Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

« Megválasztották a MÉSZÖV új vezetőit 1 A MÉSZÖV választmánya f. hó 14-én ülést tartott. Az ülésen megjelent Nyers Rezső a SZÖ- VOSZ igazgatóságának elnöke és ILesták Pál, a SZÖVOSZ igazga­tóságának tagja. A választmány meghallgatta a MÉSZÖV volt vezetőinek ha- myag, felelőtlen munkájáról és az ez évben tett intézkedésekről szóló jelentést, majd egyhangú­lag úgy döntött, hogy visszahív­ja a MÉSZÖV választmányából II # * es az igazgatóságból Kralo- vánszky Józsefet, az igazgatóság volt elnökét és Fazekas Józsefet, a MÉSZÖV volt főkönyvelőjét. Ezután került sor a MÉSZÖV új vezetőinek megválasztására. A választmányi ülés Brachna Jánost a MÉSZÖV igazgatósági elnökévé, Piukovics Miklóst és Simó Tibort elnökhelyettesekké, Forstner Jánost főkönyvelővé választotta meg. 31 Anglia föld alatt Egy huzatért di szidens emlékeiből Nemrégen tért haza szü­lőfalujába Gyóni József, aki egy angol bányában feb­ruár 8-án tette le a csá kányt, s indult el Magyar- országba. Az ő sokágú, sok színű emlékeiből közöljük alábbi cikkünket. El nem vettünk, hozzá nem tettünk elbeszéléséhez, az olvasó így is képet nyerhet Anglia legnehezebb munkát végző embereinek életéről. Takaiékotság és lacsille Egyetlen egy munka van ta­tán a világon, melynél az egész­ségvédelmi szabályok betartása nemcsak hogy fontosabb az el­érendő eredménynél, hanem több időt és figyelmet is vesz el, mint a tényleges munka. S ez, — a bányászkodás. Búin »biztonság es banv.alég Még a napfényre hozott szén mennyiségénél is fontosabb, hogy a bányász teljes bizton- ságoan, életveszedelem nélkül dolgozzon ^ Aki már járt bányában, az tudja, miről beszélek. A vága­tok — a föld alá vájt folyosók — tartógerendái közé fent és oldalt deszkákat helyeznek, hogy a lehulló kövek nehogy megsértsenek valakit. Szemét­nek, papírdarabnak nem szabad a bányában maradni, mert víz­zel keveredve, megrothadva, ve­szélyes gázt, metánt, a rémítő bányaléget termeli ki, mely a legkisebb szikrától fellobbanva, képes száz és száz embert szem- pillantás alatt semmivé per­zselni. Azért voltam ilyen körülmé­nyes, hogy megérthessék a ma­gyar és angol bányák közti kü­lönbséget. Magyarországon a bányabiz- tonság — elsődleges feladat. Minden új bányászt tanfolya­mon képeznek ki a bányabiz­tonsági teendőkre. Talán túlon­túl is sok deszkát használunk el a gerendás közeinek tömítésére. S a szemét? — Hol látni a ma­gyar bányákban szemetet? Öreg bányászaink már a legelső na­pokban beléverik a fiatalokba a szemét veszélyességének tuda táti S mit mondjak még? Nálunk golyóscsapágyas csillékben tol­ják a szenet: a 10 mázsás telt csille bárányként engedelmes­kedik az izmos legényeknek. Úgynevezett vitlák — húzógé­pek — segítségével vonják fel a meredekebb lejtőkön, nem kell kézzel erőlködni. Én Angliában az államosított National Coal-Board vállalat tnuöecolay-i szénbányájában dolgoztam, közel egy esztendeig. Így jól megismertem az ottani* bányász-munkát. Ha csodálkoz­va kérdeztem az angolokat: »Mi­ért nem hoznak deszkát a rések tömítésére« — nevetve válaszol­tak: »Takarékoskodik az állam!« Bár igaz, sok gépet használ­nak, s vele sok fát megtakaríta­nak, — olcsóbbá téve így a ter­melést, de az is igaz, hogy sok­kal nagyobb veszélyeknek is teszik ki bányászaikat. Ott, ahol én voltam, a golyóscsapágyas csille — ismeretlen! Facsillék­ben erőlködik ki a szenet a csil­lések a napvilágra, s e facsil­lének még a tengelye is fából van: a forgó tengelyt csak egy pár lemez tartja a csille feneke alatt! Mennyi baleset származ- natik ebből! Drága foghúzás Ha megbetegszik a bányász? Bizony-bizony, nincs SZTK! Bár vonnak le a fizetésből valami orvosi kezelési díjat, de emellett még külön kell fizetni minden egyes rendelésért, még a foghú­zásért is! Üdülés, — a vállalat költségén? Ha valakinek ott mondanám, — nevetne rajta. Hűségjutalom? Túlórapótlék? Tervteljesítés után járó pré­mium, — mely a bányász fize­tését a legjobban fizetettek közé sorolja? S végül: nyereségrésze­sedés? — Ott, kint ismeretlen fogalmak! Mindent összevetve, ha az an­gol bányász elég jól él, az nem a fizetésnek, hanem a beosztásá­nak tulajdonítható: a mi bányá­szaink náluk sokkal jobban, vi­dámabban és gondtalanabbul * élhetnek! Vita a kecskeméti népfront-programról Hetven kecskeméti ember jött össze ,a városi tanács gyűléster­mében, akik részt vállaltak a népfront-mozgalom kiszélesíté­sében, a párt és a kormány ha­tározatainak és célkitűzéseinek végrehajtásában, s megvalósítá­sában. A titkári beszámoló sokrétűen tájékoztatta a városi népfront­bizottság tagjait a soronkövet- kező feladatokról. Megfontolt, körültekintő megalapozottság jellemzi ezt a programot, amely a valóság talaján mozog, s meg­valósítása nagyban hozzájárul­hat Kecskemét és tanyavilágá­nak kulturális felemelkedésé­hez, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s a dolgozó nép további boldogulásához. A titkári beszámoló után meg­kezdődtek a hozzászólások. Pé­ter Tamás bácsi az elhanyagolt földek megművelésének fontos­ságáról, valamint a barack- és paradicsom-átvevőhelyeken a borravalórendszer megszűnte, téséről beszélt. Kiss Margit, Tur- jánszki Antal, Rózsa János, Hu­szár Kázmér, Szigeti Lőrinc Bé­la, Sebök Lajos, Kovács Pál és Klapil Sándor elvtárs szavaiból kicsendült, hogy az ellenforra­dalom óta az emberek vélemé­nye sok mindenben megválto­zott a párt politikáját illetően. Ez vajon minek köszönhető? A felszólaláskor bátor, őszinte, szenvedélyes hangja megadta erre a kérdé re is a választ: a párt következetes és célratörő politikájának. Kecskemét lakói szeretik vá­rosunkat. Erről is tanúskodik ez az értekezlet. Mennyi jó javas­Erísen szót u termeié', at íelvfísíirió sierv és sí ^ valr! Zöldségtermelők tanácskozása Kecskeméten A Hazafias Népfront megyei mezőgazdásági bizottsága a Kecskeméti Konzervgyár, a MÉSZÖV és a MÉK közös ren­dezésében pénteken zöldségter­mesztési ankétot tartott Kecs­keméten. A Városi-moziban tar­tott tanácskozáson mintegy 450 —500, főleg Kecskemét kör­nyéki zöldségtermelő jelent meg. Pataki Ferenc bevezetője után Mészöly Gyula Kossuth-díjas kutató tartott vitaindító elő­adást a korai szántóföldi zöld­ségtermesztés időszerű kérdé­seiről. Ismertette a hagyomá­nyos kecskeméti zöldségkűltúra helyzetét, fejlődését, feladatait, az előrejutási akadályozó ténye­zőket, azok felszámolásának a módját s hasznos agrotechnikai fanácsokat adott a termelőknek az idei munkához, elsősorban a paradicsomtermesztést illetően. Domokos János a Konzerv­gyár, Ferencz Ernő pedig a MÉK Vállalat képviseletében szólott ezután a feldolgozást, illetve a felvásárlást érintő problémákról. A nagy számban felszólaló részvevők — Kovács László, Bukovics Lajos, Lovas András, Péter Tamás, Mészáros János, Krizsán János, Brán András, Almási Lőrinc, Szmolenszki László és mások — élénk vita során mondták el észrevételei­ket, javaslataikat. — A ta­nácskozás a legfőbb célt abban fogalmazta meg, hogy a jövőben jobban értsen szót egymással a termelő, a felvásárló szerv és a gyár! lat hangzott el a város tiszta­ságát, fásítását illetően. Köve­telték, hogy a társadalmi va­gyon elherdálod szigorúan bün­tessék meg, beosztásra való te­kintet nélkül. A tanyavilágban élő népfront­bizottsági tagok a pusztai pa­rasztok kultúrális elmaradott­ságáról beszéltek. A népműve­lés hatáskörét ki kell terjeszte­ni a tanyavilágra is. Kérték., hogy a városban működő üzemi színjátszó csoportok, énekkarok, népi tánccsoportok látogassanak el a tanyavilágba és neveljék, szórakoztassák a dolgozó parasz­tokat. Az üzemek képviselői a társa­dalmi bíróságok létrehozásának fontosságáról beszéltek. Résztvettek és felszólaltak az értekezleten a Magyar Szocia­lista Munkáspárt városi bizott­ságának képviselői is, Combos Aladár és Magyaródi Sándor elvtársak. Mit bizonyít ez az értekezlet’ Azt, hogy a pártonkivüliek a legfontosabb kérdésekben egyet­értőnek a kommunistákkal. Ér­zik, hogy a párt nemcsak a kommunisták, hanem valóban a magyar dolgozó nép pártja. A Hazafias Népfront kecske­méti bizottsága tagjainak bizto­sítva van minden lehetőség arra, hogy egészséges népfrontmoz­galmat teremtsenek. B. S. A szovjet—magyar mezőgazdasági napokost több mint hatvan szakmai ankétra, tapasztalatcsere* értekezletre került sor a megyében Bács megye dolgozó paraszt­sága, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a szovjet— magyar mezőgazdasági napokat felhasználják arra, hogy újabb tapasztalatokat, ismereteket sze­rezzenek a Szovjetunióban meg­honosodott agrotechnikai mód­szerekről, termelési lehetősé­gekről. A Hazafias Népfront helyi szervei a tanácsok szak- igazgatási osztályai, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével a megye minden városában és mintegy hatvan községében an- kétokat, tapasztalatcseréket ren­dez ennek érdekében a legálta­lánosabb érdeklődésre számot­tartó és az adott helyi viszo­nyoknak megfelelő témakörök­ből. Kecskeméten a szőlőterme­lésről cs a belterjes gazdálkodás kiterjesztésének lehetőségeiről tartottak megbeszélést a megye minden részéből összegyűlt szakemberek. A bajai járásban az állattenyésztés és gabonater­melés tisztázatlan kérdéseit vi­tatják meg. Kalocsán a papri- katermclés szakmai kérdéseiről tárgyalnak, a Kecskeméti Mező­gazdasági Kutatóintézet rende­zésében pedig a paradicsotnter- melők megyei tapasztalatcseré­jét rendezték meg, melyen Mé­szöly Gyufa Kossuth-díjas ku­tató tartott előadást. f AZ OSZTÁLYTITKÁR I v _______:_________________j Ä a ?* tpté aSf iKi & Baromfitenyésztők, figyelem! Kedvező felétclek mellett köthető baromfincvclcsi és hizlalási szerződés a földművesszövetkezettel. Hízott libánál darabonként 30.— Ft előleg, kg-onként 19.— Ft átvételi ár. Hízott kacsánál darabonként 30.— Ft előleg, 20 Ft átvétcliár. Pulykánál 30 Ft előleg, kg-onként 15—17 Ft-os átvételi ár az átadás időpontjától függően. Rántani való csirkénél előlegként naposcsibét kap, átvételi ár 23—27 Ft kg-onként, az átadás időpontjától függően. Fenti árakon felül tsz-ek kg-onként 2.— Ft, szakcsoportok, társulások közös termelésből származó baromfi után kg-on­ként 1—. Ft felárat kapnak, ha egy tételben legalább 100 kg csirkét, vagy 150 kg kacsát, vagy 250 kg libát, illetve pulykát adnak át. Részletes felvilágosítást a helyi földművesszövetkezet ad! Neveljünk minél több baromfit, érdemes, jól jövedelmez! A földművesszövetkezetek a szerződések kötéséi már meg­kezdték. 676 A külföldi levelek száma ké­sőbb növekszik, mert megis­merkedik egy bolgár kislánnyal, Mária Miháj lovnáyal. Fényké­peket küldenek egymásnak. Sőt mi több, az egyik kislány öccse is írt Margitnak, mellékelve egy fotográfiát. Ott van, ahol az £let zajlik, ahol valami érdekes történik. Nemrég a magyar szakkörben tartott előadást »Viktor Hugó és a Párizsi Notre Dam« cím­mel. Gyakori volt az a jelenség, amikor Margit az órák után, vagy előtte élénken magyarázta társainak a bonyolult iskolai feladatok megoldását. Nemcsak az irodalomban, a tanulásban mozog otthonosan, hanem a sportban is. Egyszer mint röplabdás, máskor meg mint kosaras tűnik föl. Az idő, s az hogy vissza kell jönni az osztálytitkárnak KISZ- gyűlé'.re, arra késztetett, hogy rövidre fogjam kivácsiskodáso- mat. Befejezésül ezt kérdeztem: Hova, merre a& életben? — Egyetemre. Orvos, gyer­mekorvos szeretnek lenni — mondja mély meggyőződéssel. Végezetül még csak annyit. Ha ez a kislány első volt a ta­nulásban, úgy — remélem — első lesz az orvosi hivatás gya­korlásában is. De erről majd később, akkor, amikor itt az ideje, áz édesapák és édesanyák véleménye alapján. = Ve nesz — eszüségéről és segítőkészségéről ismerték. Bizonyítványába a tanító nénik és bácsik csak he­teseket, később pedig ötösöket írtak. Éppen ezért Margitka jó ajánlólevéllel lépte át a gim­názium kapuját. Itt is hamar megszerették és megkedvelték a kivácsi, érdek­lődő, jól tanuló kislányt, aki tevékenyen részt vett az iskolai munka sokrétűségében. Ott lát­ni az orosz szakkörben, ahol hanglemezről tanulják a beszéd technikáját. Élénk levelezést folytat barátnőjével, Galina Ta- marova moszkvai középiskolás kislánnyal és Jefrenics Jurával, aki Leningrádban ,az orvosi egyetemen tanul. Papírra vetik az iskolában történt eseménye­ket, egyéni elképzeléseiket, vá­gyaikat. Látogatóba jöttem a Kiskun» halasi Sziládi Áron Gimnázium­ba, s míg az illetékes tanárral beszélni tudok, addig a tanári szoba előtt egy ablakmélyedés­be húzódva várakozom. Az is­kola miliője önkéntelenül is em­lékezésre késztet. Eszembe jut diákkorom sok-sok epizódja, csínyek, izgalmak, tréfák. Régen volt, több mint tíz éve —, az adópengős világban. Ro­mokban hevert az ország, s a mi iskolánk üvegablakait is zsírpapir helyettesítette. A ta­nárok és tanulók ott voltak a helyükön. Egy percre sem állt meg az élet még az iskolában sem. Tovasuhanó gondolataimat egy csengetés, majd az osztá­lyaikból kisiető diákok élénk kacaja, beszélgetése törte de­rékba. Nem sokkal később megis­merkedtem a IV.'b. osztályfőnö­kével és rövid beszélgetésbe kezdtünk. Általa tudtam meg az osztály tanulóiról egyet s mást, azt is, hogy ki az osztály- titkár? Furdalt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi foglalkoztatja őt, milyen közösségi életet él, milyen tervei vannak. Pí'|r perccel később, a tanár segítségével elém állt egy iruló- piruló, érettségire készülő, bá- ios kislány, — Kunhalmi Mar­git. Ezt a szőke hajú, k?k szemű, barátságos kislányt már élemis- U ktu'iltiuj szot;gatoát'óL nyílt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom