Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-13 / 111. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek l LAPJA KIJUTOTTAK A HULLÁMVÖLGYBŐL A BAJNOK ÉDESAPJA (3. oldal) GYERMEKEKNEK — ÚTTÖRŐKNEK EMBERTANI VIZSGALATOK (4. oldal) TASSTÓL HARTAlG (5. oldal) (MXMJjM f mm III. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM Ara SO fillér 1958. MÁJUS 13. KEDD Megkezdődött a népek barátsági hónapja Huszonötezer ember hallgatta meg Baján Marosán György elvtárs beszédét Szép napsütéses reggel virradt vasárnap Bajára. A járási székhelyre vezető országutak telve kocsin, kerékpáron, motoron, teherautón igyekvő emberekkel. A különvonatok is Baja felé sietnek, hogy odavigyék azokat az ezreket, akik meg akarják hallgatni Marosán György elvtársat. Az utakon mindenütt piros- fehér-zöld zászlókat lenget a szél, a lovak szerszámait felpántlikázták, az emberek ünneplőben vannak és a gyerekek is apró zászlócskákat lobogtatnak. A város utcáin sűrű embersorok igyekeznek a nagygyűlés színtere, a Béke tér felé. Az egyik csoport élén fúvószenekar halad, pattogó indulókat játszik a felvonulók lábai alá. A téren hatalmas emelvény: Marx, Engels, Lenin, a munkásmozgalom nagyjainak képei díszítik. Középütt egy nagy oszlopon a földgömb forog, fölötte a messze látható jelszó: Éljen a világbéke! A téren hatalmas, mintegy 25 ezres embertömeg árad. Itt vannak a környező falvak: Gara, Hercegszántó, Csávoly, Felső- szentiván, Sükösd, Nemesnádudvar dolgozói, együtt a bajai ezrekkel. Munkások, parasztok, értelmiségiek, magyarok, délszlávok és németajkúak egyaránt a népek barátsága mellett tüntetnek ezen a nagygyűlésen, amelyhez hasonló lelkesedést még nem igen hallottak a teret környező falak. A nagygyűlés a Himnusz hangjaival kezdődött meg. Majd Glied Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára emelkedett szólásra. _ A Magyar Szocialista Munkáspárt városi és járási bizottsága, a városi és járási tanács és a Hazafias Népfront-bizottság városi és járási elnöksége nevében szeretettel üdvözlöm nagygyűlésünk előadóját, Marosán György elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját, a Központi Vezetőség titkárát, államminisztert, Sándor József elvtársat, a Központi Vezetőség tagját, Ognye- novics Milán elvtársat, az Országos Délszláv Szövetség főtitkárát, Molnár Frigyes elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát és nagygyűlésünk valamennyi részvevőjét — mondotta Glied elvtárs. __ Béke-nagygyűlésünket, amelyet a népek barátsága hónapja keretében rendezünk, ezennel megnyitom és bejelentem, hogy Ognyenovics Milán elvtárs, az Országos Délszláv Szövetség főtitkára üdvözli a nagygyűlés részvevőit; Og nyenovics Milán felszólalása Tisztelt nagygyűlés, kedves Clvtársak! Engedjék meg, hogy a Magyarországi Délszlávok Demok- fatikus Szövetsége nevében e nagygyűlés alkalmából, a népek békéje és barátsága eme nagy megnyilvánulása alkalmából melegen üdvözöljem önöket. Mindössze három nap választ el bennünket május 8-tól, a II. világháború befejezésének a napjától, amikor a szovjet hadsereg és a nyugati szövetségesek csapatainak csapásai alatt ösz- szeomlottak a hitleri fasiszta hadsereg utolsó maradványai is. Ez a jelentőségteljes 1945-ös év meghozta a szabadságot Kelet- és Délkelet-Európa sok népének, szabadságot hozott a magyar dolgozó népnek is. A mi számunkra, a Magyarországon élő délszlávok: szerbek, horvá- tok és szlovének számára ez a felszabadulás kettős felszabadulás volt. Magyarország történetében először ekkor lettünk valóban szabaddá, szabadok lettünk úgy is,, mint dolgozó emberek és úgy is, mint nemzetiségi kisebbség. Mi ezt sohasem felejthetjük el, és nem is fogjuk elfelejteni; Felvetődik a kérdés, hogyan segíthetik a bajai és bácskai dolgozó emberek ezt a békeharcot? Tömörülniök kell a Hazafias Népfrontban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése alatt részt vegyenek hazánk építésében, a szocializmus megvalósításában. Aki a világbékét akarja, annak támogatnia kell a szocializmus építését is, mert a békeharc és a szocializmus építése elválaszthatatlanok egymástól. Mi, Magyarországon elő délszlávok továbbra is a szocializmus felépítéséért és hazánk jobb jövőjéért vívott harc első soraiban kell, hogy küzdj ünk. Pártunk és kormányunk ma következetes marxista-leninista nemzetiségi politikát folytat és minden jogot biztosít számunkra, hogy nemzeti kultúránkat, népi szokásainkat, népdalainkat és táncainkat ápoljuk, hogy gyermekeink az iskolában anyanyelvükön tanuljanak. Jóllehet a múltban voltak hibák, pártunk nemzetiségi politikáját mégsem ezek a hibák jellemzik, hanem a felszabadulás óta ezen a téren élért sikerek és eredmények. Ma a délszlávok részt- vesznek a hatalmi szervek munkájában, megtaláljuk őket a párt és társadalmi szervezetek vezető funkcióiban is. Vannak -saját kultúrcsoportjaink, saját iskoláink, sok iskolában tantárgyként tanítják a nyelvünket, van saját lapunk, a Narodne Novine, a pécsi rádió adásokat sugároz a mi nyelvünkön, s tárgyalások folynak arról is, hogy a Kossuth Rádió sugározzon szerb-horvát- nyelvű adásokat. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége pártunk és kormányunk segítségét és teljes támogatását élvezi feladatainak végrehajtásában. Ognyenovics Milán tetszéssel fogadott felszólalása után Marosán György elvtárs kezdte meg beszédét; Marosán elvtárs ünnepi beszéde Kedves elvtársak, elvtársnők! Kedves barátaim! Tizenöt évvel ezelőtt jártam először Baján. Egynéhány elvtárs, akik itt a hamu alatt őrizték a parazsat, hívott akkor meg egy baráti, elvtársi beszélgetésre. Amikor a vonattal Bajára érkeztem és ezen a téren, ahol most a nagygyűlést tartjuk, keresztül mentem, ugyanúgy vasárnap volt és délelőtt, mint ma. Akkor néhány ember lézengett is csupán, munkanélküli munkások, napszámosok és szegényparasztok. Az arcuk gondterhelt volt, tekintetükben láttam az ellenforradalom huszonnégy évének minden borzalmát és kilátástalanságát. A találkozón azt kérdezte tőlem az egyik elvtárs: mikor lesz vége a háborúnak? Mikor fog győzni a mi ügyünk? Fogunk-e mi földet osztani ebben az országban a parasztnak? Lesz-e mégegyszer, visszavonhatatlanul a munkás kezében a gyár? Tizenöt évvel ezelőtt csak itt- ott égett, pislákolt a lángja annak, hogy ebben az országban sem lehet elfojtani a szabadságot. S most, 15 esztendő múltán, forradalmi vívmányaink tizenharmadik évében, hadd mondjak elvtársi köszönetét azoknak a bajai munkásoknak, akik őrizték és védték a parazsat, hogy abból láng legyen. (Nagy taps.) Ezután az ellenfoiradakni eseményekről • beszélt. Hosszan folyt a vita 1956 novembere után — mondotta —, hogy mi is volt Magyarországon: nemzeti forradalom, vagy ellenforradalom? Felléptek a levitézlett államférfiak, a csődbejutott bankárok, az arisztokraták és főpapok és azt kúrálták, hogy Magyarországon nemzeti forradalom volt; Mi azft mondottuk, hogy ez ellenforradalom. És most szeretném elmondani itt, e nagygyűlés hallgatóságának — tudva, hogy többségük munkás, paraszt és értelmiségi —, hogy miben hittünk és bíztunk mi akkor. Elhoztam önöknek egy érdekes statisztikát. Forgassuk vissza a naptár lapjait 1939-re. Kik voltak ebben az időben a felsőház tagjai? A Habsburg-lotharingiai család, hercegek, hercegprímások, a főrendi családok képviselői, számszerint 32 gróf, 5 báró és 1 herceg. Ezek közül harmincon felüli volt a földbirtokosok száma. De hosszan sorolhatnám még gokibergerleók és chorin- ferencek neveit. Azt hiszem, valamennyien látják, hogy valaki hiányzik ebből az összeállításból. Kik hiányoznak? Elsősorban a munkások és parasztok. A bajai és a másutt fellépő ellenforradalmárok ezt a világot akarták visszahozni. (Közbekiáltások: Le velük!) Kik ülnek ma a parlamentben? 130 munkás, 99 paraszt, 13 tudós, 15 pedagógus. 4 orvos stb. A mostani parlament többségét a munkások és a parasztok adják, Hasonlóan nagy változásokat értünk el az alsó, közép és felső oktatásunkban és ez utóbbiban az arányt teljes egészében a munkások és parasztok gyermekeinek javára változtattuk meg; Ezek a statisztikai adatok min(Folytatasa a 2. oldalon)
