Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

EGY JÓ MÓDSZER A Kecskeméti Járási Tanács V. B. még az év elején elhatározta, hogy üléseinek egy részét kint a községekben, a helyi tanácsok végrehajtó bizottságaival közö­sen tartja meg. Ez a módszer azért bizonyult jónak, mert bár tanácsaink nyolc, eredmények­ben gazdag esztendőre tekint­hetnek visza, az utóbbi időben jelentősen megnövekedett ha­táskörük és az újabb feladatok megoldása közben hibákat is követnek el. A Kecskeméti Já­rási Tanács V. B. most úgy igyekszik segíteni községi taná­csait, hogy a helyszínen alapos elemzés és vita tárgyává teszi tevékenységüket. EDDIG Nyárlőrincen, László- falván és Kerekegyházán ren­deztek ilyen vb-ülést. Előkészí­tésük úgy történt, hogy az illető községi tanács végrehajtó bi­zottsága jelentést terjesztett elő végzett munkájáról. Az ülést megelőzőleg azonban a járási tanács szakelőadókból álló bri­gádja is vizsgálatot folytatott az érintett kérdésekben, amelyről kontroll jelentést készített. A v. b. a két beszámoló felett in­dította meg a. vitát, amelyben kibontakoztak a. helyi politika helyes megoldásának módsze­rei. Lászlófalván például a ta­nácstagok egy része régebben nem járt el rendszeresen a ta­nácsülésekre, á járási tanács tagjai azonban javasolták, hogy a községi tanács vb-tagjai sze­mélyesen hívják meg a tanács­tagokat a tanácsülésre, egyúttal beszéljék meg velüy a napirend­re kerülő kérdéseket is. Az öt­let eredményesnek bizonyult, mert a májusi tanácsülésen már 82 százalékos volt a megjelenés, az áprilisi 71 százalékkal szem­ben. A HÁROM községben tartótt járási vb-ülés hasznos volt, nemcsak a községi, de a járási tanács számára is. Nemcsak a hibák kijavítására tett javasla­taik voltak a község számára — alaposabb ismereteik révén — értékesebbek, hanem a jó ta­pasztalatokat, amelyeket a saját szemükkel láttak, hasznosíthat­ják a járás más helységeiben is. A VB-ÜLÉSEKRE a szomszé­dos községek tanácsvezetőit szintén meghívták. Ez azért bi­zonyult hasznosnak, mert ad­dig is, míg az ő munkájuk érté­kelésére kerül sor, sok tanulsá­got vonhattak le a hallottakból. Ügy hisszük azonban, hogy a tanácsi munka megjavításának fenti módszerét a többi járások­ban is jól lehetne alkalmazni. Szavának most nincs hitele... As egyik városunk üzemé­ben dolgozik M. P. elvtárs, aki az utóbbi időben szem elől té­vesztette a pártnak azt a taní­tását, hogy a szónak és a tett­nek mindig egyeznie kell. Ha csak egy esetben történt volna az eltérés, nem is veszte­getnénk rá a szót, mert ő is em­ber és az életadta buktatókat még a legnagyobb elővigyáza­tosság mellett is nehéz elke­rülni. Ebben az esetben azonban jó­val többről van szó. Egy párt­vezetőségi tagról szól ez az írás, aki a kommunista eszmékért az utóbbi időkben csak szavakban küzdött, tettei azonban mást mutattak. Elöljáróbaji még annyit mon­danánk, hogy megbotránkoztató viselkedésének oka: a mérték­telen alkoholfogyasztás. Ebből adódott aztán, hogy M. P. elvtárs, amikor fel­öntött a garatra, összetévesztet­te a gyár kapuját az italbolt aj­tajával. Cselekedetéért tavaly ősszel szóbeli figyelmeztetésben részesítették, taggyűlésen is megbírálták és felelősségrevon- lák. M. P. a megbánás helyett megjátszotta a sértődöttet. Elv­társainak igen komoly erőfeszí­tésébe tellett, míg nehezen cví/í/ tarujai kisl(int/ álja A félegyházi tanyavilágban felcseperedett kislány, Vízhányó Franciska a Móra Fe­renc szülővárosában székelő ta­nítóképzőben szedegette magába a tudományt, amely alkalmas­sá tette arra, hogy nyiladozó ér­telmű gyermekek kíváncsiságát kielégítve, elhintse gondolatuk­ba a tudás magvát, s megtanít­sa őket a szülő, a haza, a nép, a párt szeretetére. Kislányként hagyta el az is­kolát. Táskájában oklevéllel, mint tanító elutazott Szolnok megyébe, kijelölt helyére. Ö is úgy volt, mint a többi fiatal lány. Vágyott vissza Bács me­gyébe. Ez a vágy azután betel­jesedett. Rövid idő múltán Al- pár községbe, pontosabban a feketecsárdai iskolába került, amely öt kilométerre van a községtől. örömmel bajlódott a tanyai gyerekekkel. Ennek oka pedig az volt, hogy ő maga is tanyán nőtt fel, ismerte a tanyai gye­rekek életét, a családok gond­jait, s minden vasárnap, ami­kor hazatért szüleihez, akkor is a tanyán töltötte a pihenés óráit. Nem csoda, ha gyorsan, igen meghitt barátságot kötött a tanyavilágban élő szülőkkel. A pattogós természetű, szóki­mondó kislány egyre jobban érezte a megbecsülés többféle megnyilvánulását is. A tehetséges, szorgalmas tanító nénire felettesei is felfigyeltek. Ennek az lett a következménye, hogy meghív­ták egy beszélgetésre, s ott így szóltak hozzá: — Rád gondol­tunk, amikor az újfalusi iskola igazgatói beosztásáról beszélget­tünk. Hirtelen szólni sem tudott. Nagynehezen kibökte: — Szeretem a tanyát, a gye­rekeket, s inkább maradok ... Nem agitálták, s ő maradt a feketecsárdai iskolában. Taní­totta nemcsak a gyerekeket, ha­nem a szülőket, s lelkes tagja volt a tanyavilágban szárnyait bontogató ifjúsági mozgalom­nak. Az élettapasztalatokat han­gyaszorgalommal gyűjtögető ta­nító néni álmában sem gondolt arra, hogy az előbb említett be­szélgetés megismétlődhet némi változással: — a központi isko­lába szeretnénk igazgatóhelyet­tesnek ... Latolgatta, hogy mitévő le­gyen. Némi tétovázás után, megértve ennek szükségességét, igent mondott. Nem sokkal később otthagyta a tanyai iskolát és átlépte a központi iskola kapuit. Kicsit félt a fogadtatástól. Ez azonban, ahogy ő mondja, jól sikerült, mert kollégái kedvesen és ba­rátságosan üdvözölték. Az igaz­gató bácsi is igen sokat segített neki. Átadta élettapasztalatá­nak, tudásának javát. ■'■jTízhányó Franciska nagy ® feladatot vállalt magá­gára, amikor elfoglalta az igaz­gatóhelyettesi munkakört. De szorgalma, akarása és kollégái-j nak segítsége átjuttatta őt a! legnehezebb akadályokon. Az ő vállára nehezedik az iskolai; élettel kapcsolatos adminisztrá-; ció. Ezenkívül ellenőrzi az órá-; kát, s ő maga is tanít. Estén-! ként az iskolában, villanyfény! mellett pótolja azt, amit nem tudott megoldani nappal. Ha pedig sötét a szobája, ak­kor a KlSZ-szervezetben lehet megtalálni. Ö a szervező titkár. E megbízatás jó ellátása is igen komoly munkát kíván. Ö pedig itt is helytáll. Nem azt mond­ja, hogy csináljátok, hanem ő maga kezd hozzá egy-egy akció­hoz, társával, Honti Sándorfal és még több haladó gondolkodá­sú fiatalemberrel. Az a célja, hogy a község fiataljai a KISZ- ben találják meg szórakozásu­kat. Az itteni fiatalok tömörí­tése nehezebb, mint a gyerme­kek tanítása. Él még bennük — a szülői elképzelés nyomán — az, hogy csak az a szervezet jó amelyik vallási alapon műkö­dik. Pedig tehetséges fiatalok­ból nem szűkölködik Alpár köz­ség. Ennek ellenére nem hátrált egy tapodtat sem. Érzi. ha ne­hezen is, de előrejut a problé­ma megoldásában és biztos, hogy szavai, főleg tettei kikez­dik a maradiság tömör páncél­kapuját és egyre több otthon­ban áraszt majd éltető meleget a szocializmus eszméje. Az ide vezető út göröngyös, buktatókkal teli, de a győzelem, mint már lenni szokott, min­dig az igazság oldalára szegő­dik. És az igazgatóhelyettes ezt az ügyet képviseli. Wtt van már a pedagógu- sok ünnepe, a pedagógus­nap, s nem tudjuk, hogy elju­tunk-e az alpári központi iskolába. Éppen ezért, megelőz­ve mindenkit, 447 gyermekkel együtt mondjuk: éljen sokáig a mi szeretett tanító nénink..; — Venesz — megérttették a vétkessel, hogy hibázott és viselkedése méltat­lan egy párttaghoz. A kis kom­munista család úgy gondolta, M. P. megemberli magát. De nem így történt! Sőt, mi több, az iszákosságot tetézte a hazugsággal. Ez év április elsején munka­kezdés előtt beüzent egyik dol­gozótársával, hogy fél órával később jön az üzembe, mert kis­fia beteg és elviszi az orvoshoz. Tudomásul vették, sőt a csa­ládos apák együttérzésüket fe­jezték ki M. P. iránt. Azonban eltelt nemcsak az első, hanem a negyedik félóra is, de M. P.- nek hült helye volt. Az igazgató elvtárs megkér­dezte a munkaügyest: honnan üzent neked az elvtárs? — L. elvtárssal találkozott a 10-es számú italboltnál, s őt kérte meg, hogy közölje az előbbit. — Nem tiszta dolog — mor­fondírozott magában az igaz­gató. Körbe járta az üzemet, elbe­szélgetett a dolgozókkal, aztán visszafelé menet nem tért be az irodába, hanem elhagyta a gyá­rat. Ütját egyenest az italbolt felé irányította. Nem csalódott. Ott találta a »beteg gyerekével« takarózó édesapát. — Mi van veled? Mit csi­nálsz? — kérdezte. — Elvittem a fiamat az or­voshoz és betértem egy pohár italra, As igasgató is ember. El­fogadta az apa szavait. Pár szót váltott vele, aztán, mivel sietős volt a dolga, mégnyujtotta a lépést a város szívének irányá­ba. Ügy délfelé járhatott az idő, amikor telefonon megkér­dezte az üzem munkaügyesét, bejött-e M. P.? — Nem! Ellenben telefonált, hogy nem tud bejönni, mert a felesége rosszul lett és bevitte a kórházba. Ez már szeget ütött az igaz­gató fejébe, de még ekkor sem gondolt arra, hogy M. P. disz­nóságainak leplezésére feleségét is »beteggé teszi«, amikor az egészséges. Később azonban kitudódott a dolog. A délutáni órákban tele­fonon megkérdezte M. P. nejét az igazgató: asszonyom, igaz az, hogy ön beteg és délelőtt kór­házban volt a férjével? — Nem velem van a baj, ha­nem a férjemmel! — hangzott a válasz. És hogy ez mennyire így volt, bizonyította az, hogy az igaz­gató elvtárs a pártbizottságra menve útközben a 10-es számú italboltba betérve ott találta M. P.-t, erősen illuminált álla­potban. Nem SSÓlt semmit, hanem megbeszélve az illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel és M. P.-nek kiadta a munkaköny­vét. Igaza volt! De egy ilyen párttag, aki képes gyermekéről és feleségé­ről azt mondani, hogy betegek, amikor azok egészségesek, csak azért, hogy leplezze mulasztá­sait, aki hazudik, annak kijár egy komoly pártbüntetés is. S ha ez sem használ, akkor kizá­rás, mert az ilyen párttag sza­vának nincs hitele a dolgozók előtt. Figyelemre se méltatják, többet árt az ügynek, mint használ. Jogosan mondják az ilyen emberre a becsületes dol­gozók: — akkor beszélj nekünk a szocializmusról, akkor valid magad párttagnak, ha úgy is cselekszel, ahogy beszélsz. <—iy) ődej cAmta JÚNIUS cul iJimcLqi kulturális swtcjszmiLt ká Hajtja Múlt vasárnap zajlott le Vas- kúton a KISZ által meghirde­tett ifjúsági kulturális _ sereg­szemle első járási döntője. Ezen az úttörő együttesek _ mérték össze erejüket. Az ifjúsági és felnőtt versenyzők bemutatói is megindultak. Május 25-én került sor az első körzeti bemutatóra Hercegszántón. Legközelebb jú­nius 1-én, Nagybaracskán ren­dezik meg Bátmonostor, Sze­retnie és a vendéglátó község mű­vészeti együtteseinek körzeti bemutatóját. A továbbiakban június 8-án Vaskúton, 15-én Némesnádudvaron és 22-én Bács- bokodon tartják meg a környe­ző községek körzeti seregszem­léjét. • Törőcsik Marika fiatal színmű- : vésznőnk, most az Édes Anna c. készülő filmben szerepel. A KUNSZENTMIK- LÓSI legelő köröskö­rül olyan reménytelen kopáran szürkül, hogy az Arany János által megénekelt tikkadt szöcskenyáj sem talál­na rajta mákszemnyi legelőt. Az inkább sziklának, mint föld­nek látszó talajon két- ujjnyi repedések s az elszáradt fű morzsányi por alakjában kap láb­ra, ha egy kis fuvallat támad. Ez az ősgyep, a sziki mézpázsit. Még nor­mális tavaszú években is kiég nyár elejére, s azután a szegény bir­ka csak a porát tapos­sa, sóját nyalja. Most már május végén olyan, mintha valami óriás mosónő forró ha­mulúgos vízzel öntözte volna meg a határt. DE HA MÁR a me­sevilágnál tartunk, járt itt másfajta varázsló is, aki ebben a re­ménytelen pusztulás­ban kikerekített ma­gának egy szigetecs­két és a víz hatalmá­val zöldelő, buja fű­oázist mesterkedett a sivatag közepére. A DÉL-ALFÖLDI Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet öntözéses méznázsit termesztési Ahol kéfvállra fektették az aszályt parcellájának szélén állunk. A vascsöves kút 16 méter mélység­ből percenként vagy 600 liter hűs vizet cso- bogtat ki s a vízkígyó mindig keskenyebbé válva folyik szerte a 11 holdas legelődara­bot átölelő árkokban. Parányi tócsák kelet­keznek a mézpázsit kis bokrai között, ezek las­san szétterülnek s az éltető nedvesség táp­lálja a füvet. — Ezzel a kúttal 4— 5 nap alatt tudjuk el­árasztani egyszer-egy- szer az egész területet — magyarázza Har­mati István, az intézet munkatársa. — Igen olcsó öntözési megol­dás, maga a kút nem kerül túl sokba. Meg­fúrása persze szakér­telmet igényel, mert a talajnak arra a pont­jára kell helyezni, amely a rétegvonalak szerint a legmagasab­ban fekszik, hogy a víz magától szivárogja be az egész területet, A ZÖLD OÁZIS ké­pe sem egyforma azon­ban. Egyik táblán vagy 25 centi magas a sűrű fű, a másikon halvá­nyabb és soványabb. — Háromfajta mű­trágyával: föszförsav- val, sima szuperfosz­fáttal és pétisóval foly­tatunk kísérleteket az öntözés mellett, míg az ellenőrző parcella csak öntözést kap. S az ered­mény világosan látha­tó: legjobb a pétisó és szuperfoszfát keveré­kével kezelt tábla. — Mivel hálálja meg ezt a kezelést a méz­pázsit? — A Pest megyei Szúnyogpusztán, ha­sonló körülmények kö­zött az öntözött-műtrá- gyázott legelő legma­gasabb fűtermése 60 mázsa volt — hangzik a válasz. S a mézpá­zsit’' fehérjeértéke igen magas, a legértékesebb szénafélék közé tarto­zik. NOS, EHHEZ még ceruza sem kell kiszá* mítani, hogy mit je­lent 60 mázsa kiváló széna olyan területről, ahol egyébként aratás­kor már ép fűszál sin­csen! Azt is megtudom, hogy a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ugyancsak ilyen ásott kúttal öntözi legelőjé­nek egy részét. De a többi sok-sok ősgye­pen még nyoma sincs a változásnak. Persze, mert az hiányzik, ami a legfontosabb: az összefogás! Akár úgy, hogy a legeltetési bi­zottságok fogják kézbe a dolgot, akár úgy, hogy a mezővel rendelkező gazdák valamiféle tár­sulásba tömörülve, együttes erővel meg­ásatják a kutat..- j CSAK ENNYI kelle­ne ahhoz, hogy á nagv kiskunsági sivatagbán ne egy-két aprócska zöld oázis legyén csu­pán, hanem az egész vidék képe és főleg haszna megváltozzék. Hogy tavasztól Őszig jóllakjék ezeken a me­zőkön a birka s a ma cserepes, szürke síksá­gokon boglyák százai­ban álljon a jó széna! Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom