Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

Ez az ország a nép országa és soha nem lesz többé másé (Folytatás az 1. oldalról.) 4s nemzeti függetlenségünk, né­pi hatalmunk megvédelmezésé- ben. (Nagy taps.) — Igen, a magyar nép sze­reti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra és most már végérvényesen rá­léphetett az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra. Szereti a Szovjetuniót népünk, mert neki köszönheti, hogy szabad, és füg­getlen, mert a Szovjetunió se­gíti, hogy szabad és független is maradjon, mert a Szovjetunió­nak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elma­radt agrárországból iparilag fej­lett ország lett, amelynek népe jobban, kulturáltabban él, mint bármikor korábbi történelme során. — A magyar—szovjet barát­ság azt is jelenti, hogy testvéri szövetséges! hűség kapcsol ösz- sze bennünket azzal az ország­gal, amely a világbékének és benne hazánk békéjének is leg­következetesebb harcosa, — Ami a háború megakadá­lyozásának reális alapját illeti, vajon mi rettenti el jobban a háborús gyújtogatókat egy újabb véres kalandtól, mint a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág iparának, tudományának, technikájának rohamos fejlő­dése? A Szovjetunió, a szocia­lista tábor növekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai ha­talma és a népek békeakarata. — Az egész világot ámulatba ejtette a Szovjetunió interkon­tinentális rakétája és a két szputnyik. Az egész világ látja, hogy változatlanul a Szovjet­unió a kezdeményezője a világ- politikának, minden olyan ak­ciónak, mely a béke fenntartá­sát és megszilárdítását bírja, — Ehhez a Szovjetunióhoz, a békéért harcoló és a békét meg­védelmezni képes hatalmas or­szághoz kapcsol bennünket mély és megbonthatatlan barátság. — Az ellenforradalom óta el­telt idők eseményei leleplezték az ellenségnek azt a rágalmát is, hogy a magyar nép szembe- áll a kommunista párttal és nem óhajtja a szocializmust. — Pártunk, miután megtisztította sorait az árulóktól és szakított a régebbi hibákkal, erősebb lett mint volt, és összeforrva a tö­megekkel, végzi nagy történel­mi feladatát, vezeti a népet a szocializmus felépítésének út­ján, A magyar nép már 1919- ben, a dicsőséges Tanács- köztársaság idején eljegyez­te magát a szocializmussal és 40 esztendeje küzd a kom­munista párt vezetésével a mun­káshatalomért és a szocializmus felépítéséért. Ezért teljesen fe­lesleges és hiábavaló a nyugati imperialisták minden olyan pró­bálkozása, amely a népi demok­ratikus országok, közöttük ha­zánk belső rendjének valamifé­le felülvizsgálását célozza. — Ugyancsak látja az egész vi­lág azt is, hogy kudarcba ful­ladt ellenségeink kísérlete, hogy Magyarországot kiszakítsa a szocializmust építő népek nagy testvéri családjából. Ellenkező­leg, a magyar nép az elmúlt másfél év alatt erősítette a testvéri népekhez és országok­hoz — közöttük elsősorban a Szovjetunióhoz — fűződő kap­csolatait. — Innét is kijelentjük, hogy mindaddig, amíg az agresz- szív Ívszakatlan ti Szövetség fennáll, becsülettel cs hű­séggel teszünk eleget a var­sói szerződés kötelezettsé­geinek, a szocialista országok segély- nyújtási kötelezettségének, mely a leghatékonyabb védelem a feltámadt német militarizmus veszélye ellen. (Taps.) — A magyar népnek is lét- fontosságú érdeke, hogy össze­üljön a legmagasabb szintű ér­tekezlet, melyen a kormányfők tanácskozhatnak a népeket leg­jobban érdeklő kérdésről, a béke biztosításáról és megszi­lárdításáról. Egyöntetű lelkese­déssel üdvözöljük a Szovjetunió békekezdeményezéseit (taps), közöttük a legutóbbi világjelen­tőségű tettet, azt, hogy a Szov­jetunió felfüggesztette az atom- és hidrogénbomba-kísérleteket. Ez a lépés a Szovjetunió népei­nek nemcsak elszánt békeaka­ratát, hanem lenyűgöző erejét is bizonyítja. A világ közvéle­ménye, benne a magyar közvé­lemény, azonos elhatározást vár és sürget a kapitalista nagyha­talmaktól is. Kedves Vendégeink- és Bará­taink! Tapasztalni fogják ná­lunk, hogy a párt és a nép egy­séges, a párt helyes politikája körül kialakult a dolgozók igazi nemzeti egysége. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája a dolgozó néptömegek bizalmára és aktivitására épült. (Taps.) Az ellenforradalmi felkelés óta el­telt idő eredményei bizonyítják, hogy a magyar nép túlnyomó többsége egyetért célkitűzése­inkkel, helyesli és támogatja politikánkat, Mi eltökéltük, hogy megmaradunk az elkezdett úton, és jobbra, balra való ingadozás nélkül, mindig a lehetőségek reális számba­vételével, a dolgozó nép tá­mogatására építve küzdünk az egész nemzet további gazdasági és kulturális fel­emelkedéséért, a kizsákmá­nyolástól mentes szocialista társadalom teljes felépíté­séért. (Nagy taps.) — Népünk tudja, hogy a füg­getlen haza szeretete és a Szov­jetunió iránti testvéri barátság érzése nem ellentétesek egy­mással. Ellenkezőleg; formailag és tartalmilag ugyanaz. A mi népünk éppen ezért tekinti igaz nemzeti ügyünknek, hogy állan­dóan továbbmélyítsük és erősít­sük barátságunkat a Szovjet­unióval. Ez a következetes és kitartó hűség biztosítja, hogy alkotó munkánk sikerrel jár, hogy felépítjük szocialista ha­zánkat és megőrizzük annak függetlenségét, • Kádár elvtárs után Hruscsov elvtárs lépett a mikrofon elé. Hruscsov elvtárs beszéde Hruscsov elvtárs beszéde ele­jén átadta, tolmácsolta a nagy­gyűlésnek a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek megbízásából a Szovjetunió baráti üdvözletét, melyet az egész magyar népnek küld. Negyven éve, néhány nappal azután, hogy Oroszországban összeomlott a földesurak és a tőkések hatalma, viharos mun­kástüntetések és gyűlések zaj­lottak le Budapest utcáin és te­rein — mondotta bevezetőben. — Éljen a szocialista forra­dalom! — Békét követelnük! — Le a háborúval! — hangzottak a jelszavak. Negyven évvel ezelőtt a bu­dapesti munkásgyűléseken szen­vedélyes hangú határozatot hoz­tak; »Budapest és a külvárosok munkássága, a főváros egész népe testvéri üdvözletét küldi az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, okos fejjel és erős kézzel kivezetik az emberi­séget a háború poklából. Mi, akik itt összegyűltünk, elszán­tan támogatni fogjuk a békéért hősiesen harcoló orosz forradal­márokat. S teljes erőnkből mi is ezért fogunk harcolni, hogy hazánkban se zsákmányolja ki egyik osztály a másikat, nálunk so nyomja el egyik nemzet a másikat!« A Szovjetunió népei nevében hadd köszönjem meg szívem mélyéből Budapest munkásai­nak és minden magyar dolgozó­nak, hogy mint testvér a test­vért, úgy támogatták és segítet­ték a Nagy Októberi Szocialista (Forradalmat, a mi fiatal szovjet köztársaságunkat. • A szocializmus ellenségei nem tudják elviselni, ha a nép ma­ga építi életét tőkések és föl­desurak nélkül. Hányszor tá­madták az imperialisták esze­veszetten a Szovjetuniót! De népünk, a kommunista párt vezetésével minden rohamot visszavert. Felépítette a szo­cializmust és magabiztosan halad előre nagy célja, a kommunizmus felé. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség egyes csoportok félrevezetése és be­csapása, végső soron pedig a szocialista rendszer befeketí- tése, a proletárdiktatúra meg- rendítése céljából, néha elég ügyesen aknázza ki egyik-má­sik vezető hibáit és fogyatékos­ságait. Ez történt nemrég az önök országában. De mi lett a vé­ge? A magyar nép egészséges erői felülkerekedtek, a forradal­mi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkás­párt köré tömörültek cs lever­ték az ellenséges erők szította lázadást. A reakció számításai halomra dőltek, s ez nem is tör­ténhetett másként 1919-ben a nemzetközi és a belső reakció még a dolgozók vérében gázolhatott a magyar földön és megfojthatta a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot, de a mi korunkban, amikor lé­tezik már a hatalmas szocialista tábor, a dolgozó magyar nép bizton számíthatott a többi szo­cialista ország önzetlen segítsé­gére. És valóban: a nehéz idők­ben segítséget és testvéri támo­gatást kapott. A magyar kor­mány kérésére a szovjet csapa­tok részt vettek az ellenforra­dalmi felkelés leverésében. Kö­zös erővel elhárítottuk azt a ve­szedelmet, hogy Magyarországon visszaállítsák a fasiszta uralmat és Európa szívében új háborús tűzfészek keletkezzék. Emlékezhetnek, mekkora lár­mát csapott a nemzetközi reak­ció! Ellenségeink azt üvöltötték, hogy a szovjet hadsereg el­nyomta a »népi forradalmat«. Mi mást tehettek volna? El kel­lett tüntessék a nyomokat, el kellett terelni a figyelmet azok­ról, akik a népellenes puccsot csinálták. Ugyan miféle »népi forradalom« az, amelynek fa­siszta szervezetei azt akarták, hogy a magyar munkások az ő bérrabszolgáik legyenek, a parasztokat pedig meg akarták fosztani jogos földtulajdonuktól, munkájuk gyümölcseitől. De nem sikerült nekik! A szovjet hadsereg segítette a magyar dolgozókat, hogy megverhessék vívmányaikat az imperialista támadással szemben és szétzúzhassák azt a maroknyi lázadót, aki kezet emelt a népi hatalom­ra. Minden becsületes ember, aki­ben csak egy szikra lelkiismeret is él, tudja, hogy a nép akarata szent a szovjet hadsereg számá­ra, amely hús a nép húsából, vér a nép véréből. A Szovjetunió azzal, hogy se­gítséget adott a magyar dolgo­zóknak, a proletár összefogás fényes bizonyítékát szolgáltatta és szent nemzetközi kötelességét teljesítette egy testvéri ország iránt. Az internacionalista köte­lesség teljesítése azt jelenti, hogy a bajban nem hagyjuk ma­gukra barátainkat, hanem se­gítségükre sietünk, ha az ellen­séges erők kezet mernek emelni a legdrágábbra, a munkás—pa­raszt hatalomra. Az imperialisták ki akarták próbálni, vajon tömörek-e so­raink, erős-e szolidaritásunk. Nos, láthatták, hogy nem érde­mes kikezdeni velünk, mert megégethetik a körmüket. A kívülről szervezett lázadás sok kárt okozott az országnak, de, természetesen nem állíthatta és nem is állította meg a Ma­gyar Népköztársaság szocialista fejlődését. A Magyar Népköz- társaság sikereinek legfonto­sabb, döntő tényezője, hogy az országban a szocializmus építé­sét harcedzett marxista-leninis­ta párt vezeti. A magyar mun­kásosztály méltán érzi magáé­nak azt a pártot, amelyet elsza­kíthatatlan kötelékek fűznek a dolgozókhoz, a néphez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt hű a marxizmus— leninizmushoz, a szocializ­musért vívott harc eszméi­hez, s a hazaszeretet össze­kapcsolja a proletárnemzet­köziség eszméivel. Ebben van nagy ereje és sikereinek forrása. őszinte szívvel újabb sikere­ket kívánunk a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak nagyszabá­sú és sokoldalú tevékenységéhez. Elvtársak, a szocializmus épí­tése nem valami kényelmes sé­ta! Sok nehézséget kell még le­küzdeni azután is, hogy a mun­kásosztály megragadta a hatal­mat. Mi ezt tapasztalatból jól tudjuk. Az új társadalom a régi, idejétmúlt világgal vívott állha­tatos harcban fejlődik. Tudjuk, hogy önöknél, Ma­gyarországon is vannak nehéz­ségek, bár ma sokkal kevesebb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. De a szocialista rend e nehézsé­gek legyűréséhez, a nép alkotó­erőinek kibontakozásához meg­ad minden lehetőséget. Biztosan tudjuk, hogy a magyar dolgozók élete évről évre jobb lesz, tábor közösen, szüntelenül fej­lődjék és erősödjék. A szocialista tábor erősödése roppant nagy hatással van az emberiség történelmi fejlődésé­re. Elvtársak, sikereinkkel és összefogásunkkal segítjük az egész világ békeszerető és de­mokratikus erőinek a háború ellen, a demokráciáért és a tár­sadalmi haladásért vívott har­cát. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő, több mint száz éve keserűen írta; »Nagy a világ, és testvérünk nincs benne, nincsen, aki bajainkban részt- vennej Dehogy testvér a magyarhoz a világ! Ellensége minden ember, akit lát.« A szocializmus megváltoztat­ta ezt a helyzetet. A szocialista népek nagy családjában a ma­gyar egyenjogú testvér. A magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vívmányaik csak akkor lehetnek tartó­sak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népéhez. Fejlődik és erősödik a szocia­lista világrendszer. De volt olyan idő, ámikor a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista or­szág. Kemény megpróbáltatá­sok és zord idők jutottak osz­tályrészéül munkásosztályunk­nak, amely a világon elsőnek szakított a kapitalizmussal, és bátor úttörője lett az új, szocia­lista jövőnék, A szovjet nép szilárdan és magabiztosan halad a XX. párt- kongresszuson kitűzött utón, a szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet­nek és a világbéke megszilárdí­tásnak útján. Biztosítjuk önö­ket, elvtársak, hogy a szovjet nép erejét nem kímélve építi a kommunizmust, harcol a béké­ért és a nepek biztonságáért. A Szovjetunió — a többi szo­cialista országgal szorosan együttműködve és. valamennyi békeszerető néppel vállvetve — minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegyp egy új háborúnak* A béke nem hull az ölünk­be, érte állhatatosan kell harcolni az agresszió, a há­ború és a rombolás erői ellen. Elvtársai A magyarországi helyzet gyors normalizálódása világosan bebi­zonyította, hogy nem lehet visz- szafordítani a szocializmus út­ján járó ország fejlődését és hogy a szocialista tábor országai­nak egysége, összeforrottsága és kölcsönös testvéri segít­sége: óriási erő. A szocialista államok közössé­gének minden tagja igyekszik segíteni a testvéri országok né­peit a szocializmus építésében, egyszersmind igénybé veszi a többiek segítségét és támogatá­sát. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is a többi rovásá­ra erősödik. A kölcsönös segít­ségnyújtásnak az a célja, hogy külön-külön minden szocialista ország és együttvéve az egész Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerető embe­rek szerte a földkerekségen, A Szovjetunió a legutóbbi időben, békcszerető politikájá­hoz híven, sok új konstruktív javaslattal állt elő, több külpo­litikai lépést tett, hogy enyhít­se a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszának és elérje az atom­fegyver betiltását. De az Egye­sült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó körei nem fogadták kedvezően javaslatain­két, sőt mi több, tovább szítjak a hidegháborút és folytatják az erőpolitikát, fokozzák a fegy­verkezési hajszát, atomháborúra készülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, hogy még izzóbbá tegyék a lég­kört. (Folytatás a 3. oldalénó

Next

/
Oldalképek
Tartalom