Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

íj autóbusz menetrend

Olvasóink tájékoztatására az alábbiakban közöljük a június 1-től Kecskemét, Széchenyi térről induló, illetve oda érkező autóbuszok menetrendjét.

INDUL

Budapestre, munkanapokon: 6,40, 7,05, 7,30, 7,35. Munkaszüneti napokon: 7,10, 19,40- Szegedre mindennap: . 8,27, munkanapokon 18,36. munkaszüneti napokon: 18,47. Orosházára,, munkanapokon:

19.00. '

Makpra munkanapokon: 18,16. Szarvasra munkanapokon:

18,10.

Ladánybenére munkanapokon: 10,15, 13,55, mindennap:

18.00.

Lajosmizsére iskolaköteles napokon: 6,55.

Jakabszállás, Soltvadkert, Tázlárra munkanapokon: 15,40. Cserkeszőlőre mindennap:

9.00.

Kerekegyháza, Szabadszállásra kedd, szerda, péntek (ünnepnap nem): 13,20- Kunbaracs, Tatárszentgyörgy, Kunszentmiklósra munkanapokon: 16,00, munkaszünetes napokon: 20,00.

Kunbaracsra munkanapokon:

11.10, munkaszünetes napokon:

12.10.

Nagykőrösre mindennap:

13.00.

Kiskőrös, Kecel, Bajára mindennap: 4,35, munkanapokon:

14.30, munkaszünetes napokon: 16,45.

Kiskőrös, Kecel, Hajósra munkanapokn: ÍEÍ^O.

Izsákra munkanapokon: 11,00. Soltvadkert, Kiskunhalas, Tompára munkanapokon: 14,20.

Izsák, Solt, Dunaföldvár, Sztá- linvárosra munkanapokon: 7,35, mindennap: 17,00.

Jakab szállásra kedden, pénteken (ünnepnap nem): 11,Q0.

Fülöpszállás, Szabadszállásra kedden, pénteken (ünnepnap nem): 5,00, mindennap 14,30. Hetényegyházára mindennap:

5.30, 10,00, 18,00.

Helvéciára mindennap: 11,00,

15.30,

Lászlófalva, Lakitelek, Tisza- kécskére mindennap: 4,30, munkanapokon: 17,00, munkaszünetes napokon: 19,30.

Lászlófalvára kedden, pénteken (ünnepnap nem): 5,00, mindennap: 13,00.

ÉRKEZIK

Budapestről mindennap: 8,15, munkanapokon: 16,50, 18,00,

18,10, 18,30, 18,50, munkaszünetes napokon: 18,35.

Szegedről mindennap: 6,59, munkanapokon: 17,49. munkaszünetes napokon: 19,29.

étszázkilencvenhét üveg bor rajtol benne — de az üvegek csöndben, közömbösen viselkednek a ládákban. Az izgalom a bíráló bizottsági tagok arcára ült ki, hogy az ember — ha nem tudná, mi leszen itt — azt hinné: ők mérik össze erejüket, képességeiket a megyei tanács klubhelyiségében. Amiben ugyan van is jóadag igazság, mert alapos szakképzettség kell ahhoz, hogy megállapítsák: melyik borok a »han- dicap«-esek, amelyek a megyei győzelmi emelvényről« tovább jutnak az országos, és esetleg a szintén hazánkban megrendezésre kerülő nemzetközi versenyre.

Komolyság, felelősségérzet kell tehát ifié, körültekintő rendezés — és nincs is hiba egyikben sem.

S már kezdődik is a mérkőzés. Nem kisebb személyiség, mint Scholtz Albin, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezető tanára, az Országos Borminősítő Intézet igazgatója a »vezető bíró«, aki korrektséget kér a négy — egyenként kilenc főnyi — bizottságtól, arpelynek pincemesterek, a két megyei és az országos kutatóintézet, a bortermelő állami gazdaságok szakemberei, valamint élenjáró sgyéni szőlőtermelők a tagjai.

És a verseny — nem átvitt, de szó szerinti értelemben —

Orosházáról munkanapokon: 7,25, munkaszünetes napokon: 19,29.

Makóról munkanapokon: 7,25.

Szarvasról munkanapokon:

6,30.

Ladánybenéröl munkanapokon: 7,20, 11,50, 15,35.

Lajosmizséről iskolaköteles napokon: 7,55.

Jakabszállás, Soltvadkert, Tázlárról munkanapokon: 7,20Cserkeszőlőről mindennap: 16,35.

Kerekegyháza. Szabadszállásról kedd, szerda, péntek (ünnepnap nem): 8,00.

Kunbaracs, Tatárszentgyörgy, Kunszentmiklósról mindennap: 6,50.

Kunbaracsról kedd. szerda, csütörtök, pénteken: 12,50, vasárnap, hétfő, szombat: 13,50.

Nagykörösről mindennap: 12,54.

Baja, Kecel, Kiskörösről mindennap: 8,50, 18,35.

Hajós, Kecel, Kiskörösről' munkanapokon 7,40.:

Izsákról munkanapokon: 12,50.

Tompa, Kiskunhalas. Soltvad-l kertről munkanapokon: 8,40. !

Sztálinváros, Dunaföldvár,' Solt, Izsákról mindennap: 8,25, munkanapokon: 15,35.

Jakabszállásról kedden, pénteken: 12,10.

Szabadszállás, Fülöpszállásról kedden, pénteken (ünnepnap nem): 7,45, 17,15Hetényegyházáról mindennap: 6,27, 10,57, 18,57.

Helvéciáról mindennap: 12,12, 16,42.

Tiszakécske, Lakitelek, Lász-\ ló} alvóról mindennap: 7,35, munkanapokon: 20,05, munkaszünetes napokon: 22,35László}alvóról kedden, pénteken (ünnepnap nem): 6,27, mindennap: 14,27.

DABIT, EUGENE: A KÜLVÁROSI SZÁLLODA

Dabit, francia író, a harmincas években előtérbe jutó népies irodalmi irányzatnak, a Populisme-nek írója volt. Emberszeretettől áthatott naturalizmussal ábrázolja Párizs külvárosának jellegzetes alakjait, egyszerű emberek bajait, örömeit és céljait.

Ez a regénye mintegy harminc jelenetben írja le a Szajna parti kis szálloda mindennapi életét, munkások, iparosok, nyugdíjasok, magánosán élő nők stb. életében adódó egyéni és közös problémákat.

Ara: 16 Ft.

folyik. A ládákból kiemelt üvegeket szalvétába bugyolálva fogják meg a felszolgálók. így öntik tartalmukat a bírálók poharaibaE lőször azt gondolom, az előkelőség látszata miatt kell az a szalvéta, de kiderül, hogy az esetleges részrehajlás kizárása végett; hogy ne lássák az üvegre ragasztott címke, amelyre a termelő neve van írva.

így aztán a bíráló bizottság tagjai csak annyit tudnak, hogy ilyen és ilyen számú a bor, meg hogy milyen évjárat — a többit már nekik kell megállapítaniok.

Hajjaj, de mennyi mindent. A színt, tisztaságot, platót (bouquet-t), ízt, s e kategóriák között ilyesmik várják válaszukat: meg nem felelő; hibás, megfelelő, igen szép színű-e a bor, s opalizáló. törött, üledékes, homályos, fátyolos, poros, fényes, tükrös-e a tisztasága, az illata pedig beteg, romlott, kifejezéstelen, jellegtelen, közömbös-e, ami viszont az ízét illeti: beteg, hibás, romlott, hibátlan, tiszta de üres. diszharmonikus, harmonikus, harmonikus de vékony, telt, kerek, jellegzetes, kiemelkedő ieileeű-e't

Alsószoknya, mint vizsgái segédeszköz

Bombayban az egyetemi vizsgákon egy fiatal diáklány furcsa módon igyekezett hiányos felkészültségét leplezni. Átlátszó organdi ruhát vett fel és az alatta levő alsószoknyára felírta a várható kérdések nagyrészére a válaszok vázlatát. A felületes megfigyelő azt gondolhatta volna, hogy új mintájú anyagból készült a ruhája. A női vizsgáztató azonban gyanút fogott és közelebbről is megtekintette a ruhát. A diáklányt ezután eltiltották a vizsgátólA lány később így mentegetőzött:

— A vőlegényem csak akkor hajlandó feleségül venni, amikor már letettem ezt a vizsgát. Ezt képzeltem a legkönnyebb megoldásnak...

Érdekesség

A párizsi Nagyopera balettkara Moszkvában vendégszerepei. Képünkön a vendégek a Vörös téren láthatók.

KriTÜRÁ£I§ FIQT£1Ö

cé kesjJtemétí (Miami íEmeiikdla l.aiwiaaiaL’.

HANGVERSENYE

Űíene hit ólánft nemcsak beiratkozott tanulóikat, hanem városunk egész zenekedvelő társadalmát köteles nevelni, rendszeres zeneélvező és hangversenyhallgató közösséggé formálni. Amint nem lehet pedagógus, aki ne tudná, neki nemcsak is- koláskorúakat kell tanítania, úgy nem lehet zenepedagógus, aki ne érezné: tanítása csak akkor teljes értékű, ha annak eredményeit tanítványai szívesen »osztogatják« hallgatóik örömére, felüdülésére, dolgozó életük erőtartalékainak növelésére. A zenetanár, akinek munkássága sohasem fér el teljesen iskolájának szűkén vett keretében, mindig többszörös jogon és küldetésben népművelő. A zenetanítás igazi — és nem iparszerű — művelése éppen ott mutatja meg kezdetét, amikor már nem bírja el a tanterem négy falának, ennek a különben gyönyörűséges műhelynek szűk kereteit, hanem pódiumot követel magának a muzsikálás technikai készségének bármely fokán is. A zeneiskola munkájára még inkább áll: »ha élet járja át: a (zenei) élet is derűs iskola lesz« — mint bármely más iskoláéra.

Vannak azután helyek, ahol a zeneiskolák Atlaszként egyedül hordozzák vállukon egy város zenei nevelésének feladatát, terhét még az arra hivatott szervek (pl. a Filharmónia) helyett is! Nem egészséges és nem helyes állapot ez az ilyen nagy magárahagyottság, de néha, mint például az idei hangversenyévadban Kecskeméten, előáll; sőt úgy látszik, számíthatunk arra, hogy ezt a helyzetet véglegesen, csak a hosszú éveken át tartó lassú, tervszerű közönségnevelés munkája változtathatja majd meg véglegesen.

r)íljen (uniteiá — térben és időben kitágított, több évre néző perspektíva, felelősségteljes irányítást, márkás nívót, gondosan felépített tapasztalatok alapján állandóan tökéletesedő műsorpolitikai és műsorszerkesztési vonalvezetést és ezen feltételek alatt megvalósult zeneiskola kezdeményezte zenei estek, matinék sorozatát írja elő. S hogy mindezek kecskeméti »bennszülött« erőkkel is megvalósíthatók (amíg nagyobb »külső segítség« nem érkezik), arra a kecskeméti Zeneiskola legutóbb megrendezett tanári hangversenye, illetve annak értékelése ad számunkra pozitív választ. Jó ízléssel megválogatott, biztos stílusismerettel és helyenként magasfokú előadó- művészi instrukcióval felidézett műremekeket kapott (ha nem is a legjobban sikerült műsorszerkesztési felépítettségben) a hálás hallgatóság.

Kezdő számként Corelli he— A város huligánjait kellett volna megbízni — nevet mellettem a rádió riportere (mert az is itt van) —, majd azok megmondanák, hogy melyik bor milyen.

Persze, ez csak tréfa, de kétségtelen, már az első pohár után csettintenének a nyelvükkel Kecskemét »szesztestvérei« — aztán negyedóra múlva már ott is hevernének az asztal alatt.

Nem így a bírálók.

A félig töltött poharakat a világosság felé tartják, beléjük szagolnak, aztán egy gyűszűnyi bort kihörpintepek, »megrágják«, néhány pillanatnyi gondolkodás következik ezután — majd a lábukhoz helyezett pitlibe köpik az egyébként nagyon is máshova való nedűt. (S ezt a verseny két napján, kedden és szerdán kétszázki- lencvenhétszer kell megtenniük. Gondolom: a legnagyobb tortúra volna bármelyik borisszá- nak!)

Közben az asztaloknál ilyen megjegyzések hallhatók: »Kérem, ez a bor vékony.« »Ennek a színe a nulla pontot sem érdemli meg.« »A dugótól van mellékíze.« És jegyzik a ceruzák a pontszámokat. Scholtz professzor pedig, mint legfőbb szaktekintély, hol az egyik, tiol a másik bizottsághoz lép, hogy igazságot tegyen, ahol az nincs benne a borban- Két óra hosszat tart már a verseny, s a maximális 20 pontot még egyik bor sem érte el; de van már 16 pontos — s a bírálók még olyan színjózanok, mintha most kezdődne az egész, Időnként szendvicset, szamócát is esznek, babkávét rágnak, hogy közömbösítsék, össze ne keverjék a különböző aromákat; hogy minél lelkiismeretesebben tölthessék be nemes tisztüket, amelynek a legjobb borok kiválasztása mellett nyilván a bírálatukat megszívlelő bortermelők még jobb igyekezete is lesz az eiedménye.

A versenynek különben — ha nem is lényeges — »eredménye« az is, hogy e sorok írója, aki egy külön asztalnál, mint »autszajder« vett részt a bírálgatásban, a harmadik fajta nedű után már nemcsak a homoki borok között nem tudott különbséget tenni, hanem összekeverte a szendvicset a szamócával is. Dehát csoda? Hjszen másfajta versenyen is gyakran előfordul, hogy az is megrészegedik, eki részt sem vesz benne.

(tarján)

gedűre, gordonkára, zongorára írt kamaraműve hangzott el Szabadi Sándor, Schuszter Etelka, Kyrtösi Elemér előadásában. Ennek a muzsikának tiszta tónusa, áttetsző szerkesztése, az előadók által mintaszerűen megvalósított, lassú áradású barokk stílusa mindenfajta műsorban kitűnő »nyitány« lehet.

CÁ fUÍÍJőF második fele is barokk számmal kezdődöt-t. Bach »D-moll kettősverseny«-ét Bánszegi Abertné, Dómján József és Puky Margit nagyszerű hangszerkészségű, temperamentumos (helyenként vitatható tempóvételű) előadásában hallottuk. Schubert Kamaraszonátájának előadásával

Schuszter Etelka kivételes cscl- lóművészete hálás tapsokat váltott ki, akárcsak azok a monumentális Liszt és Musszorgszkij kompozíciók, amelyek éppen e müvekhez méltó hatalmas technikai apparátus és fölépítési biztonság birtokában szólalhattak mpg Puky Margit zongoraművésznő keze alatt.

A műsor második részében a jellemdarabok vonalán futott Dobó László műsora, Schuman, Chopin, Debussy, Kodály zon- goram|űveivel. A fiatal zongoraművész finomveretű, stílushű interpretálásai igazolják, hogy az »impresszionista vonal« megfelelő előadásban és válogatás- • ban a többi stílus termékeivel egyenlő eséllyel juttatható el a hallgatóság bármelyik rétegéhez.

Az estet a tehetséges, állandóan fejlődő Zsiga László gordonkaszáma (mai magyar szerzőtől) fejezte be. Utána azonban a hallgatóságban ilyen kérdések merülhettek fel: nem kellene már ott tartanunk, hogy — Kodály városában legalább — egy hangszeres típusú hangversenyen is, legalább pi- hentetőül vagy befejezésül, a vokális: az énekkari, az emberi hangon megszólaló művészet is szóhoz jusson?

Elgondolkoztató a fúvós számok vagy a klasszikus vonósnégyes szereplésének hiánya mindkét idei tanári hangversenyen. Az is eszünkbe jutott, milyen szép lenne, ha mint annak idején zeneiskolai tanár és növendék közös muzsikálásában megvalósuló, esetleg zeneiskolai énekkarral teljessé tett olyan együttest állítanának ki városunk zenész iskolái, amely hatalmas klasszikus művek felújításával és monumentális, modern művek bemutatásával forrópítja fel hallgatóságunk zeneij lelkesedését, teszi még emlékezetesebbé a tanári hang- versepyeket.

Kálmán Lajos

ßaccljusra, ez dm a üerseni?!