Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

Ä jó bornak is legyen cégére A tlunavecsni járás kommunistái is tudatosítsák a tss-ck eredményeit! A dunavccsei járás termelő­szövetkezetei az elmúlt évben jelentősen megerősödtek és lét­számban is gyarapodtak, amihez nagy mértékben hozzájárult az ott dolgozó kommunisták lelkes, odaadó munkája. — Ezek az eredmények' azonban még na­gyobbak lettek volna, há a ter­melőszövetkezetek pártszerveze­tei mindenhol helyesen látnák el feladataikat. Ezen a téren azonban több helyen hiányos­ság van. Több termelőszövetke­zetben egészen kis létszámú pártszervezet működik. Az ilyen termelőszövetkezetben az egyik legfontosabb teendő, hogy a pártszervezetet a legjobb terme­lőszövetkezeti tagokból létszá- milag megerősítsék. A pártszervezetek munkájá­nak másik hiányossága, hogy a kommunisták nem végeznek po­litikai tevékenységet a termelő­szövetkezet tagjai között. Szá­mos pártszervezet tevékenysége csupán a taggyűlések megtartá­sára'szűkül le. Az így működő pártszervezet nem sokkal viszi előre a termelőszövetkezet ügyét. A termelőszövetkezet tagjai a nagyüzemi gazdálkodás útjára való téréssel még nem váltak szocialista gondolkodású embe­rekké. A pártszervezet tagjainak feladata, hogy azzá neveljék őket. Ugyanakkor a termelőszö­vetkezet gazdasági megerősödé­sének is egyik előfeltétele, hogy tagjai gondolkodásukban is szo­cialista emberekké váljanak. Ezt számos gyakorlati példa is iga­zolja. Azok a termelőszövetke­zetek, ahol a tagság jelentős ré­sze még most is a háztáji gaz­daság növelésére törekszik és nem a közösből szándékozik megszerezni a jövedelem na­gyobb részét, ott döcög a közös munka, kevés jut a beruházá­sokra és még kevesebb a mun­kaegységekre. Igaz, az ilyen ter­melőszövetkezetek száma évről évre csökken, de néhol még most is találkozunk Ilyen törekvések­kel. Számos indok mellett az ilyen hibák leküzdésének fel­adata is aláhúzza az erős párt- szervezet szükségességét. A hartai Lenin, a szalkszent- mártoni Békéért, a szabadszál­lási Arany János és a dunave- csci Virágzó Tsz pártszervezeté­nek munkája jónak mondható. Ezek a pártszervezetek rendsze­resen megtartják a párttaggyű­léseket, vezetőségi üléseket és törődnek a szövetkezeti tagok politikai nevelésével. Ezzel szemben gyengén dolgozik a tassi Petőfi Termelőszövetkezet. Tapasztalataink szerint a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésének egyik fontos feltétele a termelőszövetkezet* pártszerve­zetek megerősítése. Több helyen azzal utasítják el a termelőszö­vetkezet megerősítését és fej­lesztését szolgáló politikai mun­kát, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ez igaz. De az is igaz, hogy a jó borról — és á mi pél­dánkban a jó termelőszövetke­zetről — valami úton-módon tu­domást kell szereznie az érdek­lődőknek. Pártszervezeteink nem feledkezhetnek meg farról, hogy a termelőszövetkezet munkájá­nak megjavítása és^ gazdasági megerősítése, ‘Valamint eredmé­nyeinek tudatosítása terén nap nap-lútán sok a tennivalójuk. Túri József Vöröskereszt propagandaautó és vándormozi a kecskeméti járásban Kél hétig tartózkodott a kecs­keméti járásban a Magyar Vö­röskereszt Országos Központjá­nak propagandaautója. Elláto­gattak a Helvéciái Állami Gaz­daságba és a kecskeméti Béke Termelőszövetkezetbe. Jártak az I. számú és a Béke téri általá­nos iskolában, valamint külön előadást tartottak a szülők ré­szére a megyei tanács díszter­mében. A járás területén pedig Lakitelek, Izsák és Ladánybene községekben tartottak filmvetí­tésekkel egybekötött, különböző témájú egészségügyi előadáso­kat. A lakosság és a tanulóifjúság érdeklődésére jellemző, hogy az egészségügyi előadásokon majdnem 2500-an vettek részt, s igen sokan nézték végig a le­vetített tudományos, népszerű, ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű egészségügyi kisfilme- ket. A 14 film közül több meg­érdemli, hogy külön is írjunk róla. Igen hasznos volt pl. a »Min­denki iskolája« című kisfilm, mely mind témájában, mind pe­dig szemléltetési módjában ér­dekesen foglalkozott az állatokról emberekre ter­jedő betegségekkel, azok következményeivel és a megelőzési tudnivalókkal. A »Veszélyes lejtő*« című film egy család életén keresztül mutatta be, milyen veszélyekkel, szen­vedésekkel, nélkülözésekkel jár és hány tragédiának lehet oko­zója a mértéktelen szeszfo­gyasztás, az alkoholizmus. A »Ma még nem késő« című kisfilm szemléltetően foglalko­zik a nyári fertőző betegségek­kel, s különösen a légyirtás fon­tosságára hívja fel a nézők fi­gyelmét. Ahol csak vetítették, mindenütt érdeklődéssel fogad­ták a »Szülők vigyázzatok« cí­mű filmet, mely a gyermekparalízis megelő­zésével s gyógyításával kap­csolatos. Kár, hogy a vöröskeresztes propagandaautó és vándormozi csak ilyen rövid ideig tartózko­dott megyénkben, Sándor A kultúrotthon hűvöst adó falai között mintegy száz gyermek­torokból hangzik fel a dal: »Elvetettem kenderkémet, -fe­libe-« Kovácsné lelkesen vezé­nyel. Csak nézem,- honnan van ennyi erő ebben a törékeny asszonyban. A gyerekek figyelnek, fegyel­mezettek. A szemük a tanárnőn csüng, ragyog az arcuk. És a hangjuk! Nem lehet leírni azt a boldog érzést, ami ezeknek a vidám gyermekhangoknak a hallgatása közben támad ben­nünk! Felhangzik az »Egy bo­szorka van, három fia van-, aztán a »Jaj, de szépen muzsi­kálnak, zöld erdőben a huszár­nak«, utána a román »Patru bői« (zöld levél), amit a román hősi emlékmű leleplezésekor énekeltek, a jelenlevő kedves román vendégek tiszteletére. Végül az úttörő-dallal bú­csúztak tőlünk, s ekkor száz harsogó gyermekszájból zúgott fel: »Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám!« Amikor a gyermekek elmen­nek, a kórusvezetővel beszél­getünk. Nem bírom megállni, hogy ne, azzal kezdjem: hogyan tudta ezt elérni? Kovács Gézá- né mosolyog, amikor azokra a kezdő napokra emlékezik. Nem ment könnyen. Kezdetben csak 20—30 gyereket tudott rábeszél­ni, hogy részt vegyen az ének­karban. De volt' úgy, hogy csu­pán tizenketten jöttek el. Ö nem mondott le a tervéről. A szülők egy jelentős részét sike­rült megnyerni az ügynek. Ma Gyorsfénykép eery kiváló tanítóról és egy kitüntetett tanácselnökről Pedagógusnapra készült éppen a garai általános iskolások tánc­csoportjával, amikor a postás táviratot hozott. Izgalommal bontotta fel. Beleolvasott, szí­vére ölelte, s az öröm könny­cseppeket gördített szép arcán. Bari Etelka garai tanítónőt arról értesítették, hogy utazzon Budapestre, ahol a parlament­ben mellére tűzik a »Kiváló ta­nító« című, a nevelőknek leg­szebb és legnagyobb kitüntetést. 1949-ben végezte a tanítónő­A befegláíogaíó képzőt Baján. 1951 óta tanít Garán. Mindenki ismeri, becsüli. Nem túlzás, ha [azt mondjuk: szeretik a kedves, kreol arcú tanítónőt. Legyen bármilyen járási vagy helyi ren- ídezvény, ott találod »gyerme­kei« között. Találkozol vele szakmai tanácskozásokon, min- tatanításokon, a helyi és járási ‘tanácsban, — mert mindkettő­nek tagja. Mi több, ő tölti be a járási népművelési állandó bi- izottság elnöki tisztét is. Osztá­lya, a nyolcadikosok, rajonganak érte. Ö a mintaképe a leány­hadnak tanulásban, művelődés­iben, a tánc és a dal szereteté- ben, sőt a választékos és ízléses költözködésben is! * Pétiké János a Bajai Járási Tanács elnöke. Nem véletlenül történt, hogy a pedagógusnap al­kalmából kulturális ügyekkel foglalkozóknak, pedagógusoknak szánt kitüntetést tűztek a mel­lére. Pétiké elvtárs állami és közületi munkáját meghaladóan nagy eredményeket ért el ab­ban, hogy a járás pedagógusai­nak eszmei zűrzavara idején ál­landóan a tanítók, tanárok kö­zött tartózkodva az igazság ér­veivel segítette őket a helyes út­ra. Következetesen harcolt az ellen, hogy az elvek helyett az azokat hangoztató — tévedésben levő — emberekre hulljanak az ütések. Vitatkozott, beszélt, el­veinkből egy jottányit sem en­gedett. És kitisztultak a fejek. Felol­dódott a bajai járásban a peda­gógusok annyira érezhető pasz­szívitása. * S ebben a nagy sikerben Pé­tiké elvtársnak, a tanácselnök­nek-is része van. Ezért kapta a »Szocialista kul- túrárért« kitüntetést! Felvidéki küdt. Juliska nagyon örült a !á-c< togatásnak. Beszélgettek egyről-x másról, míg végillís megérlelő-y dött Giliczénében az, hogy Julis-v ka részére is 200 forint segélyt« javasol, ami meg is érkezett ax beteg kislány címére. << ELŐADÓDIK olyan dolog, << hogy a beteglátogató társai isv ágynak dőlnek. Ilyenkor Giliczé-o né az első, aki betoppan betegr társához. így történt ez nemrég« Bérén te Pálné esetében is, akié Hendörfaluban lakik. De eiőtor ■^vwvwww^vwvwwwvWW^v^vvvv^VVVVVWVVWWWWVWVVMyWMWWWVV, dúl olyan eset is, hogy egész ' processzió keresi fel a gyógyulni vágyó asszonykát vagy leányt.' így volt ez Battka Lászlónénál is, aki egy édes csemetét hozott a világra. Sőt — mondja az egyik asszonyka — Cs. Tóthné minden áldott nap ott volt a kismama ágya mellett. S ez így folyik nap, nap után. Felejthetetlen perceket szerez­nek a beteglátogatók a bajbaju­tottaknak, akik érzik, hogy a be­tegágyban sincsenek egyedül, gondolnak rájuk munkatársaik. NEKEM BEFEJEZÉSÜL az a szerep jutott, hogy tolmácsol­jam a beteglátogatóknak a meggyógyult asszonytársaik, köszönő szavait, jókívánságait,' azokért az emberbaráti, ma-, gasztos cselekedetekért, biztató szavakért, amelyekkel segítették', a gyógyulást. Nálunk a beteg ember nincs egyedül, a közösség vigyáz rá. — Vp.nesz —! liezéné Halász Eszternél tett látogatás után ezzel fordult az asszonyokhoz: — Esztikének segítségre volna szüksége. Es Esztike megkapta a segít­séget. Szabolcsiné és Lakatos Boldizsárné, ez a két aranyos, együttérző asszony elment Esz- tikéékhez, kimosott és kitakarí­tott. Esztike alig talált szavakat a baráti segítés ecsetelésére. EGY MÁS ALKALOMMAL Csertönp lett beteg. Giliczéné vállalta, hogy délután elszalad a rendőrfalusi otthonba és meglá­togatja asszonytársát. A látoga­tás után Csertőné 200 forint se­gélyt kapott. Szabó Juliskát otthonában lá­togatta meg. aki ha,stífuszhan fé­Délután kettőt mutatott az óra, amikor átutazóban megálltunk Szalk- szentmártonban a falu szélén. Az is­kolás gyerekek ki­bújva végre a sok jelest látott tan­terem falai közül a szabadba, az iskola sportpályáján vé­gezték a tornagya­korlatokat. Sütött a nap, nem takaré­koskodott sugarai­val, s bizony a még pulóverekbe, ujja­sokba öltözött le­génykék és süldő leánykák homlokára apró cseppekben ki­ült a veríték. Ha nem mozgott az ember, akkor is szinte meg akart 3// a fixáit olvadni, hát még ha különböző for­dulatokat, kéz- és lábgyakorlatokat kell elvégezni a ne­bulóknak, az aztán minden képzeletet felülmúl. Nem is, beszélve arról, hogy a kerítésen túl, va­lami régi beteme­tetten báger-gödör- ben, ott csillog a kék víz. Ez még a legszófogadóbb gye­rek lelkében is va­lami rosszaságot szül. Hiába a csalogató tarkavirágos sma­ragdzöld pázsit, Nagy Kálmán ta­nító bácsi szavai szerte szaggatják a csöpp agyakban egy­re bontakozó fan­táziaképeket. A né­gyes sor végén ott < tornázik, igyekszik utánozni a tanító bácsi mozdulatait egy kipirosodott ar­cú legényke, s hiá­ba a nagy igyeke­zet, szeme egyre az úton, a zöld réten, meg a szálldosó pil­langókon pihen. Bár amikor a napszem­üveg mögé bújt ta­nító néni figyelmez­tető hangja elhang­zik, gyorsan moz­gatja lábait és kar­ját, gondolatban ta­lán így fogalmazza a szavakat: rövidé sen itt a nyár, s kezdődik az igazi aranyszabadság-. Gémes már százhúsz tagú az úttörő­kórus. Tavaly ősz óta (ekkor alakult meg) már körülbelül 30 alkalommal felléptek. A köz­ség lakossága hamar megismer­te, megszerette őket. Bármilyen ünnep jön, hozzájuk fordul­nak, menjenek énekelni. És ők szívesen mennek. Az énekkart a helyi földmű­vesszövetkezet vezetősége tá­mogatja. Több mint ezer kot­tájuk van már, meg mikro- és normál lemezjátszójuk. Most akarnak magnetofont venni, a gyakorlás eredményesebbé té­teléhez. Tervük, hogy kéthetenként kimennek egy-egy termelőszö­vetkezetbe, állami gazdaságba, a környező tanyavilágba mii- sort adni. Kovácsné felnőtt kórust is vezet. A férje, a helybeli iskola igazgatója, sokat segít neki e munkában. így ültetik el ők a kicsiny gyermekszívekben a művészet iránti tiszteletet, a szépség utáni vágyat, amire nagy szüksége van a mi ifjúsá­gunknak, hiszen a jövő társa­dalmát csakis művelt emberek­kel lehet felépíteni. Ebből a nagy tömegnevelő, emberfor­máló munkából Kovács Gézáné a férjével együtt jelentősen ki­veszi a részét. Amikor elbúcsú­zunk tőlük a délutáni napsü­tésben, még a fülünkbe cseng a száz gyermek ajkán elhang­zott dalocska: »Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk.« Varga Mihály - * — ---- — ----- - -­„Megjött már a fecsüemadár...“ — 2 iszahécshei látogatás — Megnyerő arcú, éltesebb korú, barátságos asszony mellé ültem a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepének konzervkonyháján: Ró­la sok jót hallottam, s megvall­va őszintén, ilyennek képzeltem magamban egy lelkes beteglá­togatót. ö IS ÉDESANYA, végigjárta az élet iskoláját ismeri annak minden nehézségét, a buktató­kat, s tudja: a bajbajutott em­bernek a jó szó, a baráti láto­gatás olyan mint a szomjas ván­dornak a patak csobogó, hűs, kristálytiszta vize. Talán ez, de lehet, hogy más belső okok mondatták Gilicze Mihálynéval két évvel ezelőtt ezt: elvállalom a beteglátogatói megbízatást. Egy ilyen nagy üzemben, ahol tefbb száz asszony, leány dolgo­zik, elég gyakran akad olyan munkatárs, aki bajbajutott, át- menetieg ágyba kényszerül. Gi- licz'e Mihályné ezt gyorsan meg­tudja. f Délután Börönte Pálné, Szen­tesi Mátyásné, Hegedűs János- né vagy Gilicze Mihályné az, aki siet beteg munkatársához, hogy látogatásával, együttérző szavával enyhítse a fájdalmat, elősegítse a gyógyulást. AKÄRMELYIKÜK megy, ke­lében mindig ott van a kis cso­mag, vagy pár szál virág. El­beszélgetnek a betegekkel, s ta­pasztalataikról számpt adnak az üzemi bizottság elnökének. Ót-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom