Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

N. Sz. Hruscsov beszéde a Bolgár Kommunista Párt kongresszusán A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának keddi ülésén beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a (kongresszuson részvevő szovjet (pártküldöttség vezetője. Beszé- >de bevezetőjében a népi demok­ratikus országok és a Szovjet­unió gazdasági fejlődéséről em­lékezett meg és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programtervezetével foglalko­zott. Hruscsov a következőket mondotta: »Hogyan lehet azt állítani, hogy az utóbbi tíz esz­tendőben a marxi—lenini gon­dolat fejlődése — különösen ami az átmeneti időszak tör­vényszerűségeinek kidolgozását illeti — megállóit? Hiszen ép­pen ezekben az években a Szov­jetunió Kommunista Pártja, valamint az egész nemzetközi kommunista mozgalom annyi újat vitt a marxi—lenini elmé­letbe.« Azok az állítások — mondot­ta —, mintha a marxi—lenini elmélet fejlődésében »űrök« mutatkoznának, ellentmondanak 'a valóságnak és arról tanúskod­nak, hogy a jugoszláv vezetők rtem ismerik más országok szo­cialista építésének gyakorlatát, a testvéri kommunista és mun­káspártok tapasztalatait. Hrus­csov visszautasította a jugo­szláv vezetőknek azokat a kí­sérleteit, hogy prakticizmussal vádolják meg más szocialista országok pártjait. A jugoszláv elvtársak — mondotta — prak- ticizmuson nyilván azt értik, hogy ezek a pártok erőfeszíté­seiket elsősorban olyan gyakor­lati intézkedések kidolgozására és megvalósítására fordítják, «melyek a gazdaság és a műve­lődés fejlődését, a nép jólétének felemelését biztosítják. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen »prak- ticizmus« megfelel a népi töme­gek alapvető érdekeinek, a szo­cializmus érdekeinek. A szocialista építés minden gyakorlati kérdése egyidejűleg olyan elméleti kérdés is, amely közvetlen kapcsolatban áll a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésével. Egyiket a másiktól elválasztani nem le­het — hangsúlyozta Hruscsov. — Fel kell tennem a kérdést — jegyezte meg —, vajon az im­perialista főkolomposok, akik (szeretnék letörölni a föld szí­néről a szocialista államokat és megfojtani a kommunista moz­galmat, ugyanakkor miért ad­nak pénzügyi támogatást az egyik szocialista országnak, mi-, ért adnak neki kedvező hitele-] két és ingyen alamizsnát? Hi-, szén senki sem hiszi el, hogy világon kétféle szocializmus van: az egyik, amelyet dühödten1 támad a nemzetközi reakció, a! másik, amelyet az imperialisták elfogadhatónak találnak és se-] gítséget, támogatást nyújtanak neki. Ennek az országnak a kép-] viselői azt állítják — folytatta. Hruscsov —, hogy mi letértünk] a marxizmus—leninizmus út-, járói és ők képviselik a helyes álláspontot. Eléggé furcsa hely-] zet áll elő: az imperialistákén-] nek az or szágnak a révén akar, ják »továbbfejleszteni« a mar-1 xizmust—latinizmust. Ugyanakkor-, amikor az impe­rialisták egytsült erővel tá-] madnak a szocializmus, a mun­kásosztály ellen, egyes vezetők,] akik magukat a szocializmus bajnokainak neve. ük, igyekez­nek megtörni a munkásosztály, lendületét, a kapitalizmus eile ni harcban, gyengíteni akarják! a munkásosztály élcsapatát, az< egyes kommunista és munkás pártokat, el akarják altatni éberségüket, lazítani akarják a] szocialista országok egységét.] Hruscsov hangsúlyozta: azok az imperialista remények, hogy] aláaknázhatják a szocialista ál­lamokat, már önmagukban ku-] darcra vannak ítélve. < Hruscsov a továbbiakban] megállapította, hogy az összes, kommunista és munkáspártok] teljes egységről tettek tanúbi-] zonysáfiot, amikor határozottam elítélték a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége programter­vezetének a ^marxizmus—leni- nizmussal ellentmondó revizio­nista tételeit. Ezzel összefüggés­ben több észrevételt tett az SZKP és a JKSZ kapcsolatáról. A többi között emlékeztetett arra a kezdeményezésre, ame­lyet 1955-ben az SZKP tett, hogy megszüntesse az 1949—55 között fennállt konfliktust, ren­dezze a két ország viszonyát, marxi—lenini alapon helyreál­lítsa a kapcsolatot és az együtt­működést az SZKP és a JKSZ között. Bebizonyosodott azon­ban — mondotta Hruscsov —, hogy a jugoszláv vezetők nem képesek szakítani helytelen né­zeteikkel és szilárdan a mar­xizmus—leninizmus alapjára állni. A jugoszláv vezetők a kapcsolatok rendezése után is folytatták szovjetellenes meg­nyilatkozásaikat, kirohanásokat intéztek a szocialista tábor és a testvéri kommunista pártok el­len. Megnyilatkozásaikkal és cselekedeteikkel különösen a magyarországi események ide­jén okoztak nagy kárt a szocia­lizmus ügyének. A jugoszláv vezetők ezzel Jugoszláviát és a JKSZ-t elszigetelték a szocialis­ta országoktól és a nemzetközi kommunista mozgalomtól. An­nak a korábbi megállapodásnak ellenére, hogy a JKSZ küldött­sége majd részt vesz a szocia­lista országok testvérpártjainak készülő tanácskozásán és a ta­nácskozás nevében kiadandó nyilatkozattervezet kidolgozásá­ban — a jugoszláv vezetők el­tértek a megállapodásoktól. Ügy döntöttek, hogy saját külön platformmal — a JKSZ prog­ramtervezetével — állnak, elő. Nekünk az volt a vélemé­nyünk és ma is az — mondotta —, hogy a népek békéjéért és biztonságáért folyó harcban minden módon erősíteni kell az összes országok együttműködé­sét. Ezt a kapcsolatot mi fenn akarjuk tartani a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Ha pártvonalon nem valósul meg az együttműködés, akkor állami vonalon fogunk normális kap­csolatokat fenntartani Jugoszlá­viával, s ezeket a kapcsolatokat tovább is fejlesztjük. Ugyanak­kor nyíltan kijelentjük, hogy nem fogunk belenyugodni az ideológiai kérdések elferdítésé­be, őrködni fogunk a marxi— lenini pártok egységén és har­colunk a forradalmi elmélet tisztaságáért — fejezte be be­szédét Hruscsov elvtárs. Erősödik a Francia Kommunista Párt De Gaulle Algériában Szerdán délelőtt De Gaulle Algériába érkezett. Ezzel kap­csolatban a francia lapok egy része több kérdést tesz fel ar­ról, vajon milyen szándékok rejlenek De Gaulle algériai lá­togatása mögött. El fogja-e fe­lejteni, hogy mivel tartozik az algíri felkelőknek, s megkísérli-e a rend helyreállítása céljából szétválasztani a hadsereget és a túlzó gyarmatosítókat? Kihasz- nálja-e az alkalmat arra, hogy végre meghatározzon egy algé­riai politikát és végetvessen an­nak a hallgatásnak, amely már nem tarthat tovább? A Francia Kommunista Párt soraiba egyre több francia dol­gozó kéri felvételét az utóbbi napokban. Több mint ötszázan kérték a felvételüket a pártba csak Párizsban. Nagy érdeklő­déssel fogadták a francia dol­gozók a kommunista párt poli­tikai irodájának nyilatkozatát is a francia helyzetről. A nyilat­kozat rámutat a De Gaulle­kormány megalakulása nyomán keletkezett helyzet súlyosságá­ra. De Gaulle súlyos fenyegetést jelent a köztársaság intézmé­nyeire és a dolgozók jogaira, hiszen az állam minden hatal­ma a kezében van, kormánya a túlzó gyarmatosítók és a mili­taristák támogatásával az algé­riai probléma békés megoldá­sának akadálya. Kecskeméti anyakönyvi hírek Születtek: Kis Csaba (anyja neve: Kovács Mária), Nagy Zoltán (Szőke Irén), Nagy Sándor (Szekér Ilona), Csík Katalin (Papp Katalin), Baksa Sándor (Hideg Margit), Pintér Jó­zsef (Huszka Katalin). Házasságot kötöttek: Szegedi Jenő és Bujdosó Melitta. Meghaltak: Bank Jánosné 77 éves, Kiss István 56 éves, Tóth István 81 éves, Tánczos Mihály 49 éves, Cser­tő Károlyné 66 éves, kecskeméti la­kosok. NAPTÁR: 1958. június 6. Péntek. Névnap: Norbert. Napkelte: 3 óra 47 perc. Napnyugta: 19 óra 37 perc. * A nap történelmi híradója: Ma 110 éve annak, hogy Óbudát egyesítették Budával, A NAP HUMORA: Nem hazudott — Szemtelen hazug fráter vagy! Azt mondtad nekem, hogy az apád már öt éve a föld alatt van és most rájöttem, hogy — él! — Kérlek, én azért nem ha­zudtam. Az apám tényleg öt éve a föld alatt van: öt éve, hogy — kalauz a földalatti villamos vas­útnál! — Kirakodó- és állatvásár volt vasárnap Baján. Különösen az állatvásár mutatott élénksé­get: többszáz tenyészállat cse­rélt gazdát. — Virágbaborultak a lentáb­lák a megyében. Ebből az érté­kes növényből 350 holdat vetet­tek be az idén. Legszebben a Városföldi Állami Gazdaság 150 holdas tábláján fejlődik a len. — Húsz mázsa szamócát szü­reteltek le eddig a Hosszúhegyi és a Helvéciái Állami Gazdaság dolgozói. Az ízletes gyümölcsből a Helvéciái Állami Gazdaság a napokban útnak indítja az első exportrakományt. — 300 mázsa kukoricasiló egy hektárról. Ezt a nagy tömegű értékes takarmányt a kurszki terület mezőgazdasági dolgozói termelték. — Többszáz palack barackpá­linka. A budapesti Vendéglátó­ipari Vállalat kecskeméti pa­lackozó üzemében naponta több­száz üveg barack és egyéb gyü­mölcspálinkát palackoznak. In­nen látják el az ország kereske­delmi vállalatait a kedvelt za- matú gyümölcspálinkákkal. — Bemutatkozott a bajai fel­sővárosi iskola kultúrcsoportja. A »kis művészek« nagy sikert arattak a Tavasz, nyár, ősz, tél mesejátékkal és a ritmikus tánc- gyakorlatokkal. — Gyászhír. Dr. Héjjas István 69 éves korában, Budapesten elhunyt. Temetése Kecskemé­ten, valószínűleg szombat dél­után lesz. — A gyászoló család. 4311 — Háromnapos tanfolyamon vettek részt a KISZ és az úttörők megyei és járási vezetői. Az ifjúsági vezetők a kormány ta­karékossági felhívását és a KISZ központi bizottság határozatát tanulmányozták, majd kidolgoz­ták ennek végrehajtását. — Növekszik az öntözött ve­tésterület Albániában. Jelenleg az ország vetésterületének mint­egy 25 százalékán biztosítják a rendszeres öntözést. — Három holdon rügydug- vány-telepet létesített a Helvé­ciái Állami Gazdaság. Itt azo­kat a szőlőfajtákat szaporítják el, melyekjből aránylag kevés tőke van és szaporítása hosz- szabb időt venne igénybe. Je­lenleg fél ifnillió szőlővessző fej­lődik rügydugványos módszer­rel. — Egymillió amerikai hall­gatja a televízió orosz nyelvtan- folyamait. A nyelvtanulásra vál­lalkozók nagy többsége azért akarja a nyelvet elsajátítani, hogy a szovjet tudományos mű­szaki folyóiratokat tanulmá­nyozhassák. — Felújítják Nagybaracska úszó pontonhídját. A munkála­tok elkezdődtek és rövidesen csaknem teljesen új híd bizto­sítja a Fcrenc-csatornán való átkelés zavartalanságát. — A villanyhálózat fejleszté­sére megyénkben hétmillió fo­rintot fordítunk az idén. Több mint 13 községben villamosíta­nak. — Érdekes ankétot tartanak június 23-án a Kecskeméti Mes­terséges Megtermékenyítő Állo­máson. A TIT rendezésében nagyszámú szakember és ter­melő előtt ismertetik a mester­séges termékenyítés előnyeit. — 30 000 forintot fordítanak a kecskeméti Klapka utcai böl­csőde új kapubejáratának épí­tésére. — Tegnapi vezércikkünk második. bekezdésének utolsó mondatából technikai hiba miatt hiányzik egy betű. A szöveg helyesen így hang­zik: „ .. .a lakosság, különösen a ktsz-ek dolgozói — községlej lesztés» tiozzájáruláson tül egyhavi fizetésük 10 (azaz tíz) százalékát fizetik b<> csupán a fürdő építésére!‘‘ EGERBE különvonat indul június 15-én. Részvételi díj 39 Ft. Jelentkezés: IBUSZ-nál, Kecskemét. 1503 A „VÁLLAS" ERKOLCS-ROL (II; rész) Mint az előző részben már 'említettem, az erkölcs és a val­lás a társadalmi tudat két kü- ilönböző formája. Az erkölcs a ]társadalom kialakulásával jön .létre, a vallás csak jóval ké- [sőbb, a társadalmi termelés egy .későbbi fejlődési fokán született meg, viszont mind a kettő a tár­sadalom fejlődésével változik. Új erkölcsi normák alakulnak ki, ahogyan a terme­lési viszonyok változnak; — a vallás is új és új arculatot vesz fel aszerint, hogy melyik ország érdekeit szolgálja aszerint, hogy melyik osztály szeme elől kell elfedni a túlvilág fátylával földi világ kínjait, az elnyomást, a szolgasorsot. Ha az egyháznak csak a dió­héjban elmondott történetét is tartjuk szem előtt — eltekintünk az inkvizíciótól, az árulástól, a canossajárásoktól, a háborúktól és a »szent« öldöklésektől (pl.: Szent Bertalan éjszakája), akkor ]<is kibontakozik előttünk a ke­reszténység etikája, a »vallási« erkölcs képe. Azt hirdetik, hogy a vallással együtt áll vagy bukik az erkölcs; aki nem vallásos, az nem is le- ,et erkölcsös. Az egyházak, hi­vatalos vezetői a kereszténység erkölcsi tanításait azonban úgy magyarázták, ahogyan az ural­kodó osztály érdekeinek megfe­lelt — vagyis az elnyomók er­kölcseit igazolták az isteni ki­nyilatkoztatás örve alatt. Az egyház a rabszolgaságról, a hűbériségről, a tőkés rend­szerről egyaránt azt hirdette, hogy az isten akaratából való és ezért a keresztényeknek en­gedelmeskedniük kell a világi hatalmasoknak. »... És a mun­kások harag nélkül elfogadják azt a helyet, melyet az isteni előrelátás jelölt ki számukra...« — írja az egyik pápai encikli- ka. Tehát a vallási erkölcs egyik fő feltétele: feltétlen engedel­messég a világ kizsákmányoló hatalmasságainak. Vak engedelmességet hirdet­tek a rabszolgáknak, akiket a társadalom nem is tekintett em­bernek, csak »beszélő« szerszám­nak, Engedelmességet hirdettek azoknak, akiket a római császár parancsára a vadállatok elé ve­tettek — engedelmességet hir­dettek és hirdetnek azoknak a munkásoknak, akik a tőke min­den terhét hordozzák — dolgo­zóknak és munkanélkülieknek egyaránt. Engedelmességet pré­dikáltak és prédikálnak minden elnyomott népnek és nemzetnek. Csak végig kell nézni a magyar történelmen! Jóformán nincs né­pünknek egyetlen olyan szabad­ságharca sem, amely a hivata­los egyház haragját ne hívta volna ki. Hám János és Mind- szenty József között csak az a különbség, hogy egyik 1848-ban, a másik 1956-ban árulta el a magyar népet. (Mindkettő bíbo­ros »hercegprímás« volt.) Az engedelmesség »erényéhez« mindig hozzátették az alázatos­ságot is és ezzel a kizsákmányoló urak előtti meg juhászkodásra nevelték híveiket. Azt hirdették: alázatosan kell fogadni azt, amit »kenyéradójuk« nyújt nekik, de hogy éppen a munkások, a dol­gozók adják, termelik azt a ke­nyeret a »gazdának« — erről már nem esett szó. A vallás eti­kai tanításai isteni eredetű »örök« erkölcsi elvvé avatják a »kenyéradó gazdák« és az alá­zatosságra kötelezett dolgozók létezését — nem számít, hogy milyen munkát végeznek, hogy veríték, hab, vagy vér veri ki testüket, nem számít, mert a munkájuk az úré (tőkésé vagy nagybirtokosé), életük a kizsák­mányoló államé és ezért cserébe az egyház megígéri, hogy a íöl- desurakkal, a tőkésekkel együtt majd boldogok lehetnek valahol, valamikor a túlvilágon. A világ elnyomott dolgozói évezredek során számtalanszor keltek fel, hog y lerázzák ma­gukról a kizsákmányolás lán­cait, de a hivatalos egyház két­ezer éves története során egy­szer sem állt a fölkelt dolgozók mellé, hanem mélységesen el­ítélte szabadságtörekvésüket, en­gedelmességet, alázatosságot és a szenvedés szeretetét hirdette hí­veinek, olyan vak engedelmessé­get és olyan vak alázatosságot, amely az ingyenélők malmára hajtja a vizet, amely magyarul nem más, mint szolgaságuk és rabságuk szeretete. Miközben elhangzottak a szép szavak a siralom völgyéről, a lemondásról és az elnyomottak vágyainak a kielégítését a túl­világra ígérték, addig szentesí­tették a gazdagok előkelő helyét az egyházban, miközben tiltot­ták az uzsorakölcsönt, addig sa­ját maguk vagyonokat kerestek rajta; miközben fennhangon ágálnak az erkölcstelenség el­len, eltűrik és hallgatólagosan segítik a prostitúciót, az érdek­házasságét — bölcsen fejezi ki a nép: bprt isznak és vizet pré­dikálnak! Mások a szavak és mások a tettek, ez pedig a kép­mutatás melegágya. Minek is lehet nevezni más­nak azt a helyzetet, hogy 1945 előtt hálom millió koldus élt Magyarországon, ugyanakkor az egyház egymillió hold földje mellett a szegénység szereteté- röl és a lelkiüdvösségről beszél, vagy Olaszországban két millió munkanélküli van. Uc az egyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom