Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Világ proletárjait egyesüljetek/ magyar szocialista munkáspárt bags- kiskun megyei lapja III. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Ara 60 fillér 1958. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK Májusi seregszemle W obog a zászlók piros selyme, szívet-lelket gyönyörköd- tetők a virágíüzérek, ünnepi feliratok, bizakodással, lelkesedéssel tölti el a szivet a munkásság nemzetközi sereg­szemléjének megannyi előkészülete. Ha a hétköznapok munkásóráiban nem is, de most mindenki tapasztalja, érzi, hogy felesége, gyermekei, szülei mellett nagyobb családok­nak, nagyobb közösségeknek is része: nemzetének, a szocia­lista tábornak és a békére vágyó emberiségnek is. Tegyük hozzá mindjárt, hogy ezeket az érzéseket nem is elsősorban az ünnep díszes külsőségei keltik —, hiszen ezek szerényeb­bek a pár évvel ezelőttieknél —, hanem a közelmúlt számos eseménye. Mindenekelőtt az 1956-os ellenforradalom leveré­sének és a gyors konszolidációnak sok tapasztalata is arról győzte meg a kételkedőt: él és legyőzhetetlen erő a proletár- internacionalizmus, a világ munkásainak, s köztük a szocia­lista országok dolgozóinak testvéri összefogása. Ez a hatalmas erő hallgattatta el Koreában és Vietnam­ban a fegyvereket, ez késztette meghátrálásra az egyiptomi nép függetlenségére törő gyarmatosító világhatalmakat és ez a nagy erő akadályozta meg azt is, hogy hazánk földje, a magyar nép egy új, harmadik világháború martalékává váljon. Ezért fogadta népünk minden találkozáson olyan bensőséges szeretettel, a barátság és a hála ezernyi jelével a Hruscsov elvtárs vezetésével nemrégiben hazánkban járt szovjet küldöttséget. S ezért tekintenek világszerte határ­talan bizakodással és szeretettel a Szovjetunió vezette szo­cialista táborra a gyarmati és kapitalista országok elnyo­mott népei. ISVa, május elsején ezt a hatalmas, világformáló erőt, a szocialista tábor összefogását, s a vele egy célért küzdő U nemzetközi munkásmozgalmat, a béke, a demokrácia és a szocializmus erőit ünnepeljük mi is. Jövendőbe vetett hittel, bizakodással ünnepeljük, hiszen van okunk rá bőségesen. Kérdezzük csak meg az öregeket, akik talán még emlé­keznek a régi, az ötven-hatvan évvel ezelőtti május elsejékre. Kis csoportok, pár öntudatos munkás naptárában volt akkor még csak pirossal jelölve a mai nap, s csendőrszuronyok, lovasrendőrök kardja meredt a május elsejei felvonulókra. És ma? Szabadon ünnepiünk, a felszabadulás óta immár tizennegyedszer. Mai ünnepünknek külön értelme, külön jelentősége is van. A mai május elsején megünnepeljük azt is, hogy a szo­cialista országok segítségével levertük az ellenforradalmat, helyreállítottuk a néphatalmat, sikeresen munkálkodunk népgazdaságunk szilárd megalapozásán. Hála a párt és a kormány következetes, a marxi—lenini elvektől vezérelt poli­tikájának és a testvéri országok segítségének, keresztülhúz­hattuk ellenségeink számítását és az ellenforradalom kár­tevését a dolgozó nép életszínvonalának leromlása nélkül küszöböljük ki. Sőt, a korábbi évek politikájának súlyos hibáit is kijavítottuk, s ennek jótékony hatása minden terü­leten egyre jobban megmutatkozik. Természetesen távol áll tőlünk azt állítani, hogy — Pe­tőfi szavaival — »-itt van már a kánaán«. Hiszen évszázadok elmaradottságát csak a mesékben lehet egyik napról a má­sikra kiküszöbölni. Sok fáradság, kemény munka vár még ránk, amíg minden tekintetben elérhetjük nagy célkitűzése­inket. De az eltelt évek, a népi hatalom esztendeinek gyors előrehaladása arról győzhet meg mindenkit, hogy a szocia­lista rendszer, a felszabadult, öntudatos nép hétmérföldes lépésekkel halad előre. S a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája, a világos célok és az elhajlásoktól mentes vezetés megteremtette a gyors előrehaladás feltételeit. A z építő, alkotó munka jegyében ünnepeljük ma május elsejét. Ünnepünkre az sem vet árnyékot, hogy tud­juk: vannak még erők, amelyek arra készülődnek, hogy atomhamuvá, pusztasággá változtassák városainkat, szépülő falvainkat. Különösen nagy veszélyekkel fenyegeti hazánkat a nyugatnémet militarizmus újjáéledése, tömegpusztító fegy­verekkel való felszerelése. Ismerjük a veszélyt, de tudjuk azt Is, hogy mi vagyunk az erősebbek, mert velünk vannak az egyszerű emberek világszerte. S az a gépet irányító magyar munkás, a szép napos időért sóvárgó parasztember, a nép művelésén fáradozó értelmiségi, aki ma elindul az ünnepi nagygyűlésre, felvonulásra, úgy érzi, hogy talán éppen ebben a pillanatban indul el hazulról a Kari Marx Strasse-ra a ber­lini egyetemista, a rendőrkordonnal való összecsapásra kész párizsi munkás, a fehérruhás pekingi textilmunkásnő és a Vörös térre igyekvő moszkvai esztergályos. Nem kétséges, hogy az idei május elseje ismét bizonyságot tesz arról: na­gyok, legyőzhetetlenek a béke és a társadalmi haladás seregei! RÉGI MÁJUS 1 (3. oldal) A KULTÚRA ÖRKÜDÖ FEGYVER A HATÁR MENTÉN A KECSKEMÉTI ERŐMŰ JÖVŐJE (*. oldal) AMI VESZÉLYEZTETI MEZŐGAZDÁKÁGI TER­VEINK VALÓRA - VÁLTÁSÁT VIRÍT A MÁJUSFA (5. oldal) A KISZ KOMMUNISTA JELLEGÉRŐL TÍZ PERC AZ UTASELLÁTÓBAN ... A TEREMTÉSIT NEKI (6. oMai) A KULTURÁLT állami VEZETÉSRŐL BÁCSALMÁS ÉS VIDÉKE Cl. oldal) A szakcsoportok kiállták az ellenforradalom próbáját — folyton nő az életképes társulások száma Tanácskozás Kiskőrösön A MÉSZÖV igazgatóságé nak rendezésében tanácskozást tartottak Kiskőrösön a megye szőlő-, gyümölcstermesztő és vesszögyökereztető szakcsoport­jai. A tanácskozáson részt vett Molnár Frigyes és Erdősi József elvtárs, az MSZMP megyei párt­végrehajtóbizottsága részéről, Bank Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője, Brachna elvtárs, a MÉ­SZÖV igazgatóságának elnöke, a kiskőrösi, valamint kecskeméti járási partbizottság és tanács képviselői, s számos földműves- szövetkezeti vezető. Simó Tibor elvtárs. a MÉ­SZÖV igazgatóságának elnökhe- helyettese nagy érdeklődéssel hallgatott, igen értékes beszá­molót tartott a szakcsoportok helyzetéről, problémáiról, fel­adatairól. Megállapította, hogy kiállták az ellenforradalom pró­báját, ma több és életképesebb társulás van, mint két évvel ez­előtt. Az akkori 27 szakcsoport­tal szemben ma 1673 szőlősgaz­da 72 társulásban tömörül és 3177 holdat művel közös erővel, s ezek a szakcsoportok 618 000 forint közös vagyonnal rendel­keznek. Beszélt Simó elvtárs az alpszabály szerinti működés fontosságáról és hangsúlyozta: a tagság nagy önállóság birtoká­ban gazdálkodhat, s saját érde­kének megfelelően alakítja ki a legmegfelelőbb működési for­mát. Részletesen foglalkozott a be­számoló a még eredményesebb munka feltételeivel, a szakcso­portoknak nyújtott sokirányú segítséggel — többi között a rövid- és hosszúlejáratú hitelek­kel, a gépekkel való ellátottság­gal. Ennek kapcsán már az idén mintegy 20—25 darab hazai gyártású francia lóvontatású motoros permetezőt vásárolhat­nak a szakcsoportok. A gép legfőbb előnye, hogy régi ülte- tésű szőlőkben is kitűnően al­kalmazható. A talajerő utánpót­lás megkönnyítésére 600 vagon dúsított tőzeget kapnak a szak­csoportok, jövőre pedig mintegy 1500 vagont —, de maguk ere­jéből is sok módja van a trágya biztosításának —. többi közölt szarvasmarha hizlalás, kom­posztálás és zárt gyümölcsösök­ben a zöldtrágyázás révén. A telepítési kedv igen meg­nőtt a szakcsoportoknál, mint­egy 70—80 hold lesz előrelátha­tóan az idei új ültetés. Simó elv­társ javasolta, hogy telepítsenek a szakcsoportok több csemege- szőlőt, barackot, valamint jól jövedelmező szamócát, málnát és feketeribizlit. Az értékes, sokoldalú beszá­moló igen élénk vitához adott alapot és nagyon sok hozzászó­lás hangzott el. Valamennyi részvevő nagyon helyeselte és köszönte e tanácskozás meg­tartását A barátság tartópillére a közös cél Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei aktíva értekezlete Kecskeméten A TIT helyiségében gyűltek össze az ellenforradalom óta először azok a lelkes aktivisták, akik a magyar-szovjet barátság ápolásában az elmúlt 16 hónap­ban a legtöbbet tették. Baksa Gyula titkár üdvözlő szavai után Kovács Viktor, me­gyei elnök tartotta meg érdekes beszámolóját, melyben többek között kitért a két nép körében megnyilvánuló igazi barátság tényeire, mely barátságot a ma­gyar katonák vére 1919-ben az akkori cári Oroszországban, a szovjet harcosok vére pedig 1945-ben és 1956-ban pecsételt meg. Utalt arra is Kovács elv­társ, hogy a barátság tartópillé­re a közös cél, a közös eszme, a szocializmus és kommunizmus felépítése. Megemlítette még, hogy a Hruscsov elvtárs vezet­te szovjet kormánydelegáció látogatása igen komolyan meg­erősítette a magyar és szovjet nép barátságát. Köszönetét mondott azoknak az aktivistáknak, akik központi irányítás nélkül, öntevékenyen végezték munkájukat és sok eredménnyel büszkélkedhetnek. Befejezésül szervezeti kérdések­ről beszélt, Ezt követően egymásután emelkedtek szólásra az aktivis­ták. Fekete József pedagógus, Marton István agronómus, Ka­sza András Dunapatajról, özv. Rádi Andrásné Kiskunfélegy­házáról, Fábián József Lajosmi- zséről, dr. Kolozsi Gergely köz­ségi orvos Dunavecséröl. Felszó­lalt még Lotti Károly, Szikora Ernőné, Tihanyi Sámuelné, Skrabák Mihályné, valamint Ladányi Mihályné, az Országos Elnökség kiküldötte üdvözölte az egybegyűlteket. A tanácskozásán résztvett és felszólalt még Szabó Lajos, az MSZMP megyei végrehajtó bi­zottsága ágit. prop. osztályának vezetője, Pankovics Józsefné, a nőtanács megyei elnöke, Kovács Endre, a Hazafias Népfront me­gyei titkára. Az aktívaülés befejezéseként kitüntetéseket osztottak ki; ARANYKOSZORŰS szovjet­magyar barátságot jelképező jel­vényt kapott Fülöp Imre, Fara­gó Rózsa, Tőrei Tóth József. EZÜST JELVÉNNYEL tünteték ki Farkas Lajost, Skrabák Mi- hálynét, Huszt Elemért és Pus­kás Lászlót. jT Kljén a világ: munkásainak testvéri szolidaritása!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom