Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-15 / 113. szám
LA^VAA/Zl/i-Vl » ' MM/J Világ proletárjaif egyesüljetekí MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS - KISKUN MEGYEI LAPJA III. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM Ara 50 fillér 1958. MÁJUS 15. CSÜTÖRTÖK El kell érnünk, hogy 10000 lakosra 50 kórházi ágy jusson Megyénk egészségügyi helyzetével foglalkozott a megyei tanács Május 13-án, kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács. Az ülésen részt vett Kövesdi Ferenc, az Elnöki Tanács küldötte, ott voltak megyénk országgyűlési képviselői, valamint több orvos, akit tanácskozási joggal hívtak meg. Először Cseh László elvtárs, a megyei tanács vb-tit- kára számolt be a legutóbbi tanácsülés határozatainak végrehajtásáról, majd dr. Kántor László, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője ismertette Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociálpolitikai helyzetét, Kántor elvtárs beszámolója elején arról beszélt, hogy megvénk egészségügyi ellátása 1957-ben tovább javult. Kecskeméten 64 ágyas anyás cse- csesmőotthon nyílt meg. A kórházból a tüdőosztály megfelelő épületbe költözött, megnövekedett ágylétszámmal, a bőrosztály a honvédségtől visszakapott volt OTI épületben kapott helyet. Baján elkészült egy új gége- és bőrgyógyászati pavilon, s a tbc-gondozó is megfelelő elhelyezést kapott. Bővült a kalocsai és kiskunfélegyházi kórház is. Bácsalmáson új rendelőintézet létesült. A körzeti orvosok száma öttel, a védőnőké 25-tel emelkedett. Császár- töltésen 20 férőhelyes bölcsőde, Kunfehértón körzeti orvosi lakás és rendelő épült. Kántor elvtárs ezután megjegyezte, hogy beszámolójának további részében inkább a hiányosságokat akarja kidomborítani, valamint azokat a feladatokat, amelyeket a jövőben meg kell oldani. Jelenleg több orvos van megyénkben, mint 1955- ben — mondotta —, mégis az üres orvosi állások száma 25, melyeket nagyrészt lakáshiány miatt nem tudunk betöltetni. Hasonló a helyzet a védőnői állásokkal is. Kórházaink helyzetéről elmondotta, hogy míg 1950-ben 37 ezer beteget részesítettek kórházi kezelésben, addig 1957- ben ötvenezret. Eredményeink ellenére is van mit tennünk. Feltétlenül el kell érnünk, hogy minden 10 ezer lakosra 50 kórházi ágy jusson. A kórházi osztályok zsúfoltak, az ágykihasználás egyes osztályokon a kívánatosnál magasabb. A szülészeti és nőgyógyászati osztályok kihasználtsága 85—90 százalékos, ami az évi ingadozást tekintetbe véve, túlzsúfoltságot jelent. Ezeken az osztályokon az ápolás átlagos időtartama csak 4— 6 nap. Ennek oka az. hogy a betegforgalom 40 százalékát a terhesség megszakítására jelentkezők teszik ki. akik igen rövid időt töltenek a kórházban. Ez viszont sokszor azt eredményezi, hogy akik szülni akarnak, helyhiány miatt a szülőszobákba kerülnek, amíg ágy jut számukra. Ilyenformán a terhesség megszakítás jelenleg a szülészeti betegellátás rovására megy. A kórházi ellátás megjavításában nagy segítséget tudnak adni a helyi, elsősorban a városi tanácsok, mert a kórházak zöme ezek kezelésében van. Kiskunhalas város tanácsáról csak a dicséret hangján lehet megemlékezni, mert évről évre jelentős összegeket fordít a kórháza fejlesztésére. Ugyanakkor a kecskeméti városi tanács nem érzi kötelezettségének a megyei kórház támogatását, bár az nagyrészt a város betegeit látja eL Rendelőintézeteinkre is a zsúfoltság jellemző, melyen úgy lehetne segíteni, ha az épületben levő egyéb intézményeket máshová helyeznék. A kecskeméti rendelőintézetből például a gyógyszertárat lehetne kiköltöztetni. Még komolyabb problémák vannak a bajai rendelőintézetnél, ahol a várakozó folyosók szürkék és kevés a rendelőhelyiségek száma. A tbc-s betegek gondozása megyénkben jónak mondható és további javulást eredményez majd a kiskőrösi tüdőfektető építésének ez évben történő befejezése. Az idén tovább épül az iskolaorvosi hálózat. Ugyanakkor tovább kell javítani a terhesanyák tanácsokkal való ellátását, ugyanis nem jönn,ek rendszeresen tanácsadásra s ezért sok a koraszülés. Ez pedig növeli a korai csecsemő- halálozás százalékát. Ezután Kántor elvtárs a gyógyszerellátással kapcsolatos hiányosságokkal, a közegészség- ügyi és járványügyi hálózat ki- szélesítésével, majd a betegek szocialista ellátásval foglalkozott. Beszámolója befejező részében kérte, hogy a tanácsok egészségügyi állandó bizottságai aktívabb munkát fejtsenek ki. A beszámolót vita követte. Elsőnek dr. Lestár Béla, a megyei egészségügyi állandó bizottság elnöke, majd Vincze László Tázlár község megyei tanácstagja, Kosa Ferenc alezredes, Bíró András és Monori F. Dezső megyei tanácstag emelkedett szólásra. Cseh László elvtárs, a megyei tanács titkára kifogásolta, hogy nem hajtják végre kellő határozottsággal az egészségügy megjavítására hozott rendelkezéseket. Ezután az orvosetika kérdésével foglalkozott. Ezután dr. Veréb János bácsalmási állatorvos, dr. Tóth Ferenc bácsalmási főorvos, dr. Komáromi József Kalocsa város főorvosa és Kovács Gergely megyei tanácstag szólalt fel. Putics József elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának másodtitkára, megyei tanácstag hangsúlyozta: fontos, hogy az egészségügyi beruházások fel- használása jól átgondolt legyen. Egészségügyi intézményeink létesítésénél az orvosok és az egészségügyi dolgozók ellenőrzéseikkel és szaktanácsaikkal sokat segíthetnek. Kalocsai Sándor megyei tanácstag elmondta, hogy a keresőképtelenségek megállapításánál két véglet uralkodik. Az egyik amikor a beteget keresőképesnek nyilvánítják s a vállalatok nem tudják, mivel foglalkoztassák a munkára még alkalmatlan betegeket. A másik véglet, amikor egészséges embert írnak ki betegállományba. Az ilyen esetek száma ugrásszerűen növekszik, különösen aratáskor, kukoricakapáláskor s a szüreti idényben. Az orvosetika kérdésével kapcsolatban elmondta, hogy sokszor segélyt, vagy előleget kér a dolgozó, és amikor megkérdezzük tőle, mire kell, azt válaszolja: orvoshoz akar menni. Ezek az emberek SZTK-tagok és sajnos, úgy gondolják, csak akkor gyógyítja meg őket az orvos, ha magán- rendelésre megy hozzá. A becsületes orvosok száma nagyobb, és javasolom, hogy megyénk becsületes orvosai bélyegezzék meg„ kufárkodó kollégáikat. A felszólalásokra Kántor elvtárs adta meg a választ és köszönetét mondott a tanácstagok által beterjesztett érékes javaslatokért, Qtqyti „k&pmám/űi’' SZILÁGYI JÁNOS gépkocsit kormányoz a 44. sz. TEFU-nál s hogy jól, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hat hónapig az egy kilpméterre eső önköltséget az előírttal szemben 20 fillérrel csökk .ette. Ezért a kiváló teljesítményért nemrég átvette a »szakma kiváló dolgozója« oklevelet és az ezzé járó »zsebpénzt«. MILYEN GYÜMÖLCS- TERMÉS VÁRHATÓ? (3. oldal) FIATAL MESTEREK (3. oldal) SAKK (4. oldal) a bösztöri Állami gazdaságban (4. oldal) BÁCSALMÁS ÉS VIDÉKE (5. oldal) KÖZÓHAJ KECELEN (5. oldal) EGY AZ ÖTHÖZ (5. oldal) TANÄCSVEZETÖK ÉS NEVELÖK... (5. oldal) NŐSZ mtgjyjti adLasztnumip cppliLí K I S K ü N A KIOSZ kiskunhalasi székházában választmányi gyűlésre jöttek össze a megye kisiparosai. A gyűlésen részt vettek a járások és városok függetlenített KIOSZ titkárai, a tanácsok ipari előadói és a megyei választmány tagjai. Résztvett az ülésen még Semsei József, a KlOSZ-központ személyzeti előadója, Szép Károly, az MSZMP megyei párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának munkatársa, Goór Imre, a Hazafias Népfront megyei küldötte, Varsas János, $ A. 3L A. SS o sr a megyei tanács ipari osztályának kiküldötte, Háló Ferenc, a megyei ipariskola igazgatója. A beszámolót — mely értékes és sokrétű volt — Szabó Ferenc, a KIOSZ megyei titkára tartotta. Ezután mintegy húszán emelkedtek szólásra, köztük Szép Károly elvtárs, a megyei párt- bizottság ipari osztályának munkatársa is. A vita összegezése után kitüntetéseket és jutalmakat kaptak a megye legjobb kisiparoNemrégiben hallottam a hírt, hogy van megyénknek egy olyan termelőszövetkezete — mégpedig a hartai Lenin — ahol az asszonyok nemcsak a termelésben, a házimunkában is a modern technikához igazodnak. Egyszóval' azt beszélték, hogy ott hét szövetkezeti asszonynak már mosógépe is van, — No — gondoltam — ezt magam is megnézem, mert nagy dolog ám az, ha egy parasztasszony búcsút mond a mosótekno- nek! El is mentem Hartá- ra, és ahogy a szövetkezet központjában körülnézek, döbbenten figyelem, hogy a központ körül asszonynak nyoma sincs. Végül az egyik irodában rátalálok Kissnére, aki hónapok óta betegeskedő férjét — a könyvelőt — helyettesíti. Az irodába munkából hazatérőben benyitott néhány ember, s ott találtam Tiboldi Jánost, a szövetkezet párttitkárát is, —- Hát az asszonyokat hova bujtatták? — kérdem, de alig hangzik el a kérdés, belép az ajtón egy napbarnított erős parasztasz- szony — mint később A mbs-átyíp kiderült, a titkár felesége: Tiboldi néni —s egy nyurga, 15 év körüli kislány, a Tibol- diék Margitkája. — Megjöttünk volna. .. — szól kurtán, s letelepszik a padra, — Végeztetek? — kérdi az ember rájuktekintve. — No, hát haza sem jöttünk volna addig! Mind a 31 hold répa meg van sarabolva, már a többiek is hazamentek. Én elérkezettnek láttam a pillanatot arra, hogy megtudjam mi az igazság a mosógépek körül. Persze nem lehetett csak úgy nekivágni. Előbb csak kerülgettem a kérdésekkel a lényeget — vártam tán csak eldicsekednek vele. Megkérdeztem: hány családjuk van? ő mondja, hogy nyolc. — No, akkor biztos se éjjele, se nappala nincs Tiboldi néninek annyit kell dolgozni.;; — Hát elbírom, nincsen nekem semmi bajom, egészséges vagyok, Meg azután a szövetkezetben a Margitkám is segít, otthon meg a 13 éves Rozika vigyáz a kisebbekre.., — Igen ám, de a Rozika még nem tud mosni! — vetek ellent, hátha kibújik a szög a zsákból. — Mán hogyne tudna, megtanítottam én azt mindenre. Igaz, azért nem bízom rá, én magam szoktam a mosást elvégezni szombatonként, vagy ha a szövetkezetben sürgős munka van, akkor hát vasárnap, — Hát nincs mosógépük? — fakadt ki belőlem a csalódott kérdés, s magamban morfondírozok, hogy engem ugyan jól becsaptak. Az asszony elmosolyodik. — Óh, hát erről van szó? Kezdhette volna lelkem előbb is. — Éppen mostanában beszélgettünk róla, hogyan kellene egy közös gépet szerezni, míg valamennyien venni nem tudunk. Ügy gondoltuk, hogy összeadnánk a pénzt — aztán közösen használnánk, mert csuda jó dolog ám az, — Hisz még nem is próbálták, honnan tudják? — A, van itt már több családnak is, csak éppen olyanoknak, ahol az asszony nem dolgozik — betegeskedik. Hát akkor mi, akik dolgozunk, mi is megérdemeljük, A beszélgetésre többen is felfigyeltek. — Most már azután arról folyt a tere-fere, hogy melyik gép a legjobb: a magyar, a csehszlovák, vagy a szovjet gyártmány? Vagy vegyenek-e hozzá csavarót is? Kissné arról beszélt, hogy ők is most akarnak venni, a pénzt már össze is gyűjtötték rá. S míg folyt a tervezgetés, én örömmel láttam, hogy mégsem csalódtam, mégis volt igazság a hírben, hiszen rövid idő múlva már nemcsak a betegségük miatt hazakényszerült asszonyok házkörüli munkáját segíti a nép, hanem azo- két is — és több mint húsz van ilyen a Leninben —, akik a nehéz mezei munkában is derekasan helytállnak. Mert a mosógép már nemcsak a városi asszonyok szívét hódította meg, kacérkodik már a falusiakkal is,,« Eszikné
