Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-12 / 137. szám
Színházi számvetés Minden esztendőben számot szoktunk vetni színházunk egész évi működéséről. Ilyenkor lemérjük mit adott a színpadi művészet a megyeszékhelynek, a megyének, hogyan teljesítette kultúrpolitikai hivatását egyik legfontosabb kulturális intézményünk. Most is elérkezett a színi évad vége, a számvetés ideje. Prózai művek Az ellenforradalom után alig ery esztendővel, elég nehéz körülmények között nyitotta meg m%st záruló évadját színházunk. A fejekben még elevenen éltek az ellenforradalmi események keltette zűrzavar maradványai. Egy gyengén zárult előző évad emlékei sem hatottak pozitívan, mégis magas színvonalon, igényesen került a közönség elé színházunk nyitódarabja Kodo- lányi János: Földindulás-a. Az előadás egyik legfőbb értéke az volt, hogy a szereplőgárda megmutatta készségét az együttessé kovácsolódásra, az egységes játékstílus kialakítására. Biztatónak ígérkezett a bemutató abból a szempontból, hogy az ösz- 6zekovácsolódás folyamata végre elég korán, mindjárt a szezonnyitás után megindulhat. A prózai bemutatók nagy része azután jeleket tartalmazott ennek az egészséges folyamatnak a fejlődéséről. A prózai művek közül nem egy — inkább a nagyobb rész — a legigényesebb bíráló előtt is értékeket, művészi sikereket mutatott. Az Othello bemutató híre — melyet egyébként a fővárosi sajtó elég nagy és méltatlanul közömbös hallgatással fogadott — külföldi visszhangot keltett. Különösen kiemelte a külföldi szaksajtó a bemutató, a rendezés, a színpadi megjelenítés új és eredeti elemeit, tisztaságát és nemes egyszerűségét. Dicsérte a színpadképek, a díszletek, legmodernebb törekvése szempontjából is ízléses egyéni megformálását, arlisztikumát. Ezzel, »igy hiszem, igen sokan egyet is értenek. S ha a színház eszmeipolitikai nevelő tevékenysége mellett beszélünk az ízlésre, a művészi élményre, az esztétikai szépre nevelő hatásáról, első helyen kell megemlítenünk éppen az Othello előadást és a Földindulást. Sok drámai erővel vitte színpadra a prózai együttes Maugham Eső című színművét — ismét Németh Antal rendezésében. Ennek a polgári írónak mai szemmel nézve is sok és értékes mondanivalóját közvetítette az előadás, megtoldva talán többet is, mint az író szán dékai között szerepelt. Külön ki kell emelnünk a vezető színészek magas színvonalú egyéni teljesítményét és a produkció atmoszféra-teremtő szubjektív erejét. Elég csekély érdeklődést váltott ki, sajnos, a prózai együttes egy szép és eszmei mondanivalója szempontjából is nagyigényű előadása. Rachmanov: Viharos alkonyat című drámája a szovjet drámairodalom egyik remekműve. A mű erényeit jól hangsúlyozó előadás, egyik igen nagy jelentőségű vállalkozása volt színházunknak, s a realista színjátszás nem egy erényét csillogtatta meg. Elismeréssel kell megemlékeznünk Bródy Sándor Tanítónőjének érzelemgazdag, lelkes tolmácsolásáról. Bár itt már nem egy epizódszerep nem elég érett megfogalmazásban talált gazdára az évvégi nehéz szereposztási gondok miatt. Milyen kár, hogy elég komoly részvétlenség kísérte a színház nem egy kiváló prózai bemutatóját — így ezt is. Új magyar mű ősbemutatójára vállalkozott a színház, amikor műsorra tűzte Hollós Korvin Lajos: Pázmán lovag című verses víg játékát. A vérszegény cselekmény megjelenítése mellett kevés gonddal dolgozta ki a rendező és az együttes a mű legnagyobb értéket adó jellegzetességét: az üde szépségű, nemes veretű színpadi dikciót. A Kertész kutyája, Lope de Vega vígjátéka aligha volt méltó színre- hozatalában a nagy spanyol klasszikushoz. Az sem dicsérendő, hogy a mű zenés változata került a kecskeméti színpadra, amely meg-megakadó ritmusával, terjengősségével nem emelhette ki e szép klasszikus vígjáték értékeit. Egy mondatban, röviden talán így értékelhetnénk színházunk prózai műsorát. Még néhány megjegyzést azonban tennünk kell. Az együttesé feljődés törekvéseiről már szó volt. Bár azt sem hallgathatjuk el, hogy az évad második felében a műsor- váltások bizonytalanságai, a csúszások inkább lassították az együttes összeforrását, mintsem előrevitték. Ekkor vált érezhetővé az erősen túlméretezett tájprogram terve és az a körülmény, hogy néhány tervbevett bemutató — jórészt színházon kívüli okokból — elmaradt és más darabról kellett gondoskodni. De ha már ez így adódott, nem kellett volna szem elől téveszteni, hogy az évad végére több, jónak ígérkező, mai témájú magyar színpadi mű is napvilágot látott. (Szélvihar, Bekötött szemmel, Nem vagyunk angyalok.) Olyan művekről van szó, amelyek a közelmúlt eseményeinek művészi színvonalú aktuális elemzését adták, s ezek valamelyikének színrehozatalá- val több más vidéki színházhoz hasonlóan, belekapcsolódhatott volna a Katona József Színház is az élet mai témákat felvető áramlatába. Az Országúti kaland, Ashley Dukes színművének bemutatása, sajnos, nem igen felelt meg, különösen a táj program kívánalmainak. A falusi közönségtől távolálló téma, de az eléggé igénytelen előadás sem propagálta jól színházunkat vidéken. És itt álljunk meg. örvendetesen helyes kezdeményezés volt a tájra kerülő darabok nyilvános főpróbáját a megyeszékhelyen is megtartani. Ez a tájon sokat szereplő színészek művészi becsvágyát növelte, lemérhette a színház is egy-egy ilyen produkció várható értékeit, hibáit. A tájprogram azonban nem vette teljesen figyelembe a falusi közönség igényeit. Paraszti témájú darabot — a Kecskeméten is bemutatott Földinduláson és bizoDCuJfurdlii. figyelő cA ba jm zemijkoia luínjg.aersmyjL A bajai Liszt Ferenc Állami Zeneiskola nemrégiben tartotta meg a hegedű tanszak kamara- és zenekari hangversenyét. Hagyománnyá vált már évről évre történő bemutatkozásuk, de a most lezajlott hangverseny jóval magasabb szinten mutatta meg a zeneiskola fejlődését, mint az előzlek. A műsor preklasz- szikus és klasszikus szerzők műveiből állt. A zeneirodalom apró gyöngyszemeit kifogástalanul szólaltatták meg a valójában életkorban is kicsiny előadók. Kbrukat és Osztályukat meghaladó muzikalitással, fegyelmezetten és stílusosan hangzottak fel a hangversenyen a nagy szerzők kis művei. Tanáruk, Tímár Mária, kiváló zenepedagógiai eredményeket mutatott fel, különösen ki kell emelnünk azokat a kis kamaraegyütteseket, amelyek a ceglédi fesztiválon nemcsak oklevelet és emlékplaketteket kaptak, hanem a bíráló bizottság teljes elismerését is elnyerték. Élmény- szernek voltak a haladó növendékek kétfős és trió számai. A műsorban Gluck, Händel, Bach, Vitali stb. művek szerepeltek. Az énektanszak tanárának, Paál Lászlóné Falus Editnek a növendékei két szépen megformált duettéi tarkították a műsort. Mind a kamarazenei, mind a zenekari számok zongora kíséretét színvonalasan oldották meg az iskola növendékei. Kecske Ilona és Asztalos Endre tanítványai. V-né. Hildáiban nyos szempontban a Tanítónőn kívül — nem hozott. Jövőre az ideinél bizonyára alacsonyabb tájelőirányzatban ilyen műveknek túlnyomó többséggel kellene szerepelniük. Esetleg igénytelenebb kívánalmak mellett színre hozható magyar és külföldi klasszikusok is számításba vehetők lennének. összegezve az elmondottakat, bátran megállapíthatjuk, a most befejeződő évad prózai műsora magas művészi színvonalon, kétségtelen nagy értékeket tartalmazott. Megteremtette az alapját és lehetőségét annak, hogy mind a klasszikus művek felelevenítésének tovább folytatásával, mind a szovjet és népi demokratikus színmű irodalom egy-egy jelentős értékének bemutatásával, mind pedig eredeti magyar alkotások színreho- zatalával előbbre lépjen színházunk a magyar realista színjátszás szép és nemes útján. Cs. L. Amikor betoppanok a könyvtárba, Pintér Magdolna harmadosztályos tanulóval találkozom, aki lábujjhegyre áll és úgy válogat a könyvespolcon, valami érdekes ifjúsági regényt szeretne olvasni, s megkéri a könyvtár vezetőjét, Vető György- nét, segítsen neki a keresésben. Negyedévenként átlag 16—20 regényt olvas el, de ennek ellenére a tanulást sem hanyagolja. A könyvtárosod egy fekete borítólapú vaskos könyvet tesz elém. — Lapozzon csak bele, érdekességekre bukkan. Örömmel engedelmeskedem a kérésének, érzem, nem mindennapi dolgokat lehet kihámozni a súlyos könyv tartalmából. 1874. november 15-e. Ez a dátum mindent megmagyaráz. Ekkor készítették el a keceli »Polgári Olvasóegylet« alapszabályait. Keceli parasztok hozták létre, nézzük meg, miben látták ők a könyvtár feladatát.-Az olvasóegylet illemszerű társalgás, olvasás és kölcsönös eszmecsere útján a műveltség terjesztését célzó, s erkölcsös, mulatságos időtöltés által szórakozást nyújtó magánegylet.« Ez MÓRICZ ZSIGMOND: RIPORTOK, I—IV. kötet A Riportok I. kötetében Móricz mint a riporti munkát ízlelgető író mutatkozik be. Ez évekből származó írásai (1910— 1919) eszmei fejlődésének legrohamosabb éveit tükrözik. A második kötet (1920—1929) riportjai a háború és a forradalmak utáni gazdasági és politikai válságban vergődő ország krónikája. A harmadik (1930— 1935) a válságból lassan emelkedő ország életjelenségeire figyelve számol be a magyar társadalom különböző rétegeiről. Ez az öt év volt az író riporteri munkásságának a legtermékenyebb kora. A negyedik kötet (1936—1942) írásai a gazdasági látszat-konjunktúra, a fokozódó fasizálódás, a háborús készülődés és a hadbalépés éveit tükrözik, Ára: 155 Ft, VWVW^/WWVWWWW>/VWVWWWWWVWVWWW»/\/WWWVWWWV</VW»/WWW > A pedagógust is nevelni kell! A BAJAI JÁRÁSI tanácsülés jegyzőkönyvét lapozgatom, s a sorok olvasása közben érlelődik bennem az a gondolat, hogy a tanácstagok ismerik fejlődő társadalmi életünk buktatóit, mindazokat a problémákat, amelyek fennforognak az ifjúság nevelésében. A tanácsülés az ifjúság nevelésével foglalkozott. Sokrétűen, mélyrehatóan tárták fel a hiányosságokat, de jó javaslatok is hangzottak el, amelyek a járási tanácstagok felkészültségéről, felelősségérzetéről és segítő szándékáról adtak tanúbizonyságot. Érdekessége a tanácsülésnek, hogy a felszínre kerülő problémák megvitatásában mind végig érződött a párt politikájának szelleme, a kritikák építő jellegűek voltak, s összhangba hozták az egyén és társadalom közös érdekeinek érvényesítését. SOK SZŐ ESETT a pedagógus s a hivatás fogalmának tisztázásáról. E köré csoportosultak a felszólalások. Döntő többségükben az ifjúság iskolán kívüli nevelését vitatták meg. Napvilágra kerültek a gátló akadályok is, melyek hátráltatják gúzsbakötik az eredményes kibontakozás lehetőségeit. Szóba került a vándornevelők ügye. A falusi tanítóknak egy része Bajáról jár ki tanítani a járás községeibe, munka végeztével meg visszautazik a városba. Itt kezdődik a baj. Ezek a pedagógusok nem forrnak ösz- sze a közösséggel, nem ismerik az emberek igényeit, s az ifjúság iskolán kívüli nevelésében érezhető a legjobban segítő kezük, útmutatásuk, felvilágosító és irányító munkájuk hiánya. DE MIT LEHET TENNI ebben a kérdésben, hogy megszűnjék e visszás helyzet? Elsősorban is társadalmi összefogásra van szükség. Hogy miért? Mert nemcsak a diák, a szülő szorul nevelésre, hanem az ilyen gondolkodású pedagógus is. S itt elsősorban a kommunista nevelőknek és a pedagógus szakszervezetnek kell élenjárniok. A meggyőző, türelmes, felvilágosítással párosuló nevelő munka előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét. S döntő szerepet játszik ebben a kérdésben az a tény is, hogy milyen az iskola, a párt- szervezet és a tanács kapcsolata. A FALU VEZETŐINEK IS kötelességük a pedagógusok nevelése, ügyes-bajos dolgainak meghallgatása és elképzeléseiknek támogatása. Ha kialakul a kölcsönös bizalom légköre, akkor megváltozik a pedagógus és a társadalom közti viszony is. Hogy ez valóra válhasson, ez elsősorban a pedagóguson, s nem rajtunk múlik. A párt szilárd értelmiségi politikája szellemében foglalkoznak a kommunisták a pedagógusok helyes útra térítésével. Bízunk abban, hogy fáradságos, áldozatkész munkájuk meghozza az eredményét s a vándortanítók legalább hetente egy-egy alkalommal segítenek az iskolán kívüli nevelésben is, ANNÁL A PEDAGÓGUSNÁL, aki valóban hivatásának tekinti a nevelői munkát, annál fel sem merül, hogy távoltartsa magát az ifjúságtól. Az ilyen pedagógusnak minden gondolatában, minden rezdülésében mélyen él az ifjúság iránti aggódó, féltő szeretet. Csak akkor hunyja le nyugodtan álomra a szemét, ha elkönyvelte magában napi munkájának eredményeit. És valahol itt kezdődik a hivatás fogalmának helyes értelmezése. VANNAK OLYAN pedagógusok is, akik csak egyszerűen pályának tekintik a nevelést. Ezeknél hiányzik az öntudat, a felelősségérzés, s a szocialista em- berréformálás iránytűje: a lelkiismeret. A hivatás alacsonyabb rangsorolásba való leszűkítése szorosan összefügg az illető nevelő politikai tájékozatlanságával, marxista képzetlenségével. És ezen sürgősen segíteni kell! Hogyan? Őszre, az új iskolai év megkezdésével egyidejűleg meg kell szervezni a pedagógusok szakmai és ideológiai továbbképzését. Ez alól senki sem lehet kivétel. E munka végrehajtása a megyei művelődési osztály feladata. E NÉHÁNY GONDOLATOT azért írtam meg, hogy segítsünk pedagógusaink ideológiai nevelésében. Amikor bírálunk, kerüljük az általánosítás veszélyét, de egyben ébresszük is fel a még most is közömbösek lelkiismeretét, —ky a megfogalmazás ma is vonatkozik könytárainkra. A parasztok akkor úgy döntöttek: »a farsangon bál tartassák, melynek tiszta jövedelme a kör könyvtárára legyen fordítandó, ami egyhangúlag elfogadtatott«. Tervüket valóra váltották, s a farsangi bálok 'összegéből 33 korona értékben vásároltak új könyveket. 1901 február 2-án leltárt készítettek, s ebből kitűnik, hány kötettel rendelkezett a könyvtár. összesen 154 könyv. Jókai, Zola, Mikszáth, Tolsztoj, Turge- nyev művei igen keresettek voltak. Nézxiik meg a felszabadulás óta mennyiben gazdagodott a keceli népkönyvtár könyvállománya. Ma 5300 kötet könyv várja a falu dolgozóit. Óriási a fejlődés, ma is éppen olyan lelkes olvasók a keceli parasztok, mint évtizedekkel ezelőtt. Az emberek igényeinek megfelelő könyveket olvashatnak és megtalálják mindazokat a műveket, amelyek érdeklődéskörüknek a legmegfelelőbbek. Mickó Ferencné egyszerű pa- rasztasszjony az egyik legszorgalmasabb olvasója a könyvtárnak. A paraszttárgyú regényeket szereti a legjobban. Vagy itt van Németh István bácsi. Paraszt- ember, pártonkívüli, de rendszeresen olvassa Lenin műveit. A politikai tárgyú műveken kívül természetesen olvas szépirodalmat is. A tanyavilág könyvellátottsága is jónak mondható. Az iskolákban átlag 70 kötet könyv várja a tanyavilág dolgozóit. A könyvtári munka népszerűsítésében kitűnő munkát végez Pataki Miklós és Molnár Ferencné pedagógus, örvendetes jelenség, hogy nap mint nap nő a tanyai olvasók száma. A statisztika szerint több mint 150 olvasója van a tanyai könyvtáraknak. Kecel kulturális életének egyik legszámottevőbb intézménye lett a népkönyvtár. Vető Györgyné nemcsak adminisztrációs teendők elvégzésében látja a könyvtár feladatát, hanem az emberek nevelésében is; A keceli népkönyvtár gazdag eredménye és ellátottsága azt bizonyítja, ahol lelkiismeretes szakember működik, ott egészséges irányban fejlődik az olvasók kulturális igényeinek nevelése és kielégítése. Bieliczky Sándor — Épül a világ egyik leghosz- szabb és legnagyobb feszültségű elektromos távvezetéke, amelyben 800 000 voltos áram fut majd. A vezeték a sztálingrádi vízierőműnél kezdődik, s a Volgán keresztül egészen a Donyec medencéig húzódik, összesen 500 kilométeres utat ívelve át. Tervek szerint a vezetéket 1961 tavaszán helyezik üzembej
