Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

4. oldal 1958. június 28, szombat Szerezzünk tekintélyt a népművelési munkának! ISMERKEDÉSI NAPOK a kecskeméti Jáncsics Mihály fiúkollégiumban Sokszor és sokat han­goztatott megállapítás, hogy a szocialista kultúrforradalom eredményeinek kiteljesedése nélkül a szocializmus gazdasági vonatkozású fejlődésének felté­teléi nincsenek biztosítva. Csak müveit és egyre műveltebb munkások és a világban széles távlatokban látni tudó paraszt­ság, néppel es párttal együtt­működni tudó, sokoldalúan kép­zett értelmiség képes azokat a hatalmas feladatokat megolda­ni, amelyet a szocializmus fel­építése jelent. Mindez talán közhelyként hangzik, de mégis meg kellett állapítanunk — tanulságképpen, emlékeztetőül. Tanulságképpen azért, mert megyénkben is sok­helyütt bár szavakban és kinyi­latkoztatásokban elismerik a kulturális ncvelőmunka fontos­ságát, nem tartják egyenlő ér­tékűnek a gazdasági feladatok megoldásával. Ezt bizonyítja az a helytelen, múltbeli gyakorlat, hogy a mulasztásokért alig né­hány an kaptak fejmosást, ha kulturális jellegű mulasztások­ról volt szó. Az ellenőrzés, a fel­adatok végrehajtásának alapos ellenőrzése is elmaradt sokhe­lyütt. Vannak olyan községeink, amelyekben évek óta nem fog­lalkoztak párt- és tanácsszerve­ink a kulturális élet eredmé­nyeinek felmérésével, vagy ha születtek is határozatok, ezek­nek a végrehajtását aligha el­lenőrizte valaki. Ezen segíteni kell. De más mó­don is becsületet kell szerezni a népművelési, kulturális jellegű munkának. Ezt elsősorban azzal vívhatják ki maguknak kulturá­lis életünk hivatásos vagy társa­dalmi munkásai, ha az eddiginél jóval nagyobb ütemben és jóval következetesebben fejlesztik sa­ját elvi, — politikai és szakmai tudásukat. Evek óta .egymást váltot­ták a különböző népművelési jellegű tanfolyamok, továbbkép­zési rendszerek. A megszünte­tett népművelési jellegű bentla­kásos iskolák után azonban szinte alig tarthatunk számon egyetlen olyan próbálkozást, amely a befejezésig, a megvaló­sításáig eljutott volna. Nem is beszélve arról, hogy az oktatási formák tartalmi vonatkozásai is sok kívánni valót hagytak ma­guk után. Tudomásom szerint a Művelődésügyi Minisztérium utasítást bocsátott ki a népmű­veléssel foglalkozó hivatásos és társadalmi náderek alap- és to­vábbképzéséről. Ennek a to- vábbkénzésnek az általános el­vei szerint a legfőbb cél az, hogy a nárt általános és művelődési politikáját jól ismerő, azt meg­győződésből támogató, a szocia­lizmus kulturális építésére al­kalmas, materialista világnézet­ben szilárd, szakképzett és mű­velt népművelők legyenek az élharcos"' «--ocialista kulturális politikánknak. Ebbe az oktatási rendszerbe bekapcsolódhatnak azoknak a társadalmi szervek­nek kulturális irányítással fog­lalkozó tagjai is, akik ennek a jelentőségét felismerték. ÄX oktatási rendszer lét­rehozatala azt *s lehetővé teszi, hogy a népművelésben közre­működő falusi és városi peda­gógusok már főiskolai tanulmá­nyaik közben megismerkedjenek a néoművel^s alapvető elvi és gyakorlati elemeivel. Ebben a tekintetben tehát jó úton hala­dunk előre. Persze csak az első lépésekig jutottunk el. Annak a megoldása azonban, a jövőre — éspedig a közeljövőre — vár, hogy pártszervezeteink falun és '.'