Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-11 / 110. szám

Hetvenéves jubileumi dalostalálkozó t Már több ízben megemlékez­tünk arról, hogy a kisipari ter­melőszövetkezetek Kodály-kó- rusa ezidén ünnepli fennállásá­nak 70. esztendeiét. Július 5-én és 6-án tartják a jubileumi da­lostalálkozót. A két napon megeleveníti a hírős város központját mintegy ezer dalos érkezése, s körünkben való forgolódása. amely szom­bat este lampionos szerenáddal, a város főterén való felvonulás­sal és vasárnap délelőtt a Kos­suth téren nyilvános hangver­sennyel veszi kezdetét az egész­napos ünnepségnek. Majd a benevezett kórusok 3 hangversenyteremben legszebb dalaikat, a legkiválóbbnak mi­nősített kórusmüvet vedig dél­után 4 órakor a Katona József Színházban ünnepi hangverseny keretében adják elő. Szép hagyományokat elevenít fel a dalostalálkozó és módot nyújt a résztvevő kórusoknak arra, hogy a munkás- és népdal­kultúrát terjesszék, megismer­tessék és kedves emlékkel gaz­dagítsák városunk kulturális mozgalmát Bartha Mihály, a kórus titkára. cÁ „Qjíktostiat,, átfáí^éi Héjjas László tanulmányi fel­ügyelő, aki januárban a »Béke- vonat« 300 pedagógus utasával együtt a Szovjetunióban járt, pénteken este a Hazafias Nép­front békebizottsága által ren­dezett szűkebbkörő. baráti pe­dagógus-találkozón előadást tar­tott szovjetunióbeli élményei­ről. Előadását élénk és közvet-y len vita, s utána baráti körben,' elköltött vacsora követte. Tanácsaink az iskolai mulasztások csökkentéséért ISKOLÁNKBAN nyolc hónap­pal a tanévkezdés után lanka­datlan szorgalommal folyik a munka a minél több tudásért, a minél jobb tanévvégi eredmé­nyért. Nevelőink lelkiismeretes munkája, tanulóink túlnyomó többségének rendszeres iskolá­ban árása, növekvő szorgalma, biztató megyei altalános tanul­mányi eredményt Ígér. A rendszeres iskolába járó ál­talános iskolai tanulók javuló tanulmányi eredménye mellett hosszú évek óta egyik legna­gyobb gondunk — az oktató­nevelő munka eredményességét tekintve — az iskolai mulasztá­sok alig-alig csökkenő, igen magas száma. AZ ELMÚLT ÉVBEN 77 343 általános iskolai tanuló közül Közös gazdaságaink életéből Erősödik a hartai Béke Tszcs Őszre 300 darabból álló közös birkaállományt létesítenek saját erőből. 15 holdat erdősítenek. További tervek között szerepel közös marhaistálló létesítése. A tagság igyekszik úgy megvaló­sítani a beruházásokat, hogy ne kelljen állami hitelt igénybe venni. Tavaly egy közös mag­tárt építettek, amelyhez a tag­ság jelentős munkával járult hozzá, ennek köszönhető, hogy ezt az épületet is saját erőből tudták létrehozni. 83 agronőmus dolgozik tsz-einkben Örvendetes jelenség, hogy me­gyénk termelőszövetkezeteiben — kevés kivételtől eltekintve — már nem idegenkednek annyira a mezőgazdálkodás szakemberé­től, mint az előző években. Ösz- szesen 83 agronőmus dolgozik termelőszövetkezeteinkben, nem egy helyütt, mint a solti Szikrá­ban és a kiskunfélegyházi Dó­zsában, kettő-kettő is. Májusban a kecskeméti tsz-ek közül a Szabadságharcos, a Törekvés és az Előre fogadott fel agronó- must, Király Lajos, Bera Lajos és Unyi Lajos személyében. Az utóbbi tsz külön dicséretet ér­demel azért, mert bár a kor­mányrendelet 500 holdas és en­nél nagyobb nagyüzemi gazda­ságoknak írja elő az agronőmus alkalmazását, az Előre a 367 holdján sem fél attól, hogy rá­fizet a