Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-14 / 112. szám
* * 35 ro-in/m. Ilö-ll liaLatt antikért Emlékműavatás Tiszakéeskén VALUTÁT KÉR Tiszakécske szorgos népe va- szülnek, örömmel válaszolják: sárnap ünneplőbe öltözött. Ro- ma avatják fel Tiszakéeskén a mán vendégeket vártak. Miért román hősi emlékművet, ez a nagy sürgés-forgás a köz- Harmincöt román katona ál- ségben? — kérdezhetné az ide- dozta életét azért, hogy ma Ti- gen, s ha valaki megér'deklődi szakécske népe nyugodt körül- rrr emberektől. hoev mire ké- mények között éljen, s békés alkotó munkájával építhesse a szocializmust. 1945 tavasza mélyen él a tiszakécskeiek emléke-1 zetében. Az első szabad szél szo-( katlanul süvített át a községen, de ennek éltető ereiét sohasem1 felejtik el. Délelőtt 11 órakor nagy tömeg! övezte körül a főteret. Nemso-( kára megérkeztek a román követség tagjai is, Ion Popescu' nagykövet vezetésével. Balatonfüredi József vb-elnök beszé-/ dében méltatta a román katonák hőstetteit, s hangsúlyozta,1 hogy a felszabadító harcok katonáinak nevét a tiszakécskeiek, nemcsak gránitkőbe vésték, hanem a szívükbe is. A lakossági kezdeményezte, hogy állítsuk félj az emlékművet, mert úgy érzik, hogy a hősi halottakat méltó tiszteletben kell tartani, ez a! mai alkalom is erről ad tanú- bizonyságot. Balatonfüredi elv társ beszéde' után Ion Popescu nagyköveti lépett a mikrofon elé. Szeretet-j tel köszöntötte Tiszakécske dolgozó népét, s kifejtette, hogy ez' a mai nap is hozzájárul a ma-: gyár és román nép barátságé-, nak további mélyítéséhez. Majd a két nép közös küzdelméről és céljairól beszélt. A beszédek után a tiszakécs-| kei általános iskola énekkara, gazdag műsorszámokkal kedveskedett a román elvtársaknak. A kulturális műsor befejezése után megkezdődött a koszorúzá- si ünnepség. Az új emlékműre koszorút helyezett el a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a járási pártbizottság, a járási tanács, valamint a községi pártós tanácsszervek, intézmények, a gépállomás és más vállalatok képviselői. A déli harangszó után a földművesszövetkezet vendéglőjében ízlésesen megterített asztal várta a vendégeKet. Az ebéd után a román elvtársak megtekintették az állami gazdaságot, s a késő délutáni órákban utaztak vissza Budapestre. I az ország exportképes főzelék- és gyümölcskonzervek formájában a Kecskeméti Konzervgyár > dolgozóitól az idei szezonban. Miért kezdtük e cikket ezzel? Azért, mert külföldön kedvelik 'a gyár készítményeit s ugyan- i akkor olyan jelzések is érkeznek, amelyekből kiderül az, hogy az idén kifogástalanabb • gyümölcs- és főzelékkonzerv félléket várnak a gyártól, mert csak erre van külföldi vásárló. Nézzük meg ezután tükröző- ldik-e ennek felismerése az idei i felkészülésnél, terveknél? A kapott tájékoztatás alapján 1 az idén a termelés gerincét a i minőség javítása és az exportra gyártott termékek növelése képezi. Ez reális cél, mert az idei • terv nem túlfeszített, nem állítja maximális célok elérése elé a gyár dolgozóit, s így mód és lehetőség nyílik az alapos, soki oldalú és helyes értelemben vett , gazdaságos termelésre. Az előbb említett tény éppen ezért utal az idei változásokra is. A változások egyik megnyilvánulásaként említhetjük az • idei tökéletesebb gépesítést, ) amely komoly mértékben kiküszöböli a kézimunkát, egyúttal biztosítja a tökéletesebb higié- )niát, csökkenti a fertőződés veszélyét, kiküszöböli a selejtoko- (zók egy részét, megrövidíti a /feldolgozás idejét. A gép egymagában holt \ anyag, s csak egyik előfeltétele 'a termék gyártásnak. Ezenkívül /szükséges még az áru és főként )az ember, amely utóbbi mozgásiba hozza a gépeket és értéket 'termel. Vizsgáljuk meg az áruproblémákat. A gyár vezetősége, igen helyesen, 8000 termelőjének tájékoztatót küldött, melyben világosan és félreérthetetlenül leszögezi: csak elsőosztályú árut vesz át. Megemlíti továbbá azt, hogy az idén hiába próbálkozik a termelő fonnyadt, törődött, túlérett, penészes, rothadt áruk átadásával, mert az áruátvevők ezt megtagadják. Teszik ezt azért, mert régi igazság, hogy az áru minőségét nem az átvételnél kell megjavítani, hanem a termelésnél. Hasonló igénnyel lép fel a vállalat vezetősége, műszaki gárdája a július végéig beözönlő kétezer új dolgozóval szemben. Ezzel mi teljes mértékben egyetértünk. Csupán még annyit tennénk hozzá: ha az új belépő azt látja, hogy itt rend, fegyelem van, nem lehet csellengeni, a munkán alkudozni, ide-oda szaladgálni, trafikálni, akkor ezt szokja meg, s ezt kell megszoknia. Ha nem ilyen kép fogadja, akkor akadozik a munka, nő a selejt, olyan bérek kerülnek kifizetésre, amely mögött nincs munka és a vállalat a tőle joggal elvárt kötelezettségének nem tud eleget tenni. Bízunk abban, hogy az idén az ilyen jelenségek csak elvétve fordulnak majd elő. És hogy ez így legyen, ebben a munkában nagy feladat hárul a párt és szakszervezet becsületes, szorgalmas, fegyelmezett dolgozóinak cselekedeteire, okos, meggyőző, érvelő szavukra, ami olyan az új munkásoknak, mint virágnak a napfény, vagy földnek a májusi eső. Feltesszük a kérdést : j ; hogy a Kalocsai Városi Tanács mikor veszi észre, hogy a város határában több helyen még kint van a tavalyi kukoricaszár. ; ; hogy a kecskeméti Hírős Étteremben mikor akarják tudomásul venni, hogy beköszöntött teljes melegével a májusi nyár és ilyenkor már illik a sört (/hűtve csapolni. Befejezték a kukoricavetést A kiskunhalasi járás valamennyi termelőszövetkezete befejezte már a kukoricavetést; Különösen a kelebiai Vörös Csillagban halad gyorsan a munka, ahol a szövetkezet nő tagjai versenyben dolgoztak a férfiakkal. Két nap alatt elvetették 71 holdon a kukoricát, 40 holdat négyzetesen. (Bogárdi János leveléből.) EZEK a riportszemelvények nem ráadások akarnak lenni a lapunk egyik számában megjelent bírálatra, amely jogosan elmarasztalja a Képzőművészeti alapot, amiért az általa kibocsátott képeslapon Orgoványt közismertté teendő, nem látott jónak mást lefényképeztetni, mint a református templomot. Tévedés ne essék, nem vallásellenes- segről van szó, dehát az alföldi homokvilágnak erre a községére — bár van kettő, sőt egy imaház is — nem a templom a jellemző. Ami pedig írásom célját illeti: orgoványi tartózkodásom után olvastam a bírálatot — tehát nem emiatt utaztam oda — és nem hallgathatom el, amit láttam, s amiből láthatja bárki, hogy van ott fényképezni, propagálni való éppen elég; nem beszélve arról, hogy az alábbi mozaikkockák' is a látottak töredékét mutatják csak be. • »EZ ITT az erdő, mely, ha jár a szél, — Megborzad, és borzalmakat regél; — Ez itt az erdő, melynek ága mind, — Ha megvágod, vércseppet sírva hint;« — hangtalan suttogom magamban Gábor Andor a Hor- thy-reakció ellen írt vért forraló versét, míg megyek az állomásról be, a faluba. Igen — mutatják —, az erdő, amelyben a Tanácsköztársaság leverése után az úri bitangság és a basaparaszti vandalizmus, a dúvad Francia Kiss Mihály vezetésével véres orgiáját rendezte, az erdő, amelynek »az ágain száz kísértet bokáz«, — mutatják: ott van az erdő, távol i falutól, a határban. S a tanácsház előtt — ahová a nagyon is képeslapra kíván- kozó, s már a rendszerünkben épült hatalmas, modern iskola mellett visz utam —■- a téren ott beszélünk, nem is jutna az eszünkbe, hogy a leányoknak ez a küldetése és a tanácselnöknek a segítsége is az, áll az obeliszk, vörösen, mint a vér, rajta az idevalósi és a máshonnan is idehurcolt halálra kínzottak nevével. Ott áll a másik emlékmű is, a szovjet hősöké, akik vérüket hullatták azért, hogy ne hiába ontott vér legyen a negyedszázada mártí- romságot szenvedett Duna— Tisza közi magyar hősöké, a négy orgoványié, Hajma András útkaparóé, Ürögi Lajos, H. Szabó János és Csákó Mihály szegényparasztoké, akikről egy-egy utcát nevezett el a mai Orgo- vány hódoló kegyelete. A térre kétszáz tő rózsát, 134 fenyőfát ültettetett a tanács ezen a tavaszon, húsz, tavaly tizenkétezer forintért felszerelt pádon pihenhetik ki magukat az orgoványiak a tanácsháza előtt, s talán arra is gondolnak eközben, hogy nem volna kedvük, meg helyük sem ide ülni, ha odabenn a főjegyző, a bíró, az esküdtek volnának az urak, és minduntalan fel-felbukkanná- nak cicázva »a szép csendőrtollak« * A KOSSUTH LAJOS és a Hajma utcák találkozásánál a bejáratot szélesítik, mert az eddig akadályozta a gyors közlekedést. Ügy nevezték: »a halálkanyar«. Persze, nevetnek a jelzőn, és a mosolyt az táplálja, hogy van miből szépíteni a községet. Ezer darab, a japán gömbakáchoz hasonló celtiszfát is elültettek a főutca szegélyén, mivel a nem egészen másfél esztendeje bevezetett, betonoszlopú villanyvezeték miatt ki kellett szedni a nyárfákat. így aztán a villannyal nem vesztették el a réven, amit nyertek a vámon, mert van modern világítás és van porfogó fasor is. És milyen rövid idő alatt! • ELŐSZÖR úgy vélem: lakodalom van valamelyik tanyán, mert a Kossuth Lajos utcán 14 lovaskocsi ácsorog. Olyasféleképpen, mintha a fényképésznél volna a násznép, s a kocsik a fotografálás befejezését várnák. A bakonülők ruházata nem ébreszti bennem a gyanút, hogy más történik itt, mert ugyancsak ünnepiek az öltözetek. És kiderül, hogy a tanyai dolgozó parasztok ezen a hétköznapon a kisgyermekeiket hozták be a községbe, a paralízis elleni oltásra, amit a Kecskemétről érkezett orvos végez. Szépek ezek a tanyai kis lurkók, egészségtől duzzadok, szüleik, társadalmunk féltett kincsei; tiszta, új ruháikból ahogy kicsillog gyémántszemük, mindez beszédes bizonyítéka annak, hogy a tanyán már nem vagyon egybemaradá- sát veszélyeztető valaki, hanem áldás a gyermek. * A TANÁCSHÁZÁN Filep Lajos elvtárs, a v. b. titkára 25 bonbonos dobozt mustrálgat. Néhány perce hozták a megye- székhelyről az ínyencséget, a tanács pénzén — az avatandó úttörőknek ajándékba. Hirtelen a gyermekkorom rémlik fel előttem, s halkan, nagyon halkan felsír bennem a hasztalan vágyakozás: bárcsak ma lehetnék gyermek — Orgoványon! « BANDUKOLOK az utcán, s Balogh Péter tanácselnök kerékpározik velem szembe. Kívülről. a határból igyekszik a hivatalába. Poros a csizmája, piros az arca, kiderül, egész nap künn volt a szántóföldeken, egyszóval: az irodája négy falát a 16 ezer holdas határ pereméig tolta ki, így intézte a parasztok ügyes-bajos dolgait. — Most már illenék megreggeliznem — mondja, és nevet hozzá. — Bizony, itt az ideje, barátom — felelem neki. — Már négy óra. Tévedések elkerülése végett: délután 4-re jár az idő. AZTÁN MEGINT csak összetalálkozunk, s most már a tanácsházán. Két leánykával dis- kurálgat az elnök. A leányok Helvéciáról jöttek, KISZ-meg- bizatásban. Színjátszó csoportjuk előadást akar tartani Orgoványon, s rendben is lenne a dolog, ha tudnák azokat az adatokat, amelyeket az engedélyhez egy kérdőívre kell írni a Szerzői Jogvédő Iroda számára. Dehát a leányok erre nem gondoltak. S most, ha egy főjegyző trónolna itt, majd förmedne rájuk, hogy menjenek haza, s kutyagoljanak, meg vonatozzanak vissza; szerencsére azonban Balogh Péter munkásból lett tanácselnök ül az íróasztal mögött, s nagyon barátságosan, szinte évődve kioktatja a leányokat, hogy nyugodtan menjenek haza, s telefonon közöljék az előadandó jelenetek műfaját, szerzőinek a nevét, stb. Amikor kultúrforradalomról KINN VAGYOK MAR a határban. Serényen dolgoznak az orgoványiak. Az idén 150 hold szőlőt telepítettek. A felső járási határrész állami tartalékföldjein tizennégyen szőlészeti szakcsoport létrehozásán törik a fejüket. Hogy’ és mit is kell csinálni? — ez a gondjuk, mert nincs még hozzá tapasztalatuk; De tudják, hogy a szomszédos községben, Izsákon több szakcsoport is működik, mégpedig jól; az egyik például Bácsalmáson 20 forintos áron adta el a borát. Nosza, át kell hozzájuk menni tanulni, — s valószínű* már meg is látogatták őket. A SALLAI TSZ-ben befejezték már a napi munkát a fiatalok, akik bizonyára ritkán gondolnak arra, hogy ha másfél évtizeddel előbb élik fiatalságukat, valamelyik kuláknál robotolhatnák le legszebb éveiket; ők, akik most ott játszadoznak az iroda előtti udvaron. A leányok röplabdáznak, a fiúk futballoznak, két levetett cipő a »kapufa«, s ifj. Schreiber Ferenc KISZ-titkár a kapus. Meg is érdemlik a szórakozást: három napi társadalmi munkával kétezer fát ültettek egy kopasz homokdombra. * ' ’i ÉS EZEK a fák már nem a rémség éjszakáit idézik, hanem enyhet adó lombot növesztenek majd, úgy, ahogy kilombosodott az élet fája a szabadság napsütésétől Orgoványon is; Tarján István'
