Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

Az első magyar logikai gép \A lajosmizsei pártbizottság munkájáról Szegeden elkészült az első magyar logikai gép. Az elektro­mechanikus készüléket dr. Kal­már László, a Szegedi Tudo­mányegyetem Bolyai Intézeté­nek Kossuth-díjas igazgatója szerkesztette. Az eddigiektől ab­ban különbözik, hogy a logikai műveleteket nem jelfogókkal, hanem pusztán huzalozás segít­ségével végzi. Ezért egyszerű a felépítésé. Képünkött: Kalmár professzor bemutatja működés közben az új gépet. A PÁRTBIZOTTSÁG leg­l Utóbbi ülésén a termélőszövet­* kezetek megerősítésével és fej­* lesztésével kapcsolatos felada­tokat tárgyalta meg. Azonkívül : foglalkozott a kisbérlők, vala­< mint a cselédgyermekek hely­* zetével. } A pártbizottság elhatározta, < hogy a kisbérlők között foko­zott felvilágosító munkát vé­geznek, hogy mitiél többen szerződjenek gépi munkára, mert így megszabadulhatnák az Igauzsorától. Megállapodtak ab­ban is, hogy a termelőszövetke­zetek eredményeit jobbart nép­szerűsítik, elsősorban a szegény­parasztok között. A párt-végrehaj tóbizottság tagjai megvizsgálták a cseléd­gyermekek helyzetét is, ellen­őrizték bejelentették-e őket az SZTK-ba, továbbá azt, hogy milyen az ellátásuk. Az észlelt hiányosságok megszüntetésére Az almatermés vámszedői A pajzstetűn kívül az alma legnagyobb ellensége az alma­moly, mely minden esztendőben nagy vámot szed a kertgazda­ságban. A férges alma sem ha­zai fogyasztásra, sem exportra nem alkalmas, ezért a moly el­leni védekezés az almatermesz­tés .egyik alapfeltételé. Ismer­kedjünk meg a kártevő életével és a védekezéssel. A lepke keskeny elülső szár­nyal barnásszürke színűek és sötét haránt vonalakkal díszí­tettek. A szárnyak csúcsán sö­tétbarna folt található, három bronzszínű mezőnnyel. A test szürke szőrökkel borított. A to­jása lapos, korongalakú, közé­pen kissé kiemelkedő. Kezdet­ben fehér, később vörös színű. A hernyó két milliméter nagy­ságú, fehér színű, kifejlett álla­potban eléri a 12—18 millimé­tert és vörössé válik; A báb fénylő világosbárna. Hernyó alakban telel át a kártevő és csak tavasszal alakul bábbá. Kedvező meleg időben a lep­kék megjelenése egybeesik a fák virágzásával. A nőstények tojásaikat a gyümölcsök közelé­ben a levelekre, vesszőkre rak­ják, főleg a csendes esti órák­ban. A hernyók az almába, furakodnak, ahol a magházba húzódnak. A férges gyümölcsök a földre hullanak és ezekből a kártevők visszamásznak a koro­nára és másik gyümölcsbe fúr­ják magukat. Teljes kifejlődé­sükig 3—5 gyümölcsöt tesznek tönkre. Fejlődésüket 4—5 hét alatt befejezik, és a fák kérge alatt vagy a karók repedései­ben bábozódnak be, majd 10— 12 nap múlva kibújnak a lep­kék. A második nemzedék élet­módja az elsőével megegyezik. A kártevő főleg az almát tá­madja meg, de a körtén, dión, birsen és ritkán az ősziba­rackon is előfordul. A védekezésnél a törzs és a vastagabb ágak lehámló kérgei­nek eltávolítása, a lehullott gyümölcsök naponkénti össze- szedése és megsemmisítése rendkívül fontos. Az első pil­lék megjelenése után 8—10 nap múlva permetezzünk előszót, amikor az alma elérte a mogyo­ró, illetve a kis dió nagyságot (május közepe). A permetezése­ket 12—14 naponként ismétel­jük meg. Az almamoly elleni védeke­zésre a 0,5—0,7 százalékos Dar- sin alkalmazható. Ezt bordóilé- hez, vagy mészkénléhez kevet- jük. Utóbbi keverék perzselheti a lombot, ezért a mészkénlé szak­szerű elkészítése nagyon fontos. Célszerű a moly ellen az első három permetezést mészkénlé- vel, a többit bordóilével kever­ve végezni. Nyáron nagy meleg­ben (28 Celsius fokon felül) a déli órákban ne permetezzünk. Az almamoly ellen 0,4 százalé­kos Pernit is jól alkalmazható. A kukorica veszedelme^ ellensége A megyei növényvédő állo­másnál gyakran érdeklődnek a termelők a kukoricamolyról. E kártevő pusztítása ábban mu­tatkozik, hogy a címert és a szá­rat megrongálja, az edénynyalá­bokban anyagforgalmi zavaro­kat okoz. Ez a kukorica gyen­gébb növekedésében, a mag megszorulásában, végsősoron terméscsökkenésben rhUtátkozik meg. A kukoricamoly hernyó alak­ban telel át és késő tavasszal bábozódik. Rájzása június—jú­liusban van. A peterakás után gyorsan megjelenő hernyó meg­semmisítése szinte lehetetlen. Bár a tojásparaziták, fürkészda- razsak, fürkészlegyek elszaporí- tása, baktériumos betegségek terjesztése némi gátat vet a ku­koricamoly kártételének, de ez kevés a tökéletes megoldáshoz. Legbiztosább védekezés a lep­kék kirajzás előtt való elpusztí­tása. Ezért rendeli el a minisz­teri utasítás, hogy a kukorica­cirok- és kenderszárat május 15-ig fel kell használni. Ezt az utasítást végre kell hajtani és akkor a kukoricamoly kártétele már az idén jelentősen csökken­ni fog; Szűcs József. felhívták az illetékesek figyel­mét. A PÁRTBIZOTTSÁG fontos­nak taftja a kommunisták párt- munkába váló bévoriását. Je­lenleg a párttagság 80 százalé­ka van megbízva pártmunká­val. Pártmegbízatásaik telje­sítéséről az alapszervezetek taggyűlésein rendszeresen be­számolnak. A párt-végrehájtóbizottság a közelmúltban foglalkozott a KISZ munkájával. A beszámo­lót a KlSZ-titkár tartotta, de emellett az ifjúság közötti mun­káért felelős végrehajtó bizott­sági tagtól is számonkérték, hogy milyen segítséget adott a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek. A végrehajtó bizottsági ülés napirendjét nem mindig a füg­getlenített párttitkár, háriem az az elvtárs készíti elő, aki a na­pirendre kerülő szerv munkájá­ért felelős. A községi pártbizottság igen nagy figyelmet fordít a minden­napi apró munkára is. A járá­si pártbizottság és a járási ta­nács kezdeményezésére a párt- szervezet tagjai a tanácstagok­kal együtt tartattak KlSZ-gyű­léseket a választó körzetekben; Ezéken á gyűléseken már ed­dig is igen sok problémát, ja­vaslatot gyűjtöttek össze, amit főleg a községfejlesztési ter­vekben hasznosították. A községi pártbizottság nagy gondot fordít a felsőbb párt- szervek határozatainak végre­hajtására. Ennek megfelelően foglalkoztak a dolgozó parasz­tok és a termelőszövfetkézetl ta­gok tagjelölt felvételével. A Sallai Termelőszövetkezetben öt tagjelöltet, a Petőfi Termelő- szövetkezetben pedig két tagje­löltet vettek fel a legjobb dol­gozók közül. A községi pártbizottságoknak s az alapszervezeteknek negyed­évig szóló munkáterve yah, s ily módon naponta felmerülő prob­lémák nem terelik el a figyel­müket a főbb kérdések végre- hájtásáról. A LAJOSMIZSEI községi pártbizottság munkamódszere alapjában véve helyes. A legkö­zelebbi időben azt akarják el­érni, hogy valamennyi párttag aktívan tevékettykedjen a párt politikájának megvalósítása ér­dekében. TÚRI JÓZSEF Juhásznapok Kunszentmiklóson Hírt adtunk arról, hogy a Hazafias Népfront kunszent- miklősi községi bizottsága ren­dezésében május 31—június 1-ig nagyszabású JUHÄSZNA- PÖK-ra kerül sor. A