ároson ha. ezottan állást fog­laljanak az irányításuk alá tar­tozó terület sajátosságainak megfelelő egységes, kulturális politika kialakítását illetően. Azokkal a társadalmi szerveze­tekkel és intézményekkel kap­csolatban pedig, melyekben ha­sonlóképen érvényesülnie kell pártunk kulturális politikájá­nak. az irányítás pártszerű mód­I szereivel kell megteremteni a feltételeket szocialista kultúr- forradalmunk célkitűzéseinek megvalósítására. Társadalmi bázis nélkül azon­ban semmire sem megyünk. És ennek a társadalmi erőforrás­nak az élesztgetése, növelése — legalábbis falun — a párt poli­tikájával egyetértő, sokoldalúan képzett pedagógusokra vár. Az oktatás és népművelés össze­kapcsolásit, az államigazgatás­ban joggal felkeltette sokakban azt a reményt, hogy közelebb kerül vidéken is egymáshoz az iskolai és iskolánkivüli kultu­rális nevelés. (Biztató lépés, hogy a félfüggetlenített népmű­velési felügyelők járásainkban csaknem teljes számmal peda­gógusok, akik nem szakadnak el sem az iskolától, sem pedig főhivatásúknál fogva a tömegek kulturális életétől.) Pártunk határozottan állást foglalt az értelmiség kollektív elmarasztalásával szemben az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban. Ha pártszerveze­teink bátran és határozottan tá­maszkodnak a jövőben falusi értelmiségünk párthoz hű tag­jaira, ha megteremtik a kom­munista nevelőkből, értelmisé­giekből, a falu vezetőiből a nép­művelés társadalmi mozgásba- hozásának testületéit és felada­tok adása mellett számon is ké­rik rendszeresen azok végrehaj­tását, nagyobb becsületet adunk falun a nép művelése sokoldalú és szép munkájának. De ne csak a falura és a tanyára gondoljunk! Itt vannak városaink, — bonyolul­tan rétegződött társadalmuk­kal, intézményeikkel, fejlet­tebb kultúrálódási lehetőségeik­kel. Két példamutató és ered­ményesnek ígérkező kezdemé­A mátctelki Törekvés Terme­lőszövetkezet tagja vagyok. Meg vagyok elégedve a szövetkezeti élettel. Tavaly is jól kerestem. Nyolc hónap alatt 20 000 forint értékű terményhez és készpénz­hez jutottam. Ugyanis a szövet­kezet tavaly március 8-án ala­kult meg, mert az előző közös gazdaságot az ellenforradalom szétverte. Az idén is hasonló, sőt még több jövedelemre számítok. Hu­szonhármán vagyunk, 240 hol­don dolgozunk. Kapásaink gyommentesek. A szövetkezet­Gorkij: MEZITLÁBOSOK Megy, vándorol az orosz pusztákon, kergeti a vágy: meg­ismerni az embereket. írói igazságs2omja elviszi az élet nincstelenjei, mezítlábosai kö­zé, ott gyúrja, formázza az em­beri lelkeket. Élményeiből bőven telik, hogy a kötet 30 remek elbeszélésé­ben sok és sokféle típust raj­zoljon meg. Ezek a magyar nyelven először megjelenő no­vellák az olvasó számára mara­dandó élményt jelentenek. Kötve: 28,50 Ft. Szimonov: FEGYVERTÁRSAK A két világháború közötti idő egyik legérdekesebb törté­nelmi epizódja játszódik le előt­tünk a könyv lapjain. 1939. nya­rán, mikor a második világhá­ború már eiőreveti baljós ár­nyékát, a fasiszta japán csapa­tok megtámadják a békés mon­gol népet. Az egyesült szovjet— mongol haderők megsemmisítik a betolakodókat. Az író mélységes jellemábrá­zolással hozza közel hozzánk a mongol és a szovjet katonák, és a japán fasiszták életét. Kötve: 32.50 Ft. nyezésről már beszámolhatunk. ; Kecskeméten a Városi Pártbi­zottság vezetésével most folyik a megyeszékhely kulturális éle- : tét felölelő tervnek a kimunká- : lása. Szakemberekkel, pedagó-;; gusokkal, igen sok emberrel tár­gyalta már meg a Városi Párt- bizottság ennek a tervnek egyik­másik részletét. Igen helyesen nemcsak a munkásosztály és a városi polgárság, az ifjúság kul­turális szükségleteit és nevelé­sét tartja szem előtt a terv elké­szítése közben, hanem a város környékéét, a tanyáét is, — hi­szen a mezőgazdaság szocialista : átszervezésének egy igen fon­tos hajtóereje a kulturált, mű­velt parasztság arculatának ki­alakítása. Baján például egy részletkér­désben igen sikeresnek mutat­kozó pártbizottsági határozat született. A munkásosztály kul­turális nevelésének gondját a helyi pedagógus pártszervezetre és szakszervezetre bízzák — tel­jes felelőséggel és teljes biza­lommal. Bárcsak minden váró- ; sunk hamarosan elindulna ezen az úton, amely a nép művelésé­nek ügyét valóban a tiszteletre­méltó, megbecsült tevékenysé­gek közé emeli. Sok más feltétele, ösz- szefüggése van még a kulturális tevékenység megbecsültté, más jellegű feladatokkal egyenran­gúvá tételének. A cikk keretei nem engedik meg, hogy erre is kitérjünk. Egy azonban biztos: pártunk határozott és világos : kulturális elveinek ismeretében elkerülhetjük a múltban elkö­vetett hibák megismétlődését, megteremthetjük a szocialista kultúrforradalom újabb felvi­rágzását megyénkben. nek nincs adósága. Nekem az idén 300 munkaegységem van. Eddig 10 forintot kaptunk mun­kaegységenként. A munka jól halad, de sajnos a könyveléssel baj van. Péter Jusztina nem ír be mindent a könyvbe, többek között azt sem, hogy ki mennyi pénzt ka-’ polt előlegként. Szeretnénk, ha megjavítaná munkáját, annál is inkább, mert néhány évvel ez-: előtt a megye egyik legjobb sző-' vetkezeti könyvelőjének számi-; Egészséges kezdeményezést va­lósítottak meg az idén a kecske­méti Táncsics Mihály fiú diák­otthonban. Ismerkedési napokat tartottak azoknak a számára, akik ősszel boldog lakói lesznek majd a diákotthonnak. Bereczky László, a kollégium igazgatója örömmel újságolja az ismerkedési napok lényegét, — Helyesnek tartjuk ezt a kezdeményezést, mert a gyer­mekek még az új iskolai év meg­kezdése előtt megismerkednek egymással, tanáraikkal, s a kol­légiumi élettel. Szükségesnek tartjuk a jövőben is az ismerke­dési napok megszervezését. Eb­ből az alkalomból a nevelők is megtudják, hogy milyen a jövő kollégistáinak szellemi jelké­szültsége, általános műveltségi színvonala. A három napig tartó barátkozás közelebb hozza egy­máshoz a tanulókat, s amikor ősszel átlépik az iskola kapuit, már mint ismerősök találkoznak. Az ismerkedési napok alatt ke­rült megrendezésre a szellemi olimpia, egyes jilmek megtekin­tése és azok megvitatása. Leg­utóbb: Szállnak a darvak című új szovjet filmet néztük meg s utána ankétot tartottunk. Itt megismerhettük a gyermekek vi­lágnézeti és erkölcsi állásfogla­lását, mondhatom, a fiúk több­sége politikailag tájékozódott. — Sportversenyeket is rendez­tünk, amelyeken nagy lelkese­déssel küzdöttek a győzelemért. Az ismerkedési napok azt iga­zolták, ha a nevelők megfelelő pedagógiai érzékkel irányítják a fiatalok gondolkodásmódjának alakulását, akkor sikerül megte­remteni a közösségi élet kibon­takozását. Az ismerkedési napok szerve­zésében és sikerében komoly sze­repe volt a KISZ aktívának. — Gyetvai Béla és Soós Ferenc III-os gimnazisták a délutáni be­szélgetéseken ismertették a fiúk­kal a kollégiumi élet szépségét, a közösség emberformáló erejét és példákkal bizonyították be az elmondottakat. Erdőst Tibi, Homoki Laci és Mráz Jancsi vidéki gyerekek. Ősszel már ők is a kollégium la­kói lesznek. A beszélgetés során kiderül, hogy mindhármuknak munkás az édesapja. Az általá­nos iskolában becsületesen meg­álltak helyüket, s eddigi szor­galmuk és tudásuk alapján nyer­tek felvételt a kollégiumba. A Tibi apukája a kunbajai ta­nács titkára. | Továbbtanulási le­hetőségeiről így beszél: — Jó másfél évvel ezelőtt úgy nézett ki a helyzet, hogy abba kell hagynom iskolai tanulmá­nyaimat. Nem én akartam, ha­nem az ellenforradalom. Az egy­kori jegyzó lett a falu vezetője s megfenyegetiédesapámat: vi­gyázzon, mert ha rosszat csinálj azonnal elkergeti a faluból. Ha ez bekövetkezett volna, ma már lábakapcája lennék, sok kis fára sommal együft ezeknek a »jó­szívű« uraknak... Homoki Laqi lajosmizsei pa­rasztfiú. A testvére 1957-ben érettségizett a kecskeméti Ka­tona József Gimnáziumban. Mindvégig jeles tanuló volt. Laci is szeretné követni példá­ját. Mráz Jancsf. szlovák gyerek. Szülei Sáriban laknak. Az édes­apja rakodómunkás Pesten. Halkszavú, csendes gyermek. Tömören fejezte ki szíve érzé­seit: — Örülök, hogy idekerülheta fém. A harmadik napon nagy iz­galom töltötte el a gyermeke­ket. Ekkor hirdették ki a szel­lemi olimpia eredményeit. Első díjat nyert Lója Ervin, második H. Tóth Antal, harmadik Palo- fás József. A szellemi torna baj­nokai könyvjutalomban része­sültek. Helyesnek és eredményesnek bizonyultak á Táncsics Mihály fiúkollégiumban megrendezett ismerkedési napok. A tanárok és a KISZ-szervezet gondoskodása, féltő szeretete segítséget nyúj­tott a gyermekek jövő életfor­májának kialakulásához. Bieliczky Sándor — Az év második felében 48 kiállítást rendezünk külföldön. A legújabb magyar exportcik­keket a külkereskedelmi válla­latunk külföldi kiállításokon is­merteti meg a! vásárlókkal. Eb­ben az évben már 24 önálló be­mutatót tartottak a legkülönbö­zőbb országokban és városok­ban, az év második felében újabb 48 kiállítást rendezünk külföldön. tolt. Végei János Mátéteike Sokáig latolgattam: megírjam-e vagy ne? Ezt azért tettem, mert arra gondoltam; vajon hány szülő érti meg az én kis barátom lelki problémáját, s hányán mondják majd azt; — igaza van a gyereknek s helyes, hogy az új­ságíró ezt a kis törté­netet megírta. Véletlenül ismertem meg egy olyan kisfiút, akiben egyik gyerek­kori cimborámat vél­tem felfedezni. Ö is, akárcsak újdonsült ba­rátom, élénk észjárású, őszinte, eleven, csinta­lan gyerek volt. S hogy miért mondom mind­ezt, majd később ki­derül. — Bácsi, legyen szí­ves megmondani; hány óra? — köszöntött rám kis barátom, s így kez­dődött a hosszabbra nyúló társalgás. Mivel sietős volt a dolgom, rávágtam: — Háromnegyed öt, — majd feléje fordul­va megkérdeztem: — Miért kérded, kisfiam? — ötre otthon kell lenni — válaszolta. — Azután, me?re jár­tál? Bácsi Bérem, Bány óra?... Rámnéz. Ártatlan­ságtól csillogó szeme az enyémbe kapaszko­dik, aztán kisvártatva megszólal: — Játszottam, de ne tessék megmondani anyukának... — Nem én — foga­dom — bár azt sem tu­dom, miről van szó, s mi következik ezután. Az én kis barátom meg sem várva a következő kérdést, így folytatja: — Anyuka úgy tudja, hogy hittanórán va­gyok ... — No hát, ez a baj? — Nem szólok neki — ismétlem meg előbbi ígéretemet. Ez még meghittebbé teszi be­szélgetésünket. Kitárja előttem legbensőbb ér­zéseit, gondolatait; — jobb játszani, nem ér­tem, amit a hittanórán mondanak, azoknak jó, akik nem járnak oda, én is csak azért me­gyek, mert anyuka akarja. — Pedig, ha anyuka egyszer azt mondaná: eredj játszani- járjál az úttörőkhöz, olyan örömet szerezne fiának, amelyre az vágyik — gondolom magamban. S mivel nem ezt mondja, így kénytelen a fia hazudni. Hallgatva kis pajtá­somat, gondolataim el­kalandoztak a múltba, visszarepültek abba az időbe, amikor olyan idős lehettem, mint most ő. Akkortájt kö­telező tantárgy volt az iskolában a hitoktatás és a templombaj árás. Mégis, amíg más gye­rekek a templomban időztek, addig mi a futballpályán hancú- roztunk, vagy a grun- dokon fociztunk. Ha pedig odahaza édes­anyánk azt kérdezte, hol voltatok, mi is hazudtunk, mint kis barátom, mert ha meg­mondtuk volna az iga­zat, talán kikaptunk volna. Húsz év telt el azóta. És lám, ’ mily keveset jutottunk előre e téren Tanakodtam magam­ban, mit is mondjak az én kis barátomnak útraválóul, aki nagy kezitcsókolommal pró­bált elválni tőlem. Vé­gül is iígy döntöttem: — Kisfiam, mondj el őszintén mindent édes­anyádnak. Hátha meg­érti .. J Közelebb lépett hoz­zám s megkért, hogy hajoljak le. Megtettem. A fülembe azt súgta: — Ée bácsi kérem; én félek ... Elgondolkoztam. Va­jon mire jó ez a kép- mutatásos gyermekne­velés? Igazat adtam kis barátoijnnak, aki végül is azzal vált el; nem mondofn meg anyuká­nak, rrjert megver . . . Tudom, hogy lesznek olyan szülök, akik azt mondják: — a gyerek nem tudja, hogy mit beszél, kövesse szüleit. Azzal, hogy kövesse a szüleit,' egyet tudok ér­teni, de ne a képmuta­tásban, 1 alakoskodás­ban, hanem a becsüle­tességben, őszinteség­ben —J s ennél a do­lognál viszont ez a döntő. te» Venesz « Csáky Lajos Jobb munkát várunk a könyvelőnktől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom