Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-24 / 147. szám

1958. június 24, kedd 3. oldal Gazdaságom a termelés a Kiskun Cipőüzemben Pár nap még és féléve lesz, hogy megkezdte működését Fél­egyházán a Kiskun Cipőüzem. Hat hónap igen rövid idő egy újonnan alakult termelőegység munkájának értékelésére, de a cipőüzem eredményei máris le­hetővé teszik annak alaposabb vizsgálatát, hogyan alakult a termelés gazdaságossága Amikor a cipőgyár felállítása szóba került, az első félévet veszteségesre tervezték. A "ta­nulóidő-« azonban nem tartott ilyen sokáig. A Vegyesipari Vál­lalat felügyelete alatt működő üzem, a hozzáértő szakmai ve­zetés és kitartó nevelőmunka eredményeként áprilisban már nyereséggel gyártotta a gyer­mekcipőket. Az üzemben eddig közel 28 ezer pár cipőcske készült. Ez a mennyiség ugyan nem sok, de a Kiskun Cipőüzem által gyártott gyermeklábbelik máris országo­san keresett cikkek. A leg- szemléltetőbb bizonyság erre, hogy az üzemnek készáruból raktárkészlete egyáltalán nincs. Alig ütik a kis topánkákra a MEO bélyegzőjét, máris szállít­ják azokat rendeltetési he­lyeikre, hiszen gyermekcipőből, kivált a tetszetős formájú, jó minőségű gyermekcipőből ma­napság minden mennyiség ke­vés. Az üzem vezetőinek elmon­dása, de az új, meg újabb meg­rendelések szerint is: a kereskedelem elégedett a Félegyházi Cipőgyár készít­ményeivel. A Kiskun Cipőüzem fejlődé­sét, a gazdaságos termelés ala­kulását érdemes a számok tük­rében végigkísérni. Januárban még csak száz pár készült na­ponta. Márciusban már 200—250 pár került ki a munkások keze alól, április elsejétől pedig 300 párra emelkedett a napi teljesítmény. A cipőüzem jelenleg is ennyit termel. Mivel pedig a munká­sok létszáma a megindulás óta változatlan, a gazdaságos cipő­gyártás kialakulása több tekin­tetben is végig kísérhető. Eleinte nem sokkal több mint egy pár cipő elkészítése jutott egy főre. Ma pedig dolgozón­ként hat és fél pár a napi át­lag. A Kiskun Cipőüzem ezzel elérte a mechanikai cipőgyárak országos napi termelési átlagát. A termelésnek ez a növekedése akkor szembetűnő igazán, ha a bérek kifizetését vizsgáljuk. Ja­nuárban a kezdéskor minden pár cipő után 47,70 forintot fi­zettek ki. (A betanulási munka­bér mögött még nem volt meg a szükséges cipőmennyiség.) Már­ciusban ez az összeg 11 forint­ra csökkent, de a negyedévi bérkifizetési átlag így is 39 szá­zaléka volt a termelési érték­nek. Az első negyedévet ezért 67 ezer forint veszteséggel zárta az alig pár hónapos üzem. Azonban ha a gyártott cipők minőségét megvizsgáljuk, azt kell írnunk, ez a »tandíj« nem volt sok. Hiszen a gyermekcipők készítésében jártas szakembe­rek úgy foglalkoztak az üzem újonnan felvett munkásaival, hogy a tanulóidő alatt elsajátít­sák mindazokat a fogásokat és ismereteket, melyek a gyer­mekcipők gyártásához feltétle- rül szükségesek. Számok bizonyítják: ez sike­rült is. Az első negyedévben a tervezett 65 százalék helyett 76,2 százalék volt az első osztályú áruk minősége. Ugyanez május végén már elérte a 81 százalé­kot. A munkások begyakorlott­ságára az is jellemző, hogy olyan gyermekcipő, melyet szab­ványon alulinak minősítettek, mondhatnánk csak az év első két hónapjában volt, akkor sem több mint 36 pár, Köteles János elvtárs, az üzem vezetője és Bagi Dömötör, a mindentudó helyettese hozzáve­tőleg mar most megmondják a második negyedév varható ered­ményét, hacsak valami nagyobb üzemzavar közbe nem jön. Szá­mításuk szerint, mivel a dolgo­zók napi teljesítménye elérte, sőt meghaladta a napi 300 pár gyermekcipőt, április 1-től pe­dig minden egyes lábbeli mun­kabér költsége 6,60 forintra csökkent — az üzem negyedévi nyeresége íelette lesz a 60 ezer forintnak. A számok tehát azt mutatják, hogy a szorgalmas munka, a sokoldalú segítség, nem utolsó-; sorban pedig a jó szakmai ve­zetés eredményeként a Kiskun Cipőüzemben már a második negyedévben gazdaságosan ala­kul a termelés. Fia pedig a har­madik negyedév előirányzatait is figyelembe vesszük, befeje­zésül azt kell írnunk, szeptem­berre megduplázódik a Félegy­házi Cipőgyár nyeresége. A ter­vek szerint ugyanis a jövő hó­napban 360 pár, augusztusban 380, szeptemberben pedig már 400 pár gyermekcipő készül az üzemben a jelenleg változatlan létszám mellett. A Kiskun Cipő­üzem ezzel eléri teljes termelési kapacitását, Sándor Géza A kunszentmililósi föidművesszövetkezetbsn Már hírt adtunk róla: a közös vagyont megkárosító vezetők le­váltása óta megszilárdult a va­gyonvédelem, s a szakmai mun­ka. A központi megbízott kine­vezése után felelősségre vonták azokat is, akik nem okultak ve­zetőik leváltásából, s továbbra is árdrágításai rontották a szö­vetkezet hitelét a tagság előtt. Képeink most azt bizonyítják, hogy a szövetkezet éppen a — földművesszövetkezetek olőtt álló legfontosabb feladatot, a tanuló- képzésre fordít nagy gondot. — Jobb oldali képünkön Nagy Má­ria szakácsnő a szakácstanulót oktatja a szövetkezet nagyven­déglőjében. Alsó képünk Schnell Mária tanulót ábrázolja, amint éppen cukrot mér. Kevesebb költséggel — több jövedelmei nyújt a közös állattenyésztés A kiskunfélegyházi járás ter­melőszövetkezetei kenyérgabona termelésben már túlszárnyalták az egyénileg dolgozó parasztok eredményeit. Búzából 2—3 má­zsával, rozsból 1—2 mázsával volt magasabb a termésátlaguk 1957-ben az egyénileg gazdálko­dókénál. Nem dicsekedhetnek azonban ilyen eredményekkel az állattenyésztés területén. A termelőszövetkezetek kö- ; zös állatállománya még nem éri el az egyéni gazdaságok­ban tartott állatok számát. Járási átlagban 100 kát. holdra 31,5 számosállat jut, ezzel szem­ben a termelőszövetkezetek 100 holdanként mindössze 20 darab számosállatot tartanak a közös gazdaságban. A termelőszövetkezeti tagok egy része elsősorban a háztáji állatállomány, növelésével törő­dik. Ezt a következő számada­tok is mutatják: a kiskunfél­egyházi járás termelőszövetke­zetei a közös gazdaságban 304 te­henet, a háztáji gazdaság­ban viszont 444-et tartanak, e közös gazdaságban 380 darab sertést hizlalnak, a háztájiban viszont 1311-et, baromfit mind­össze 572 darabot tartanak a kö­zösben, a háztáji gazdaságok­ban viszont több mint 10 000-et nevelnek. Vannak olyan terme­lőszövetkezeti tagok, akik ■ az alapszabályt megsértve 30—40 darab birkát vagy 2—3 darab íejőstehenet tartanak háztáji gazdaságukban. A fenti számadatok azt mu­tatják, hogy a termelőszövetke­zetek közös állattenyésztésének fejlődését jelenleg a háztáji állatállomány tál- méretezése akadályozza. Vannak termelőszövetkezeti ta­gok, akik attól tartanak, ha a közös állatállományt növelik, akkor kevesebb takarmány jut M háztáji állomány részére. Pa­dig a közös állattenyésztés sok­kal több hasznot hozhat, mint a háztáji, ezt számos gyakorlati példa is igazolja. így például a tiszaújfalusi Tisza Termelőszö­vetkezetben tehenenként 3000 liter tejet fejnek ki évente, így a szövetkezet csupán a tej árából csak­nem félmillió forint bevé­telhez jut évente. Ha ezt az értéket gabonában számítjuk és 10 mázsa átlagter­mést veszünk holdanként, ez az összeg 216 hold termésének fe­lel meg. A kunszállási Alkot­mány Termelőszövetkezetben is már naponta 14—15 liter tejet fejnek tehenenként. A fenti példák azt bizonyít­ják, hogy a termelőszövetkezetek tagjai egyre inkább felismerik a közös állattenyésztés jelentősé­gét. A kiskunfélegyházi járási pártbizottság egyik fontos, so- ronlevő feladatnak tartja, hogy a termelőszövetkezetek párt- szervezetei ismertessék a szö­vetkezetek tagjaival a közös ál­lattenyésztés növelésének fon­tosságát. Túri József Egy ember, aki csak 590 dolgozónak hajlandó előadási tartani Wholgozóink kulturális szín- vonalának emelése érde­kében havonta meghívjuk a leg­jobb orvosokat, pedagógusokat, ügyészeket, hogy egy-egy érde­kes előadás keretében tanítsa­nak bennünket. Az eddig lezajlott előadások igen hasznosak voltak. Különö­sen érdekes volt a »Szerelem, házasság, válás«, a »Társadalmi tulajdon védelméről« szóló elő­adás, majd a »Nők nemi élete«, amelyet ár. Bolyos Mihály orvos tartott meg. Legutóbb a peda­gógusokkal karöltve a »Gyer­meknevelésről« tanácskoztak üzemi dolgozóink. Nem mond­juk, hogy az előadásokon na­gyon sokan voltak. Egy biztos, akik ott voltak, azok propagan­A szövetkezeti vspsvédeM, a gazdálkodási fegyelemről tárgyait a bácsalmási SZJK választmánya A VÁLASZTMÁNYI ÜLÉST 34 fő jelenlétében nyitotta meg László György, a választmány elnöke, s tartotta meg előadá­sát a szövetkezeti vagyonvéde­lemről, gazdálkodásról, pénzügyi kérdésekről. A választmány előbb a múlt évi leltározásokkal foglalkozott, majd elemezte a szövetkezeti ; munka eredményeit és hiányos- i ságait. Ez utóbbiak közé tarto- j zik olyan erkölcsi lazaság, mint ! az elvtelen jutalmazás, rokonok ; különböző állásokba juttatása és ; a tiltott hitelezés. : A MADARASI Földműves- szövetkezet ügyvivője és főköny- : velője tudott arról, hogy saját ; magukat nem jutalmazhatják, mégis Kovács István igazgatósá­gi elnök 1700, Tósaki József 1600 forint jutalmat vett fel felsőbb ' szervének engedélye nélkül. Ezenkívül természetesen íelvet- ték a jogosan járó 1300 forint igazgatósági tiszteletdíjat is és az évi prémiumot sem utasítot­ták vissza. Ugyanez fordult elő ; Mélykúton a Beszerző és Érté- ; kesítő Szövetkezetnél. Az igaz- ■ gató és a főkönyvelő sajátmagát is jutalmazta, igazgatósági ha­tározattal. A TAKARÉKOSSÁG terén is sok a tennivaló. A Csikériai Földművesszövetkezetnél 240 órát fizettek ki egy 50 méter hosszú és 1 méter mély vízve­zetéki árok kiásásáért. Tatahá­zán — amíg teljesítménybérben fizették a rakodómunkásokat — 5—6 óra alatt raktak be egy vagon gabonát. Az órabérre való áttérés után ugyanez a munka 8—12, sőt 16 órát vett igénybe. Ugyanez a földművesszövetkezet tiltottan hitelezett Deák Ferenc­nek 10 000 forintot lakásának befejezéséhez, minden bérleti szerződés nélkül. A SZÖVETKEZETI vagyon herdálása mellett gyakori a fo­gyasztók megkárosítása. Tatahá­zán az I. számú italbolt vezető­je, Giszinger József, arra a jo­gos reklamációra, hogy a sörös­pohárban sok a hab, azt vála­szolta: — így mérik az egész or­szágban, elégedjen meg vele itt is. — Az ilyen vevőket megká­rosítók példát vehetnének a kunbajai I. sz. italbolt vezető­jéről. Bácsalmáson a Kossuth utcai kisvendéglő, Madarason a Nothof-féle vendéglő vezetőjé­ről, akik becsületesen kiszolgál­ják a fogyasztókat. A VÁLASZTMÁNYI ülésen a 11 hozzászóló között felszólalt Piukovics Miklós, a MÉSZÖV igazgatóságának tagja, aki han­goztatta a szövetkezeti dolgozók politikai és szakmai nevelésének fontosságát, s szakemberek meg­becsülését és azt, hogy a bűnö­zőket nem szabad egy kalap alá venni azokkal, akik kisebb dol­gokban tévednek. A VÁLASZTMÁNY úgy ha­tározott, hogy segítséget nyújt a dolgozók neveléséhez, az ellen­őrzéshez, a szövetkezetekbe be­furakodott üzérkedők eltávolítá­sához. Azokat, akik megkárosít­ják a szövetkezetei, szigorúan felelősségre vonják. Felülvizs­gálják a rokoni ügyeket is, ne fordulhasson elő, ami például Csikérián van, hogy az igazga­tóság, a felügyelőbizottság és az alkalmazottak között szoros a rokoni kapcsolat, vagy Tatahá­zán az igazgatóság tagja egyben alkalmazottja is a szövetkezet- nek< Vízin Gergely tíistái lettek ezeknek az előadás soknak. Pár nappal ezelőtt ismét egy orvosi előadás következett, s így felkértük a TIT vezetőségét, hogy küldjön ki egy jó orvost, aki a bőrgombásodás keletkezé­séről tart előadást. A siker érdekében egy héttel előtte már hirdettük az előadás idejét, helyét. Én magam a kul- túrfelelőssel együtt jártam az üzemrészeket, szerveztem, a dol­gozókat és elmondtam, hogy az előadást filmvetítéssel kötjük össze. Eljött az előadás ideje s megjelent dr. Ketzán Iván fő­orvos. A bemutatkozásnál kife-> jezésre juttatta. hogy nincs megelégedve a fogadtatással, s megjegyezte: »Nincs sok időm, hol a helyiség és a tömeg.« Kissé meglepődtünk. Ez azom ban csak a kezdet volt. Később így alakult a beszélgetés: »Ve­gye tudomásul, én vagyok a kór­ház bőrgyógyászati főorvosa, ha nem lesz ott 500 dolgozó, akkor nem beszélek, 5—6 dolgozónak nem vagyok hajlandó előadási tartani.« A kis tanácstermünk­re azt mondta, hogy ilyen »kuc­kóba« nem hajlandó bejönni. i Ebben a »kuckóban« sok érté- ; kés előadás volt már és lesz is. I Ebben a helyiségben tartotta !előadását például dr. Bolyos Mi- \hály főorvos, neki ez a helyiség I megfelelt s igen szívesen beszélt | annak a 40 munkásnak, aki az !előadásán megjelent. Dr. Dömö- ; tör Gyulát, volt üzemi orvosun­kat sem az érdekelte hogy há­nyán lesznek, hanem az, hogy | tudásából juttathat az érdeklö- | dőknek. E cikk keretében kérjük a TIT vezetőségét, hogy a jövő­ben olyan előadót küldjön üze- inünkbe, akinek ez a kis társa- {dalmi munka nem esik nehezé­re, szívesen csinálja és nem fe­ledkezik el arról, hogy nem a : dolgozók vannak ő érte, hanem fordítva.. '■ Rajnoha Árpádné Kecskeméti Konzerv^ gyár II. telepe

Next

/
Oldalképek
Tartalom