rendező­bizottság hétfőh összeállította a végleges programot, amely mind a szakmai,' mind az egyéb ün­nepi rendezvények iránt érdek­lődők számára két napon át vál­tozatos műsort biztosít. A juhászátban érdekelt négy megye szakemberein kívül a főváros és a vidék közönségét várja vendéglátóként a kun- szentmiklósi juhászság. Május 31-én délután 2 órakor a községi kultúrházban nyitják meg a JUHÁSZNAPOK-at s a gyapjútermelési kiállítást; ez­után a jUhtettyésztés különböző kérdéseiről neves, országos hírű szakemberek tartanák előadá­sokat, köztük dr. Márkus Jó­zsef, az Állatorvosi Főiskola tanszékvezetője. A 19 órákor megtartandó kö­zös vacsora után kultúrműsor lesz a kuitúrházban. Június 1-én 7 órakor kezdi meg munkáját a vásártéren ki­állított állatok elbírálását a bí­rálóbizottság, s az eredményt fél 10 órakor hirdeti ki s ugyan­ekkor kiosztja a díjakat. 10 órakor a tanácsháza előtti téren ünnepi népfront-nagy­gyűlésre kerül sor, melynek szó­noka dr. Bódóczki László, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­ságának elnöke, megyei bírósági elhök lesz. Délben a vendégek bogrács- gulyást és bírkapörköltet kós­tolhatnak a vásártéren, majd 3 órától kezdődően megismerked­hetnek a szakmai rejtelmekéi, a terheléssel s egyéb érdekessé­gekkel a juhászati bemutatón. .Változatos és gazdag sport­műsor egészíti ki a napi prog­ramot s gondoskodik arról, hogy a juhásznapok minél szé­lesebb körben keltsenek megér­demelt érdeklődést az idők fo­lyamán hagyományossá vált s az utolsó években kissé elha­nyagolt rendezvény irártt; Kalocsa és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet PÁLYÁZATOT HIRDET szénafelvásárlási állás be­töltésére. Jelentkezés: Ka­locsa, István király út 44. sz. alatt, írásban vagy sze­mélyesen, 1191 fHadái a viUaidúlt N emrégiben Romsics elvtárs, a KISZ megyei titkára egy hozzá juttatott, segítséget kérő levéllel Kere­sett fel. Joó Julika írta Soltról, aláírása előtt e három szóval jelölve meg han­gulatbéli állapotát: »egy szomorú kis­lány«. Hogy miért az, levelében így okolja meg: »Mindössze 17 éves vagyok, de máris nehéz gondok nyomják vállamat. ‘Szüleim két nagyobb testvéremmel az ellenforradalomkor disszidáltak, s én 22 éves nővéremmel és 60 éves nagyanyám­mal maradtam itthon. Nővérem azóta házasságot kötött, én Pestre kerültem. Kilenc hónapot töltöttem ott. mint gyá­ri munkás, majd újra hazajöttem. Pró­báltam már itthon több munkahelyen jelentkezni, de sajnos, sehol nem tudok elhelyezkedni, Solton minden munka­hely foglalt. Tudom, szüleim a hibásak, de én erről nem tehetek. Mindig írom nekik, hogy jöjjenek haza, s újra bol­dogok lehetnénk, én és az egész család. De így? így sehogysem jó! Kérem Önö­ket, segítsenek/« • A KISZ megyei titkárával azonnal autóba ültünk, s a levél írójához utaz­tunk. Helyette a tavaly férjhez ment és várandós Eszter nővérét találtuk a la­kásban, amelyben a rend. a tisztaság, a nemrégiben vásárolt bútorzat arról tanúskodik, hogy a szülők nyugalmat árasztó otthont, rendezett viszonyok között folyó családi életet cseréltek fel a disszidensek — maid később kiderül. hogy milyen — sorsával. Dehát miért? E szter elmondja, hogy 19 éves Jó­zsef öccse Pesten tanult, 20 esz­tendős Erzsébet húga Ugyancsak a fő­városban dolgozott. Az öccs kőműves­ipari tanuló volt, 1956 decemberében szabadult volna, a húg pedig — aki egyébként elég gyakran váltogatta ál­lásait — tisztviselősködött az egyik vál­lalathál. A két testvért elkapta az ellen- forradalom heteiben magasra csapó vándorlási hullám, s kisodorta mind­kettőjüket az országból. Az édesanya tudomást szerezve disszidálásukról, nem szólt családja itt­hon maradt tagjainak, s utána ment két gyermekének. A lakatos foglalkozású apa —, aki azelőtt soha nem ivott, de most, aggo­dalommal terhes, kétségbeesett helyze­tében még pálinkát is — egy hét múlva szintén disszidált, hogy megke­resse és hazahozza feleségét, s a. fiát, meg a leányát. Bebarangolta Ausztria lágereit, eredmény semmi, míg végül, egy hónap után táviratot kapott ha­zulról, Eszter lányától a tartózkodási helyére, Klágenfurtba, hogy az anya és a két testvér Salzburgban él. Itt talál­koztak össze a viharvert családtagok. Hogy milyen érvelés, ellenkezés, vita zajlott le a Joó szülők és két gyerme­kük között, hogy miért volt erősebb mindannyiukban a továbbmehetnék a hazajöhéthéknél — erről nem írtak Soltra, a nagymamának, s a két leárty- hak, Észteknek, Julikénak semmit, ár­ról már igen, hogy kinn vannak mind a négyen Amerikában: 1957 februárjá­ban Clévelártdba érkeztek. Cleveland! Ahogy kiejti Eszter a városnevet, József Attila Hazám című versének két sora idéződik fel bennem: ». • -s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.« Tudom, hogy Cleve­land fiz egyik központja a századfor­dulón tengerentúlra vándorolt honfi­társainknak, akik ellen »sok urunk nem volt j-est, se kába birtokát óvni...« E s hogy Joóéknak milyen az élete a hat évtizede kivándoroltak utódai között, akik már magyarul sem tudnak, erről az egy év alatt hazairoga- tott levelek festenek tiszta képet. »Gázos a levegő, de még az étel is« / — írják egy helyütt. »tűrhetetlen itt a munkanélküliség« — fakad ki az anya a másik levélben. »Naponta egyszer ehetünk a régi magyarok szeretetkony- háján« — sírják mindannyian. »Ha hol­tan is de, karácsonyra hazamegyünk'.-« — így az apa. Igen, ez az ő sorsuk — de a nagy­mamával, meg az itthon maradt két leánnyal, Eszterrel, Julikéval égyütt reméljük, hogy karácsonyra, vagy még tán előbb is hazajönnek, haza, kicsi országunkba, amelyet nem szoktak ei- dorádónak nevezni, de ahol — nem gá­zos az étel, és nincs tűrhetetlen mun­kanélküliség. Még Julika esetében sincs, aki visZ- szajött Pestről a falujába, s bár azt írta, hogy »Solton minden munkahely fog­lalt« — mire levelének a feladása után néhány napra segítségnyújtás végett kimentünk hozzá, már dolgozott. Nagy­mamájával együtt a Szikra Tsz-be jár növényápolási munkára. Szép, szőke, élénk leányka. Miután a nagymamával együtt hazatért a ha­tárból bátran felelgetett kérdéseinkre. Ahbgy ott ült, velünk szemben, a hokedlin, olybá festett, mint a madár­ka, amely gyönge szárnyon átvészelte már eddigi élete legnagyobb viharát, s az érzelmek össze-vissza kavargásának orkánjában megtépázott gyereklelke látszólag nyugodtságot tükrözött. Öe csak látszólag, mert akor nyugszik meg végképp, ha újra itthon lesznek a szü­lei, a két testvére. A ddig a hatvánéves nagymama vé­dőszárnyai alatt melengeti má- gát, próbálja elfeledni saiátos apátlan- anyátlanságát, s a tsz nagy csaldájában keresi azt a boldogságot, amit a szűkebb családi kör nyújtott, s nyújt majd ismét neki. Solti Szikrások! Legyetek hozzá sze­retetteljesek, hogy a leányka-madárkát ne rémítse a vihar emléke, s a szüléi hazatéréséig se érezze az árvaságot! Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom