Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-24 / 121. szám
A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége VII. kongresszusa és a nemzetközi kommunista mozgalom* II. A/JKSZ VII. kongresszusával.kapcsolatos elvi viták egyik fq, kérdése az államkapitalista tendenciák revizionista értékelése és az államkapitalista tendenciákat erősítő burzsoá ál- íam jellegének átértékelése. Kardelj kongresszusi beszámolója a kérdést érintve a bona- qpartizmusra vonatkozó Marx- idézettel próbálta bizonyítani, hogy a burzsoá állam szert tehet bizonyos függetlenségre és fcijátszhatja a burzsoáziát és a taunkásosztályt egymás ellen, mindkettő fölé emelkedhet, mindkettő felett uralkodhat. Különösen sajátságos okfejtése a JKSZ programjának is, Kar- delj fejtegetésének is. hogy nem követi a beszámolóban idézett klasszikus megállapítás módszerét: nem igazolja mai vonatkozású megaliapítasait mai tényekkel. Nem közli, hogy melyik az a tőkés állam, ahol a .tőkés monopóliumok által erősített áilamkapitalista tendenciák következtében a burzsoá állam függetlenedik a tőkés monopóliumoktól. A monopolkapitaliz- imus korszakának államáról van most szó és az erre vonatkozó ;állítást ebből a korszakból vett tényekkel kellene igazolni. Kardelj elvtárs viszont beszámolójában az elmúlt századokra vo- •natkozó — és azokra teljesen •helytálló — marxi idézettel és a marxi idézetben említett, más •időszakra vonatkozó történelmi tényekkel próbál kitérni •ama tőkés országok és államok ,konkrét megjelölése elől, amely .országokban a JKSZ nrogram- .szerkesztői szerint a burzsoá államoknak ez a »függetlenedése« «ma végbemegy. Vajon ez a módszer nem dogmatikus? Szerintünk az. A fő hiba persze nem a módszerben, hanem az állítás tartalmában van. Kar- delj arra vonatkozóan nem tud «semmiféle klasszikus idézetet Jhozni, amely szerint 1. a bona- ipartista állam egy olyan gépezet lenne, amely nem az elnyomottak elnyomására szolgálna •az uralkodó osztály vagy osztályok érdekében a fennálló kizsákmányoló rendszer védelme alapján és 2. hogy a bonapartis- ta elemekkel »gazdagodó« tőkés állam teremtene lehetőséget arra, hogy a munkásosztály a tő- tkés államot a maga befolyása alá vonva azt a szocializmus ^jgyének segítőjévé változtatja. 'A JKSZ vezetői is igen jól tudják, hogy éppen III. Napóleon toonapartista császárságának bukását követően a Párizsi Kom- mün hősies kísérlete nyomán vonta le Marx a nagy történelmi tapasztalatot a burzsoá államgépezet elkerülhetetlen lerombolásáról és a proletárha- talom új államgépezetének létrehozásáról, ami nélkülözhetetlen a szocialista forradalom győzelméhez. Az idők változtak, de Marxnak e nagy jelentőségű tanítása nem avult el. és a marxizmusnak az a követelménye, hogy a mára vonatkozó állításokat mai konkrét tényekkel kell bizonyítani, a mai konkrét tényekből kell levezetni — ez a követelmény ezintén mindmáig teljes mértékben érvényben van és érvényben marad a jövőben is. Ha a ÖKSZ programjának szeresztői legalább példaként megemlítenének egy-két olyan tőkés országot, amelyben szerintük »az államkapitalista törekvések növekvő hulláma« bizonyítja, hogy az illető tőkés ország »feltartóztathatatlanul« és »mélyen •behatol a szocializmus korszakába«, ha megneveznék ezeket a tőkés országokat, úgy az illető •A Népszabadság május Zl-1 szá- j-*"“1- szerkesztőségi cikke. országok kommunista pártjai nyilván igen fontos tényekkel világítanák meg a jugoszláv elvtársaknak, hogy mit bizonyítanak a JKSZ által idealizált államkapitalista tendenciák. Sokan azt gondolják, hogy a tőkés országokban meglevő államkapitalista tendenciák idealizálása és a tőkés államok növekvő gazdasági szerepéhez fűzött illúziók csupán a tőkés országok munkásmozgalmának a fejlődését bénítják, hogy csak ott fontos ezek ellen küzdeni, hogy eme téveszmék és illúziók elleni eszmei harc csak ott képezi a reformista befolyás elleni küzdelem igen fontos részét. A mi tapasztalataink azt matatják, hogy az ilyen nézetek terjesztése a szocialista öntudat elhomályosításanak veszedelmes eszközévé válhat egy szocializmust építő országban is. A Nagy Imre-féle revizionista frakció is felhasználta ezt a maga propagandájában. Nagy Imre azt vallotta, hogy a népi demokrácia állama kapitalista jellegű demokratikus állam, amelyben a nemzeti tulajdonba vett iparvállalatok, bankok stb. nem képezhetik a népgazdaság szocialista szektorát, s az csak államkapitalista szektor; ez az áilamkapitalista ipari szektor, meg a paraszti kisárutermelési szektor majd eljut a szocializmushoz proletárdiktatúra nélkül, »demokratikus úton«, (s a falun a termelőszövetkezeti mozgalom nélkül). A proletár- diktatúra őszerinte nem szükségszerű, ennek feltétlen létrehozása a »dogmatikusok« álláspontja. Nagy Imre az MDP Központi Vezetőségének ülésén lezajlott, és sajnos, titokban tartott 1947—49-es vitában visszavonult, de később ugyanide tért vissza: 1953—54-ben burkolt formában, és csak részben, majd 1955—56-ban teljesen. Ezt titkosan összeállított és terjesztett 1955—56-os írásai, és végül az ellenforradalom idején elkövetett nyílt és teljes árulása mutatta meg a maga teljes meztelenségében. Az államkapitalizmus iránti illúziókeltés volt a revizionista zavarkeltés egyik »eszmei« fegyvere, nem utolsósorban ezzel készítették elő az általuk megzavart embereket a tőkés restauráció elfogadására, a szocializmus »demokratikusabb», proletárdiktatúra nélküli »magyar útjá«-nak a jelszavával. Ez vezette a Nagy Imre-féle revizionistákat a polgári pártok restaurálásának, majd a polgári pártok előtti teljes be- hódolásnak, a fehérterror melletti asszisztálásnak szégyenletes útjára. Annál megdöbbentőbb számunkra, hogy most a JKSZ VII. kongresszusa programtétellé avatja ugyanezeket az államkapitalista illúziókat, amelyeket Nagy Imréék is terjesztettek, és amikről teljes mértékben kitűnt, hogy — kellő eszmei ellencsapás hiányában — a proletárdiktatúra elleni harc reakciós ügyét szolgálják. Nem hisszük, hogy a JKSZ vezetői közül bárki is jó szemmel nézné ilyen Nagy Imre-féle államkapitalista nézetek terjesztését a jugoszláv munkás- osztály hatalmával szemben, a Nagy Imre—Gyilasz-féle »demokratikus szocializmus« jegyében. A JKSZ kongresszusán Tito referátuma nem hagyott kétséget az iránt, hogy az ott is jelentkezett »többpártrendszer« — követelést annak értékelik, ami az nálunk is a valóságban volt: a munkásosztály s szövetségesei politikai megosztására irányuló, s a burzsoá restaurációt szolgáló követelés. De nem vonták le a következtetést abból a tényből. hasLy a* államkapitalista illúziók éppen az ilyen burzsoá restaurációs törekvések malmára hajtják a vizet a szocialista országokban. Nekünk — sok egyéb mellett — ezt a tanulságot is le kellett, vonni és kötelességünknek tartjuk, hogy felhívjuk erre a jugoszláv elvtársak figyelmét is. A szocialista országok nagylelkű, testvéri segítsége, mindenekelőtt a Szovjetunió fegyveres segítsége nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyorsan leverjük a magyarországi ellenforradalmat; ez kímélte meg Jugoszláviát és a JKSZ-t is attól, hogy az ellenforradalom itteni felül- kerekedése esetén a fasiszta Magyarországon láthassa, hogy a burzsoá állam tulajdonává változtatott vállalatok szektora, mint államkapitalista szektor, milyen mélyen hatol be a »szocializmus korszakába«, s mit jelentett volna ez a szocialista Jugoszlávia számára. Amikor erre felhívjuk a figyelmet, természetesen nem vonjuk kétségbe azt, hogy az államkapitalista törekvéseknek bizonyos körülmények között az elmaradt polgári országokban, és nem is csak azokban, lehet pozitív szerepe. Lehet és van is. De pozitív szerepe feltétlenül csökken és veszedelmes ellentétté csaphat át, ha teret engedünk afféle illúzióknak, hogy itt a tőkés államoknak a szocializmus korszakába való »bele- növéséről« volna szó. Veszedelmes ez a tőkés országok munkásmozgalma számára, és veszedelmessé válhat a szocializmust építő országok számára is. Ezért mi, a marxizmus—leni- nizmus alapelveiből és saját tapasztalatainkból kiindulva, ismételten csak azt iavasolhat- juk a jugoszláv elvtársaknak, hogy távolítsák el programjuk végleges szövegéből mindazt ami ilyen illúziók terjesztésére alkalmas. A JKSZ és a kommunista pártok közötti vitás kérdések egyik legfontosabbika a szocialista világrendszer és a szocialista tábor kérdésének a megítélése. A szocialista világrend- szernek Jugoszlávia is része, viszont a szocialista tábortól külön áll. Ennek a különállásnak nyilván nemcsak az az elvi nézeteltérés az oka. amely 1948- ban felszínre került a JKSZ és a többi kommunista pártok között, hanem a vita elfajúlása is, ami 1949-ben bekövetkezett és lényegében véve 1954-ig tartott. Ez az időszak a szocialista világrendszer és ezen belül a szocialista tábor kialakulásának és megszilárdulásának az időszaka. Jugoszlávia viszont a szocialista táboron kívül maradt és a JKSZ sajátos nézeteket dolgozott ki a két világrendszer létéről. A JKSZ nem veszi tudomásul a szocialista világrend- szer »földrajzi« tényét, tagadja a szocialista világrendszert, mint államok rendszerét és ugyancsak tagadja a kapitalista világrendszer »földrajzi« tényét, vagyis azt, hogy a tőkés országok is az államok rendszerét alkotják. A JKSZ kongresszusa olyan tételt fogadott el, amely szerint a kapitalista és a szocialista világrendszer mint két »társadalmi folyamat« létezik, nem egymástól államilag elkülönülve, hanem Ölelkezve. A kapitalista országokban ugyanis vannak szocialista »társadalmi folyamatok«, a szocializmust építő országban pedig még nem tűnhettek el a kapitalista »társadalmi folyamatok«. A JKSZ csak ezt hajlandó tudomásul venni, ezt nyilvánítja két egymással ölelkező »világrendszernek«. A kapitalista világrend- szer, mint államok rendszere azonban tény, amely nem attól függ, hogy a JKSZ elismeri-e vagy nem. E tény tagadása azonban nyilván kapcsolatban I áll a fentebb tárgyalt felfogással, mely szerint a tőkés országok a kapitalista világrendszerből való kiszakadás nélkül is »mélyen belenőnek a szocializmus korszakába«, vagyis szoros összefüggésben áll az államkapitalista tendenciákat illető revizionista nézetekkel. A szocialista világrendszer, mint államok rendszere, szintén történelmi tény, melynek létrejötte a jelenkor legnagyobb történelmi vívmánya. A két világrendszer, mint államok rendszere létének a tagadása a tények semmibe vevését jelenti és a mai revizionizmus egyik legjellemzőbb és határozottan visz- szautasítandó tétele. Ez a revizionista tétel szolgálhat »elméleti« igazolásul ahhoz, hogy Jugoszlávia miért nem hajlandó a többi szocialista állammal közös testvéri tábort alkotni. Jugoszlávia különállását tudomásul kell vennünk és tudomásul is vesszük, mert így döntöttek. Ha a többi szocialista ország hajlandó Jugoszláviával is épp olyan testvérien összefogni, mint egymással, akkor csak Jugoszlávia elhatározásán múlik, hogy fenn- tartja-e a különállást. Senki nem kényszerítette és nem is kényszeríti Jugoszláviát más döntésre, és ilyen kérdést nem is lehet kényszerrel, hanem csakis kölcsönös egyetértés alapján eldönteni. És arra sem lehet a JKSZ-t »kényszeríteni«, hogy nézeteit változtassa meg, mert az csak meggyőződés és meggyőzés útján lehetséges. Más út nincs. De a JKSZ sem kényszeríthet senkit, hogy anti- marxista nézeteit elfogadja vagy akárcsak hallgatással tudomásul vegye. A különállás tényét tudomásul vesszük, de a különállás egész revizionista és a szocialista tábor országait igaztalan vádakkal illető indokolását visszautasítjuk. A JKSZ programja azzal vádolja a szocialista tábor országait, hogy közöttük nem egyenjogúságon alapuló testvéri viszony van, s az erősebb ország, vagyis a Szovjetunió »alárendeli« magának a többit, megsérti azok önállóságát és függetlenségét, a többi szocialista ország pedig beletörődik ebbe az »alárendeltségbe«. Azt állítják, hogy csak ők képviselik nemzetük egyenjogúságának és függetlenségének ügyét. Azonban a »függetlenség« védelmezésé- nek az a módja, amely más országok, a szocialista tábor országainak becsmérlésével párosul —nem más. mint a nacionalizmus megnyilvánulása és a proletár internacionalizmus eszméinek durva megsértése, akárhányszor hangoztatják eközben azt, hogy Jugoszláviának a szocialista tábortól való elkülönülése — az igazi internacionalizmus. A szocialista tábor rágalmazása a szocialista tábor egységének bomlasztására irányuló kísérleteket segíti. Az imperialisták háborús tömbjét és a szocialista országokon belüli reakciós erőket természetesen felbátorítják a JKSZ igaztalan vádjai, ha ez a propaganda tért nyer és nem részesül kellő visz- szautasításban. Az 1956-os . magyarországi események napnál világosabban megmutatták, hogy a szocialista tábor és a Szovjetunió a szocialista tábor vezető országának rágalmazása, kísérlet az ország elszakítására a szocialista tábortól és a Szovjetunióval való testvéri szövetségtől — csak a burzsoá restaurációs erők sötét terveit könnyítik meg. A proletárhatalom felszámolására szervezkedett Nagy Imre-féle revizionisták is a jugoszláv »tábo- ron-kívüliség« feldicsőítésével akarták. végrehalEru. Magyarország kiszakítását a' szocialista táborból s végrehajtani a burzsoá restaurációt. Különös kötelességünknek kell tehát tekinteni, hogy a szocialista tábor mindennemű rágalmazásának veszélyével felvegyük a harcot, s erre mind a magyar munkásosztály, mind a nemzetközi munkásmozgalom figyelmét nyomatékosan felhívjuk. A jugoszláv program szövegezőinek pedig azt javasoljuk, hogy Jugoszlávia különállásénak indoklásában tartózkodjanak mindentől, ami a szocialista tábor egysége ellen irányul és kétségeket támaszt a szocialista tábor országai közötti testvéri viszony egyenjogúsága iránt. Voltak zavarok a szocialista országok egymásközti viszonyában, mindenekelőtt Jugoszláviával szemben. Történtek hibák a szovjet tapasztalatok gépies másolásával, mindenekelőtt ama országok vezetői részéről — így a mi volt vezetőink részéről is akik a tapasztalatok alkotó Tkalmazását azok gépies másolásával helyettesítették. A hibákat ki kell küszöbölni. Am ennek nem az az útja. hogy a már ki is javított hibákat holmi »törvény« rangjára emeljék, indoklásul használják fel a szocialista tábor erősítése helyett — a szocialista tábor elutasítására. Jugoszlávia maga dönti el, hogy a szocialista tábor erősítésében akar-e részt venni, vagy inkább különállva figyeli a tábor fejlődését. De internacionalista kötelessége, hogy tartózkodjon a szocialista tábor rágalmazásától. Ha erről nem mondanak le, ha továbbra is kétségbe vonják ama szocialista országok önállóságát és függetlenségét, amelyeknek nézetei a moszkvai nyilatkozattal és nem a JKSZ felfogásával azonosak, ha továbbra is a szocialista tábor elleni igaztalan vádaskodások útján akarnak haladni, akkor eltorlaszolhatják az eme országok és Jugoszálvia közötti barátság továbbfejlődésének útját. A szocialista tábor akkor is erősödik. A magyarországi ellenforradalom elleni közös harc füzében, az egész nemzetközi reakció határtalan rágalomhadjárata ellen vívott együttes küzdelemben a nemzetközi proletár szolidaritás és ennek eszméivel egybeforrt szocialista tábor megacélozódott, Kívánjuk, hogy az egész szocialista világrendszer továbbfejlődését a szocialista tábor és Jugoszlávia baráti viszonyának javulása kísérje. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a szocialista tábor szidalmazását a JKSZ vezető körei teljesen engedjék ót az imperialistáknak, akiknek ez a »reszortjába« tartozik. Bizonyos, hogy a nyugati hatalmak propagandistái és politikusai akkor »ismerik el« Jugoszláviát független államnak, ha aktívan fellép a szocialista tábor országai és különösen a Szovjetunió ellen, de viszont, ha a nézeteltéréseket és vitákat növekvő egyetértés és további közeledés váltja fel. akkor Jugoszlávia »behódolósáról« kiabálnak. Ügy gondoljuk, hogy a JKSZ nem engedheti meg, hogy a JKSZ képviseletében bárki hasonló taktikát alkalmazzon a szocialista táborhoz tartozó országok ellen és a JKSZ különös nézeteit elutasító, a moszkvai nyilatkozatot magukénak valló kommunista pártok ellen. A vitás kérdések legfonto- sabbjaihoz tartozik, különösen a szocialista országok számára, a JKSZ revizionista irányú állam- elméletének a szocialista államokra vonatkozó része is. A testvérpártok kritikája s a Társadalmi Szemlének a mi észre(Folytatás a 4. oldalon.)