szakemberre. Máskülön­ben államunk 57 Bács megyei tsz-nek nyújt a gazdasági ere­jüktől függően kisebb-nagyobb összegű, összesen 41 ezer forint támogatást az agronőmus fize­tésének a fedezésére. Ősszel kettős könyvviteli tanfolyam indul Harminchat termelőszövetke­zeti könyvelő vizsgázott sikere­sen a részükre a kalocsai Mező- gazdasági Technikumban ren­dezett hathetes könyvelői tanfo­lyamon. Itt jegyezzük meg, hogy a jobb és nagyobb termelőszö­vetkezetekben országszerte fo­kozatosan rátérnek a kettős könyvvitel alkalmazására, s ezért Kecskeméten is az ősszel nyolchónapos kettős könyvviteli tanfolyam indul, mintegy 80—85 Bács megyei tsz-könyvelő szá­mára. Fellendült a pulykatenyésztés A Bács megyei keltetőállomá­sok a termelőszövetkezetek kí­vánságára az idén pulykakelte­téssel is foglalkoznak. Az or­szág legjobb kísérleti gazdasá­gaiból szerzett pulykatojásokat berakták már a keltetőgépekbe. Az idén előreláthatólag mintegy tízezer pulykát keltetnek és adnak át tenyésztésre a terme­lőszövetkezeteknek legnagyobb­részt azokra a vidékekre, ahol már hagyományai vannak a pulykatenyésztésnek. mulasztás miatt 2918 nem kapha­tott évvégi osztályzatot. Az egy' tanulóra eső mulasztási napok száma 16, s általános iskolai ta~\ nulóink közül az elmúlt tanév-: ben csupán 6762 tanuló nem mulasztott. Esztendők óta folyik már cél­tudatos munka a mulasztások csökkentése érdekében a nevelők rendszeres családlátogatásával társadalmi és tömegszervezetek felvilágosító munkája segítségé-! vei. Helyi tanácsaink is egyre,- többet foglalkoznak és törődnek)' ifjúságunk nevelésének kérdési sével, a tanácsülések jó határé-! zatainak végrehajtása, vb- és tanácstagok példamutató felvi-4 lágosító múnkája is számottevő'- eredményeket mutat. A FELVILÁGOSÍTÁS és a' meggyőzés a mulasztások csök­kentésére sajnos nem minden szülőnél vezet eredményre. Is-! mételt családlátogatás, meggyő­ző érvelés és figyelmeztetés után esetenként szükség van az! igazolatlanul mulasztók bírságo- lására is. Ez helyi tanácsaink joga, de egyúttal kötelessége is.' Ezzel a joggal és kötelességgel tanácsainknak a jövőben még következetesebben kell élniök! és a bírságolás ténye mellett gondoskodjanak a bírságolási! összeg behajtásról is. Az a di­cséretes törekvés, mellvel helvi1-aM§oi<^cs<3<5§cK®e§a<^ogc*csa§cK@c^^ TÍZÉVES az ö/ájzágdi J^íLuttöLZőigálat tanácsaink foglalkoznak ifjúsá­gunk nevelési kérdéseivel, anya-! giak biztosítása mellett az e- célt szolgáló társadalmi mun­kák irányításával és szervezésé­vel, párosuljon a jövőben kö-! vetkezetesebben az 1951. évi 15. sz. trv. végrehajtásával, az iga-* zolatlanul mulasztó gondviselők, bírságolásával is. A jó termésért megfeszített* mezőgazdasági munka folyik a] határban. Az iskolák padjaiban* további jó tanulás, rendszeres is-! kolábajárás érlelheti csak a* jó évvégi bizonyítványt. A tanév' végi jó eredmény eléréséhez! azonban szükség van a szülők,' tanácsaink, társadalmi és tömeg-! szervezetek segítségére. NEVELŐINK további céltuda-! tos családlátogatása, az iskola és! a családi ház közötti jó kapcso­lat elmélyülése, tanácsaink és, tömegszervezeteink közös erőfe-' szítése az iskolai mulasztások! elleni harcban meggyőződésünk* szerint már a közeli jövőben is! számottevő eredményeket hoz­hat. > Tíz évvel ezelőtt szervezték ’meg az Országos Mentőszolgála­tot, amely akkoriban megyénk­ében átvette a városi egészség­iőröktől, a tűzoltóktól a mentési (feladatokat. Áldozatos és nehéz ’munkát végző mentőink orszá­gos szervezetének 10. évforduló­ján érdemes megemlékeznünk (Kecskemét városa mentőszolgá­latának történetéről. 1936-ig csupán két lófogatú * kocsi szállította a betegeket. > Mivel azonban egyik csupán ’fertőző betegeket vihetett, a smásik kocsi egyáltalán nem volt ’elég a betegek gyors orvosi ke­zeléshez juttatására- A két lo- ivaskocsi mellé 1936-ban kapta (a város az első mentőautót, >amelyet csupán 1940-ben pótol­jak egy Packard gyártmányú ’gépkocsival. — Elképzelhetjük, (hogy a négy évet szolgáló, — ’szinte állandóan úton levő gép­kocsi nem elégíthette ki telje­sen a szükségleteket. 1944 októberében ugyan már ’két mentőautó járta a várost és >a vidéket, de a háborús gazdál­kodás miatt csupán pár hőna- íPig: »frontszolgálatra" vitték az ’autót is. A felszabadulás után >egészen 1947-ig ismét két lovas- ’kocsi döcögtette be a betegeket >a kórházba. Az első — Dodge ’gyártmányú — gépkocsit a fel- szabadulás után, 1947-ben kapta )a város. Ekkor — a felszabadu­lás előttihez hasonlóan — még csupán öt létszámú volt a men­tőszemélyzet. Az Országos Men­tőszolgálat megalakulása után a kecskeméti mentők 1949-ben léptek ki a tűzoltók köteléké­ből, s lettek tagjai az új szer­vezetnek, s — államunknak a beteg dolgozókról való gondos­kodásaképpen — azonnal kap­tak egy újabb mentőautót is. Meg kell említeni, hogy egé­szen 1951-ig nem volt a mentő- szolgálatnak orvosa. A felsza­badulásig nem tartották szük­ségesnek a vármegye urai, utá­na pedig a gazdasági helyzet ja­vulásáig nem lehetett a mentő­orvosi állás betöltésére gondol­ni. 1951-től kezdve azonban a legsúlyosabb esetekben a men­tőkkel a mentőorvos is kimegy, s a legszakavatottabb elsősegély­ben részesíti a beteget. A kecskeméti mentőállomá­son jelenleg húsz létszámú sze­mélyzet dolgozik, s áldozatosan, sokszor a legnehezebb körül­mények között gondoskodik ar­ról, hogy a rájuk bízott beteg a lehető leggyorsabban, legrö­videbb úton, s legkényelmeseb­ben juthasson orvosi kezelés­hez. A rendelkezésükre álló öt gépkocsival, amelyek közül egyet állandó tartalékban tar­tanak előre nem látott helyzet­re való tekintettel — havonta 6—700 beteget szállítanak kór­házba. A budapesti klinikák kezelésére szoruló betegeket pe­dig, súlyos esetekben, a Buda­pestről lehívott mentőszolgálat) repülőgépekkel viszik fel, szint* percek alatt — a fővárosba. Államunk — amint láthatjuk — nagy anyagi eszközökkel hívta életre az Országos Men­tőszolgálatot, sokat költ rá, hogj minél eredményesebben szolgál­hassa a megbetegedett dolgozó­kat. Az Országos Mentőszolgá lat megalakulásának . tizedi) évfordulója alkalmából szere tettel köszöntjük a mentőket akik életeket mentenek meg betegekhez viszik a gyors gyó­gyulás lehetőségét, emberi fáj­dalmakat szüntetnek meg, f ezer meg ezer hozzátartozó ar­cáról törlik le a beteg család­tagért hulló könnyeket. Versenyeznek cs traktorosok Lelkesen folyik a traktoro­sok tavaszi versenye a Bajai Gépállomáson. A kitűzött díjak mellé estéről estére odakerül annak a traktorosnak a neve, aki a helyezési sorrendben an­nak pillanatnyi tulajdonosa: A minap érdekes témával ütötte el a vonatra várakozás számomra kellemetlen perceit egyik ismerősöm, aki — mint kiderült — a társadalmi érint­kezések terén bizonyos ésszerű­sítések meghonosításával foglal­kozik. Egyik, a figyelmét na­gyon lekötő témája: a köszönés, illetve az ezzel kapcsolatos — szerinte feltétlenül meghonosí­tandó — takarékoskodás. Miben is áll ez az elég nagy érdeklődésre számot tartó ész- szerűsítés? Először is — kezdi el a fejte­getést —, a köszönés nem hala­dó hagyomány, hanem valami­féle feudál-kapitalista jellegű elvtelenség, már annál is in­kább, mert a termelékenység emelése és az üres járatok el­leni harc korszakában kerülen­dő minden felesleges szókiejtés vagy karmozdulat. A köszönés korszertűlen is — folytatja —, mert hiszen feljegyzések van­nak arra nézve, hogy már az ókorban is köszöntek egymás­nak az emberek. Eme csöke- véay» kispolgári képmutatás. AKIKBEN NINCS KÖSZÖNET... önmagáért való formalizmus, szemforgató allűr — ahogyan nevezte — megszüntetése érde­kében ismerősöm az alábbi szervezeti intézkedéseket tart­ja szükségesnek. Meg kell szüntetni a kalap­ipart és ennek nyomán a kalap viselését, nem beszélve annak melléktermékéről, a köszönés­ről. A még magánháztartások­ban levő kalapokat össze kell gyűjteni és a »Hogyan viselked­jünk?« tanfolyam »Köszönjünk vagy nem?« című előadás alkal­mával gyakorlati bemutatóként ünnepélyesen el kell égetni. Er­re a radikális intézkedésre azért van szükség, nehogy bárki abba a hibába essék, hogy valakinek is köszönjön, és esetleg, ha nem is tudatosan, de hódoljon a ka­laplevétel tiszteletet farizeusko- dó, régi, de úgy látszik nem be­vált szokásának. Kalapnélküli, a köszönést me­rev és semmibe tekintő nofával (így mondta), felváltó társadal­mi ellenőröket szükséges a kor­zó és a forgalmasabb utak egyes pontjain ' felállítani, akik egy­részt jobb belátásra bírják a köszönő megtévedteket, vagy személyi igazolványuk alapján feljegyzik a nemköszönő kala­posokat és hetenként egy alka­lommal közöttük sorsolják ki az »Ilyenek vagytok Ti!« könyvtár eddig megjelent 12 kötetét. Akik visszaeső bűnösként — nem térve jobb belátásra — kö­szönésre vetemednek, azokat ki kell »szúrni« a sajtóban, pellen­gérre kell állítani a közvéle­mény előtt, hogy érezzék ma­gukat a társadalom számkive­tettjeiként. Különösen azok el­len kell szigorúan és határozot­tan fellépni, no meg eljárni, aki kalapját levéve köszönti idősebb barátját, hivatali elöljáróját vagy éppen hölgyismerősét. De az olyanok ellen is könyörtelen­nek kell lenni, aki kalaplevett üdvözlést hasonlóan viszonoz.; Az eme jelenségeket megvető: blazirt, zsebre dugott kezű fity-J málókat, illetve fényképeiket a. jó példák kirakatába kell hu-* szonnégy órán belül helyezni. ) A társadalomnak — magya-S rázta ismerősöm — fel kell- emelnie szavát... Tovább nem* folytathatta, mert a gyorsvonat^ begördült a pályaudvarra és ő( rohanva elköszönt tőlem (nem) tudta leküzdeni régi csökevé- nyét!), és bennem a végszó ma-J radt meg: A társadalomnak (ténylege-! sen) fel kell emelnie szavát... ,< de a köszönés és az egymás* iránti tiszteleten alapuló — eb-< ben is nyilvánult — megbecsü-< lés mellett. Mert sajnálatos,, hogy ismerősöm tervezgetésének< — bár ez a széles nyilvánosság, előtt csak most vált ismeretes-< ség — máris igen sok követője; vaa ) Ezek azok, akikre illik a< régi mondás: nincs bennük kö-^ szünet, illetve és helyesbítve:; köszönés! i Weither Dániel 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom