Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

MÁSODIK HONFOGLALÓ ÁRPÁD — ÉS ÁLDOZA­TAI 1957 januárjában — amikor az Ausztriába menekült magya­rok utolsó készleteiket is fel­élték, sokan pedig közülük már az éhhalál szélén álltak — egy jó megjelenésű, őszülő hajú úri­ember jelent meg a menekült- táborokban, s felajánlotta, hogy az arra vállalkozó magyarokat kiviszi Dominicába, s az Auszt­riában megkötendő szerződés szerint, — a Dominicai Köztár­saság 20 hold földet, családi há­zat és mezőgazdasági felszere­lést ad minden kivándorlónak. A jómegjelenésű úriember — Kovács tábornok volt, saját sze­mélyében! Nem emberbaráti, s nem honfiúi célok vezették Do- minicából a messzi Ausztriába, — ámbár úton-útfélen hirdetett célja volt, hogy -a kommunista Magyarországból kiábrándult magyarokat boldogabb hazába vezérli«, — hanem nagyon is önös érdekek. Mint később ki­derült, 50 ezer magyart szeretett volna kivinni Dominicába, szin­te új honfoglalást akart elindí­tani, s magát tette volna meg Honfoglaló Árpádnak, hogy — az olcsó magyar munkaerővel letörje saját gyáraiban és föld­jein a bérmozgalmakat. VlZKÚR, TRACHOMA, SZIFILISZ... Ha nem is ötvenezer, de négy­ötezer magyart sikerült rábírnia a szerződéskötésre. Hajóra pa­kolta a kivándorlókat, s kiszál­lította őket az »új hazába«. Terve azonban nem sikerült, — s mint látni fogjuk — ő ma­ga is belebukott vállalkozásába. De erről már hadd meséljen egy kecskeméti magyar, Zoltán Sándor, aki családjával együtt felült Kovács tábornok ígéretei­nek, végigjárta a dominicai pok­lot, s ma már ismét Kecskemé­ten él: beleunt és megcsömör- lött a kint tapasztaltaktól. — Nyár elején érkeztünk Do­minicába — meséli élményeit Zoltán Sándor. — Az ausztriai lágerélet*miatt már teljesen le­rongyolódtunk, alig vártuk, hogy becsületes munkához jussunk. Csalódásunk azonban már az első kilométerek után teljes volt dominicai földre érkezésünk után: az egész útvonalon egyet­len zöld vetést nem találtunk. — mintha tűz perzselte volna fel az egész országot. Az útba­eső falvakban pedig hihetetlen nyomorúságot láttunk. A keve­rékfajú lakosság olyan viszo­nyok között él, amelyhez képest a kecskeméti cigányváros civi­lizált és kulturált településnek tűnik. A hihetetlenül sok gyerek meztelenül futkározik, s már első pillantásra is látható, hogy többségük előrehaladott vízkór­ban és trachomában szenved. A felnőtt lakosságon pedig kétség­II. telenül felismerhetők a szifilisz pusztításai. Minket egy távoli kolóniára telepítettek. A megígért családi ház helyett azonban egy négy­szer két méteres, rizsszalmával fedett fabódét kaptunk, s a vár­va várt »mezőgazdasági felsze­relés« mindössze egy dzsungel­irtó késből, egy lapátból és ge- reblyéből állott. SÓBA RIZST ÜLTETNI? Megérkezésünk után azonnal hozzá kezdhettünk volna a gaz­dálkodáshoz. De amint juttatott földjeinken szétnéztünk, a gazdálkodástól is elment a kedvünk: a dominicai talaj ugyan régi, vulkanikus eredetű, így jó termő is lenne, de azon a vidéken az egykori tengerfenék vastag sóüledéket hagyott hátra. Lapáttal lehetett merni a földön a tengervíz le­ülepedett sóját. Földünk tehát alkalmatlan volt művelésre, jól­lehet odautazásunk alkalmával azt mondották, hogy ott minden európai kultúrnövény megter­melhető. A dominicai hatóságok — látva elkeseredésünket — azt ajánlották, hogy palántázással ültessünk rizst. A felháborodott magyarok éppen ezért már az első napok­ban követelték, hogy szállítsák vissza őket Európába. A domi­nicai hatóságok azonban — akik mindeddig igen nyájasak voltak — minden rábeszélő képességü­ket elővették, hogy ottmaradás- ra buzdítsanak. Lejött közénk maga Kovács tábornok is, s mi­kor látta: a szép szó már nem használ, megfenyegetett bennün­ket, hogy távoli szigeteken szét­szórja a magyar kolóniát! Mi­kor pedig a fenyegetéstől sem ijedtünk meg, a katonaságot is nyakunkra hozta, s nagy tömeg- verekedést provokált, amely után több magyart börtönbe hur­coltak. Könnyű volt ezt megtenniük, mert egyszerűen a bennszülött lakosság fellázításával vádolták a bebörtönzötteket. Pedig mi nem is tudtuk volna a benn­szülötteket lázítani, hiszen mi »földet« és »házat« kaptunk, — amihez ők egy élet munkájával sem juthatnak hozzá. Tehát bár­mennyire nagy is volt nyomo­runk, a bennszülöttek nálunk is nyomorultabbak voltak. Éppen ezért a bennszülött lakosság gyűlölettel és leplezetlen ellen­ségességgel fogadott bennünket, »lázító« szavunkat nem is hall­gatva meg. A NYUGATNÉMETEK IS SEGÍTENEK A MENEKÜ­LÉSBEN Hogy mi mennyire kivételezet­tek voltunk, azt mutatja a kö­vetkező pár adat: A katonai diktatúra olyan nagy, hogy egyik helységből a másikba csak a serif írásbeli en­gedélyével lehet menni. A gyá­rak, ültetvények termékeit szál­lító teherautókat mindig kato­nák kísérik, mert állandóan fel-/ keléstől retteg a kormányzat. Mi azonban nem kértünk eb-', bői a »kivételezettség«-ből. Há­rom hónapi ott-tartózkodás és, erélyes követelődzés után csak az 1 ENSZ menekültügyi bizottságé-( nak közbenjárása tette lehetővé,^ hogy visszatérhessünk Európá­ba. A velem kivándorolt cso­portnak csak egy kis része ma­radt Dominicában, többnyire/ olyanok, akiket nemcsak Ma­gyarország, de Európa egyetlen! állama sem fogadott volna visz- sza közönséges bűncselekmé-/ nyeikért. Zoltán Sándor tehát ismét kö­rünkben van. Bizonyosan neki' is, de a hozzá hasonló vala-v mennyi disszidensnek használt) ez a lecke, — egész életére! A történet befejezéséül még' csak annyit — s erről már nemi tudott tájékoztatni bennünket/ Zoltán Sándor —, hogy az ENSZ- ben botrány tört ki a Dominicai' Köztársaságnak a menekültek­kel szemben való viselkedése, miatt. Még a Nyugatnémet Szö­vetségi Köztársaság követsége is! tett az állati sorsba kényszer!-( tett magyarok érdekében lépé-y seket, — mivel nekünk Domini-' cával nincsen diplomáciai kap-! csolatunk. EGY SZÉLHÁMOS hálál/. A botrány tulajdonképpeni! okozóját — az ószeres táborno-/ kot, a második honfoglaló Ár­pádnak felcsapott barátgyilkos I Kovácsot — sírva bár, de me- nesztenie kellett baráti köréből,/ s országából Trujillo diktátor­nak. De természetesen nem min­den anyagi támogatás nélkül.) Kovács tábornok Svájcban tele-/ pedett meg, s magával ki tudja' milyen busás vagyont hozott!) Az önmaga okozta megrázkódta-/ tásokat azonban már az ő szer­vezete sem bírta, s — mint leg­utóbbi értesüléseinkből tudjuk) — agyvérzésben meghalt. így ért csúf véget a domini­cai pokol, az új »honfoglalás«! kieszelő je, s nem hisszük, hogy, volna ember a világon, aki őszin-, tén és tiszta szívből siratná. (Vége) LELKESEN DOLGOZNÁK a kalocsai fúrás nőtanáesai Mindössze egy hónapja annak, hogy a kalocsai járás minden községében megalakult a nőta­nács. Az elmúlt egy hónap még kevés ahhoz, hogy a nőtaná­csok sokoldalú tevékenységéről teljességében adjunk számot, kezdeti eredményeik azonban máris vannak. Az április 4-i ün­nepségeket előkészítő bizottsá­gokba mindenütt beválasztot­ták a nőtanácsok képviselőit. Fajszon április 4-én a nőtanács rendezte a halvacsorát, az áp­rilis 4-i felvonulásokon a fajszi asszonyok piros szegfűkkel vo­nultak fel és virágaikat a szov­jet hősi emlékműre helyezték. Drágszélen, Szakmáron, Mis­kén a nőtanácsok kultúrcscpor- tokat alakítottak, jelenleg az öregcsertői Nőtanács is kultúr- csoportja megalakításával fog­lalkozik. Megalakulásuk óta a nőtaná­csok minden községben számos békegyűlést tartottak, melyeken a moszkvai békekiáltványt is­mertették. Ahol a járási párt- bizottság nem indított szülők akadémiáját, a nőtanácsok szer­vezték meg a szülők iskoláját, hetenként egyszer előadást tar­tanak a gyermeknevelés kérdé­seiről. A tanfolyamok iránt igen nagy az érdeklődés, általában 60—100 szülő vesz részt egy-egy előadáson. Az itt felsorolt tevékenység természetesen csak kisebb ré­szét teszi ki annak a munká­nak, amit a nőtanácsok eddig végeztek. Felkerestem Juhász Gizella elvtársnőt, a járási nőtanács el­nökét és a nő tanácsok tervei, iránt érdeklődtem. Kérdésemre, elmondotta; hogy jelenleg a; tisztasági hónap sikeres lebo­nyolítására készülnek az egész járásban. Foglalkoznak a dol­gozó nők egészségvédelmével is/ A közeljövőben megvizsgálják, hogy a nők olyan munkahelyen dolgoznak-e, ami egészségükre nem ártalmas, ellenőrzik, hogy megkapják-e mindenütt a ré­szükre biztosított kedvezménye­ket. E vizsgálatok tapasztalatait/ összegyűjtik és az észlelt hibák orvoslására felhívják az illeté­kes vállalatok, intézmények ve­zetőit. E munka során szerzett tapasztalatait a nőtanács jövő­beni tevékenységében is hasz­nosítja. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének elősegítése ér­dekében több helyen megszer­vezik a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztasszo­nyok találkozóját. Tapasztalat- cserét tartanak a mezőgazdasági termelés kérdéseiről és a ba­romfitenyésztésről. Fokozottabban bekapcsolód­nak a szülői munkaközösség te­vékenységébe, tovább folytatják a Gyermekvárosért indított ak­ciót, megszervezik a téglajegyek árusítását lés a különböző ren­dezvények bevételeit is a gyer­mekváros céljaira ajánlják fel; Hosszasan lehetne még sorol­ni a kalocsai járás nőtanácsai­nak terveit, amelyekben sok öt­letes elgondolás van. Terveik megvalósításához sok sikert kí­vánunk. Szabó Sándor Jön az olvasó- és kivonaiológép NEW YORK. Mint a Reuter /jelenti, egy műszaki kongresz- .szuson közölték, hogy amerikai szakemberek olyan gépet szer­kesztettek, amely el tud »ol- jvasni« egy cikket vagy tudomá­nyos értekezést és azután elké­szíti annak kivonatát. A gépet •önkivonatolónak« nevezték el. ,A kivonatolandó cikket bizo­nyos rejtjelkulcs szerint papír­iszalagra kell leírni, amelyet KÉTEZER TAGJA. V 2V ^ a takarékszövetkezeteknek megyénkben] Bacs megyében 12 falusi ta­karékszövetkezet működik már. A falusi »bankoknak« jó hasz­nát veszik a gazdák. Eddig 200 ezer forint betétje van a szövet­kezetek 2000 tagjnak. A meg­alakulás óta mintegy félmillió forint kölcsönhöz jutottak az önkéntes takarékszövetkezetek | útján. Ennek nagyobb részét be-j ruházásokra, gazdasági felszere-3 lések vásárlására fordítják. A: legjobban működő kerekegyházi j takarékszövetkezetben több mint 1 30 000 forint állandó betétállo - i mány van. < Neve'és-lélektárv és pályaválasztási tanácsadó A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Pedagógus Szak-j szervezet Területi Bizottsága felhívja Kecskemét dolgozóinak,! főleg a szülők és érdeklődő fiatalok figyelmét arra, hogy a Szak-j szervezet Székházában (Cifrapalota, Pedagógus Szakszervezet he­lyiségében II. emelet) április 2-től minden szerdán du. 4 órától! G óráig nevelési, lélektani, pályaválasztási tanácsadást tart, sze­mélyes beszélgetés formájában, tanácsot levélben is adunk. Tanácsadásunk kiterjed valamennyi nevelési problémára, — 3 pl. makácsság, hazudozás, serdülőkor lelki zavarai, stb. — A be-' szelgetést (tanácsadást) lélektan-pedagógia szakos tanárok tart-j jék — díjtalanul. \ Szakszervezetek Bács megyei Tanacsa. j Pedagógus Szakszervezet, Területi Bizottságai : Minden szőlőtermelő tudja, • hogy megyénkben a szőlöállo- | mány termőképessége vissza- : esett. A leromlásnak, az ala- : csony átlagtermésnek a talaj ; tápanyagszegénysége, a tőke ter- ! mőerejének legyengülése, na­• gyobb méretű tőkehiány, kiöre- ; gedés, zsarolómetszés, a szak- I ertelem hiánya stb. az oka. : A talaj termőerejének hely- ; reállítását ; a tőkék felerősítő trágyá­zásával érhetjük el. (4—500 mázsa szer­vestrágya holdanként, nitrogén, foszfor és káli ’•"■"trágyázással összekötve). A termőerőt gyengíti a tarack is, amely a szőlő talaját nagyon kiéli, ezért kipusztításához ha­ladéktalanul hozzá kell fogni. A tőkefej romlását főképpen az idézi elő, hogy a hanyag metszők a felesleges vesszőket, csapokat nem tőben vágják le, hanem hosszabb csonkokat hagynak. A túlhosszú csonkok nem tudnak beforrni, korha­dásnak indulnak s ez a korha­dás behatol a tőkefejbe. A tőkefej rendbehozását elvégezhetjük egyszerre, Je 2— 3 évre elosztva is aszerint, hogy milyen erőben van a tőke. Sza­bály legyen, hogy minden le­vágott csonkot az egészséges ré­szig vágjuk vissza, mert csak az egészséges sebfelület tud behe­gedni. A nagyon elhanyagolt tőkefejről az elhalt részeket szokták néhol baltázással eltá­volítani. A hallózást azonban keUó Óvatossággal es hozzáér­téssel végezzük. A nagyon el­hanyagolt, elpusztult tőkefejű szőlőket legtöbbször még bal- lázással sem lehet jól rendbe- hozní, ezért az ilyeneket jobb, ha felújítjuk, esetleg újratele­pítjük. Ha két, vagy három év­re tervezzük a tőkefej megtisz­títását, akkor az első évben a felugrott részeknek csak egy hányadát távolítjuk el, a töb- bieken pedig termőcsapokat ha­gyunk. A tőkék termőképességének helyreállításához tartozik a harmatgyökerezés és a nyakhajtások eltávolítása is. Mielőtt a harmatgyökerezéshez fognánk, vizsgáljuk meg, hogy a legyökerezés milyen mértékű. Amennyiben a harmatgyökerek ceruzánál nem vastagabbak, az összes harmatgyökereket tőben levagdossuk. Ha azonban any- nyira megerősödtek, hogy már teljesen átvették a tőke táplá­lását és a talpgyökerek nem működnek, akkor már nem vág­juk le a harmatgyökereket, mert ezzel a tőke pusztulását okoznánk. A megerősödött nyakhajtások eltávolítását tavasszal, nyitás után szoktuk végezni, de lehet ősszel is. A tőkét olyan mélyen kibontjuk, amilyen mélységben elágaznak a tőgyökérről a nyak­hajtások s ezeket teljes tőből levágjuk, vigyázva arra, nehogy valami csonk maradjon vissza. A megye szőlőterületének 30 —35 százaléka nagymértékben tőkehiányos s a pótlás rendsze­res, gondos munkát követelő tuladsti azután a gépbe helyeznek, t gép »elemzi« a szöveget, a; egyes szavak gyakoriságát és azok elosztását illetően, meg­határozza az egyes szavak je­lentőségének viszonylagos fo­kát, és minden mondatot fon­tosság szerint osztályoz, majd önműködőleg kivonatolja és le­gépeli a legfontosabb mondato­kat. A NAGYOBB SZŐLŐTERMÉSÉRT A legegyszerűbb és legjobb pótlási mód a bujtás és döntés. Ahol olyan nagy a tőkehiány, hogy bujtassál nem tudjuk pó­tolni, ott gyökeres vesszőt ül­tessünk. Általában mindig buj- tással pótolunk, döntéssel csak akkor, ha magát az anyatőkét is meg akiarjuk fiatalítani. Dön­tésnél és bujtásnál is tegyünk minden gödörbe egy villa érett trágyát. Jó, ha még pétisó, szu­perfoszfát, kálisó egyenlő ará­nyú keverékéből 6—8 dekát adunk hozzá. Elérkezett a nyitás, metszés ideje is. Fel kell hívni a ter­melők figyelmét a februári me­leg napok miatt történt fügy- kipállásra, A megye különböző szőlőtájairól kapott értesülés szerint a tőkéken a rügykipál- lás okozta kár 15—30 százalékig terjed. A befedett vesszőn az elpusztult rügy helyett felsőbb részén kell termőrügyet bizto­sítani. Ilyen esetben a rügy duzza­dásáig várni kell és a met­széskor több rügy megha­gyásával lehet a kipáilotta- kat pótolni. A metszés egyik legfontosabb szabálya: ne hagyjunk túl sok csapot a tőkén. Ahol a késő­tavaszi fagyok gyakoriak, úgy csökkenthetjük a kockázatot, hogy a tőkéken a metszés ide­jén egy-két szálvesszőt megha­gyunk, illetőleg a homokba ho­zunk. A termés a szabadban levő rügyek elpusztulása esetén ezekből pótolható. Fatb Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom