Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-13 / 111. szám
utottak a hullámvöl^ybö. A keceli Vörös Zászló Termelőszövetkezet 60 tagja, a hajdani Herczeg-uradalom —, a «keceli grófnő-“ — tanyaközpontjában gazdálkodik 750 hold földön. Néhány évvel ezelőtt a járás legjobb termelőszövetkezetei közé tartozott. Évről-évre gyarapodtak, erősödtek. Többek között hídmérleget vásároltak, mázsaházat és új sertésfiaztatót építettek. A szövetkezet tagjai kezdtek jómóduakká válni. Markovits László és id. Barabás János elvtárs házat vett. Farkas József átalakította a lakását, ifj. Barabásék pedig építettek. Az elmúlt évben azonban a szövetkezet munkája egy kicsit visszaesett. Az ellenforradalom bomlasztó hatására a szövetkezetből többen ki is léptek. Ebben az időben hiányzott a párt mozgósító, nevelő tevékenysége is. A kommunisták hosszú ideig nem tudták összefogni, vezetni a szövetkezet tagjait. Erélytelen, ha- :ározatlan volt a szövetkezet szakvezetése is. Nagy mértékben meglazult a munkafegyelem. Még a legsürgősebb mezőgazdasági munkák idején is számos szövetkezeti tag a piacon sétált. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között megkéstek a növényápolással. Termésátlaguk pedig emiatt nem haladta meg az egyénileg gazdálkodókét. A közös gazdaságból származó jövedelmük, munkaegységenként 23 —30 forintot tett ki. Az idei évben azonban örvendetes javulás indult meg a szövetkezetben. A volt párttitkárt, Nagy Imre elvtársat választották meg a szövetkezet elnökévé. Ezzel egyidejűleg a párt- szervezet tevékenysége is megélénkült. Az összevont községi taggyűlések mellett most már a termelőszövetkezetben is megtartják a pártrendezvényeket. Napirendre tűzték és megvitatták a gazdálkodás megjavításával kapcsolatos tennivalókat. Elhatározták, hogy mindenek előtt a kommunisták végzik példamutatóan munkájukat. — Bírálták Kollár János elvtárs magatartását, aki hosszabb ideig távol maradt a munkából. Beszüntették a felesleges piacrajárást. Rózsa József elvtárs, a pártszervezet egyik lelkes tagja, versenyre hívta Farkas Lajost. Kettőjük közül az lesz a győztes, aki jobban végzi a növényápolást, magasabb termést ér el és több munkaegységet szerez az év végéig. A tét, 10 liter bor. Rózsa József és Farkas Lajos elvtársak versenyét a szövetkezet tagjai nagy figyelemmel kísérik és azokra is hatással van, akik a versenybe külön nem is neveztek be. Ez abból is kitűnik, hogy a növényápolás még alig kezdődött meg, de többen máris 200 munkaegységnél tartanak. A szövetkezetben megszilárdult a munkafegyelem és a tavaszi munkák során időben és minőségben is megelőzték az egyénileg gazdálkodást. A Vörös Zászló Tsz kommunistáinak erőfeszítése tehát nem volt hiábavaló. A szövetkezet tagjai magabiztosan, lelkesen végzik munkájukat, lehetőségeikhez mérten felhasználják az állam nyújtotta segítséget is. Pillangós vetésterületüket ezen a tavaszon 15 hold lucernával és 14 hold baltacinnal növelték. — Minden hold szántóterületük után 3,14 normálhold gépi munkára kötöttek szerződést és ezért 15 százalékos árengedményt kap. tak a gépállomástól. Előzetes terveik szerint az év végén csupán pénzben 33 forintot osztanak majd munkaegységenként. A szövetkezetben szerzett tapasztalatok alapján bízunk abban, hogy a keceli Vörös Zászló Tsz tagjai valóra váltják szép terveiket és majd a zárszámadáskor is jó eredményeikről adhatunk számot olvasóinknak. Nagy József Határsértés hagyta bőröndjét is, 1600 forint készpénzzel együtt. Megérkezve feleségéhez, — ahelyett, hogy vi-> gasztalni próbálta volna, szidal- mazni kezdte. Az asszony pedig elkeseredésében »ki akart men- ni a világból«, s átlépte a jugoszláv határt, öt is a jugoszláv hatóságok küldték vissza, s az előbb említett menyecskével együtt tiltott határátlépés miatt börtönbüntetést kapott. NEM ISMERJÜK a két menyecske életkörülményeit részletesen. Amit leírtaink, az máris elegendő azonban ahhoz, hogy általánosítani tudjunk, s megállapítsuk: nehéz gondjainkban legfontosabb a nyugodtság, s egymás tisztelete. Ha ez nincs, — meggondolatlan lépéseinket egymás után tesszük —, még a bún lejtőjére is eljutunk! Örülünk annak, hogy déli határainkról már csak ilyen hírek érkeznek a disszidálni akarókról. Hazánk, népünk életének rendes mederbe terelődésével megszűnt a fiatal, meggondolatlan gyerekek és Nyugat-imadó felnőttek szökése. MÉG INKÁBB örülnénk azonban, ha e cikk megírására sem lett volna okunk... Fábián A japán gyermekek is tüntetnek az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért. Plakátjaikon olvasható: „Éljen a virágos május elseje!” — „A virágnak napot, a gyermekeknek békét!” ...................................................................................................................... Kezel százezer forintos sikkasztás és csalás a Lajosmizsei Vegyesipari Ktsz-ben — Elkészült a vádirat a Ktsz elnöke ellen — 1955 júniusában társadalmi tulajdont fosztogató bandát leplezett le a rendőrség a Lajosmizsei Vegyes és Építő Kisipari Termelőszövetkezet vezetőinek személyében. Nagy megkönnyebbülés volt ez a ktsz becsületes tagjai számára, s joggal gondolhatták, hogy ilyesmi nem fog többet előfordulni, — a minden adottsággal rendelkező szövetkezet virágozni fog. Ennek reményében választották meg elnökké az addig műszaki vezetőként dolgozó Szilágyi József kőműves- mestert. A bajnok édesapja .Haverkodással kezdődött... Szilágyi József azonban a vezetőségben megmaradt bűnös elemekkel körülvéve, maga is a bűn útjára sodródott. Előbb csak a tagság megnyerésével kezdte Szilágyi. S e »megnyerés« — közös italozásból, kuglizásból állott. Majd a ktsz pénztárosi teendőinek ellátásával Kovács Gabriellát, tulajdon sógornőjét bízta meg, aki rokonának utasításait minden kritika nélkül elfogadta. Első bűnös cselekedetét Szilágyi egy olyan ügyben hajtotta végre, amelyben — gondolta — senki nem vonja már felelősségre: a honvédség részéről az ellenforradalom előtt megrendelt kályhákból adott el, s vett igénybe a maga és munkatársai számára több darabot, abban a íriszemben, hogy a kályhák létezéséről már senki nem tud. Ez a károkozás »-csupán« 5200 forint volt. fl bünlajstrom Cselekedete után azonnal nem vették észre a bűntettet, s ez adott vérszemet Szilágyinak, hogy egymás után sorozatosan, lopással, csalással, okirathamisítással, sikkasztással, hanyag kezeléssel, s feljelentési kötelezettség elmulasztásával összesen 16 esetben közel százezer forint értékű kárt okozzon szövetkezetének. Alapos vizsgálatok szerint másfélezer forintnál nagyobb értékű mész hiányzik, 3000 forint áru drótfonat, 7000 forint értékű szeg, 3000 forint értékű tégla mellett. A ktsz fakészlete 55 905 forinttal kevesebb a leltárban szereplő mennyiségnél, mert Szilágyi részben hanyag kezeléssel, részben sikkasztással e téren is megkárosította a szövetkezetét. Állandóan »fejlődött« Szilágyi pénzszerzési módszere. Utasítására a betonárukat gyártó részleg a betongyűrűkbe 55 kg cement helyett 40 kilót kevert, a cementkádakba szükséges 80 kg helyett pedig 50 kilót! A vásárlók aztán panaszkodhattak, hogy a betonáruk úgy szétomla- nak, mint a homok! Ezenkívül saját céljaira vasredőnyös ajtót, kirakatablakot, nyárfarönköt, bőranyagot, fenyőfűrészárut, s készpénzt is lopott és sikkasztott, nagyobb mennyiségű téglával egyetemben. Mulasztása miatt pedig közel 3000 forint illetéktelen munkabért számoltak el a ktsz ládagyártói) Minderre betetőzésül pedig az Áramszolgáltató Vállalat kirendeltségvezetőjét is megvesztegette, 500 forintot adván neki* hogy soronkívül végezzen villanyszerelési munkálatokat. Mit csináljon a Ktsz? Szilágyi József ügyében a kecskeméti járási ügyészség most készítette el a 16 vádpontból álló vádiratot. Ennek alapján bizonyosan megérdemelt büntetést fog kapni a sikkasztó, csaló, okirathamisító ktsz-elnök. A ktsz-nek azonban ez még nem oldja meg gondjait. Legyenek következetesek tagjai a szövetkezet megtisztításában, s most, miután kétszeresen is bebizonyosodott, hogy nemcsak az anyagi előfeltételek megléte alapján virágozhat fel a szövetkezet, hanem legalább ilyen fontos a szövetkezet személyi összetétele is — zárják ki soraikból a ktsz-taghoz nem méltó elemeket, s a vezetőségbe válasszanak a szövetkezet becsületes tagjaiból odavaló, megfelelő szakembert. (—ng—) — Napóleon sajátkezűleg írt egyik levelét a közelmúlt napokban árverezték el Párizsban. Az elárverezett levél 600 ezer frankért cserélt gazdát. — Minden valószínűség szerint ea az összeg messze felülmúlja a valaha is eladott hasonló dokumentum értékét. A levél 43 soros szöveget tartalmaz« UGYE, most mindnyájan arra gondolnak kedves olvasóink, hogy kémekről, disszidálókról, politikai emigránsokról, s izgalmas határmenti hajszákról — s esetleg egy kis tűzharcról = lesz szó ebben a cikkben? PEDIG csak két, fiatal parasztasszonyról írunk ezúttal. Az ö menekülésükről — nem is hazánkból, hanem — lehetetlen családi körülményeik közül, amelyek, lám a legoktalanabb és leglehetetlenebb lépésekre is ráícény szerűik az egészséges, becsületes és nyugodt életet kívánó embereket. AZ EGYIK fiatalasszony — csikcriai. Amint az adatok mondják: elvált asszony, földműves napszámos és teljesen vagyontalan. Február 26-án Tompa község határában lépte át a jugoszláv határt, de a jugoszláv hatóságok pár nap múlva átadták a magyar határőröknek. Visszajőve — sírás és zokogás közt — panaszolta el, hogy szülei miatt szökött át. mert — üldözték. A MÁSIK menyecske férjét fegyelmi úton távolították el munkahelyéről, s amikor hazaért — teljesen részeg volt, elaz elavult termelési módszerekkel. És nem is sokára, mert már utolsóéves. S valószínű, hogy a nyáron éppen a Szabad Nép Tsz-be jön gyakorlatra, oda, ahol édesapja a politikai élet ugarát műveli; A Sanyi pedig? Sportszerető, a sporthíreket is mindig elolvasó ember vagyok, de nem gondoltam volna, hogy a magyar birkózósport egén nem is olyan régen feltűnt csillag, a lepkesúlyú országos bajnok Kerekes Sándor éppen az a Sanyi gyerek legyen, aki öt évvel ezelőtt, azon az estén, még mint suttyó- legényke ott térült-fordult körülöttünk, abban az egyszerű konyhában. Róla esik most a legtöbb szó édesapja és közöttem. K iderül, hogy a 23 éves bajnok konzervmester a fővárosban, s mint birkózó, járt már Lengyelországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, kinn volt a moszkvai Világifjúsági Találkozón is, és éppen a napokban tért haza Törökországból, — Igencsak győz mindig — újságolja az édesapja. — Jugoszláviában kétszeres olimpiai bajnokot vert meg, egy svédet. Akkor a lapok is írták, hogy irgalmatlanul megküzdöttek. Ahogy Kerekes elvtárs mindezt elmondja, a megelégedettség mosolya kackiázik a bajusza tövén. Igen, nagy öröm is lehet az ilyen fiú apjának lenni. De aenne van ebben a mosolyban az is, hogy a sport azért csak játék; s ha egyszer rátermett, aadd űzze a Sándor kedvére, ninriannviunk örömére; különben nem csoda történt itt azokkal a győzelmekkel, hanem természetes dolog. A lehetőség emelte Sanyit a bajnoki rangra. E s annak a hiánya nem engedte meg, hogy az édesapját is ilyen dicsőség érje alig több, mint húszéves korában. Mert ő annak idején — mint bevallja — nem volt mesz- szebb Kecskemét határánál. Az ő izmait nem tornatermekben és nem sportra edzették, hanem a kapa-, a kaszanyél mellett, a szántóföldeken, az élet terheinek az elviselésére. Nem a lehetőség, hanem a szükség tette őt acélossá, küzdőképessé. És ez avatja idősebb Kerekest, valamint társait annak a harcnak a névtelen hőseivé, bajnokaivá, amely viadalnak már természetes következménye, hogy a 20— 25 éves fiák játékból, sportból is küzdhetnek. M agam elé képzelem Sanyit, az országos bajnokot, s a szakemberek szerint a világbajnokságra egyik legnagyobb eséllyel induló birkózónkat, ott látom a győzelmi emelvényen, de úgy látom, mert így is van, hogy azt az emelvényt azok a kezek tartják, amelyek keményen markolják az eke» szarvát, a szerszám nyelét. Valószínű, hogy Kerekes Sándor is így látja. És ez az egyik titka annak, hogy úgy küzd mindig a szőnyegen, mint akinek győznie kell. Hálából, adósságtörlesztésből. Akkor fog majd veszíteni, először csak erkölcsileg, de fokozatosan fizikailag is, — ha netán erről megfeledkezik. Tarján István I lyen a véletlen, öt évvel ezelőtt riportutam alkalmával Kecskemét határában, a Béke Tsz-ben Kerekes bácsiék- nál húztam meg magam éjszakai szállásra, — s a napokban megint csak összehozott a sors egykori vendéglátómmal. Ezúttal a Szabad Nép Tsz-ben találkoztam a család fejével, aki a párttitkára ennek a szövetkezetnek. Ahogy megpillantottam a deresfejű, sűrű bajuszú, de egész mivoltát a »sűrű« jelzővel illethető mokány férfit, egyszeriben felelevenedett előttem a fél évtizeddel ezelőtti találkozásunk emléke. Ültünk a konyhában, beszélgettünk, iddogáltunk, miközben Kerekes bácsi két fia, az Anti, meg a Sanyi hol bejött, hol kiment; látszott rajtuk, olyan fiúk, akik nem ismerik a nyughatnékot. A z apa büszkén mesélte akkor, hogy diákgyerekek, az Anti érettségi előtt áll, s a tanulás mellett mind a ketten birkózni is járnak be, a városba, Kecskemétre. Az idősebbik fiú már kisebb bajnokságokat is nyert, de a Sanyi, — az a gyerek! Mint a vas. Ha elmegy szalmáért a bátyjával, tlát nem maradhat békén, míg meg nem viaskodik vele a kazlak alján. Még ha az Anti két- /állra nyomkodja is. És most? Öt esztendő múltán? Ifj. Kerekes Antal abbahagyta a birkózást, mert Gödöllőn ;anul, az agráregyetemen, s lines Ideje edzésekre járni; másfajta küzdelemre készül: cünn, a szántóföldeken verek- izik maid meg a maradisáfigal.
