Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

ijermekelcnek-flTTn&il^MF Elsők szeretnénk lenni fjetek óta nagy volt a ké­szülődés a ladánybenei pajtások között: mindenki a pró­bára készült. Ha jól meggon­doljuk, ez a próbázás nagyon komoly dolog volt, hiszen a ta­nult elméleti anyagot kellett megmutatni gyakorlatban. A nagy próbára tíz őrs készült fel. Aggódva figyeltük az időjá­rást. A próba reggelén ragyo­gott a napsütés. Reggel fél hét­kor már az iskola udvara olyan volt, mint a megbolygatott méh­kas. Vártuk az indulási időt. Az ifjúvezetők és a rajvezetők még hajnalban lerakták az út­feleket. Nagy izgalommal elindult az első őrs az útjelek nyomán. Utána tíz percre a következő őrs, és így tovább. Az állomás- vezető minden állomáson más­más kérdést tett fel. A pajtások — kevés kivétellel — minden kérdésre nagyszerűen válaszol­lak. Elsősegélynyújtásból és tá­jékozódásból is kellő jártasságot árultak el. Nagy volt az izga­lom, amikor egy-egy rejtett le­velet megtaláltak. Friss, süppedős szántásokon, tocsogó réteken, fakadó bokrok és fák között vezettek az útje­£m f£kezidej marad az avatás Nehezen vártuk az avatásunk napját. Végre elérkezett. Az öreg iskolában gyülekeztünk és hármas sorokban vonultunk ki a piactérre, az emelvény elé. Sólyom Ferenc járási titkár mon­dott nagyon szép ünnepi beszédet, majd ezután Talmácsi Ferenc százados elvtárs avatott fel minket és ő adta át a csapatzászlót is. A felavatás után Berta Miklós pajtás fogadalmat tett az út­törők nevében és elmondotta, hogy a 12 pont szerint élünk és aszerint is cselekszünk. Az avatást követő ünnepség után elmentünk az új iskolába, ahol igazán szépen megvendégeltek bennünket. A fehér asztalo­kon ízlésesen megterítve, halványzöld kistányérokon egy-egy sze­let zsúrkenyér megkenve vajjal, a vaj tetején egy szelet szalámi és főtt tojás elszeletelve, aztán piros retek és az egész beszórva petrezselyemzölddel. Finom volt nagyon. Az uzsonna után két- két csésze málnát kapott minden úttörő. Ez nagy meglepetés volt számunkra, mert ebből mi semmit sem tudtunk előre. Csupor Benedek igazgató bácsinak és a ked­ves szülőknek köszönjük meg ezen a helyen is. A- megvendégelés után jót játszottunk. Igazán jól éreztük magunkat, örökre emlékezetes marad nekünk az úttöröavatás. Csorba István, VIII, o. tanuló, Hetényegyháza Futótűzként terjedt el a hír a: osztályok között: Tisztasági hó­- napra készülünk! Nosza egymás­- után születtek az elhatározások- Mi, nyolcadik bések is hozzálát­tunk tüstént. Leszedtük a falak­. ról a dekorációkat, a jelmonda- . tokát, képeket. Megkértük Badal : nénit, egyik osztálytársunk édes- . anyját, hogy irányítsa a mesze . lést. Szépen lemeszeltük a tan . termet. A meszelés után, szóm- L baton új jelmondatokat raktunk . a falakra, felfrissítettük a ké- I pékét és így tettük széppé, egész- . ségessé tantermünket. Ezzel persze még nem fejező- . dött be a munkánk. Az osztály- . ban levő lötyögős padokat újra . csavaroztattuk és most úgy áll- . nak, mintha újak lennének. Azl . mondanom sem kell, hogy a pa- , dókat lesúroltuk, segítettünk a padló felolajozásában is. Az osz­tály összeadta a pénzt, amiből mosdótálat, törülközőt vettünk. Ekkor határoztuk el, hogy mi magunk is többet adunk saját tisztaságunkra: rendszeresen mo- sakszunk és tiszta ruhában, fé­nyes cipőben járunk iskolába. A tisztasági hónap ideje alatt kettős cél lebegett a szemünk előtt. Első és legfontosabb az egészségünk óvása, másik, hogy mi legyünk az elsők a verseny­ben. Várjuk nagyon az értékelő bizottságot, mert mi titokban ab­ban reménykedünk, hogy mi visszük cl az első díjat. Bartucz Mária.. Antal Mária VII. b. osztályos tanulók, Izsák Dicséretet érdemelnek A harkakötönyi iskola körül szép park terül el, melyet az ot­tani pajtások hoztak letre a ta­vasz elején. De még ha. csak ez volna! Van más is, ami nagy­szerű tettekről tanúskodik. Négyezer facsemetét ültettek el a kötönyi gyerekek, de nem ám csak úgy, hogy a földben le­gyen, aztán mit törődünk vele! Mind a négyezer facsemete él, levelez, mert a kötönyi pajtások nem sajnálják sem az idejüket, sem a fáradságot, öntözik, gon­dozzák őket. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a harkakö­tönyi pusztának az iskola kör­nyéke lett a legszebb része és ha ilyen gondosan kezelik a gyerekek, továbbra is még csak szépül. Minden elismerést, minden di­cséretet megérdemelnek ezek a lelkes pajtások, akik ilyen nagy szorgalommal nevelik a fiatal életeket, a fákat. TIZENEGY SZAKKÖR egr csapatban Érdekes és egyben tanulságos munka folyik a jánoshalmi Zrí­nyi Ilona úttörőcsapatban. A csapatnak gyönyörűen berende­zett szobája van, úgyszintén a kisdobosoknak is. Tizenegyféle szakkör működik a csapaton belül. — A népes varrószakkör most kapott egy vadonatúj var­rógépet. Nagyszerű munkát végzett a csapat regősraja is. Helyi népi hagyományokból balladát dol­gozott fel, amellyel már készül­nek is a megyei regőstalálko­zóra. Értékes gyűjtése van a régé­szeti szakkörnek. Hégi piszto­lyok, edények, különféle szer­számok-, ruhák találhatók a szakkör helyiségében. «VVWWWKVWVW — Úttörők vidám dalától vol­tak hangosak a kecskeméti já­rás öt községének határai az el­múlt hét végén. Ez alkalommal közel 300 újonc vett részt a pró­bákon — és nem kis sikerrel. Valamennyi próbán megjelen­tek a KISZ járási végrehajtó bizottságának tagjai és dicséret­ben részesítették a kis úttörő­ket a próbákra való gondos fel­készülésérti ' 1 35 iwríís nuakketidő... Mindnyájan olvassátok a Gyerme­keknek—úttörőknek című rovatun­kat, amely hetenként, mindig ked­den jelenik meg: a Petőfi Népében. €z a rovat arra hivatott, hogy hírt Adjon a ti életetekről, csapatotok munkájáról, a rajokról és az őrsök­ről. Amint láthatjátok, ez í?y is van mindig, és azért változatos és színes ez a rovat, mert ti írtok bele, ti ír­játok a „csapatok történelmét”. Most arra kérünk benneteket, va­lamennyieteket, hogy még jobban legyetek gazdái ennek a rovatnak, Írjatok bele még többet, verseket, elbeszéléseket, naplótöredékeket. ír­jatok arról, hogy miképpen készül- ifl&k a táborozásra, hogvan késziíitöia az év végére, milyen egyéb nyári ter­veitek vannak? írjatok arról is, hágván nőnek azok a fák, amelyeket most, a ta­vasz kezdetén ültettetek, milyen gondozást kívánnak? Számoljatok be a takarékoskodásotokról, egy-egy kedves órátokról és mindarról, ami érdekes, amit szívesen végeztek. Leveleiteket várja az újság. (írásaitokat az alábbi címre küld­jétek: Petőfi Népe szerkesztősége, Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. A borítékra írjátok rá: Gyermekrovat.) Előro! MAGYAR ÜTTÖRÜK ELNÖKSÉGE [ Cibhünh nyomán Cseled, béres, vagy esalacllagne Antal Mihály né ? — Folytatni fogják a pert! — Április 27-i lapszámunkban fenti címmel cikket írtunk ab­ban az ügyben, hogy Antal Mi- hályné fiatalságának legszebb idejét töltötte egy kulákcsalád- nál —, állandóan a legnehezebb munkákban, s ezért — az ő vé­leménye szerint —. nem kapott elég bért. Irtuk azt is. hogy a meginduló pert — fellebbezése ellenére nem folytatták, s hogy véleményünk szerint az igazság kiderítésére — de törvényein« értelmiben is —, folytatni kel­lene. A kecskeméti városi és járási ügyészség hozzánk írt levele szerint! a pert folytatni fogjak, s arra — a megyei bíróság előt­ti tárgyalás után — vissza fo­gunk t|érn' JOOOOOÖOOOQOOQOQOOOOOOOOOŰ0OOOOOOOOOOOOOO0O „NYUGHATATLAN" NYUGALMAZOTTAK . it Egy borjúból hogyan lett három? tői hiánytalanul visszakapta a teheneit, visszakapta Matestiktol is. Csakhogy az ev márciusában borját ellett a tehén, s ezt a hajdani kertész megtartotta ma­gának. helyesen úgy gondolta, hogy ha ő félévig megőrizte és gondozta Szendrev úr tehenét, joga van ahhoz a borjúhoz. ERRŐL AZONBAN a földbir­tokos-főmérnök hallani sem akart, á község akkori vezető­sége viszont nem adott neki iga­zat, s úgy látszott. így pont is került gz ügy végére. Nem így történt. A követke­ző évben, 1916-ban Szendrey a két elemit végzett. írni-olvasni alig tudó Matestikkel körmön­font rábeszéléssel aláíratott va­lamit 4-, amiről most, 1° év múlva derült ki, hogy nem más, mint: kötelezvény. Kötelezvény arról, hogy nem is egy borjúval, de hárommal tartozik Szendrev úrnak, aki egyébként a szolnoki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott az utób­bi években, nemrég vonult nyu­galomba. ÍGY VAN IDEJE, hogy a levelében jelzett »értéktárgyai- közé kaparja a hajdani cseled szerint^ örökké tartó, valójában törvénytelen és erkölcstelen el­kötelezettségét. Hogy nagyobb érvényt szerezzen felszólításá­nak, a levelében már megne­vezett ügyvéd is küldött Mates- tik Jánosnak egy levelezőlapot, amelyben felkéri, hogy alkalom- adtán egy vele kapcsolatos ügy­re — azaz, a három borjú oda­adására; — vonatkozó megbe­szélés céljából az irodájában keresse) fel; aláírás és cégbé­lyegző: »Dr. Kőszegi Jenő ügy­véd. a kecskeméti 2. sz. Ügyvé­di Munkaközösség tiszakécskei kirendeltségének tagja.« OLYAN ESET ez. mint az egyszeri) kocsmárosé. aki a nála rántottét fogyasztó vendégétől később követelte azoknak a csirkéknek az árát is. amelyek a tojásokból kikelhettek volna. (Illetve: a hasonlat sántít, mert Matestik János a rántottét meg se ette, minthogy 1945. tavaszán joga volt ahhoz a borjúhoz!) A seftésgondozó. aki alig járhatott gyerekkorában isko­lába, nem ismeri a jogot, a törvényt, kétségbe volt esve. A felszabadulás után végre mind emberibb és emberibb körül­mények között élhetne a csa­ládjával, de még most is mar­cangolhatja az úri furfang. bi- tangság, latbavetve az ügyvédi -beavatkozást is? (Folytatjuk) Tarján I. 000-0oooocxxx Obszervatórium 3600 méter m agasság ha n A Kirgiz SZSZK Tudományos Akadémiájának asztronómiai obszervatóriumát 3000 méter magasságban rendezik be. A világ eddigi legmagasabban fek­vő obszervatóriuma Olaszor­szágban. 2280 méter magasság­ban található. A kirgiz obszer­vatóriumban igen fontos méré­seket fognak végezni. A tegnap közölt esetről na­pokig azt gondoltam, hogy fe­hér holló megyénkben, míg vé­letlenül össze nem találkoztam Gigor elvtárssal, pártunk tisza­kécskei községi titkárával. — Olvasd — és egy levelet nyomott a kezembe. A levél az ottani állami gaz­daság újbögi üzemegységének a párttitkárától, Kiss Ferenc elv­társtól került hozzá, annak pe­dig Matestik János, a gazdaság sertésgondozója adta. akihez viszont Szendrey Zsigmond nyug. főmérnök adresszálta, a következőket hozva a tudomá­sára: "Kedves Jani! A felszabadu­lás után egy egyezséget csinál­tunk, amely szerint kötelezte magát arra, hogy a használt te­hén helyett annak 3 db szapo­rulatát adja át nekem. 6 hóna­pos korában. így a tehén tulaj­donjoga magára száll át. Ennek a megállapodásnak alapján semmit sem teljesített. Az is igaz, hogy erre én közben nem is hívtam fel, mert nem volt rá szükségem. Most azonban szükségem van minden értéktárgyamra> így a niaga kötelezettségére is. Hogy ez az egyösszegben esedékessé vált kötelezettség magára se nehezedjen súlyosan, legyen szí­ves engem felkeresni, hogy megtárgyaljuk az ügyet. A dr. Kőszegi ügyvéd irodájában néz­zen meg először, mert ott szok­tam lenni legtöbbször, s csak ha ott nem talál, akkor keres­sen a lakásomon.« ÍGY HANGZIK szó szerint a levél, s bár Gigor elvlars tájé­koztatott, hogy miért is köve­tel három borjút a nyug. fő­mérnök, elutaztam Tiszakécské- re, ahol a tanácselnök is isme­ri már az ügyet, s vele együtt felkerestem a községtől mint­egy tíz kilométerre lakó és dol­gozó Matestik Jánost. Felesége észrevehető szoron­gással nézett ránk, gondolván, hogy a nyugalmazott főmérnök követelésének mentünk eleget tenni, a gazdaság sertésóljánál talált férje nemkülönben, s csak akkor nyugodtak meg, amikor tudomásukra adtuk, hogy jöve­telünk célja az igazságtevés. AZ IGAZSÁG pedig ebben a borjú-ügyben a következő: A felszabadulás előtt Matestik János mint kertész dolgozott a hatszázholdas földbirtokkal ren­delkező, s emellett a Kécske— Kecskeméti Ármentesítő Társu­latnál az igazgató-főmérnök tisztét is betöltő Szendrey .Zsig­mond egyik, a gróf Vigyázó­féle birtokból a harmincas években számára is kiparcellá­zott 240 holdas gazdaságában. (Erre a parcellázásra még visz- szatérünk!) A felszabadító szovjet csapa­tok elől a földbirtokos-főmér­nök a Dunántúlra vitte az ir­háját, s amíg odavolt. a cselé­dei gondozásba vették a tehe­neit, Matestik János is gondo­zott egyet. Szendrey Zsigmond 1945 tavaszán merészkedett vissza Tiszakécskére. s a most már — de nem általa — föld­höz juttatott egykori cselédei­lek. A nap mar jo a deleidre lé pett, amikor az utolsónak indi tott Hóvirág-őrs is elérte a ha todik állomást. Égbenyúló vörösfenyőkkel öve zett tisztáson került sor az utol só és legnehezebb próbára, a ebédfőzésre. Finom pörkölt illa ta töltötte be csakhamar a leve gőt. A pajtások ott sürögtek-fc rogtak a szakácsok között, t jóízű ételből a vendégeket i megkínáltuk. Tehát az utols próba, az ebédfőzés, minden őrs nek jól sikerült. Utána került sor a próba ér tékelésére. Megállapították: - első lett a Hóvirág-őrs. Kiosz tották a díjakat is. Ekkor értei oda azok a gyermekek, akii nem úttörők, akiket az igazgati bácsi hozott el, hogy ők is hadi lássák, milyen dolgokkal foglal koznak az úttörők. Ezek a gye rekek tágranyílt szemmel néz ték, hogy mi történik itt. Jóízű en kóstolgatták a finom pörköl tét. Később a közös játékban öl is elvegyültek az úttörőkkel. — Nekünk, úttörőknek olyan érzé sünk támadt, hogy a jövő évber emelkedni fog az úttörők számi Ladánybenén. Baráth Erzsébet, a Hóvirág-őrs vezetője Csavatok, raiok, őrsök figyelem! Szép kis ünnep­ség színhelye volt vasárnap délután a ladánybenei kultúr­otthon. Ekkor tette le ünnepélyes kere­tek között 35 pajtás a fogadalmat. Ügyes volt a je­lentés, szépen, fe­gyelmezetten jelen­tettek az őrsvezetők a rajvezetöknek. — Ezután Móricz Lajos vezérkari alezredes elvtárs beszélt az úttörőkhöz, ezután mondták el a pajtá­sok a fogadalmat. A fogadalom letétele útán az alezredes elvtárs valamennyi pajtás nyakába kö­tötte az új nyak­kendőt és a lelkűk­re kötötte, hogy mindig becsülete­sen, büszkén és bátran viseljék a munkásosztály vö­rös zászlójának egy darabját. Ezután műsór kö­vetkezett. verset sza­valt egy úttörő, majd elénekelték az úttörőindulót. Mi­előtt a csapat fel­vette volna Ady Endre nevét, egy nyolcadikosztályos pajtás ismertette a csapat névadója éle­tét és munkásságát. A csapat szervező testületének elnöke befejezésül azzal a kéréssel fordult a csapathoz, hogy mindenkor legyenek hűek az úttörőnév­hez. SOK IZGÄIO 3MC >1 2V TL. eisú Lett cl ^őúvicáq '

Next

/
Oldalképek
Tartalom