbtanulását. E néhány adatból is láthat­juk, hogy tanulnak a szakszer­vezeti vezetők. Bieliczky S Iskola helyett napszámba küldte a gondozására hízott gyermeket MEGALAKULTAK a kecske- néti járás ifjúsági cséplőcsapa­tai. Eddig Jakabszállás, Tisza- récske, Lászlófalva. a Bugaci Miami Gazdaság, Lajosmizse, Bugac-felsőmonostor és Bugac község jelentette a csapatok lét­rehozását. ÜJ PÉNZTÁRKÖNYVET ve­tetnek be a kecskeméti járás KISZ-szervezeteiben. Eddig 40 KISZ-gazdaságfelelős vette át tz új füzetet, amely jelentősen megkönnyíti munkájukat. • HÉTFŐN MEGNYITOTTÁK Baján a KISZ megyei végrehaj­tó bizottsága nyári titkárképző láborát, amelynek Kamasz Margit elvtársnő, a KISZ me­gyei v. b. munkatársa a veze­Rojcsik Erzsébet 14 éves kis­lányt 6 éve szegődtették el Al- sódabason élő szülei a kunada- csi 13 holdas Zsidi Imre gaz­dához. Akkor a szülők és a gondviselők- között állítólag olyan szóbeli megállapodás jött létre, hogy Zsidiék gondoskod­nak a lányka iskoláztatásáról, élelmezéséről és ruházatáról — egyszóval úgy bánnak vele, mintha saját, édesgyermekük lenne. A 11 gyermekes Rojcsik- családnak valószínű, hogy már az is kisebb gondot jelentett, ha egy gyermekkel kevesebb '^ült az asztalnál — tehát meg­jegyeztek és otthagyták a kis­lányt. Azóta a kis Erzsi csak néhányszor látta édesanyját és testvéreit — kivéve azt a kettőt, akit hasonló módon ugyancsak két kunadacsi gazdá­ihoz szerződtettek el. így történt, hogy szülei talán nem is tud­ják, mennyi lelki megrázkód­tatáson ment keresztül gyerme­kük. . A dolog ott kezdődött, hogy Erzsi nem szívesen ment isko­lába, s ha gazdája olykor pró­bálta is küldeni, kétségbeesve bizonygatta, hogy ő szégyell! magát a kicsinyek között. (Most járta volna az általános iskola negyedik osztályát!) Zsidiék könnyen belenyúlod tak, hogy nem megy — hisz nem az ő gyermekük és leg­alább többet segíthet otthon. A* iskola azonban nem nyugodott bele. s kél esetben is feljelentette a »gondviselőket« a gyermek igazolatlan mulasztása miatt. Ez sem használt semmit. Erzsi eb­ben a tanévben mindössze húsz félnapot töltött az iskolában, sót még napszámba is elküldték. Az iskola nem hagyta a dol­got — és végül a szabálysértési hatóság 500 forint pénzbírság­gal sújtotta Zsidiéket. Itt azonban még nem ér vé­get a szomorú történet. A gaz­da a bírságra azt mondta, hogy -a más gyereke után én nem va­gyok hajlandó büntetést fizetni — fellebbezek!« (Hogyan is ér­hetett meg neki a kislány egy évi iskolai mulasztása — amely helyett otthon éppen eleget dolgozott — 500 forintot?!) A fellebbezésre a szabálysér­tési hatóság elrendelte az ügy újabb kivizsgálását. A helyszíni vizsgálattal a járási tanulmányi felügyelőt bízták meg. aki jú­nius 7-én kelt jelentésében be­számolt az eredményről. Jelen­tésében arról ír, hogy a kis­lányt a vizsgálat alkalmával sem találta otthon. Kukoricát kapált napszámban a szomszédék földién. Mikor megkeresték, elmondta, hogy napszámban keresett bérét »gazdájának« heh majd atadui, mert abból vesz majd neki ru­hát. Elmondta, hogy nagyon sokat dolgozik, és gondviselői távollétében néha napokon ke­resztül egyedül van a tanyán, neki kell ellátni az állatokat, s elvégezni minden házkörüli munkát. Később — mikor már nekibátorodott — azt is elárul­ta: Zsidiék — ha isznak — meg is verik. Előfordult az is, hogy lázas beteg volt, mégis dolgoz­tatták, ahelyett hogy orvoshoz vitték volna. (Egyébként 6 év óta egyetlen esetben sem vizsgálta meg orvos!) Ö is beismerte: küldték ugyan az iskolába, de azon túl, hogy szégyellte ma­gát, azért sem ment. mert utána még többet kellett dolgoznia, mint azokon a napokon, ami­kor nem ment. Az eset nem csupán azért fel­háborító, mert egy 14 éves kis­lány gyermeki jóindulatával, tudatlanságával és elhagyatott- ságával ilyen lelketlen modor» visszaéltek, hanem azért is, mert az ilyen nagycsaládos szü­lők, mint Rojcsikék is, inkább választják gyermeküknek az értelmüket és egészségüket romboló nyomorúságos cseléd­sorsot, mint a közvetlenebb és emberibb segítséget: az álians segítségét. Mert ha valaki — hát ők nyugodtan folyamodhat­tak volna az államhoz. Ezért nem csekély az ő felelősségük sem a kis Erzsi elrontott éle* teert. tője. Az első kéthetes tanfolya-y mon közel ötven KISZ-titkar • vett részt. s * \ LEVÁLTOTTA a jakabszál-é lási KISZ-szervezet tagsága a> vezetőséget, mert gyengén vé­gezte munkáját. Az új KISZ-.' titkár Tóth József pedagógus > lett. A taggyűlésen egyébként) több szervezeten kívüli fiatal, is részt vett, akik közül heten —V négy pedagógus is — kértek fel-e vételüket a KISZ-be. > « V BRAUN ÉVÁRÓL, ez ifjú-C kommunista mozgalom, a fa-x siszták által 1915. januárjában^ barbár módon meggyilkolt hősé-v ről tartottak előadást a tisza-í kécske—székhalmi tanyavilágj KlSZ-szervezelcben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom