Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

JO éveit a szociálist» Itcreshedelem BOLTHÁLÓZATUNK múltja,{dint Interjú Gerőcs István elvtárssal, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével ss«ra Kosßstt I * rVVTTTTTV í(jt/ nuujas tio rosi-mozival átellenben meg egy cukrászdát nyitunk. A Rá­kóczi úton épülő második bér­házban bútoráruházát létesítünk és a jelenlegi bútorüzletet mo­dern ruházati üzletté alakítjuk majd át. Sajnos, véges anyagi lehető­ségeinkből az elmondottaknál nem telik sokkal többre, mégis úgy gondolom, hogy az ismer­tetett hálózatfejlesztéssel mél­tóan fogjuk zárni a szocialista kereskedelem megszületésének 10 éves jubileumát — fejezte be interjúját Gerőcs István elv- tárr ♦és egy alacsony férfi karonfogva megy az utcán. Megy. mondom, ivedig nem is megy, hanem imboyog, billeg, himbálózik, csetlik- ' botlik ez a mákvirág-pár — egy kicsit többet ittak a kelleténél. A nő kigombolt tavaszi kabátja alól kivirít a pompás, zöld nylon pulóver, a fülében óriási karikák, a szeme alatt is karikák, a szója vérpirosán virít, s az arcán a festék, mint súlyos nehezék, húzza lefelé kócos-mámoros fejet. A járókelők meg-mcgállnak. utánuk fordulnak és a fejüket csóválva mennek tovább. A két szeszgyári reklám meg csak megy, megy, mit számít nekik a vi­lág, és benne ez a sok jövő-menő, sétáló, siető ember, és mit szá­mít nekik a tavaszi illat, a kék ég, a telt kirakatok, a rügyek a fákon, a körülöttük lévő sok józan, rendes ember megütköző tekintete. Nem, nekik most semmi más nem létezik, csak az a jó, kábító, zsongító, italadta mámor, ami viszi őket a tavaszi ut­cán, és azzal sem törődnek, hogy mindenki neveti őket, aki látja esiifondáros botladozásukat. De egyszercsak nem csúfítják tovább a tavaszi illattal teli­tett utcát, mert betérnek a sarki vendéglőbe. Rossz rígondolni, hogy milyen lesz a további útjuk, ha majd kijönnek onnét. Varga Mihály Kedvezőbben értékesíthetik termelvényeiket azok a közös gazdaságok, amelyek tagjai a MÉK-nek Az idén ünnepli fennállásé­inak 10 éves évfordulóját a szo­cialista kereskedelem. Szerkesz­tőségünk munkatársa ebből az «alkalomból felkereste Gerőcs István elvtársat, a megyei ta- mács kereskedelmi osztályának 'vezetőjét és interjút kért tőle ÍBács megye kereskedelmi hely­zetéről és jövőjéről. KÉRDÉS: Hogyan alakult «lapjainkig megyénk boltháló­zata? VÁLASZ: Sajnos, részletes éttekintést nyújtó számszerű adatok csak 1954 óta állnak ren­delkezésemre, de bolthálóza­tunk múltjának vizsgálatánál ez is sokatmondó. íme a kiskeres­kedelmi boltok statisztikája: Állami Fmsz Magán 3954 491 677 384 1955 480 762 429 1956 462 834 498 1957 460 870 700 Amint az említett számokból is kitűnik, 1954 óta az állami bolthálózatban bizonyos csök­kenés tapasztalható. Ezt részint a területrendezés, másrészt egy sor boltnak a földművesszövet­kezetekhez történt átadása ma­gyarázza. Az fmsz-eknél nagy a fejlődés, de ez még új boltjaik létesítésével sem elegendő. A nagy községekre nincs panasz. Kis községeinkben már csak megközelítőleg elég a boltok száma, a tanyákon pedig igen kevés. Üj üzleteket elsősorban itt kell létrehozni, s a már meg­levőket, részint a társadalmi tu­lajdon védelme, részint pedig a helyes anyagkezelés érdekében raktárral és minimális mellék- helyiségekkel kell felszerelni. E kérdésnél kell említést ten­nem a magánkereskedőkről is. Számuk 1951 végén még 2500 volt, ami 1954-ig 384-re apadt. A vásárlók igényeinek növeke­désével ez kevésnek bizonyult. Üj működési engedélyek kiadá­súval a jelenlegi 700 magánkis­kereskedés elegendőnek látszik. Megjegyzendő azonban, hogy ezek nagyobb része úgynevezett piaci és utcai árus és magán­bolttal a megyében mindössze 67-en rendelkeznek. KÉRDÉS: Milyen képet mu­tat a megye bolthálózatának jelenlegi helyzete? ezek ma már igencsak szüksé­gesek lennének. KÉRDÉS: Milyen elképzelé­sei vannak a kereskedelmi osz­tálynak, illetve mit valósítunk meg az idén a bolthálózat fej­lesztése érdekében? VÁLASZ: A lakosság igényei­nek jobb kielégítését illetően el kell mondanom, kevés próbál­kozás történt az új dolgokkal, az új kereskedelmi munka­módszerekkel. Gondolok itt az önkiszolgálásra, a minták utáni árusítására, kölcsönzések beve­zetésére és több másra. E hiány­nyal szemben igen nagy az elő­rehaladás az állami, kisebb mértékben pedig a földműves- szövetkezeti kisvendéglők léte­sítésénél. Bár sok kisvendéglő berendezése pénz hiányában még szegényes, a közönség már­is megszerette ezeket a helye­ket. Fejlesztési lehetőségeink ke­reskedelmi vonatkozásban is végesek, ez évben mégis egy sor új bolt áll majd a vásárlók ren­delkezésére. Vendéglátó vonalon a nemrég megnyitott kalocsai cukrászda a környező megyék­hez viszonyítva is a legszebb, s ami ezzel együttjár, benne a forgalom is megduplázódott. Ba­ján a Véndiófa helyén Dióbár néven zenés éjszakai mulató lé­tesült. Ugyanitt e hó végén nyílik meg a kibővített áruház. Félmillió forintos költséggel az idén felújítjuk a bajai Béke Szállót. Kiskunhalason a volt talponálló helyén korszerű sport­játékbolt, a Natkai szigeten pe­dig kisvendéglő, és cukrászda nyílik közvetlenül a strand mel­lett. Félegyházán máris sok lá­togatója van az új halászcsár­dának. Ugyanitt május 1-e előtt gyönyörű, új cukrászda nyílik. A megye első műanyagboltját is Félegyházán adjuk át még ebben az évben. Külön is szót érdemel Kecs­kemét üzlethálózatának bővíté­se. A Rákóczi úton befejezés előtt álló új bérházban olyan cipőboltot létesítünk^ ahol már a nyáron minták után árusíta­nak majd. (Baján szintén ilyen rendszerű üzletté alakítjuk át az egyik cipőboltot.) A Vá­Már hírt adtunk arról, hogy megalakult a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja, amely azt jelentette, hogy megszűnt a MÉK vállalati jellege. v A tagszövetkezetek sorába a megye földművesszövet- kezetein kívül hét termelő­szövetkezet is belépett. Többek között tagjai a MÉK- nek a sükösdi Vörös Zászló, a fajszi Vörös Csillag, a bajai Vö­rös Fény. Értesülésünk szerint ez csak a kezdet, mert 25 ter­melőszövetkezeti elnök igényelt belépési nyilatkozatot. Németh Andrással, a MÉK főosztályvezetőjével arról be­szélgettünk, hogy milyen elő­nyöket jelent a közös gazdasá­goknak, ha belépnek a tagszö­vetkezetek sorába. — Ismeretes, hogy a SZÖ- VOSZ IV. kongresszusának ha­A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói között sok olyan ember van, aki kifogyhatatlan az újí­tásokból, s így is segíti a gaz­daságos termelést, azt, hogy az idén is legyen nyereségrészese­dés. Az első negyedévben 17 úji­tározata alapján a SZÖVOSZ igazgatósága határozatot hozott a megyei értékesítő központok szövetkezetekké való átalakítá­sáról és meghatározta működé­sük, valamint alapszabályuk főbb irányelveit. Nálunk az or­szágban elsőként alakult meg a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja. Az új alapszabály főbb irányelvei között szerepel, hogy a MÉK-nek a benne ön­ként társuló földművesszövetke­zetek, szakszövetkezetek, mező- gazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok lehetnek tagjai, Természetesen azok a terme­lőszövetkezetek, amelyek tag­szövetkezetei a MÉK-nek, ugyanazokat a kedvezmé­nyeket élvezik, mint a föld­művesszövetkezetek. Közvetlenül a fogyasztóhoz is szállíthatják termékeiket. Ez a tást nyújtottak be, amelyből kilencet elfogadtak, cs bevezet­tek. Hét újításnál megcsinálták az előkalkulációt, ami azt mu­tatja, hogy az újítások alkalma­zásával 22 085 forintot takarí­tottak meg. Üjítási díj címén 3384 forintot fizettek ki. nagyüzemi gazdaságoknál kü­lönösen előnyös. Az értékesítés könnyebbé válik nagymennyi­ségű, egyöntetű minőségű áru esetén. A tagszövetkezet egye­nesen Budapestre a Nagyvásár- telepre, vagy a Közérthez stb. szállíthat. Előnyösebben értéke­sítheti tehát áruját, mert azok a közös gazdaságok, amelyek nem tagjai a MÉK-nek, ilyen nagykereskedelmi tevékenysé­get nem folytathatnak, csak a közvetítő kereskedelmi szervek­nek adhatják el az árut. A nagykereskedelmi ár azt jelenti, hogy körülbelül 14 százalékkal magasabb áron értékesíthetik tcrmel- vényciket a tagszövetkezetek. Ebben az esetben ugyanis az árrés a tag- szövetkezetet illeti meg. Megjegyzem még, hogy a me­gyei értékesítő központnál mu­tatkozó évi tiszta feleslegből legfeljebb 20 százalékot tudunk a befizetett részjegyek arányá­ban a tagszövetkezetek részese­désére, továbbá a lebonyolított forgalom után visszatérítésre fordítani. A kibocsátott részje­gyek névértéke kétezer forint. Egy tagszövetkezet több részje­gyet is jegyezhet — hangoztatta tájékoztatójában Németh And­rás, U'l'-'l' 22085 forint megtakarítás fiel UjlldS - 2 384 forint jutalom VÁLASZ: A mai értelemben; lett állami kereskedelem 1948- ban létesült, igen kis boltiét-; számmal. Rá két esztendőre, ezek száma jelentősen megnőtt.; 1950-ben már megalakultak a! vendéglátó és a megyei népbolt1 vállalatok. Boltjaink ebben az, időben főként vegyes jellegűek voltak. A motortól a cipőpasz*; táig, szövetektől a haj tűig, sótól a petróleumig mindent árusítot­tak. Csak az állami és fmsz- Jiálózat gyors növekedésének; befejezése után (1953—54) kez­dődött meg lassan boltjaink sza­kosítása. Ma már a városokban; és nagy községekben döntő1 részt szakosított bolthálózat elé-] gíti ki a vásárló közönség igé­nyeit. Elmondhatom, hogy a váro­sok és nagyközségeink boltháló zuta többé-kevésbé kielégítő. A városok peremrészein azonban még több élelmiszerbolt létesí­tése szükséges, sokhelyütt pe­dig vegyesiparcikk jellegű (vas­műszaki, üveg, sport, játékáru) üzletek nyitása is kívánatos, mivel e cikkféleségekben nőtt legjobban a forgalom. Tovább-; menve, rendkívül nagy a ház­tartási műanyagcikkek száma. Ilyen jellegű szaküzlet mégsincs megyénkben. Ami a ruházati ooltok helyzetét illeti, számuk- noz viszonyítva Baján és Kecs-; vernéién is túlnőtt forgalmuk a ooltok keretein. Emellett sajnos, oég mindig nincsen női konfek­ció és női divat szaküzlet, pedig1 KORÁT MEGHAZUDTOLÓ fürgeséggel jár-kel a gyárban, végzi sokirányú feladatát Ná­nási István elvtárs, a Kiskunfél­egyházi Gépgyár pártcsoport bi- ’ zalmija. ö egyébként a gyár tűzoltóparancsnoka is. Irodájá­ban azonban ritkán lehet meg­találni. Azt vallja: a pártcso­port bizalmi legyen ott, ahol az élet zajlik. Az élet pedig az üzemrészek­ben lüktet. Ezért jár ide s ezért hallgatja meg az emberek véle­ményét, kérelmét, javaslatait, panaszait, f^allgatnak rá, mert bölcsesége, tapasztalata olyan kincsesház, amelyből bőven me­ríthet mindenki. Akik nem akarnak tanulni, vagy akik va­lamit nem látnak elég tisztán, ;azokhoz ő látogat el egy kis esz­mecserére. 1 Egy éve, hogy tizenkét elvtár­sa azt mondta: 1 — Nánási bácsi legyen a mi pártcsoport bizalmink! MIÉRT VÁLASZTOTTÁK őt? Rászolgált-e erre a bizalomra? Az ellenforradalom vérzivata­rában, szolgálat teljesítése köz­ben, egv tehergépkocsi állt a kapu elé és fegyvert hozott a gyárba. Nánási elvtárs ezt a töméntelen mennyiségű fegyvert raktárba zárta, zsebrevágta a •< kulcsot és elhatározta, hogy eb­iből senki sem kap. ■> Nem sokkal később a csapa­tokban érkező diákocskák. vas­utasok fegyvert követeltek. Ná­nási bácsi nem engedte be őket az üzembe, hanem kiment elé- bük és fennhangon ezt mondta: a gyárban nincs fegyver, éppen ezért nincs mit kiadni. Persze ezt nem hitték el. Ná­nási bácsi viszont nem tágított egy tapodtat sem, s addig-addig beszélt, amíg elvonultak az em­berek. Visszaballagott a gyárba és éjjel-nappal vigyázta a nép vagyonát. Nem átallotta a legne­hezebb időkben is megvallani: 1919-ben vörös katona voltam, kommunista vagyok, s maradok, amíg a szemföldéi rám nem bo­rul. No, de, elmúlt ez az idő és jöttek a dolgos, munkás hétköz­napok. Nem volt könnyű Nánási bácsinak és a pártcsoport tagjai­nak (Andrási Jáno-nak, Bense Ferencnek, Galó Józsefnek, Ko­vács Józsefnek, Bocskai Mátyás­nak, Nagy P. Gábornak, Németh Imrének, Sallai Józsefnek, Sza­bó Lászlónak, Tarjáni Rudolf­nak, Zombor Gábornak), akik igen nehéz csatákat vívtak az emberek hitetlenségével, bizal­matlanságával szemben. Csatáz­tak a téves véleményekkel, ér­veltek a párt politikája mellett, s igyekeztek meggyőzni a megté­vedteket a munkások, azaz a párt igazáról. Hányszor, de hány­szor találkoztak a kétkedés ezer­féle változatával! KÜLÖNÖSEN NAGY volt a hitetlenkedés a nyereségrészese­dés bevezetésével kapcsolatban. Egyesek azt mondták: nem ad­nák érte egy pipa dohányt se. — Mások ámításnak tartották, de voltak olyanok is, akik kézle­gyintéssel vették tudomásul a kormány bejelentését. S pár nappal ezelőtt, mikor ezek a kétkedők is kézhez vet­ték a pénzt, a pártcsoport tagjai közül többen így szóltak tréfál­kozva munkástársaikhoz: — No komám, vedd ki a pipa­dohány árát a nyereségrészese­désből, a többit pedig add ide, nekünk. A meglett emberek, bizony irultak-pirultak, mint a 16 éves kislányok. Az egyik beismerte, a másik tréfával próbálta elütni a dolgot, de volt igen sok olyan dolgozó is, aki eldöntötte magá­ban, hogy ezután feltétlenül hisz a kormány ígéretében. Hiszen napról-napra látják: ennél a kormánynál egybeesik a szó és a tett. EZ A TÉNY és az, hogy a kommunisták voltak a nyereség­részesedés szószólói, növelte a pártcsoport tekintélyét és egyre több olyan vélemény hangzik el: — Érdemes reájuk hallgatni mert jót akarnak. Ebből a tapasztalatból kiindul­va a pártcsoport tagjai legutób­bi ülésükön úgy határoztak, hogy tovább folytatják a nyereségré­szesedéssel kapcsolatos felvilá­gosító munkát, megkérdezik dol­gozó társaiktól: mi a véleményük Hruscsov elvtárs útmutatásairól? Továbbra is rendszeresen tanul­nak és türelmesen foglalkoznak azokkal, akik közelállnak a párt­hoz, az eszméhez és egy kis se­gítséggel növelni lehet politikai érettségüket, s ha az majd a gya­korlatban — munkában és bá­tor véleménynyilvánításban — realizálódik, s ők is kérik felvé­telüket a kommunisták család­jába, akkor javasolják majd tag­jelölteknek. E KÉT NAGY FELADAT köré csoportosítja erőit Nánási István elvtárs és pártcsoportja a naj3 minden órjában. És hogy ebben a munkában ki, mennyire veszi ki a részét, azt Nánási elvtárs jól látja, hiszen állandóan ott él a dolgozók közölt, s nemcsak érte­síti pártcsoporljönak tagjait a napi tennivalókról és hallgatja meg a véleményeket, továbbítja a javaslatokat, hanem ő maga is okos érveléssel tanítja a pártcso­port tagjait, s neveli a páríon- kivülielí sokaságát Ven esz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom